Forrás: Rock évkönyv 1981, 151-164. o.
/// kisebb javításokkal \\\
o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o
1980 nyarától-ôszétôl kezdve megélénkült
a hazai rock-élet
undergroundja. Különösebb hírverés nélkül
egyik napról a másikra egy
tucat új együttes tûnt elô az ismeretlenségbôl.
Felbukkanásuk arra az
idôre esett, amikor az ôszinteséget és kôkeménységet
zászlajukra tûzô
rock-együttesek hitelüket vesztették a közönség
egy jelentôs része
elôtt.
Ezek az új együttesek: a Bizottság, az URH
(majd utóda, az Európa
Kiadó), a Kontroll, a Punkráció,
a Neurotic, az Y, a Vágtázó
Halottkémek, a Strand, a Balaton, a Lavina,
a Commando, a Spenót, a
Sikátor, a Bikini, a Dögevôk,
a Petting, az Inkubátor stb. váltakozó
sikerrel és különbözô színvonalon,
de - a hazai rockzenében eddig
szokatlan hangvételükkel mégis felhívták
magukra a figyelmet.
Zenéjüket, irányzatukat amely egyes jellegzetességeiben
a punkra
emlékeztet külföldi mintára Új Hullámnak
keresztelték el. A punkhoz
való hasonlóságot az ötéves fáziskésés
ellenére nem kell hosszasan
bizonygatnunk: zenéjük egyszerû, elsôsorban
gitárokra és
ütôhangszerekre épül. (Egyik-másik együttesnél
a szaxofon is
megjelenik). Ugyanakkor viszont épp a közülük
figyelemreméltóbbak már
túllépték a punk zenei világát.
Koncertjeik happening jellegûek. Szemben a már befutott
nagyegyüttesekkel, ezeknél a csoportoknál alapvetô
ismérv a
spontaneitás. Kapcsolatuk a közönséggel nem
mesterséges. Egyidôsek
velük: nem bálványok, hanem képviselôk.
Spontaneitásuk persze részben
képzetlenségükbôl is fakad: a "Tudsz-Három-Akkordot-Alakíts-Együttest"
elve gyakran szinte maradéktalanul érvényesül.
Klubszerû helyiségekben
játszanak 100-200 fônyi hallgatóság elôtt.
A színpad és a közönség
között nincs kordon, vasrács vagy "vizesárok".
A szereplôk sûrûn
váltják egymást, a hallgatónak az az érzése
támad, hogy akár ô is
fölléphet a színpadra. A koncert nyitott, participációs
jellegû,
hasonlóan a 15 évvel ezelôtti "hôskorhoz".
Az együttesek tagjai képviselôk írtam az
elôbb. De vajon kiket
képviselnek? Kik hallgatják ezt a zenét?
Az együttesek hallgatósága egy lassan, de fokozatosan
bôvülô kör,
amelynek a magja állandó. És ez a mag ott van
minden koncertjükön.
Mivel budapesti jelenségrôl van szó, a fôvárosi
fiatalok (17-30 év)
egy viszonylag szûk rétege képezi az állandó
közönséget:
egyetemistákból, fôiskolásokból,
továbbtanulni akaró, vagy nem akaró,
helyüket keresô "kallódók"-ból, valamint
kuriózumokra vágyó
"jólinformáltakból" állhat tapasztalataim
és feltételezésem szerint
ez a közönség. (Tehát nem csöves-jelenségrôl
van szó, a dalszövegek
is túllépnek a csöves-digó álkonfliktuson.)
Tömeghatása jóval kisebb, mint a 60-as évek
beat-korszakának és ez
fontos különbség. Egyes vonásai azonban emlékeztetnek
erre az idôre:
spontán, autonóm jellegük különösen
a 70-es évek elüzletiesedett
zenéje után reményt adhat a rockzene megújulásához.
Ez a punkból
kinövô fiatal utánpótlás tûnik
ma a potenciális igazi Új Hullámnak.
(Nem tévesztendô össze az ún. "hivatalos"
Új Hullámmal, amelyet a
Solaris, a Lobogó, a Carát, az Óceán, a
Delfin Rt, a Rockwell stb.
sôt bizonyos fokig a KFT neve fémjelez.)
