1. A birodalom visszavág
A.
Európa Kiadó
/ Menyhárt Jenô-Müller Péter Iván
2. A csend F.G.
Menyhárt
Jenô
3. A kazamata zamata
B.
Másik
János / Kiss Llászló
4. Alice Coopernek (Elutazom a rémálmaidba...)
Y.
?****
A szem és a száj
D. (ld. 40.)
Kiss Llászló
5. A tiéd akarok lenni
F.
Menyhárt Jenô
6. Az idônél gyorsabban
F.G.
Menyhárt
Jenô-Peter Ogi / Menyhárt Jenô
7. Bárcsak lehetnék dob
E.H.
?*
/ Menyhárt Jenô
8. Bon-bon-si-bon A.
Kiss Llászló
/ Menyhárt Jenô-Müller Péter Iván-Bárdos
Deák Ágnes
9. Elmentek a fiúk
C2.D.H.
Kiss Llászló
10. Elmúlik C.C2.G.
Hunyadi
Károly / Kozma György**
11. Elrontottuk ezt az évezredet
B.
Menyhárt
Jenô / Kiss Llászló
Elutazom
Y. (ld. 4.)
?****
12. Európa kiadó
A.C.C2.G.T.
Európa
Kiadó / Menyhárt Jenô
13. Ez a város B.C.C2.D.G.H.T.
Menyhárt
Jenô-Dénes József / Menyhárt Jenô
14. Ez csak egy éjjel
F.G.
Európa
Kiadó / Kiss Llászló
15. Ezeregy éjjel (Steril város
és lila szôrzet...) Y.
?****
16. Fiatal magyarok A.
Európa
Kiadó / Müller Péter Iván
17. Ha ô nem bánja
F.G.
Menyhárt
Jenô-Peter Ogi / Menyhárt Jenô
18. 33 nevem volt A.
Európa
Kiadó / Menyhárt Jenô-Müller Péter Iván
19. 3 Judit 4 Zsuzsa A.
Menyhárt
Jenô
Hívnak
Y. (ld. 48.)
?****
20. Hová menjek E.H.
?*
/ Menyhárt Jenô
21. Idegen istenek (Mindenki párzik
vagy párzana...) Y.
?****
22. Igazi hôs B.C.C2.
Európa
Kiadó / Menyhárt Jenô
23. Itt kísértünk
F.G.
Peter Ogi
/ Menyhárt Jenô
24. Így vonulunk be B.T.
Európa
Kiadó / Menyhárt Jenô
25. Jó lesz B.C.C2.E.G.H.T.K.
Menyhárt
Jenô-Kiss Llászló* / Menyhárt
Jenô***
26. Kalandor vagyok (és szélhámos)
E.H.
?*/
Menyhárt Jenô
27. Küldj egy jelet C.C2.D.E.G.H.
Másik
János-Kiss Llászló-Magyar Péter-Dénes
József-Tóth Zoltán* / Menyhárt
Jenô***
28. Lehet [no. 1.] A.
Európa
Kiadó / Kiss Llászló
Lehet no.
2. B.T. (ld. 46.)
Menyhárt
Jenô
29. M avagy egy város A.
Európa
Kiadó / Kiss Llászló
Megalázó
E.G. (ld. 29.)
Menyhárt
Jenô
30. Megalázó durva szerelem
B.E.G.H.
Menyhárt
Jenô*
31. Minden eltörölve
C2.D.H.
Másik
János-Kiss Llászló / Menyhárt Jenô
32. Mocskos idôk A.C.C2.G.T.
Menyhárt
Jenô***
33. Nem csinálhatod (Nem csinálhatod
mindig amit akarsz...) Y.
?****
34. Nem vagy olyan jó
A.
Menyhárt
Jenô
35. Nincs sok idôd
A.
Gerô
András / Menyhárt Jenô
36. Popzene C.C2.D.H.
Menyhárt
Jenô-Másik János / Menyhárt Jenô
37. Rendôrlány
A.G.
Menyhárt
Jenô
38. Romolj meg C.C2.D.G.H.
Másik
János / Menyhárt Jenô
39. Szabadíts meg
A.T.
Menyhárt
Jenô
40. Szavazz rám E.H.
?*
/ Müller Péter Iván
41. Szem és a száj
C.C2.D.
Kiss Llászló
42. Te most egy szalagot hallgatsz
C.C2.
?****
Te vagy
Y. (ld. 15.)
?****
43. Tengerpart F.G.
Menyhárt
Jenô
44. Toporzékolok
C2.D.H.
Másik
János / Menyhárt Jenô
45. Turista A.T.K.
Európa
Kiadó / Menyhárt Jenô
46. Ujjlenyomatok B.C.C2.T.Y.
Menyhárt
Jenô
47. Unidentified Singing Objects / Lehet
hogy megölnek minket édes B.T.
Menyhárt
Jenô
48. Valaki hív (Öklöm puha
a fejem pedig törékeny...) Y.
?****
49. Van egy különös (Van egy
különös szenvedélyem...) Y.
?****
50. Várna B.X.
Európa
Kiadó / Menyhárt Jenô
51. Vigyázz ha angyal
F.
Menyhárt
Jenô
52. Villanygitár (Bal jobb bal... /
Szörnyû álmos város ez...) Y.
?****
Megjegyzések a szerzôkhöz:
* E.-n zeneszerzôkként a következôk
vannak feltüntetve:
Dénes József, Gasner
János, Kiss Llászló, Magyar Péter, Másik
János, Menyhárt Jenô
** G.-n (tévesen!): Hunyady
Károly / Menyhárt Jenô-Kiss Llászló
*** G.-n: Európa Kiadó
/ Menyhárt Jenô
**** C.-n nincs adat a szerzôkrôl
A szövegek forrásai (hangfelvételek és kiadványok):
A. = Európa Kiadó. Love ’82
[archív felvételek: Ikarus MH, 1982; Fônix Stúdió,
?; 14: "Eurokontroll" koncert Ikarus MH, 82 szept. 19.]. Kompakt nagylemez.
Bahia CDB030 1997.
B. = Európa Kiadó. Jó
lesz ’84 [archív felvételek: Ikarus MH és Fônix
Stúdió, 1984]. Kompakt nagylemez. Bahia CDB031 1997.
C. = Európa Kiadó. Koncert a
Zichy-kastélyban [archív felvétel, 1986.06.10].
Hangkazetta. Proton/ERecords 0012 1990.
C2. = Európa Kiadó. Koncert a
Zichy-kastélyban [archív felvétel, 1986.06.10].
Két kompakt nagylemez. Bahia CDB048 1998.
D. = Európa Kiadó. Popzene.
Vinil nagylemez. Profil 37005 1987.
E. = Európa Kiadó. Szavazz rám.
Vinil nagylemez. Profil 37156 1989.
F. = Európa Kiadó. Itt kísértünk
- Love ’92. Kompakt nagylemez.. EMI--Quint QUI906019 1993.
G. = Európa Kiadó. És
mindig csak képeket. Két kompakt nagylemez. Bahia CDB011
1994.
H. = Európa Kiadó. Popzene / Szavazz rám. Kompakt nagylemez és hangkazetta. Hungaroton HCD és MK 71066 2001.
K. = Kamondy Ágnes. Dalok Közép-Nirvániából.
Hangkazetta. Bahia MKB043 1995.
