A szövegek forrása (hangfelvételek):
B. = Ápolók. Egyedül a világon.
Hangkazetta. Artalom. 1993.
(Az én felvételem egy nem teljes másolat,
az utolsó szám vége lemaradt. Amikor
egy címnek két változata jelenik meg:
az elsô a zenekar honlapjának változata,
a másodikat az én kazettámra írta így
Bazsa.)
C. = Ápolók. Szarvasgyár.
Hangkazetta. Bahia MKB037. Kompakt nagylemez. Artalom. 1995.
D. = Ápolók. Kondásdiszkó.
Hangkazetta. Bahia. Kompakt nagylemez +ROM. Artalom. 1998.
rendes ember rendes srác
hunyd le a szemed többet többet látsz
tiszta udvar rendes ház
józan ember részeg fáz részeg fáz
kudarc élmény lélegzet
szarjál nálam még szebbet
tiszta udvar rendes ház
részeg ember józan máz józan máz
akkumulátor cink elem
kártyám én is cinkelem
tiszta udvar rendes ház
józan ember részeg méz részeg méz
torkolatom torkollódik
pirkadatkor pitymallodik
tiszta udvar álomgáz
kitörött az aranyláz aranyláz
valami felszakad legbelül
a karrieremben korlátol
a tudatalattim egy mezítelen
nôi alfelet ábrázol
valaki lepottyan legfelülrôl
azonosíthatatlan álom
elterül bennem a nagyhatalmú
de reggeli után kihányom
az úr a kamrába költözött
az úr a kamrába költözött
ott lóg a hurkák között
töröld le könnyeid babám
vigadjunk egyet az angyalát!
vigadjunk egyet az angyalát!
valamikori telenségben
moccancsontom izomrostokol
csupasz magyar antitestrészem
talánságában lakva meglakol
valahol a rengeteg közepén
a fától nem látszik lényeges
illatosított kandúrjelölés
párája egy delnôt fehérre fest
á á á á
bé bé bé bé
az úr a kamrába költözött
az úr a kamrába költözött
ott lóg a hurkák között
töröld le könnyeid babám
vigadjunk egyet az angyalát!
vigadjunk egyet az angyalát!
az angyalát! az angyalát!
az angyalát! az angyalát!
már terítékre vár a reggeli hús
az alkonyt átszeli az otthoni hûs
oson mint egy csalfa férj
eljövendô barna éj
lombhullás eme méla hervadás ára
a majom is csak ember s felmászik a fára
mászik fel a mászik fel a fára
felmászott a fára
ahogyan a hal ha él
úszik szépen barna éj
ugyan még kószálunk a rozoga földön
de én tán utolsó lakomám költöm
csörgedezz csak balga vér
betakar majd barna éj
varjak áriáznak hörög a pacsirta
felaprít az élet ez óriás fasírtba
s miképpen a baltaél
fejbekólint barna éj
talpam alatt búgó bolygó
körülöttem barna Bükk
nap sem süt levegônk fojtó
vidám szívünk szarba csügg
vidám szívünk szarba csügg
erdôszéli legelôn
langytisztáson pihegô
suhints fejszét rettegô
legelébb legelébb legelébb
fehérmájú szeretô
táncos bocskort koptató
cifra ruhát szaggató
megdermedt vért forraló
legelébb legelébb legelébb
ürmös rendet tagadó
láncos ebet ingerlô
tûzre vasra nevetô
szüntelen csak epedô
legalább legalább legalább
tollas dunyhán lebegô
tollas dunyhán lebegô
haj haj
habzó nyálat csurgató
forgó gyomrot korgató
odvas fogat szaggató
legalább legalább legalább
édes borban mosdató
haj haj
haj haj
én már láttam hálistennek
hogy ropják az álistenek
a fegyver tusát a vállgödörbe helyezzük
a célt megkeressük
a célt a légzést összehangoljuk