Ezeknél az új együtteseknél a szövegek
külön figyelmet érdemelnek. De
nem "elemezni" szeretném ezeket, hanem elsôsorban bemutatni,
a túl-
interpretálás csapdájának elkerülése
végett. Az idézett részletek
túlnyomó többségben az URH együttes
(Ultra Rock Hírügynökség)
szövegeibôl valók. Ez az együttes rövid,
mindössze féléves fennállása
alatt is az irányzat reprezentánsává tudott
válni. (Érdekes, hogy
mindez elkerülte a hazai ifjúsági sajtó figyelmét,
holott a londoni
New Musical Express is fölfigyelt rá.)
Melyek az idézett dalszövegek sajátos vonásai?
Egyrészt az erôs
rokonság az angol punkegyüttesek szövegi-képi
világával. (A gondolati
azonosság illusztrálására lásd Gyulai
László és Lukács János cikkét:
A
gyûlölet évei A punktól az Új Hullámig.
Kritika 1979/7). Közös
lényegük a tiltakozás, mint a frusztráció
levezetése. Leszámolva a
hatvanas évek vágyaival, forradalmaival, kihívóan,
agresszív
tehetetlenséggel temetik a hetvenes évtizedet.
Az itt közölt szövegeket tartalmuk szerint csoportosítottam:
a
Zenével, a Társadalommal, a Jövôvel, a Közérzettel
és az Egyénnel
összefüggô részekre. Mindezeket kiegészítettem
olyan egyéb
publikációkból vett részletekkel, amelyek
alkalmasak arra, hogy e
réteg konfliktusait jobban megvilágítsák
és valamelyest magyarázatot
adjanak e dalszövegek megszületésének okaira.
Mert nemcsak a nyugati
punk és New Wave mechanikus átmásolásáról
van szó. Úgy tûnik, az
utóbbi 1-2 év megteremtette Magyarországon is
a leendô Új Hullám
alkotói és befogadói közegét. Ebben
rejlik a szövegek igazi
sajátossága: a punk életérzés párosul
közép-kelet-európaiság és
magyarságtudattal. (Például az Üvegtörôk
c. angol filmben is elénekelt
punk-nóta, a "Nagy testvér" akarva-akaratlanul más
értelmezést kap, ha
valamelyik budapesti klubban csendül föl.) A 60-as évek
békés lázadója
átváltozik 1981 elsô számú közellenségévé
(lásd: Public enemy number
one URH). És ha a zene nem zene, a szöveg nem szöveg
többé, úgy az
allegória sem allegória már. Legalábis
nem a szokott értelemben. Az
új, agresszív szubkultúra likvidálja a
megszokott allegóriákat. Az
agresszivitás nyíltságra kényszerít.
A szeretet, az élet, a remény, a
szerelem, a béke és a virág tagadása elvezet
a gyûlölethez, a
halálhoz, a temetéshez, az ösztönkielégítéshez,
a háborúhoz, az
állatokhoz és a szörnyszülöttekhez. Eltûnik
a harmóniára törekvés: "Ha
harc, hát legyen harc!" énekli az URH együttes.
Szembetûnôvé válik a
szövegekben az alattvalói tudat tükrözôdése
a nagybetûs Állam-mal
szemben, amely a társadalom elidegenült voltában
és a pesszimista
jövôképben jelentkezik. Pokolgépek ketyegnek
a rák-járvány sújtotta
szürke festékkel leöntött atomkorszakban.
"Ez egy ilyen szerkezet, eltemetünk, elfelejtünk Bye, Bye!
(URH)
Az egyén szintjén mindez döntésbefolyásolási
képtelenségben,
depresszióban és végül önelpusztításban
jelentkezik.
"Elhárítom a képességeimet" énekli
a Bizottság, az URH énekese pedig
kétségbeesetten kérdezi a hallgatóságtól:
"Van itt valaki, aki
boldog?"
Mint már említettem, nincs szó egységes
irányzatról az Új Hullám
esetében, inkább csak hasonló gondolatvilágról.Ezen
belül számos
különbség van az egyes együttesek stílusa
között. Az URH-n kívül
például a Kontroll-csoport a legaktuálisabb; a
Vágtázó Ha!ottkémek, a
Punkráció, a Commando, a Neurotic áll viszonylag
legközelebb a punkhoz
(dalaik színvonala sem éri el a többi együttesét);
a Bizottság a
legironikusabb, amely saját bevallásuk szerint szabadidô-zenét
játszó szinte már a l'art pour l'art világában
élô és zenél(get)ô
együttes.
