Interjú Nagy Atilla Kristóffal

Forrás: Rock évkönyv 1981, 145-150. o.

/// betûhû szöveg \\\

o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o

Nagy Attila 19 éves, elsô éves egyetemista. A Lavina elnevezésû
háromtagú formáció basszusgitárosa, énekese, a hazai új hullám egyik
botrányairól is ismert alakja. 1977 óta zenél, rajong a Police-ért
és utálja a hazai "szupersztárvilág" elposványosodott állóvizét.
Szeretne követ dobni a "langyos tóba", de kísérleteit eddig kevés
siker koronázta. Zenekarai hosszabb-rövidebb ideig tartó
együttzenélés után feloszlottak. A kudarcokat, az esélytelenséget
zenésztársai nem viselték el olyan jól, mint ô. Jelenleg egy szál
gitárral Cseh Tamás és a punk zenei és szövegi világát próbálja meg
ötvözni "szürnaturális" dalaiban. Egyetemi, középiskolai klubokban
lép fel, dalai egy nemzedék, a mai tizenévesek életérzéseirôl
szólnak.
 

-- Nyolc éves korom óta foglalkozom zenével, klasszikust tanultam.
13 éves koromban egy árleszállítás alkalmával vettem magamnak 1300
forintért egy basszusgitárt és elkezdtem gitározni. Erôsítôm akkor
még nem volt, egy ismerôsömhöz jártam el, aki diszkózott és
megengedte, hogy a mûsor szünetében egy másik sráccal felléphessünk.
Vele tervbe vettük, hogy alakítunk egy zenekart. Az ôs-Lavina 1977
októberében alakult meg. Egy pincében próbáltunk. Egy lepusztult
rádióra kötöttem a gitáromat és volt még egy 30 Wattos BEAG
erôsítônk is, amit minden alkalommal Kôbányáról cipeltünk a
belvárosba és vissza úgy, hogy közben lefagyott a kezünk.

-- Milyen zenét játszottatok?

-- Egyszerû "anarchikus" zenét, ami szinte ott született a
színpadon. Koncert közben spontán dolgokkal pótoltuk a
hiányosságokat. Elôfordult az is, hogy a színpadon összekaptunk
azon, mi legyen a következô szám. Ez a zene sokkal primitívebb,
agresszívebb volt, mint akkoriban bármelyik hard-rockot játszó banda
zenéje. Ki is tiltottak bennünket jónéhány középiskolából.

-- Te az I. kerületben születtél, innen "fentrôl" indultál. Mégis
punkzenét játszottatok. Miért? Másoltatok?

-- Nem. Az elsô idôkben nem is ismertük a külföldi punk bandákat.
Akármennyire is azt mondják, hogy nincs igény erre a zenére, mi
teljesen ösztönösen kezdtünk el játszani. Lázadási vágy volt
bennünk, mást akartunk, nem a bevált sablonokat. Azt mondtuk, mi
"nyílt" zenét csinálunk, nem öncélút, nem népámítót, mint a
rockbandák többsége az utóbbi években. Nálunk soha nem jelentett
gondot, ha egy számot 3-4-szer kellett elkezdeni a koncerten, mert
valaki nem tudott beszállni. Ezeknek a buliknak meghitt próbajellege
volt, nem volt távolság zenész és közönsége között. Ez volt a dolog
igazi varázsa. Koncert után csatlakozott hozzánk, akinek szimpatikus
volt, amit csináltunk, összeverôdtünk 40-50-en. Elképzelhetô, milyen
balhé volt, amikor becsôdültünk valamelyik kocsmába. Azt akartuk,
hogy mindig valami spontán, új, szokatlan dolog szülessék abból,
amit csinálunk. Ne legyen soha két egyforma koncert, ne legyen
távolság köztünk, a zenének, a zenészeknek ne legyen misztikuma.
Laza, gátlástalan, elgondolkodtató zenét játszottunk.

-- Kicsit idillikusan fested le a korai éveket. Késôbb a banda mégis
többször feloszlott.