T. = Izzó parázs 84-94 [Kozma
György, Menyhárt Jenô, Vetô János, Víg
Mihály versei]. Könyv. Virgil, Kôszeg(?), 1994.
X. = kiadatlan felvétel A.
anyagából.
Y. = kiadatlan felvétel =
demó 1981-bôl.
a kamerák a város minden pontján
rólam ontják a képeket
a Birodalmi Lépegetô lassan
éppen felém lépeget
a Birodalom visszavág
idegen vagyok az idegeneknek
figyelnek a kamerák
a nyomok mind ide vezetnek
a Birodalom visszavág
a Birodalom visszavág
a Birodalom visszavág
a Birodalom visszavág
fent és fent és egyre feljebb
akarják hogy énekeljek
fent és fent és egyre feljebb
akarják hogy énekeljek
nem a mi állatunk nem a mi emberünk
nem a mi századunk nem a mi ezredünk
nem a mi állatunk nem a mi emberünk
nem a mi századunk nem a mi ezredünk
[lopni jár egy fénysugár
az arcunk repül meg sem áll
távoli szemekkel figyel ránk] <1>
egy ôrült bolygó szédeleg
túrára indul a képzelet
távoli szemekkel figyel ránk
nem a mi állatunk nem a mi emberünk
nem a mi századunk nem a mi ezredünk
nem a mi állatunk nem a mi emberünk
nem a mi századunk nem a mi ezredünk
<1> csak az eredeti (vágatlan) Ikarus-beli stúdiófelvételen
a hajnal derengô fényei
hazafelé kihalt az utca
az éjszaka lassan véget ér
és valahol máshol kezdôdik újra
semmiben keringô salak a Föld
a néma csillagok között
hallod ahogy éjszaka sikítok
hallod ahogy elnyeli a csend
a csend
a csend
a kazamata zamata
a kazamata zamata
a kazamata zamata
a kazamata zamata
mindennap ugyanaz a börtön
ne mássz a képembe rögtön
mindennap ugyanaz a börtön
kevés a hely már itt a földön
én annyi mindent mondok
és annyi mindent gondolok
minden pillanatban
egészen más egészen másmilyen vagyok
nem tudom hogy miért vernek
nem tudom hogy miért szeretnek
nem tudom hogy miért vernek
azt se tudom hogy miért szeretnek
én annyi mindent csinálok
és annyi mindent gondolok
minden pillanatban
egészen más egészen másmilyen vagyok
utána néznek a múltadnak
utána néznek a jövôdnek
az esték már szörnyen untatnak
durva szerelmek szövôdnek
én annyi mindent mondok
és hányszor mondjam még
minden pillanatban
egészen más egészen másmilyen vagyok
egészen más egészen másmilyen vagyok
egészen más egészen másmilyen vagyok
egészen más egészen másmilyen vagyok
egészen más egészen másmilyen vagyok
(Joe Dyssou Brazzaville-bôl)
elutazom a rémálmaidba
pokolian érzem magam
fullasztó kéjvágyaidban
szembejön velem az agyam
elutazom a depressziódba
iszom a sörödbôl
lefelé egy fekete hintóban
elnöki hang a jövôbôl
feküdj! feküdj!
bajkeverô az agyban
feküdj! feküdj!
a temetôk lángrózsája
feküdj! feküdj!
öngyilkos horrorparty
feküdj! feküdj!
ölj meg ma is pár órára!
és kész kész a kép
fényárban úszik a szem
szép milyen szép
pedig rég vak már azt hiszem
ha lát is csak sötétet lát
napfényben csillogó éjszakát
fényárban úszó sötétet lát
ha lát
egy hang egy halk hang
szavakban fürdik a száj
és még még elég
hogy beszél mert szólni muszáj
gyönyörû szavakban hallgatja el
amit jelentenie kell
és ha kell ott hallgat el
ahol kell
és ha itt itt a perc
és mindenki érzi ez így jó
a szent szent helyen
saját farkába harap a kígyó
de túléli az életet
és amit még túl lehet
a testet és a szellemet
lila rúzs
vér és hús
táncolunk és pezsgôt iszunk
egy élet kell amit érdemes élni
egy fájdalom amihez ragaszkodunk
egy pillantással kezdôdik el
és az ôrületben ér véget
egy nap majd felveszek egy fekete öltönyt
és elveszlek téged
ugyanarra vágyok és ugyanattól félek
és nem tudom mit látok ha a szemeidbe nézek
jó veled végül is ennyi
ma felemelsz holnap tönkre fogsz tenni
egy pillantással kezdôdik el
és az ôrületben ér véget
egy nap majd felveszek egy fekete öltönyt
és elveszlek téged
nem érdekel semmi csak téged akarlak
és nem fogok senkivel osztozkodni rajtad
te vagy nekem az egyetlen nô
akivel az élet elviselhetô
te vagy akit akarok
mert nélküled elvadulok
a tied akarok lenni bébi
a tied akarok lenni
a tied akarok lenni
a tied
nincs túl sok idôd gyorsnak kell lenned
az amit itt látsz az már csak a múlt
nem bízhatsz többé az emlékeidben <1>
a jövô sem az már mint ami volt
az események tovasuhannak
mint a mozivásznon egymás után gyorsan
sietned kell ha még látni akarsz
valamit abból ami most van
szilikon dzsungel gépdobok szólnak
színes neonok fényei villóznak
egy kislány az utcán cigánykereket hány
és a járókelôk aprópénzt dobnak
arcok tömege tömegek arca
mindenütt ismerôs idegenek
évszámok és tények ismétlôdések
minél többször annál valószínûtlenebb
minden más minden másodpercben
bármi bármikor megtörténhet
minden más minden másodpercben
ahány pillanat annyi világ
egy bôrönddel a kezedben
megérkezel valahová
ez az éjszaka nem tart örökké
ez az éjszaka nem tart már soká
futsz valahová vagy rohansz valahonnan
egyedül egy idegen városban
egy gigantikus vízió
pereg elôtted az idônél gyorsabban
ami az idônél gyorsabban halad
az mindörökre a jövôben marad
az idônél gyorsabban
az idônél gyorsabban
<1> F.: "nem bízhatsz meg még az emlékeidben"
éjszaka felszökik a láz
ma éjjel mindennek vége
éjszaka mindenki színész
mért fájna bármi nevess végre
koszos kis bár sokan vannak
sötétség borul a városra
a pénzemért likôrt adnak
itt nincs megváltás számomra
ez az a dzsungel ez az az ösztön
üvöltözünk és táncolunk
nincs erônk senki se ismer
senki se tudja hogy kik vagyunk
vagy önmagunkért vagy valami másért
szédülünk és pezsgôt iszunk
egy élet kell amit érdemes élni
egy fájdalom amihez ragaszkodunk
bárcsak lehetnék dob csak dob
a trópusok forró éjébe kiáltó
bárcsak lehetnék dob csak dob
a trópusok forró éjébe kiáltó
dob
csak dob
csak dob
csak dob
csak dob
(— szabad célok
— ***
— nem értem amit mondasz
nem érted amit mondok?)
fagylalt lángol kígyó sziszeg
érzem az éjszaka egyre forróbb
van aki mindig menekül
mindig egyedül
ma éjjel nem ad
körös körül a végtelen ûr
azonosítatlan éneklô tárgyak
bárcsak lehetnék dob csak dob
a trópusok forró éjébe kiáltó
bárcsak lehetnék dob csak dob
a trópusok forró éjébe kiáltó
dob
(— I wanna be more than number one!