"Kis lábasok, kis fazekak, kis tányérok, kis poharak,
Kis villák és kis kanalak,
Kések, kések, hatalmas kések..."
(Bizottság)
A Strand együttesnél viszont a szöveg háttérbe
szorul az erôteljes
szólógitár és a ritmusszekció kemény
hangzása mögött. A hasonló
hangzás igényes szöveggel párosul viszont
az Európa Kiadónál. Bár
újonnan alakult együttes a Tepertô is, gyakorlatilag
mégsem tartozik
ehhez az irányzathoz, mert elsôsorban klasszikus rock
és jazz-rock
számokat interpretál.
E rövid ismertetô után pedig lássuk a dalszövegeket!
A zene
"Káoszban utazunk, nem pedig zenében."
(Johnny Rotten)
"Mindenki megdöglik vagy lelép
Égetik a zenét
Nem is tudom, mirôl szól?"
(URH)
"A mi zenénk a rock and roll nem lehet."
(Kontroll)
"Ez már rég nem rock and roll!"
(URH)
"John Lennon meghalt,
De én itt vagyok!"
(Punkráció)
"Ez lenne hát az utolsó tangó."
(Kontroll)
A társadalom és a jövô
Pillantsunk vissza az elmúlt két évtizedre a
változás iránya élesen
kirajzolódik.
"Egy világ, tele hátizsákos vándorokkal,
Dharma csavargókkal, akik nem
hajlandók elismerni azt, amit általában követelnek,
hogy fogyasszák a
termelést s ennélfogva dolgozzanak a fogyasztás
kiváltságáért, a sok
vacakért, amit különben nem is akarnak... ez az én
nagy hátizsák-
forradalom látomásom..."
(Jack Kerouac 1958)
"Ha ebben a társadalomban nincsen számunkra hely, hát
megteremtjük
helyünket a társadalom kívül."
(D. Cohn-Bendit 1968)
Az ötvenes-hatvanas évek romantikus vágyai mára
már szertefoszlottak.
A megvalósulatlanság érzése keserûségbe
csap át.
"1978-ban lubickolunk a langyos tóban, hejhó!"
(Bródy János 1978)
Jövônk bizonytalan, szorongató, titokzatos:
"A 80-as évek sapkát viselnek"
(Cseh Tamás-Bereményi Géza)
"A modern ipari társadalom magával a képzelettel,
a haladás eszközével
is visszaél, és szófacsarásaival az értelmest
értelmetlenné, az
értelmetlent viszont értelmessé ferdíti.
Az egykor antagonisztikusnak
számító fogalmak úgymint a mágia
és tudomány, élet és halál,
boldogság és boldogtalanság mind technikai,
mind politikai téren
egybeolvadnak. A szépség aligha különböztethetô
meg a borzadálytól,
amikor szigorúan titkos nukleáris üzemek és
laboratóriumok tetszetôs
környezetû termelôparkként jelennek meg a szemünk
elôtt; amikor a
polgári védelem fôhadiszállása luxus
atomóvóhelyeket reklámoz...
(Herbert Marcuse; idézi Semlyén István: Modern
mítoszok c. könyvében.
Magvetô 1979)
Jóllehet Marcuse fenti szavai más társadalmi közegben
hangzottak el,
gondolataira úgy vélem nekünk is figyelnünk
kell. Annál is inkább,
mert az utóbbi idôben bizonyos értékek devalválódása,
válsága a mi
társadalmunkban is észrevehetô.
"Kétezer apró démon táncol
Kétezer rohadt alisten
Kétezer apró szörnyszülött
Egy emberi arc sincsen."
(URH)
"...mást mondanak és mást jelentenek."
(URH)
"Korrupt vagyok és hazudós
Magyar anya szült engemet
Megkeresem a kenyeremet,
Jó fej! Jó fej! Jó fej vagyok."