-- Hát igen. Volt aki eladta a szerelését és motort vett, másokkal
zenei nézetkülönbségeink voltak. Tulajdonképpen csak Jersabek
Tiborral, a dobosunkkal játszottunk végig együtt. Közben nekem is
zûrjeim voltak. 1979-ben eltanácsoltak a Kölcsey gimnáziumból, ahol
az iskolalap szerkesztôje voltam és azzal vádoltak, rossz irányba
befolyásolom a diákságot, meg piálok. Új gimibe kerültem, s amíg
beilleszkedtem, abbahagytam a zenélést. 1980 nyarán hoztuk össze
újra a Lavinát Tiborral és Szekeres Tamással, egy 16 éves tehetséges
gitárossal. Ez a Lavina már nevet is szerzett, jó bulijaink voltak.
Koncertjeinkre, hogy több cuccunk legyen és rendesen
megszólalhassunk, meghívtunk más gimnáziumi zenekarokat is. Végül a
Televízió Pulzus címû mûsorának tehetségkutató versenyén bekerültünk
a legjobb hat közé, megígérték a tv-felvételt, de persze nem lett
belôle semmi. A zenekar is átalakult, majd feloszlott.

-- Ha jól emlékszem koncertjeitekre, ti mindig egy rock ellenes
kampány jegyében léptetek fel.

-- Igen. Nyugaton a zene evolúciós fejlôdése szükségszerûen magával
hozza a zenekarok természetes kiválasztódását. Nálunk ilyen nincs.
Külföldön az új hullám "feljövetelével" nem volt sok gond. Nálunk
egy kezdônek agresszívnek, felûnônek kell lennie, ha el akar érni
valamit. Nyugaton a rockzene állandó változásban, mozgásban van.
Magyarországon skatulyák vannak. A mûfaj megkövesedett. Minden hely
foglalt és csak erôszakos, direkt módon lehet megtörni a nagy
rockbandák uralmát. A Nyugat valóban diktálja az ütemet, de ami
nálunk az új hullám jelentkezésével történt, az nem csupán másolás,
hanem logikus következménye a jelenlegi helyzetnek. A koncerteken a
provokáció ezért szándékos. A koncertjeink elsô mondata -- "Hölgyeim
és uraim! A rock halott!" -- mindig megosztotta a közönséget. Volt,
amikor megdobáltak szendviccsel, üveggel, ropival. Na és! Én
élvezem, amit csinálok, a közönség nem? És akkor mi van?! A mi
koncertjeinkre a gyerekek ne fogyókúrázni járjanak.

-- Ennyire gyûlölöd a "szupersztár-rockot"?

-- Miért lelkesedjek apáink zenéjéért? A zenészek többsége az apám
lehetne. Kétszer annyi idôsek, mint a tizenévesek. Elfásult,
rutinszerûen zenélô, megújulásra képtelen "sztárok". Unom a
protéziscsattogtatást a színpadon! Az ô világuk nem az én világom.
Mert mi a jelenlegi mechanizmus? Nagylemez, nagy gázsi, mindennapi
betevô vagina, lazítás, lazítás...

-- Szerinted a rock valóban halott?

-- Szerintem igen. Új arcokra, új hangokra, új elképzelésekre van
szükség. Mégha a fiatalok gondjai, bajai sokszor ugyanazok is, mint
10 évvel ezelôtt. De ezeket ma már másképpen kell megfogalmazni.
Vannak olyan általános érzések is, mint például a szerelem, amelyek
évezredesek, de újra és újra másképpen kell kifejezni,
megszólaltatni ôket. A kifejezési eszközöknek kell megváltoznia. A
kemény rock képviselôi is elmondták a magukét, de ma már sablonos és
számunkra nem képesek elfogadhatóan tolmácsolni ezeket az érzéseket,
gondolatokat. A zenésznek nem szabad cigányprímássá válnia, aki csak
kiszolgálja az ízlést.

-- Te, vagy inkább Ti -- új hullámosok -- tagadjátok a kemény
rockot, gyûlölitek a nagy sztárokat. Nemzedéked tagjai viszont ott
csápolnak a rock-koncerteken, benneteket pedig megdobálnak. Hogy is
van ez?