— I know.)
csak dob
(— I wanna be more than number one!
— Yes, I know.)
csak dob
bárcsak lehetnék dob csak dob
a trópusok forró éjébe kiáltó
bárcsak lehetnék dob csak dob
a trópusok forró éjébe kiáltó
dob
bon-bon-bon-bon-si-bon-bon
bon-bon-bon-bon-si-bon-bon
csak egy parti
csak egy parti
de jó lapokat hozzá nem garantál senki
a Blahán a Blahán
ott szült meg engem az anyám
olykor-olykor ha arra haladok
még ma is gyakran könnygázra fakadok
a Blahán a Blahán
egyszer ott végzem talán
túl sok a rendôr túl sok a spicli
kevés a kurva kevés a strici
kevés a rendôr kevés a spicli
túl sok a kurva túl sok a strici
a zene nem zene a szöveg nem szöveg
senki nem tudja hogy jön vagy megy
a zene nem zene a szöveg nem szöveg
senki nem tudja hogy jön vagy megy
ez egy igen-igen kemény kemény világ
ez egy igen-igen kemény kemény világ
ez egy igen-igen kemény kemény világ
ez egy igen-igen kemény kemény világ
ez egy igen-igen kemény kemény világ
ez egy igen-igen kemény kemény világ
ez egy igen-igen kemény kemény világ
ez egy igen-igen kemény kemény világ
elszakadt a film de tényleg a vásznon lassan ég
a kép
nem táj nem test nem épület hanem az ég maga
a kék ég
egy randevú magunkon kívül észrevétlen
átváltozás
déjà vu a jelen emléke egy elképesztô
nagy varázs
a pillanat ahogy a repülô árnyéka átsuhan
az arcodon
de mi csak dolgozunk fázunk s fáradtnak látszunk
sok jéghegy a Keleti sarkon
én tér-a-térben sétálgatok a testemmel
minden éjjel
és a csillagokra lövöldözök a szemembe sûrített
fénnyel
elmentek a fiúk
de itt maradt az idô
rövid kis pihenô
a zûrzavarban
a föld fehér fényben ég
a szívünkben savak
fokozhatatlan már
a pillanat
tudom hogy tudod elmúlik
egy kicsit rossz most de elmúlik
meg a mindig más is elmúlik
és a nagyon rossz is elmúlik
és a nagyon jó is elmúlik
egyszer szörnyen egyszer jól
és ez így ez így van jól
olyan jó ez a szenvedés
olyan felemelô az egész
olyan szörnyen érzem magam
olyan szörnyen szörnyen jól
elmúlik meggyógyít
elmúlik meggyógyít
eltûnünk mint az utolsó metró
ez egy végtelen kirándulás
én igazán nagy csaló vagyok
de még nem akadt igazán nagy fogás
ha úgy tûnik hogy mindent szabad
olyan elveszettnek érzed magad
a kérdés örökre válasz marad
a válasz örökre kérdés marad
minden eladó de minden elfogyott
az óra körbejárt és a szavadon fogott
unalmas totem az oltárokon
az élet már fagyos és vértelen
nincsenek sztárok a csillagokon
mert az arcukra fagyott az értelem
én nem törôdöm semmivel
és mégis valahogy itt vagyok
a létezés már félsiker
és én nyomon vagyok vagy nyomot hagyok?
minden eladó de minden elfogyott
az óra körbejárt és a szavadon fogott
mint eltévedt utazó érkezel
egy rozsdás város a történelem
szerinte te se létezel
és mindenki halott a környékeden
elrontottuk ezt az évezredet
de nem baj mert itt a következô
athéni szél és spártai esô
ülünk a tûznél én meg az idô
az éneklés évei lassan elmúlnak
a nagyra nôtt lelkek a pincékbe bújnak
megrémülök a hangomtól
el fogok tûnni a rockandrollból
olyan már mint egy menekülttábor
mindenki itt van aki nem elég bátor
a jövô idô merénylete
a tinédzserek vad élete
megszülettél védd meg magad
temesd el a halottakat <1>
a hírnök jön és integet
hírek már rég nincsenek
rég nem háború rég nem béke
felizzik a vágy villamosszéke
Európa kiadó
Európa kiadó
Európa kiadó
Európa kiadó
(1981)
<1> C.: ez a szakasz nem hangzik el
kísértetek az idô mélyén
hiányzó láncszemek
utcára nézô ablakokban
utcára nézô emberek
valami végleg megváltozik
összeomlik hangtalanul
ami van és ami nincs
nem vész el csak átalakul
az értelmes gépek hajnalán
átmenetelek az életemen
évmilliók jönnek az ember után
rohadt érzés de én szeretem
ezer úton egyfelé
szomorú este vár a bárban
harmadik típusú találkozások
idegenek az éjszakában
ideje új kalandoknak
semmi nem történik újra
a gépek elbarangolnak
a képzelet határain túlra
kezdetét veszi a lehetetlen
valami amit nem ismerünk
az idôk végtelen szakadéka fölött
különös holnapra ébredünk
ez a város egy távoli bolygó
itt élni nem rossz és itt élni nem jó
osztályon felüli elmeosztály a félelem bére
csak ennyi
a legjobból a legtöbb kell de ez is jobb mint a semmi
(1983)
öntudat és bûntudat és mûkönny és
mûvér <1> de rengeteg
ó Istenem nézd ahogy pénzt zabál a sok
életre éhes kis szörnyeteg
a kölyök <2> beindul a szûz szétszakad és
egy ôrjöngô viharra gondol
így játszik a csenddel ami már szinte tombol
amilyen bûnös annyira ostoba visszataszító
tiszta kosz
amilyen szent olyan sivár megint a morál megint a halál
ez csak egy este gyémántba metszve
és te csak nézed hogy múlik el
ez csak egy éjjel és épp most törik
ezer darabra szét
és mint hat döglégy egy süket szobában
zümmög halotti dalt az élet
és te megölnéd de tudod jól hogy ez az egyetlen
ami ébren tart
és csak bámulod a távlatokat amit a sarokba szôttek
a pókok
és álmodod még <3> de tudod elôre hogy
egyáltalán nem félsz majd
ha az álomalagútban szembe jön és belevilágít
a szemedbe
a gázra <4> és a fékre egyszerre lépsz
és azt suttogod hogy "miért ne"
ez csak egy este gyémántba metszve
és te csak nézed hogy múlik el
ez csak egy éjjel és épp most törik
ezer darabra szét
<1> G.: "mûgenny"
<2> G.: "hôs"
<3> G.: "és álmodoznál"
<4> G.: "és te a gázra"
steril város és lila szôrzet
itt a férfiak is nôk
arcukon elvérzik a mosoly
halva született túlélôk
ezeregy éjjel
ezeregy vészjel
ezeregy rémkép
ezeregy képen
nem lehetnem lehet
mindenki azt mondja nem lehet
nem lehet nem lehet
félnem kéne de nem merek
a kapu alatt sötét árnyak
szerelmeimre ezrek várnak
menetelnek az agyamban
de jó hûtött agyam van
erôs szúrás a lelkemben
nem kellett volna még felkelnem
sötét foltok a testemen
de jó hogy csak festetem
nem akartam semmit tôled
csak érezd most jól magad
érezd hogy minden a tiéd
érezd hogy mindez te vagy te vagy te vagy te vagy
steril város és lila szôrzet
itt a férfiak is nôk
arcukon elvérzik a mosoly
halva született túlélôk
ezeregy éjjel
ezeregy vészjel
ezeregy rémkép
ezeregy képen
nem lehet nem lehet
mindenki azt mondja nem lehet
nem lehet nem lehet
félnem kéne de nem merek
***
***
fel nem használt kotonok
múmiák és robotok
a húsomba vág a sírásod
segítségért kiáltok
öngyilkos lesz minden agy
néhány perc és hideg vagy
nem akartam semmit tôled
csak érezd most jól magad
érezd hogy minden a tiéd
érezd hogy mindez te vagy te vagy te vagy
fiatal magyarok rázzák az utcát
Budapest remeg és maguk se tudják
hogy ezt a rezgést melyikük hozta
a külvárosból a belvárosba
halk zene visszafogott hangulat
az órámra nézek épp éjfélt
mutat
itt ülök egy bárban ô itt ül velem szembe
olyan vonzó és olyan idegen
ragyog és sugárzik finom és magabiztos
a szépsége titkos de beavat ahogy rám nevet
nem tudom ki ô és mit mondjak neki
a szavak néha semmit nem jelentenek
de ha ô nem bánja én nem bánom
és lenn az utcán megvárom
ugyanaz a csillag ugyanaz a bolygó
ugyanaz a város és ugyanaz a bár
az éjszaka elôtte és nincs mit vesztene
ô éppen itt és engem éppen itt talált
ragyog és sugárzik finom és magabiztos
a szépsége titkos de beavat ahogy rám nevet
nem tudom ki ô és mit mondjak neki
a szavak néha semmit nem jelentenek
de ha ô nem bánja én nem bánom
és lenn az utcán megvárom
ha ô nem bánja én nem bánom...