az elsütô billentyût meghúzzuk
a fekvôhelyzet elônyös mert nem kell támaszték
a lényeg hát a sok találatelérés
a tüzelést befejezzük
a fegyvert kiürítjük
a légzési ciklus 12-18
a lôszerbeszedést sem mulasztjuk el
a fekvôhelyzet elônyös mert nem kell támaszték
a lényeg hát a sok találatelérés
töltetlen fegyver nincs
töltetlen fegyver nincs
töltetlen fegyver nincs
töltetlen fegyver nincs
elsô ízben hullott közénk Feketéssy
János
hétmérföldes lépteitôl mennydörög
a város
nem szólt sokat
nem is pletykás
tejet iszik
almát eszik
fára mászik
Feketéssy pajtás
egyedül a világon
libát ôriz mindenki más libalegelôkön
míg én vígan elnyújtózom sziklaheverôkön
sírni-ríni mi végre
tönkremegyek - miért ne
a hômérôkbôl kifogyott a higany
szárnyam tépem s tollasodom
nem is nagyon értem
árnyékomat ostorozom
ostorommal éppen
zsebrevágtam trágya tárgyam
nyúlj a zsebembe be bátran
mélyen tisztelt olvasó
hogyha meg nem sértem...
dalolj dalolj hablemente
bíborba szállt már az este
két csillag ül a szemedbe
dalolj dalolj hablemente
térülj fordulj hablemente
markomba kacsint a rabszerencse
friss galambhús sül az égen
dalolj dalolj ez az éden
székrekedés szemernyi remegés
biztos ami biztosan kell
székrekedés szemernyi remegés
biztos ami biztosan kell
székrekedés szemernyi remegés
biztos ami biztosan kell
HÁLNI JÁRNI JÁR BELÉM A LÉLEK / HÁLNI JÁR
hálni járni jár belém a lélek
fára mászó életmódot élek
nyújtsd ki nyelved hosszún felém
szamárfüled elég szerény
gondolsz-e még néha rám
gondolsz-e majd rám
pántlikák és másnik lepik testem
kezdôdjék hát végre örök estém
fára mászó életmódot élek
hálni járni jár belém a lélek
torkom száraz égô tisztás
agyad milliónyi titkát
dalolja a messzeség
elmúlásom hófehér ruhában jô
s köhint halovány keszkenôjébe ô
hálni járni jár belém a lélek
fára mászó életmódot élek
hátradôlve szépen spontán
ugat kényelmesen s tompán
nem dörmög a dörmögôm
légy rendes ember élj józanul
fogd meg a munkát szeszhez ne nyúlj
csókold a párod tiszteld a vént
élj nemed példájaként
oh drága doktor te légy a fény
mutasd az utat követlek én
taníts meg adni kapni taníts
biztosan állni segíts
mosolyog mosolyog
mert ma esztergálni fog
mosolyog mosolyog
esztergálni fog
megvakult bár szemünk s a látnoki elme
álmában bújt belé mint ördögi
jóság
elegáns gatyában jött felém Jules Verne
e pezsgôben fürdôzô kôkorszaki jószág
bevetette kertjét de szántani léha
agyamban barázdál hegyezetlen gyalu
legmegfejthetetlenebb számtani példa
vagy te is barátom háromszívû Gyula
Némó kapitánynak torzonborz szülôje
mit súg jövônkrôl az méla feketeség
hallgassa csak kinek jó a fülelôje
s megtudja e csendbôl néma feleletét
midôn csillagzata hullik minden papnak
s kigombolják sliccüket a vastüdejû lények
pénzükért cserében szinte ingyen kapnak
gyermekeink vacsorára gyönge pápa-pépet
kék égitest fölött
fura csápos lények
vígan incselkedve
kirándulni térnek
harcot lélegeznek
rút sorsokat köpnek
pecsenyézés után
picit öldökölnek
fejbôl fejbe bújnak
néha be is rúgnak