(Bizottság)
És a Jövô?... Az URH válasza cinikusan kijózanító:
"A zene nem zene, a szöveg nem szöveg,
Senki nem tudja, hogy jön, vagy megy."
(URH)
"A tehetség elvetél, eltemetjük bye, bye
Kiherél egy intézmény, eltemetünk bye, bye
Istenem, hát nem nyertél, eltemetünk bye, bye, bye!
Kis kezek és kis fejek, eltemetnek bye, bye
Önmagad túlélheted, eltemetünk, bye, bye
Ez egy ilyen szerkezet, eltemetünk, elfelejtünk, bye!"
(URH)
"Ez a város prostituált!
Gyûlölöm, mikor kielégít."
(URH)
"Mi ez a lötty, amit iszunk?
Emlékeztet valamire.
Igen itt valahogy minden
Valami másnak a helye."
(URH)
"Az a meggyôzôdésem, hogy ez a nemzedék a
legtöbbre hivatott ebben a
században." (Miklóska Lajos - Sztárok felelnek,
Mozgó Világ 1979/4)
"Biológiai evolúció
Degeneráló amputáció
Rémületes mûsorok
Mind a kétezer halott"
(URH)
De vajon milyen érzésekkel él ma ez a "legtöbbre
hivatott nemzedék"?
És egyáltalán: ez a békében felnôtt
ifjúság meg tud-e felelni majd
kora kihívásának? Lesz-e olyan életképes,
mint az elôzô nemzedékek?
"Csupa rendes ember, csupa ronda állat
Mind nagyobb egy fejjel, mind különb nálad."
(URH)
"A jövôbôl is elég
Megdöglik, vagy lelép
Ez már rég nem rock and roll."
(URH)
"Születtem Magyarországon
nyolcvankét éves vagyok
fejemben összekeveredtek
a féldecik, s kormányzatok.
Neveltek hazaszeretetre,
hittem az Istenben is
harcoltam két háborúban
túléltem az Istenbe is!
Fiamból idegbeteg lett,
Nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat
látom, hogy gyönge alak.
Hogy lesznek ezek túlélôk?
Valami itt korcsosul:
Kérdezném, hogy száz év múlva
ki tud majd itt magyarul!?"
(Cseh Tamás-Bereményi Géza: Frontátvonulás)
"Ez egy igen-igen kemény, kemény világ!!"
(URH)
A közérzet
"Tessék mindent lenyelni!"
(Bizottság)
"Rám adtak valami ruhát,
Azt mondták, dobjam el a régit."
(URH)
"Van-e élet a földön, a rock and rollon túl?"
(URH)
"Az állatkert elszabadult
Nézd az utcát és néznek téged
Nagy testvéred figyel téged.
Nem vagy még egészen jól."
(URH)
A munkanélküliség mint téma felbukkanása
is a korai angol
punkszövegekre emlékeztet.
"Rémes hely, bérelj fel,
Munka nélkül vagyok,
Megbízhatsz bármivel."
(URH)
"Nem öl meg senki, de
Örökre tarkón a kéz.
Rákkeltô lettél,
Gyûlölnek, amerre mész."
(URH)
"Árulómmá válnál,
Ha ki nem nyírnálak téged."
(Kontroll)
"Csupa durva jelszó, csupa durva jelkép!"
(URH)
"Az ifjúság eszményeiben, értékrendjében,
életmódjában elôforduló
deviancia vagy beszûkült praktikusság mindmegannyi
figyelmeztetô
tünet, amely most érdeklôdésünk középpontjába
került. A valóságban a
fiatalok közt sajnos még több más fenyegetô
tünetet is találhatunk.
Ilyen például az itt említett prakticista józanságnak
látszólag
ellentmondó felfokozott szenzibilitás új érzékenységi
hullám,
amellyel immár nemcsak... irodalmi alkotásokban találkozhatunk,
de az
általános iskolától a katonaságig
mindenütt kimutatható."
(Gál Szabó István-Töprengés az ifjúságról,
Kritika 1979/10.)
"Kórokozó a vérképed,
Nem vagyunk a térképen."
(URH)
"Mérgezô nôk, mérgezett tudat,
Közvetlen hang, közvetlen életveszély.
Kinek emelhetsz szobrot?