harminchárom nevem volt
nem szeretik a rock and rollt
harminchárom nevem volt
mindannyiunk szégyene
népszerûtlen népzene
a föld alatt sincs szûz terep
erômûvek bunkerek
ôrült nyirkos bombabiztos
földalatti dzsungelek
harminchárom nevem volt
nem szeretik a rock and rollt
harminchárom nevem volt
a lista velem van tele
egy menekült összes neve
a föld alatt sincs szûz terep
minden szerep jó szerep
itt könnyen tetten érheted
a káros szenvedélyeket
három Judit négy Zsuzsa és a rockandroll
mégse érzem szombat éjjel magam jól
hazamegyek és lefexem
csináljátok helyettem
minden szinten rockandroll
szinte minden rockandroll
minden szinten rockandroll
szinte minden rockandroll
vár vár egy gyár
vár egy nô vár egy bár
kinn az éjszaka lánggal ég
az égen csillagok robbannak szét
az idô újabb sebet ejt rajtam
megérint a sötétben halkan
ülünk a házban akár a sitten
és nem igaz hogy van Isten és nem igaz hogy nincsen
ma éjjel felrepülök a földrôl
a mennyország kapuján dörömbölök
vannak dolgok amik nem jönnek el soha
feledés vár a karjaid között
az idôhöz láncolva mindörökre
csillagfényben tündökölve
fájdalom és gyönyör a szerelmem fényes
egyszerre végtelen és egyszerre véges
egy kicsit egy kicsit egy kicsit véres
egy kicsit egy kicsit egy kicsit véres
egy kicsit egy kicsit egy kicsit véres
egyszerre végtelen és egyszerre véges
extázisok és imák
fájdalmasan szép éjszaka
hová menjek ma
diszkóba vagy templomba
mindenki párzik vagy párzana
ez mégsem a szeretet városa
csúf hideg és idegen
és minden szavát ismerem
ismerem mikor elalszik
és ismerem mikor felébred
tudom hogy mit fog mondani
tudom hogy mennyi az esélye
idegen istenek egyet sem ismerek
máshol vagyok mégis itt leszek
nem tudhatsz meg semmit sem
már csak magamnak dolgozom
nem túl fontos az igazság mert
nem változtat a dolgokon
mindenki vérzik mindenki szenved
semmire se jó már a lelkem
elvetél minden tekintet
elindulnak a lemmingek
mindenki bûnhôdik
mért lennél ártatlan
nyitva az ablakod
s nem vagy az ágyadban
nem vagyok bolond nem vagyok hülye
az én ügyem valaki másnak az ügye
vakufény villan a kékbôl
fényképeznek az égbôl
a béke makettje lángban áll
meglepôdik ki rákra vár
minden megszépül a vértôl
célpontnak látszol az égbôl
idegen istenek egyet sem ismerek
nem változom mégis más leszek
egy ôrült bolygó szédeleg
túrára indul a képzelet
mi senki gyerekei nem vagyunk
csak úgy lettünk és még megvagyunk
itt olyan egyszerû minden
semmi /.../
én nem bírom fékezni magam
én hôs akarok lenni
én nem bírom fékezni magam
nekem nem kell helyette semmi
morális akarok lenni akár egy gép
elsôosztályú vidéki srác
fiatal egészséges és szép
olyan amilyet csak a moziban látsz
se múltam se jövôm se pénzem
de nem vesztem el soha a fejem
bûn és szégyen kéz a kézben
keresem az emberem
mintha a világ csak néhány hangra várna
zene szól a süllyedô városból
piszkos kis történet majd valaki kiássa
egy gyilkos tréfa volt csak a rockandroll
egy igazi hôs
egy igazi hôs
egy igazi hôs
egy igazi hôs
egy igazi hôs
egy igazi hôs
egy igazi hôs
egy igazi hôs
a kurva életbe
egy igazi hôs
azt hiszed hogy adnak amikor éppen elveszik
nem neked adják el a dolgokat hanem téged adnak el nekik
reklámháború bomba nôk gyönyörû
áldozatok – sajnálom
de én nem fogom senki arcát viselni a ruhámon
és nem tudom hogy jön el a holnap nem tudom mi az ami várni
fog
de ha húsz év múlva a tükörbe nézek
nem ôket akarom látni ott
pedig azt akarják azt akarják azt akarják hogy
azt akard
azt akarják azt akarják hogy azt akard
gátlástalanul örökké rád rontanak
hamis próféták és igazságokat mondanak
te is mondhatsz bármit de senki nem figyel rád
mert valaki más mondja meg hogy milyen a világ
hát persze hogy gyönyörû hát persze hogy
kegyetlen
hát persze hogy gyönyörû hát persze hogy
kegyetlen
hát persze hogy gyönyörû hát persze hogy
kegyetlen
hát persze hogy gyönyörû hát persze hogy
kegyetlen
köcsög mint a turha
a sok bazmeg és a kurva
bárkultúra szombat este
egy fogatlan Brigitte Bardot
egy bárpultnál állva
a végzet asszonyát játssza
az idôtlen éjszakában egy részeg üvölt
ó mamy blue
és egy vérvörös mûanyag bárszéken
egy semmibe meredô csaj
teleálmodja az éjszakát nyomorult kis álmaival
láthatatlan szárnyain elrepül máshova
és ragaszkodik egy élményhez amit nem élt
át soha
a jövô itt hever elôttünk
ott meg egy fa amirôl lejöttünk
hogy jobb legyen mindig csak bûntudat
mindig csak bûntudat
amikor a legjobb akkor fog tönkretenni
mindenki bûnös
mindenki bûnös
mindenki bûnös akar lenni
kis szentek mögé bújva
mocskos mosollyal ránk nevet
tudom <1> hogy lesz a szépbôl csúnya
édes kis szörnyeteg
nincs élet a halál elôtt
még emléxünk a múltra
már sejtjük a jövôt
még el se kezdôdött és máris véget
ért
és mi itt kísértünk egymás kísérteteiként
ez egy koszos kis üzlet én most ide bemegyek <2>
és az utolsó pénzemen veszek egy napszemüveget
én nem tudom hogy ez mennyit ér fogalmam sincsen
de hogyha semmid nincsen egy napszemüveg lesz minden
lesz ami lesz
lesz ami lesz
lesz ami lesz
lesz ami lesz
lesz ami lesz
<1> G.: "tudjuk"
<2> G.: "én most nyugatra megyek"
nekem egy beteg nô vagy az orvosnak nôbeteg
egy véres városban egy szomorú szörnyeteg
olyan jó és olyan szép lehet hogy nem is betegség
olyan jó és olyan szép – segítség
segítség
a semmibôl jöttem és gyôzni akarok
nem én akartam ezt de most már maradok
és nem hagyom hogy eljátssz az életemmel
azt nem hagyom mert leélni énnekem kell
annyit leszünk itt amennyit csak lehet
az idô ad egy sanszot egyet nekem egyet neked
a sorsunk a pofánkra írva egy városba temetve
miért ne miért ne mért ne halnék meg nevetve
én tudom hogy mit akarok és hogy mit kell érte
tennem
a csillagokba indul az egészséges szellem