mindent kipróbálnak
és lassan megunnak
ûrvezetô bácsi
gyülekezôt hirdet
csendes libasorban
hazalényegülnek
megtérve számolnak
galaktikabotrány
öcsike lemaradt
s otthona egy rosszlány
ha kondás vónék káromkodnék
munka után nem fürödnék
ha légy vónék zümmöghetnék
tehénszarban dôzsölhetnék
ha bútor vónék némán állnék
nem beszélnék nem köhögnék
ha kéz vónék zsebben vónék
senkinek sem integetnék
haj ha vónék kihullanék
s kikacagnám a kopasz fôt
láp ha vónék elnyelném az
arra járó túristákat
kô ha vónék nem moccannék
csak várnám a világvégét
rém ha vónék nagyszakállas
háztetôkön járnék zsákkal
ha fény vónék kihunyhatnék
embereket ijesztgetnék
ha árny vónék elmehetnék
varjakkal a bölcsôdébe
ha tér vónék zsugorodné
hosszú távon összhangban vagyok
jól alkalmas mûködök
likvidálom hulladékom
megfontoltan megkönnyebbülök
gondozz ne hagyj ébredezni
a szegénykonyhán engem mérnek
speciális észkombájnok
feldolgoznak a szemétnek
egyszer jó másszor más
jólesik a sikoltás
szôkém kényes barnám éltes
bizsergés és borzongás
ez az ezredik premierem
megszállott higgadt profizmus
gôzölög fortyog bûn a testben
embertelen energiakút
holnapi undoromnak
ultimátumot adok
este mindig jó
nyilvános illatod
kupleráj kupleráj
kuple kuple kupleráj
magukról mit képzelôk
bátorságot honnan vevôk
hajuk nekik is szálanként
talpuk földérintett
***
***
mit nem hallok
botrányos és bôdületes
nem lány kéne néked
hanem balegyenes
térdemen a kockás plédem
hintaszékem lökdösöm
rokonaim fényképeit
bûntudattal köpdösöm
bûntudattal köpdösöm
millió muslica szikrázik robogva
szeplôt ver az égre
sikoltva riadok ôrülten forogva
hátulról vág elémbe
lucskot fröcskölô szárnyú szörny
késsel támadok rám
meghalok vagy meghallanak
magam hagyom árván
arcom titokban tartott állatok színfala
ketrecrázó megalázó
fogom a fogam és fogódzkodom
én a smaragdzöld - te a smaragdzöld sziklamászó
arcul csapott csodacsapat
belefúj a szélbe
millió muslica szikrázik robogva
szeplôt ver az égre
kicsúszik a föld mielôtt rálépek
egy körhinta ez a változás örök
semmivé mosódnak a legszebb képek
csodákat éltem át de már szédülök
elzsibbadt a vállamon a karja
nyalánkságom nem zavarja
fatális kéjreggel
sóhajtás mélytenger
szennyes nyálkás gondolatfajta
nyomasztóan tapasztalt
bujakórból kikelt fantom
sárga földig magasztalt
eszelôsen ingó-bingó<1>
[szájamból kihullt a csók
elherdálták szétcincált lotyók
a légtartalmú üregekben
csak könnyes szörnyek rejlenek
ha elsétálok tested körül
testem a testednek örül
probléma nincs lehet hogy lehet
birtokom titokban a legelsô kenet]
<1> innen kezdve a szöveg lemaradt az én kazettámról
állatkertben állanak az állatok
áldott állapotú állapotos vértanúk
vasárnapi vágóhidak vonatok
vasárnapi vágóhidak
vasárnapi vágóhidak vonatok
egymagukban ellenek ezen egyedek
elmúlófélben lévô erôszakos
elemek
véreskezû vadászlelkületû gyerekek
véreskezû vadász
véreskezû vadászlelkületû gyerekek
ítéletvégrehajtó ipari illetôk
pillanatnyi pirkadat temetôk
isteneiket irtani igyekvôk
isteneiket irtani