-- Félrevezetik ôket. A külsôségek bûvöletében élnek. Ez a nemzedék
néhány éve felfedezte magának a kemény rockot, ami idôvel ál-rockká
vált, s aminek már semmi köze sincs azokhoz az elképzelésekhez,
amelyekkel annak idején ezek a zenészek elindultak. Az igaz, hogy
még ma is sokan járnak a rock-koncertekre, de figyeld meg, egyre
több a bôrkabátos, tüske-hajú srác, egyre többen járnak
jelvényekkel, láncokkal. A rocktól a punkon át az új hullámhoz vezet
az út. Ez meggyôzôdésem. Még egy év, és meglátod, igazam lesz.
Mindig fáziskésésben vagyunk. Tíz évvel ezelôtt a Kex, a Syrius járt
ugyanígy. Nem értették meg ôket, ma pedig legendák, és a srácok
óriási összegeket fizetnek egy-egy kazettáért, lemezért. De 10 évnek
kellett eltelnie, hogy befogadják a zenéjüket. Az új hullám
közönsége egyelôre igen változékony. Elsôsorban underground és
avantgarde érdeklôdésû fiatal értelmiségiek "szeretik", akik
elraktározták az egykori kísérletek (Kex, Syrius) esszenciáját és
képesek az új törekvések befogadására, megértésére, valamint azok a
fiatalok, akik unják a régit és a kilátástalanság megnövelte bennük
az igényt valami új iránt.

-- Szerinted tehát van új hullám Magyarországon?

-- Feltétlenül.

-- Kik alapították ezeket a zenekarokat?

-- Változó. Gimnazisták, egyetemi hallgatók, tanárok, képzômûvészek;
1978-79-ben nagyon sok kis banda kezdett el játszani gimnáziumokban,
kis klubokban. 1980-ban aztán, amikor a kemény rock, az "államilag
dotált rock-lázadók" (Dinamit) csôdje nyilvánvalóvá vált, a P. Mobil
szétvált, a fekete bárányok beilleszkedtek vagy eltûntek, nagyon
sokan punkzenét kezdtek el játszani.

-- Kiket sorolsz az új hullámba ?

-- Azokat a rendhagyó hangzású, zeneileg punk és reggae alapokra
helyezkedô, dekadens életérzést sugárzó zenekarokat, amelyeknek a
szövegei nem közhelysablonokra épülnek. Csak kapásból említve
neveket: Bizottság, URH, Kontroll Csoport, Neurotic, Spenót,
Sikátor, Európa Kiadó, Vágtázó Halottkémek, Inkubátor...

-- Ezek közül a tömegkommunikációban eddig egyetlen nevet sem
népszerûsítettek. Vagyis hivatalosan ezek az együttesek nem
tartoznak az új hullámhoz...

-- Sajnos, ez a kifejezés máris divatslogan lett, és az utóbbi
idôben sokan kezdenek átnyergelni erre az irányzatra még a nagyok
közül is (Új Skorpió). Másokat nem tudni miért sorolnak ide
(Solaris, Óceán, Y, Prognózis), mert ezek a bandák "konvencionális"
jazz-rockot, rockot, slágerzenét játszanak. Vagy említhetném Bódy
Magdit, aki most az új hullámmal akar visszatérni. De ezeknek a
próbálkozásoknak egyike sem alulról induló új hullám, hanem csak
divatlovaglás. A haladás különben sem lehet hivatalos, a "betörés"
mindig lentrôl történik.

-- Lényeges szempont, hogy "lentrôl" induljanak a zenekarok?

-- Feltétlen. Ezek a zenészek ugyanis a társadalmi ellentmondásokat,
az ifjúság problémáit a saját bôrükön érzik, s ennek az érzésnek
adnak hangot a zenében. Éppen ezért informatívabbak, politikusabbak,
nyersebbek, agresszívebbek, szenvedélyesebbek, energikusabbak,
lendületesebbek, mint azok, akik divatból csinálják. Ezek a bandák
zeneileg -- érthetôen -- nem olyan kiforrottak, mint a nagyok, de ez
a zene -- s ebben rejlik az ereje --, egyszerû, önkifejezô. Hogy
ilyenné lett, abban nyilvánvalóan szerepet játszik az, hogy
külföldön is hasonló tendenciák mutatkoznak a zenei világban. A
srácok behozzák a punk lemezeket, sokan láttak kint koncerteket,
filmeket. Mindez szembesül a saját érzésekkel, tapasztalatokkal és
kiderül, hogy ez a zene nagyon jól rátalált a fiatalok mindinkább
szélesedô rétegére.

-- Gyakran elhangzik a vád, hogy ez a zene, a zenekarok színpadi
viselkedése a nihilizmus, a rossz, a rombolás, a céltalanság
kultuszát hirdeti, s ezért nem kívánatos.