de mi úgy megyünk el innen mintha itt se lettünk volna
mint a katonák a háborúban úgy tûnünk
el sorban
mi így vonulunk be a történelembe
mi így vonulunk be a történelembe
mi így vonulunk be a történelembe
mi így vonulunk be a d&ou}l;rténelembe
(1983)
jó lesz nekünk jó lesz nekünk
a súlytalanságban szeretkezünk
idegen ködökbe utazgatunk
és ha ott jobb ott maradunk
jó lesz nekünk jó lesz nekünk
hogyha intelligens gépek leszünk
véget ér majd a történelem
egy hosszú <1> pillanat lesz a végtelen
jó lesz nekünk jó lesz nekünk
egy palackba zárjuk a szellemünk
én örülök neki hogy itt lehetek
mert itt tervezik az isteneket
jó lesz nekünk jó lesz nekünk
csak elôbb lágyan tönkremegyünk
te sem engem én se téged
minket már a bûn se véd meg
jó lesz nekünk jó lesz nekünk
ûrhajósból ûrhajók leszünk
egy kalandot ôriz a formalin
túl a hús törékeny szobrain
jó lesz nekünk jó lesz nekünk
lesz végtelen sok égitestünk
feltárul minden <2> titkos világ
felébred az álom és mi alszunk tovább
(1983)
<1> E.,G.: "egy örök"
<2> E.: "feltárulkozik sok"
KALANDOR VAGYOK (ÉS SZÉLHÁMOS)
mért kéne mindent komolyan venni
mért kéne mindennek igaznak lenni
szép vagy és az élet könnyû veled
de ha mesélnék magamról az fájna neked
nem tudom honnan és nem tudom hova
olyan jövôbôl jöttem ami nem jön el soha
láttam égni a szemeidet
amikor megkívántad a bûneimet
menekülsz és üldözöd
úgy imádod úgy gyûlölöd
tudom mirôl beszélsz ha hallgatsz
miattad is szégyenkeznek valahol
lopott virágok a kezemben
szélhámos vagyok és kalandor
egy bûnös tôr mindenki szívében
ma szeretlek de nem tudom meddig
eltörölnek minket a dolgok
mi arra születtünk hogy ne legyünk senkik
kalandor vagyok és szélhámos
és csak azért nem tudod
mert téged is átvertelek
te sem vagy
te sem vagy ártatlan
te sem vagy ártatlan
gyönyörû autók gyönyörû nôk
éjszakai dühöngôk
egy halvány utolsó emlék
megfogtam egy pincérnô mellét
ez szerelem és nem szeretet
én úgy járok haza mint a kísértetek
to be or not to be that is the question
I can get no satisfaction
ki az az everybody és hova come on
én maradok hús a csontjaimon
egy ôrület fogságában
a buja pesti éjszakában
elmondom az imát és
bedobom a vitaminokat
az igazi élet nagy kaland
a sok jóból jó sokat
ez az éjszaka sosem ér véget
gyönyörû vagy és én szeretlek téged
nem tudom mi kényszerít erre
az enyém leszel most néhány percre
üvöltök a telefonban
a telefonban a telefonban
azt üvöltöm hogy gyere gyorsan
hogy gyere gyorsan hogy gyere gyorsan <1>
te úgy vagy te ahogy én vagyok én
mi egyformák vagyunk nagyjából
a helyzetnek nincs semmi oka
hogy megváltozzon magától
pokol éjfél után
ha valaki akkor te igazán
az a lány vagy aki kell nekem
a kezedbe adom az életem
küldj egy jelet lentrôl
küldj egy jelet lentrôl
küldj egy jelet lentrôl
felfelé
küldj egy jelet lentrôl
felfelé
én nem tudom hogy hol a határ
és szeretem azt is ha valami fáj
mért lennék jó mért lennék kedves
én vagyok az áldozat én vagyok a tettes
itt vagyok és elmegyek
és semmit se adok csak elveszek
egy darab jövô egy darab jelen
hagyd hogy elveszítsem a fejem
a nap kihûlôben én veled
élvezem az életet
most ne menj el most ne menj el
maradj velem ma éjjel
te vagy a szerelmem
a földön és az egekben
te vagy a szerelmem
a földön és az egekben
te vagy a szerelmem
a földön és az egekben
te vagy a szerelmem
a földön és az egekben
küldj egy jelet lentrôl
küldj egy jelet lentrôl
küldj egy jelet lentrôl
felfelé
küldj egy jelet lentrôl
felfelé
<1> G.: e sor utolsó két szava "gyorsan gyere"
vénemberek játszadoznak
de az Isten nem figyel
megmaradtunk egymásnak
és senki nem tárgyal senkivel
néha vér és néha nyál
ezt nem kenhetik senkire
nekem semmi nem használ
és nem leszek jó semmire
rémes a hely és rémes az idô
felperzselt múlt és bizarr jövô
múlik az idô és múlik a hely
sosem tudhatod mi múlik el
lehet hogy neked jó ez a harc
de ne taníts ölni ha élni akarsz
lehet hogy neked jó ez a harc
de ne taníts ölni ha élni akarsz
ott belül nagyon feszül
aztán csendben elszakad
megjött egyre véresebben
kívánod magad
veszélyes vagy magadra
de ez csak a szokás hatalma
senki nincs veled se ellened
félreérted a helyzetet
a semmibôl indul és visszatér
mint a lábnyomok a holdon
valaki más de úgy beszél
ahogy te beszéltél folyton
egy kicsit lassabban halj meg
és egy kicsit szebben
egy kicsit lassabban
és egy kicsit szebben
M avagy egy város keresi a gyilkosát
M avagy egy város keresi a gyilkosát
szerelem vad szerelem
olyan vad mint másik hat
szerelem vad szerelem
olyan szép mint másik hét
megalázó durva szerelem
ez így elég jó nekem
megalázó durva szerelem
én nem akartam azt hogy jó legyen
te nem vagy sárga én nem vagyok angyal
ezer fiú egyetlen arccal
nincs rá szó nincs neve
de van aki tud mit kezdeni vele <1>
megalázó durva szerelem
ez így elég jó nekem
megalázó durva szerelem
én nem akartam azt hogy jó legyen <2>
elôre lányok elôre
elôre lányok elôre
elôre lányok elôre
elôre lányok <3>
megalázó durva szerelem
ez így elég jó nekem
megalázó durva szerelem
én nem akartam azt hogy jó legyen
a látszat csal de én nem csalok
bébi én már rég más vagyok
én nevetnék de mások döntenek
bébi én még rád is lôhetek <4>
megalázó durva ez a szerelem
ez így ez így elég jó nekem
megalázó durva ez a szerelem
én nem akartam azt hogy jó legyen
én nem
nem
nem
én nem
<1> E.G.: ez a szakasz:
"tombol az életöröm
a hátamba hasít tíz köröm
ni-ni-ni-nincs rá szó nincs neve
de van aki tud mit kezdeni vele"
<2> E.G.: ez a sor "jó, legyen"
<3> E.G.: ez a sor "én kiveszem a részem
belôle"
<4> E.G.: ez a sor "és azt hiszem még
rád is lôhetek"
súlytalan tonnák egy álom az éjjel
az egek meghasadtak az idôk leteltével