isteneiket irtani igyekvôk
éjszakai ödipusz fityegôk
otthoni remete cipellôk
öntudatlan mikulás szeretôk
öntudatlan mikulás
öntudatlan mikulás szeretôk
idegen hidegek
hideg idegenek
rostélyos ôzikék
fortélyos ôszikék
torkon akadva sikolyok vigyora
tarkón ragadott iszonyok viszonya
pihehó szánkázás lelkünkben ha ha
pihehó szánkázás lelkünkben ha ha
pihehó szánkázás lelkünkben ha ha
pihehó szánkázás lelkünkben
torkon akadva sikolyok vigyora
tarkón ragadott iszonyok viszonya
sétálunk járkálunk
sétálunk járkálunk
sétálunk járkálunk
egy kis dombra lecsücsülünk
csüccs
éktelen sivalgás csend halódik lent
végtelen mámor cseng bong beng
tisztelet a tisztelgôknek
feszesseggû honleányok
perdöntô pert termô dönthetetlenek
édeskendtek hát a rendek merre hajlanak
csodálat bajnokaidnak kínjainak
a népünk a végünk a vérünk miatt
foszlós visszatartott nyálunk ördöngôs
völgy
torkos hurok hurok
neki kel körbe fel egy burok
pitypangbolyhos a hajunk haja haja hajj
haja haja hajj
haja haja hajj
gyors hangyák szorgos réti rétegek hadi faja
félre hord a harang bong bong
ízzé csördül porrá csörrenô
üveg
megtörve tiszteli a tüzet
pattogó lobogó szûz rügyet
ágyasom a nap meztelenül sötét a nap
fészkembe nem juthat el fényes iszonyat
sugara elsistergett a látszatvilágba
hol véres béresek
és a megfegyelmezett ûr marad
megfegyelmezett ûr marad
megfegyelmezett ûr marad
kértem még egy csirkejérce csontot
s te megetted szendén
tebenned Endrém
holdvidékek hideg bérce kongott
fondorlatom szörnyen zseni - szóltál
szétesett lakatok
barkácsverseny gyôztese is voltál
ruházatod kergebirka-bôring
és rajta szamárfeszület
Göringné varrta sajátkezûleg
biztos te mondtad a viccet
ha mindenki nevetett
ebben a szép temetôben
lógó orral keresgélem
mind az összes harminckettô nevedet
egy snájdig úriember
nem ígérget nem kertel
azt mondja i remember
és flörtje mint a tenger
egy snájdig úriember
nem ígérget nem kertel
azt mondja áj rimember<1>
és fôdje mint a tengör
van még rejtekhely testemen
hiába baljós sejtelem
bennem ezer erogén remény
mit tudom én
mit tudom én
ha teli a szennyvedér
elcsábít a szenvedély
rajongva isszák minden szavát
imádják dezoxiribonukleinsavát
<1> e szó helyesen: rimembör
(ld. itt);
az énekes kihagyta ezt a poént a felvételen
(lehet, hogy meg is bánta)
szennyes pizsamák hancúroznak a hóban
fel-felkacagnak a nagy dáridóban
véres gennyes pizsamák élvezik játékuk
a szûz hóban a szûz hóban
mosolygó harkály kopácsol lombja veszített
fát
sivalkodó kis férgekkel degeszre tömi magát
kövér disznó napocska vigyorog a táj felett
fülérôl tüskék függenek
nem hallom a kutyát nem ugat
a birka nem béget
a tyúk nem kotkodál
de hallom hancúroznak a pizsamák
hallom hancúroznak a pizsamák
SZÉP SZÍVEMBE SZÚRNAK / SZÉP SZÍVEMBE
szép szívembe szúrnak villák
vagy agyamból ettek ismét
esetleg egy külsô világ
istennyila énbelém vág
eltávozni kéne innét
esetleg egy belsô modor
átlényegülése sodor
talán emberszagot érzek
vagy lemészárol a sok motor
hogy van az hogy itten ülök