-- Ezek a vádak éppoly nevetségesek, mint Baudelaire pere volt vagy
a szürrealistákat ért támadások, akik nagyobb rációt láttak az
álmokban és az ôrületben, mint a valóságban. E vádak a kultúra
nevében értetlenséget és prüdériát terjesztenek. Ne feledd, a
valóság meghatározza a tudatformákat, s ha ezek a rombolás és a
céltalanság kultuszaként jelentkeznek, akkor a punk apokaliptikus
jel! Különben hogyan meri bárki kétségbevonni a punk
létjogosultságát. Említsem az öngyilkosok magas arányát, vagy hogy
minden harmadik házasság válással végzôdik? A fiatalok közül nagyon
sokan neurotikusak, idegi eredetû problémákkal küzdenek. S ezért nem
az ifjúság a felelôs! Sok filiszter azért vádaskodik, mert
kényelmetlen számára, hogy a fiatalok egyes csoportjai nem az ô
normái szerint keresik a kiutat, vagy aki kételkedik a kiút
lehetôségében, az nem az ô normái szerint menekül a valóságtól...

-- Valóban ilyen rosszul érezné magát a fiatalok egy csoportja a
társadalomban ?

-- Nézd, nem arról van szó, hogy a fiatalok konkrétan ezzel a
társadalommal kerülnek szembe, hanem az elidegenedéssel, a
"világbavetettséggel", a kiszolgáltatottsággal, az értékek
nyomasztóan szubjektív voltával, tehát talajtalansággal, amely
minden fejlett társadalom sajátja lehet. Mindez párosul még sokaknál
az önelidegenedéssel. Nekünk nincsenek mítoszaink, mint például az
elôzô generációnak volt. Nagy gondunk az elhelyezkedés, az elaggott
oktatási rendszer nyûge, a lakásviszonyok, az értetlenség, a közelgô
katonaság, hogy nincs hol, netán nincs kivel, a papírok és pecsétek
világa... Mint valami kafkai hôs rohangálunk esténként a
belvárosban, valamit keresünk, de hogy mi az, azt már magunk sem
tudjuk. Köszönés helyett csak kérdezzük: "Nem tudod, hol van buli?"
És ha valahol van, akkor ott megint elmondjuk egymásnak azt, amit
mindenki nagyon jól tud, vagy érez; együtt vagyunk, mégis egyedül.
Egy igazi közös nevezô van csak, a zene.

-- Ha jól értem, nem jól érzitek magatokat abban a világban, amit
apáitok teremtettek, ugyanakkor nem tudjátok, hogy mit kezdjetek,
magatokkal, vágyaitokkal?

-- Azt nem fogadjuk el, ahogy a felnôttek a világot látják,
berendezik maguknak. Opportunizmus, szkepticizmus, hazugságok,
mindenhol üzleti szellem, megalkuvások, ismeretségek, klikkek. Semmi
sem lehetetlen és ugyanakkor semmi sem lehetséges. Jól szôtt háló az
egész életük.

-- Nektek ez az élet nem kell?

-- Így nem.

-- Alternatívát tudtok?

-- Kár errôl beszélni. A problémákat 10 évvel ezelôtt is nagyon
sokan jól megfogalmazták. Újszerûen csak szélsôséges formában lehet
kifejezni a fiatalok életérzéseit, hogy még odafigyeljen valaki.

-- Ezek szerint áll az, amit a punk zenekarok énekelnek. No future!

-- Igen. Johnny Rottennek igaza volt.

-- Akkor miért jársz egyetemre?

-- Intellektuális önkielégítés.

-- Zenész akarsz lenni?

-- Nem.

-- Akkor miért csinálod ?

-- Szeretném, ha mások is tudnák, mit gondolok a világról.
Szeretném, ha megismernének és ezáltal segítenének abban, hogy
jobban megismerjem magam.

-- Meddig akarsz zenélni?

-- Amíg tudok újat mondani.

-- Profi leszel?

-- Nem.

-- Jövôd, ha nincs jövô?

-- Szeretnék írni. Egy határozott célom van, hogy olyan ember
legyek, aki minden szavával, gesztusával imponál magának. Minden más
csak eszköz ehhez a célhoz.

Sebôk János

o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o
 
Köszönet Katona Zsuzsának.