vak erôk között megdermedt árnyak
csillagtemetôk idôn túli tájak
elhagyott templomok végülis
miképp a földön azon kívül is
az utolsó álom a végsô utazás
idôtlen idôk örök zuhanás
mélységes éj üvöltô szelek
valahol messze a világ felett
utolsó utáni pillanatok
az égen sorban kihunynak a csillagok
minden eltörölve mindörökre
tajtékzó erôk szálltak a földre
helló bébi te nyomorult állat
soha nem akartam különbet nálad
elállom az utad és megszerezlek
hihetetlen hogy nem szeretlek
nem szeretlek nem szeretlek
de hogyha eltûnsz megkereslek
bébi bébi te nyomorult állat
soha nem akartam különbet nálad
mocskos idôk szeretnem kéne
a jövô itt van és sose lesz vége
mocskos idôk a sarokba bújva
a jövô itt van kezdjük újra <1>
helló bébi én azt hiszem baj van
szúrj belém egy utolsót halkan
ugrálni akarok vadul ugrálni
a nyomorult mennyeket akarom látni
népszerûtlen szerelem
sokan vagyunk kevesen
bébi bébi újra nálad
már nem ember még nem állat
mocskos idôk szeretnem kéne
a jövô itt van és sose lesz vége
mocskos idôk a sarokba bújva
a jövô itt van kezdjük újra <2>
egy hely örökzöld álmaimban
egy hely a titkos életemben
a nôvéred öreg a húgod meg gyerek
hát ezért van hogy hozzád megyek
de ha úgy akarja a szervezetem
soha többé nem vagy senki nekem
bébi bébi elmegyek hozzád
ugyanaz a város de mégse ugyanaz az ország
mocskos idôk szeretnem kéne
a jövô itt van és sose lesz vége
mocskos idôk a sarokba bújva
mocskos idôk kezdjük újra <3>
(1982)
<1> C.: "bárhogy is volt kezdjük
újra";
G.T.: "helló
bébi kezdjük újra"
<2> C.: "helló bébi kezdjük
újra";
G.: "bárhogy
is volt kezdjük újra"
<3> G.: ez a sor nem hangzik el
nem csinálhatod mindig amit akarsz
itt már nem segít az utcai harc
ma nem ***
egy ôrültséget teszek ma éjszaka
mérnök leszek meghalt minden pap
néhány kegyenc túl sok áldozat
néha eltalál egy díszlövés
minden harci sáska tettre kész
hol vagyok hol nem vagyok
egyhangúan telnek a napok
nincs puska és nincs szerelem
az ördög nem alszik nem alszol te sem
az életem a levegôbe lóg
semmi sincs kész csak a nekrológ
múlik az idô múlik a hely
sosem tudhatod mi múlik el
örökké nem lehet sírni
most szeress engem egy kicsit inkább
örökké nem fogom bírni
de most ez is jó lesz hogyha nincs más
a húsok ***
a rádióból zene árad ha jön a reggel
teljes gôz a libidóban
elô a jó öreg szerelemmel
nem vagy olyan jó mint a legjobbak
nem vagy olyan rossz mint a legrosszabb
nem vagy olyan jó nem vagy olyan rossz
nem vagy olyan jó nem vagy olyan rossz
nem vagy olyan jó nem vagy olyan rossz
nem vagy olyan jó nem vagy olyan nem vagy olyan rossz
nem vagy olyan
pazarold rám az idôdet
pazarold rám az idôdet
pazarold rám az idôdet
pazarold rám az idôdet
nem vagy olyan rossz mint a legjobbak
nem vagy olyan jó mint a legrosszabb
nincs sok idôd már szerelem
egy töltetet lôj be nekem
veled is jó mert velem is jó
neked is jó ez nekem is jó
adj egy esélyt csak még nekem
mért hagynál ki éppen engem
homlokodon a tenyerem
nincs sok idôd már szerelem
elveszett rég a kontrollom
megtalálni már nem fogom
veled se jó mert velem se jó
neked se jó mert nekem se jó
adj egy esélyt csak még nekem
mért hagynál ki éppen engem
homlokodon a tenyerem
nincs sok idôd már szerelem
feljövök érted a város alól
jami-jami konzumterror
lágy összeomlás gyilkos finis
én jól vagyok és jól vagy te is
egy kicsit félek ordít rólam
de ilyen boldog még sosem voltam
lefele menjek vagy felfele
nekem minden egyformán Popzene
én tudom hogy mi az a bûn
és te is tudod igazán jól
fesd ki magad és légy az enyém
ma éjjel istenigazából
minden a régi mohón élni
a halálig a halálig bébi
mi az hogy na mi az hogy ne
nekem minden egyformán Popzene
a világ olyan valószínûtlen
az álom én vagyok
olyan jövôkbe nézek
amiket sosem láthatok
nem vagyok a rabja csak egy darabja
agyamban az élet programja
élni és visszaélni vele
nekem minden egyfomán Popzene
felkelek és kezdem újra
éli az életét aki tudja
nevetve és remegve
egyetlenegyszer örökre
a tizedik bolygó a harmadik nem
a hetedik érzék a harmadik szem
elrepülni az egekbe
nekem minden egyformán Popzene
na most menjek vagy maradjak
na most menjek vagy maradjak
na most menjek vagy maradjak
maradjak vagy szaladjak
na most menjek vagy maradjak
na most menjek vagy maradjak
na most menjek vagy maradjak
maradjak vagy szaladjak
rendôrlány rendôrlány
rendôr rendôr rendôr rendôrlány
rendôr rendôr rendôr rendôrlány
rendôr rendôr rendôr rendôrlány lány
lány lány
rendôr rendôr rendôr rendôrlány
korbácsolj fel kényeztess el
jöjjön aminek jönnie kell
ami most van elmúlt rég
rombold le lágyan az emlékét
alattunk morajlik a város
kicsi és jelentéktelen
nem tudom hogy mire várok
de ha meglátom felismerem
hiába élni a szakadék szélén
kezdjük a végén kezdjük a végén
sikíts karmolj remeg a testem
repülni szeretnék de az ágyamon fexem
választani túl késô
már semmire nincs idô
a jövô elôttünk romokban hever
és ha nem akarjuk nem jön el
van aki félig van aki végig
jól tudom hogy ez nem álom
van aki félig van aki végig
annyi életem van ahány halálom
romolj meg
ostromolj meg
szelíden szépen és halkan
romolj meg
ostromolj meg
nagyon durván és nagyon lassan
agyamban kopasz cenzor ül <1>
minden szavamra ezer fül
valaki helyettem gondolkodik
valaki helyettem távozik
bevettünk minden dumát
viseljük a dögcédulát
szavainkat elcseréltük
morzsáinkat feléltük
ez még nem a halál ez még nem a halál
mindennap újra erre jár
ahány arc annyi félelem
elhagyott a közérzetem
nem nyerhetek nem veszthetek
ha nem leszek hát nem leszek
szabadíts meg a gonosztól
szabadíts meg a gonosztól
(1980)
<1> egy 1997-es koncerten, "cenzor" helyett: "szponzor"
Nem tudom megpróbáltál-e már elképzelni
engem a slágerlista élén?