miért fáj ha lassan ölök
nem tudom ezt biztos úr
én a messzelátós ember látóhatárt
kémlelek
nincsen egyéb csak a tehénszarok és a végjelek
lélegzetem sosem végsô
szívem szikla agyam vésô
ruhám fodros bajszom hetyke
megszúrt szarvával a kecske
kapd el hát a kapd el hát a kapd el hát a szamár
farkát
galambom
mikor fog mán véget érni
ganajdombi kalandom
jövök-megyek
barna hajam mért lobog ily erôsen
basszusbendôk szuperbegyek
nagy külföldi egyetemek
táplálkoznak belôlem
belémdöfött girhes gidám
s létrejött egy igen vidám
s megfelelô rémtörténet
kedvencem az élôlény-nedv
könyveimet megették a molyok
tojást nem veszek csak tojok
uzsonnám az egér sajtja
bordó bársony zakóm zsebét
Lenin varrta
kurta éjfél habos kula
tejtestvérem Kabos Gyula
minden lénynek jár egy puszi
mért morog a nyúl a nyuszi
nedves csókot hoz a hajnal hûvös ólja
a barom is érzô lélek s szalad hozzá bôgô
borja
majd eljônek ufó arcok
s mink csak lessük lézerharcuk
füstölögvén árva romok
így bicegnek lám elôre sánta orrok
lélegzetem sosem végsô
szívem szikla agyam vésô
lélegzetem sosem végsô
szívem szikla agyam vésô
lélegzetem sosem végsô
szívem szikla agyam
szorongó rendôrkutyák
füleik lobognak a szélben
merre kell menni az agyban
merre kell menni százszor szépen
elôre elôre kérem szépen
csodás szép látomás
hajad szôke áradás
arcod harmatos virág
merô édes tisztaság
szemedbôl kék fényverés
hangodból lágy vízesés
szíved remegése álmot szövô lüktetés
francia konyak kristály pohárban
rejtélyes kínai étterem
a svájci tavasz üdéje
lelked mint a kórterem
vetkezz le isteni téboly
szakadjon nadrágom ingem
ma éjjel légy profi ingyen
két vörös korong
fenn az égen
ragasztva vagy varrva
köztük meg a nap
oda van kutyaszarva
sárgán zengi bûzét domboknak oldalán
ha megpattan egy ér a rügyeknek homlokán
meg a tetves madaraknak rohadt rikácsolások
én kis kényszer-kertészlegény furiklok
meg ások
illetôknek kedves vére
szelídített bûvészbércek
fuvallatok legyezése
leheletek szeles éjek
temetések nevetése
vesztôhelyek mosolya
hova lett az összes vérem
tralalala lalala
hattyúfehér fehérségek
hullanak ha kasza sújt
megdöglött az ég az éjben
az öregisten aláhullt
temetések nevetése
vesztôhelyek mosolya
hova lett az összes vérem
megrendülten állni mélyen
százezerszer szállni szépen
tralalala tralalala
hova lett az összes vérem
jovi jovi jasper
Török Ádám add fel
jovi jovi jasper
Török Ádám add fel
jovi jovi jasper
kilencvenévesen a végszón
töprengve így eseng a törpe
vágjátok legalább koporsóm
emberi méretûre
angyalzsírhoz ördögtej
markomban a lapát
jancsika és juliska
megnézheti magát
mézeskalács házikó
lakik benne néni
szidolozva szaglószerv
lehet aztat nézni
kis ketrec a sarokban
hízhat ottan gyermek
majd mustárral fogyasztom
helyet hagyva sernek
befûtendô kemence
szörnyû sok a dolog
ütött-kopott lavórba
csecsemôvér csorog
ördögtej és angyalzsír
fogom lapát nyelét
jancsika már nagyon sír
ismerem a cselét
Egyéb szöveglelôhely itt.
Kelt: 98 sze 30. Kiegészítve: 00 jan 21. Javítva: 01 jan 25.