Rise up, Magyar, the country calls!
It's 'now or never' what fate befalls...
Shall we live as slaves or free men?
That's the question - choose your 'Amen"!
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be!

For up till now we lived like slaves,
Damned lie our forefathers in their graves - 
They who lived and died in freedom
Cannot rest in dusts of thraldom.
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be!

A coward and a lowly bastard
Is he, who dares not raise the standard - 
He whose wretched life is dearer
Than the country's sacred honor.
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be!

Sabers outshine chaine and fetters,
It's the sword that one's arm betters.
Yet we wear grim chains and shackles.
Swords, slash through damned manacles!
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be!

Magyar's name will tell the story
Worthy of our erstwhile glory
we must wash off - fiercely cleansing
Centuries of shame and condensing.
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be!

Where our grave-mounds bulge and huddle
Our grandson will kneel and cuddle,
While in grateful prayer they mention
All our sainted names' ascension.
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be!

(March 13. 1848)

Tr: Adam Makkai
 

151th Anniversary of the Hungarian War of Independence (1848-49)

The National Museum, where Petofi recited his poem on March the 15th 1848 before thousands, and with that the War of Independence against the Habsburgs has started.

     Talpra magyar, hí a haza !
     Itt az idõ, most vagy soha !
     Rabok legyünk, vagy szabadok ?
     Ez a kérdés, válasszatok !
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !
 

     Rabok voltunk mostanáig,
     Kárhozottak õsapáink,
     Kik szabadon éltek-haltak,
     Szolgaföldben nem nyughatnak.
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     Sehonnai bitang ember,
     Ki most, ha kell, halni nem mer,
     Kinek drágább rongy élete,
     Mint a haza becsülete.
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     Fényesebb a láncnál a kard,
     Jobban ékesíti a kart,
     És mi mégis láncot hordtunk !
     Ide veled, régi kardunk !
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     A magyar név megint szép lesz,
     Méltó régi nagy hiréhez;
     Mit rákentek a századok,
     Lemossuk a gyalázatot !
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     Hol sírjaink domborulnak,
     Unokáink leborulnak,
     És áldó imádság mellett
     Mondják el szent neveinket.
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk!

     (Pest, 1848. március 13.) 

I'll be a tree, if you are its flower,
Or a flower, if you are the dew - 
I'll be the dew, if you are the sunbeam,
Only to be united with you.

My lovely girl, if you are the Heaven,
I shall be a star above on high;
My darling, if you are hell-fire,
To unite us, damned I shall die.

Tr: Egon F. Kunz

Fa leszek, ha fának vagy virága.
  Ha harmat vagy: én virág leszek.
  Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
  Csak, hogy lényink egyesüljenek.

  Ha, leányka, te vagy a mennyország:
  Akkor én csillagá változom.
  Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
  Egyesüljünk) én elkárhozom.

                Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között
 

The shepherd rides in donkey-back,
His feet are dangling wide,
The lad is big, but bigger still
His bitterness inside.

He played his flute, he grazed his flock
Upon a grassy hill
When he was told his sweetheart girl
Was desperately ill.

He rides his donkey in a flash
And races to her bed,
But by the time he reached the house
His precious one was dead.

The lad was bitter, hoped to die,
But what he did instead:
He took a stick and struck a blow
Upon the donkey's head.

Tr: Peter Zollman

Megy a juhász szamáron,
  Földig ér a lába;
  Nagy a legény, de nagyobb
  Boldogtalansága.

  Gyepes hanton furulyált,
  Legelészett nyája.
  Egyszercsak azt hallja, hogy
  Haldoklik babája.

  Fölpattan a szamárra,
  Hazafelé vágtat;
  De már késõn érkezett,
  Csak holttestet láthat.

  Elkeseredésében
  Mi telhetett tõle?
  Nagyot ütött botjával
  A szamár fejére.

                Kúnszentmiklós, 1844. július
 

SORROW? A GREAT OCEAN.
Joy?
A little pearl in the ocean.Perhaps, 
By the time I fish it up, I may break it.

Tr: W.H. Auden

THE FARMER PUTS HIS FIELD under the plow,
Then he harrows it even.
Time puts our features under the plow,
But won't harrow them even.

Tr: Peter Zollman

HOW MANY DROPS HAS THE OCEAN SEA?
Can you count the stars?
In human heads how many hairs can there be?
And sins within human hearts?

Tr: Peter Zollman

 A BÁNAT? EGY NAGY OCEÁN
  S az öröm?
  Az oceán kis gyöngye. Talán,
  Mire fölhozom, össze is töröm.

                Szalkszentmárton, 1846. március 10. elõtt

FÖLDÉT A FÖLDMIVES felszántja,
  Aztán beboronálja.
  Képünket az idõ felszántja,
  De be nem boronálja.

                Szalkszentmárton, 1846. március 10. elõtt