Nyitott Mercedesen gördülök a reptéri úton;
kétoldalt délceg motorosok kísérnek.
Barátságosan integetek, az autó egészen
a gépig visz.
Kinyílik a gép ajtaja, kilép egy férfi,
lezuhan és szájon csókol. Keletrôl jött
diplomatának nézné az ember, de Alice Copper az, megismerem
a nyakában tekergô óriáskígyóról.
Biztat - és én elkezdem a választási beszédemet:
szavazz rám beváltom minden reményed
nincs hangod használd az enyémet
elindulok ha harc legyen harc
szavazz rám régóta engem akarsz
pokoli népszerû vagyok
iszonyú szavahihetô vagyok
gyönyörûen fogok énekelni ha kapok még
egy szavazatot
szavazz rám
ha majd a csúcson leszek akkor is szeretlek téged
a népem leszel és én a népzenészed
szavazz rám
szavazz rám válassz tisztességesen
válassz meg különben végeznek velem
válassz meg hidd el hogy jobban jársz velem
szavazz rám bizalmadat úgy élvezem
én úgy vagyok szép ahogy az neked jó
a te szavad a döntô szó
szavazz rám
már meg is választottál valóra vált
minden álmod
fontos döntést hoztál sikerült engem megtalálnod
tudom eddig mindegy volt mostantól fontos lesz neked
mentsd meg a megmentôd ments meg hogy megmenthesselek
nincs titkom, makulátlanul élek
válassz meg és én üdvözítlek
téged
Jagger és Clara Zetkin engem javasolt! Én vagyok a megbízható antifuturista, a monumentális propaganda tárgya! Szavazz rám!
szavazz rám undor és rémület fog el
szavazz rám mindenki minket figyel
szavazz rám válassz meg szavazz rám
szavazz rám válassz meg szavazz rám
szavazz rám válassz meg szavazz rám
szavazz rám válassz meg szavazz rám
szavazz rám
TE MOST EGY SZALAGOT HALLGATSZ
te most egy szalagot hallgatsz
én egy szobában vagyok
neked ismerôs ez az élmény
nekem a mostani ***
hol van a tegnapi fénykép
ott van egy ridikül mélyén
hol van a tegnapi fénykép
ott van egy kisolló mellett
látod a csillagok égnek
nem hallod neked beszélek
itt vagyok pedig a lélek
valahol máshol kísért
este ha lemész a bárba
reggel ha bebújsz az ágyba
délben ha csönget a postás
úgy érzed hogy mindjárt más
témának tré ez a téma
alhatnál nálam is néha
tudod kihozod belôlem a szenvedélyt
pedig nem kaptam rád engedélyt
tûzijáték a tengerparton
ismeretlen távoli kis kikötô
fenn az egek lángba borulnak
és halkan megcsörren egy karkötô
örökké elmegyünk pedig sehol se várnak
ránk
és mindig csak képeket hagyunk magunk után
az utcán patkányok rohannak
ez a pillanat örökké tart majd
vaku villan gyönyörû vagy
kezedben olvadó fagylalt
olvadó fagylalt
egy zenekar játszik a teraszon
a holdfény megtörik a hullámokon
az éjszaka forró perzselô
elolthatatlan mint egy égô olajmezô
nem tudom mi ez pedig látom
ez nem valóság de nem is álom
egyre nagyobb ez a város de fel sose épül
és eltûnik végül feltûnés nélkül
ha elmegy majd egy napon
én kiugrom az ablakon
de ha itt marad megôrülök
zárt osztályra kerülök
a szabadságról fecseg
de én én a rabszolgája leszek
finom kis kínok puha börtön
nem lehet mindig megmenekülnöm
vonzóbb mint valaha
szép és megszelídíthetetlen
gyalázatos éjszaka
senki se véd meg önmagam ellen
keringek bolyongok
szeretni fog amíg belehalok
de a dolgok ott kezdôdnek el
ott kezdôdik el
ami kell
zûrzavar és borzalom
vele lenni jó nagyon
és ha bárhol máshol lehetnék
én akkor is vele maradnék
megidéz egy szellemet
amit megfékezni nem lehet
gyönyörûszép kozmikus kék szemek
meg lehet még az ami elveszett
ostoba helyzet
váratlanul leterít
én nem mondok le róla
kígyó-kígyó-kigyógyít
újrakezdem
mindig ez a vége
mert jobb mint amilyennek
lennie kéne
toporzékolok a vágytól
megszerezni meg tudom
toporzékolok a vágytól
de megtartani nem bírom
hosszú napok múlnak el
az ajtódon egy furcsa jel
rövid levél hosszabb nem lesz
küldök neked egy mosolyt expressz
a régi fiúk régen tudják
az újak pedig megtanulják
muszáj mennem nem lesz szünet
éjjel-nappal sötét ügyek
az órámon r&eacete;w holnap van
a fejem mindjárt szétrobban
kapukulcsok a zsebemben
mindegyiket szerettem
sok rendes ember szomorú szemmel
félálomban buszra száll
lenn a reggel fél üveggel
a kezemben itt talál
mozgóképek fekete-fehérek
felemelt fejjel körülnézek
egy turista mit tehet
örül neki hogy itt lehet
(1981)
semmit se adhattál semmit se kérhettem
ebben az életben semmi se véletlen
túl sok az idô megtörtént velünk
hát kellett ez nekünk hát kellett ez nekünk
<1>
tapogatlak a homályban
nem bízhatunk a csodákban
az igazi szerelemben nem hiszek
a mocskos szerelem nem éri meg
legyél most annyi amennyi kell
a romlottságod nem érdekel
izgass fel és élvezz velem
nyugtass meg és végezz velem <1>
ujjlenyomatok a szívemen
visszaadnám szívesen
halálos csók az arcomon
daganatok a hangomon
kórokozók a vérképben
nem vagyunk a térképen
itt a tavasz és a fû kinô
de nem sokat segít a jó idô
szerelmem írtam neked egy lapot
hogy soha nem akartam az lenni aki vagyok
még egy még egy még egy még egy
tánc
dobáld a tested
egy tánc
a régi módon
egy tánc
fékezd magad
egy tánc
a foglyod vagyok
(1981)
<1> T.Y.: az 1. és a 3. szakasz az elsô
refrén után jelenik meg, az elsô helyén a következô
áll:
"rúzsos cigarettavégek lila mosolyok
kihûlt emlékképek vibráló neonok
az agyam korog a testem korog minden korog
lágy hangok ringatnak halk pofonok"
UNIDENTIFIED SINGING OBJECTS / LEHET HOGY MEGÖLNEK MINKET ÉDES
unidentified singing objects
unidentified singing objects
unidentified singing objects
unidentified singing objects
unidentified singing objects
unidentified singing objects
lehet hogy megölnek minket édes
ránk a háború és a béke egyforma
veszélyes
lehet hogy megölnek minket édes
ránk a háború és a béke egyforma
veszélyes
tízezer volt radíroz bele az agyba
halvány mosolyt tetovál az arcra
elektromos fény villan a kékbôl
lefényképeznek minket az égbôl
veszélyes hajlamok és kedvelt bûnök
vonzó tömeg de mégis el kell tûnnöd
különleges és megmagyarázhatatlan
egyedül vagy de nem vagy láthatatlan
lehet hogy életben hagynak édes
a háború és a béke egyaránt szeszélyes
lehet hogy életben hagynak édes
a háború és a béke egyaránt szeszélyes
(Lehet hogy megölnek minket édes: 1982)
öklöm puha a fejem pedig törékeny
egy ember jár-kel pisztollyal a zsebében
éjszaka megjelent a tükrömben
a tükrömet összetörtem dühömben
éjfélkor megjelent az álmomban
sárga arccal kísértett a városban
szemében egy lassan ölô méreggel
egy utolsó táncba vitt az élettel
valaki hírt hozott a titokról
egy ôrült férfi megszökött az agyamból
holnap este talán igen talán nem
a kereszten egy dicsôséges halálnem
szerelmem jó volna a két kezed
nem hiszem hogy még minden szép lehet
megôrjít felizgat a fájdalom
fantomfájdalom egy fantom fáj nagyon
hívnak
hallom a nevem
valaki hív
igen ez az én nevem
lehet hogy itt van most az idô
és nem tudom mi lesz velem
tudom hogy valahol egy ember
félretett egy golyót nekem
van egy különös szenvedélyem a szerelem
valami ôrült feltalálta de én szeretem
izgalmas és kedves balett
lázba hoz az orosz rulett
akár dörren akár csetten
szeretkezzünk így mi ketten
sötétben a lépcsôházban
minden szabad fél órában
szombat éjjel hétfô reggel
kettôvel és aztán eggyel
ôrülten és betegen
a tévénél a szünetben
szimplán és duplán
szelíden és durván
szimplán és duplán
szelíden és durván
van egy különös szenvedélyem a hatalom
szeretem hogyha kinn van a képem a falakon
izgalmas és remek balett
lázba hoz az orosz rulett
akár dörren akár csetten
ölelkezzünk így mi ketten
egy részeg bárban
metrólépcsôn moziházban
szombat éjjel hétfô reggel
kettôvel és aztán eggyel
ôrülten és betegen
a tévénél a szünetben
szimplán és duplán
szelíden és durván
szimplán és duplán
szelíden és durván
van egy különös szenvedélyem a hatalom
szeretem hogyha kinn van a képem a falakon
van egy különös szenvedélyem a szerelem
valami ôrült feltalálta de én szeretem
hatalmas szerelem
szerelmes hatalom
szerelmes szerelem
hatalmas hatalom
hatalmas képek hatalmas falakon
kihaltak a repterek
Várna többé nem fogad
néptelen közterek
bámulják a szobrokat
kihaltak a repterek
elrepülni nem lehet
behunyod a két szemed
majd elrepít a képzelet
régi arcok tûnnek el
Nirvánia ünnepel
hátraarc a téren át <1>
táncoljuk át az éjszakát
kitüntetett pillanat
egy fénykép rólad itt marad
megszoktam hogy megszöknek
elmennek de nem jönnek meg
minden hiába ennyi az ára
tiéd a pálma szerelmem Várna
minden hiába ennyi az ára
minden hiába szerelmem Várna
<1> B.: "jobbra át és balra át"
leköpöm a cipôm s kifényesítem
aztán a bárba lemegyek
négykézláb rohanok majd utána
és a lábai elé heverek
miért rossz amikor elhagy
és miért jó ha átölel
mért örökre elérhetetlen
amikor itt van egész közel
vonzereje biztos tudatában
szelíd derûs és gyengéd
azt mondja szeret de tudod hogy gyûlöl
ahogy az erôs gyûlöli a gyengét
néha olyan egyszerû
de vigyázz akkor is ismerd fel
amikor éppen rövid szoknyát
és piros kardigánt visel
vigyázz ha angyal
vigyázz ha angyal
vigyázz ha átölel a szárnyaival
vigyázz ha angyal
vigyázz ha angyal
eltalál finom kis nyilaival
vigyázz
bal jobb bal
egyetlen arc hatalmas tömeg
iszonyú hullabûz
fesd feketére a helyed
még egy démon
az andalúziai kutya ugat
csönd van csönd van
felejtsd el a halottakat
szörnyû álmos város ez
a fiú villanygitárt vesz
a fiút szeretni fogják a lányok
azzal jár majd akivel járok
a közönséges rockandroll
gyászruhában kóborol
kapod magat kapod ôt
a jövôbôl jött merénylôt
baljós ünnep
kihalt utcák néptelen terek
nem rák nem baj
minden ágyon egy hulla és egy beteg
egy kép csak egy kép
a plakáton egy ujjlenyomat
egy kép csak egy kép
a létezés fagypontja alatt
szörnyû álmos város ez
a fiú villanygitárt vesz
a fiút szeretni fogják a lányok
azzal jár majd akivel járok
a közönséges rockandroll
gyászruhában kóborol
kapod magat kapod ôt
a jövôbôl jött merénylôt
egy villanygitárt szeretnem kéne
egykor szerettem de már vége
egy villanygitárt szeretnem kéne
egykor szerettem de már vége
/.../
Köszönet Farkas Máriának, Gazsó Istvánnak, Katona Zsuzsának, Kelemen Attilának, Komjáti Györgynek, Kovács Lászlónak, Kusztos Sándornak, Lukács Róbertnek, Márton Csabának, Németh Gábornak és Szeier Tamásnak.
Egyéb szöveglelôhely itt meg itt meg itt.
Kelt: 98 dec 7. Felújítva 00 máj 10, 02 már
28, 03 jan 8.