Kinek a nevében beszélj?"
(URH)
"Valamely embercsoport érzelmeinek felkorbácsoltsága
adott politikai
körülmények között kiegyenlítheti
a számbeli kisebbségbôl adódó
hátrányokat... (Gombár Csaba: Politika címszavakban
155. l.)
"Agyamban kopasz cenzor ül
Minden szavamra ezer fül
Valaki helyettem gondolkodik
Valaki helyettem távozik.
Ez még nem a halál, ez még nem a halál,
Mindennap újra erre jár.
Ahány arc, annyi félelem,
Elveszett a közérzetem.
Bevettünk minden dumát
Viseljük a dögcédulát
Szavainkat elcseréltük
Morzsáinkat feléltük."
(URH)
Az egyén
"A XVIII. század felszámolta a Vallást,
A XIX. század felszámolta az Istent,
A XX. század felszámolja az Embert."
(Arnold Toynbee)
"Tûnj el, tûnj el,
Te vagy az igazi bûnjel!"
(Kontroll)
"Megnövesztem a körmeimet,
És elfelejtek beszélni."
(URH)
"Nem vagyok én pszichopata,
Nem vagyok én skizofrén
Nem vagyok én depressziós, csak megfojtottam az öcsém
Nem vagyok normális, nem vagyok normális,
Apám sem volt normális."
(Lavina)
A következô dalszövegben az élet tagadása
a születés tagadásáig jut
el. Kicsit a schopenhaueri negatív életfilozófiára
emlékeztet: a
nemzéssel és a szüléssel csak a halál
termelôdik újjá.
"Anyád az ítéletvégrehajtó
Megszült és halálra ítélt.
Anyád és hóhérod; megszült, mert megszülték.
A bûntény fô bûnrészese apád...
...te mégis ölni, ölni ölelve készülsz,
Ölni, ölni ölelve készülsz."
(Kontroll)
"Szétrombolódik a punk-életérzésben
a szerelem szépségébe,
romantikájába vetett hit is. Vagy az ösztönkielégítés
szintjére
süllyesztik, vagy mint elérhetetlen beteljesedést
tételezik."
(Gyulai LászlóLukács János: A gyûlölet
évei A punktól az Új
Hullámig, Kritika 1979/7.)
"Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg."
(URH)
"Minden nô sovány vagy kövér."
(Balaton)
"Már megint itt van a szerelem
Már megint izzad a tenyerem
Minek? Minek? Minek?"
(Bizottság)
"Megbolondít engem a szexuális élet
Nem vagyok normális, sokszor én úgy érzem."
(Bizottság)
"Valóban szorongást érzünk és ez a
szorongás, mint az unalom, azt
fejezi ki, hogy elvesztettük a kapcsolatunkat a világgal,
az
emberekkel, a természettel, mindennel, ami eleven. Nem is tudjuk,
hogyan szálljunk szembe a szorongással, mert minden,
amit teszünk,
csak növeli szorongásunkat. Mind több atomfegyvert
gyártunk és
kialakítunk egy életstílust, mely egyre szorongóbbá
tesz. Egyre
kevésbé vagyunk biztosak magunkban, egyre kevésbé
vagyunk önmagunk.
Mind ritkábban mondható ki joggal az "Én vagyok"
mondat, mint az
önkifejtés megnyilvánulása."
(Beszélgetés Erich Fromm-mal Világosság
1980/8-9.)
"Kísérleti állat vagyok, rákot keltenek
a bôrömön.
Kísérleti állat vagyok, de a doktort biztos megölöm.
Nem emlékszem honnan jöttem,
Nem tudom, miért velem kezdenek.
Biztos azért választottak,
Mert olyan vagyok, mint az emberek."
(URH)
"Ha meghalok egyszer, maradok az ágyban,
Nem hiszek ám én a mennyországban.
Hisz' itt van nekem a földi paradicsom;
Rendezgetek, aztán eszem, aztán iszom, eszek, iszok,
eszek..."
(Bizottság)
"Nincsen semmi remény, eltemetjük bye, bye
Istenem, hát nem nyertél, eltemetünk, bye, bye
Túl korán érkeztél, eltemetünk bye,
bye, bye!
Tízig számolok és meghalok,
Idegszervíz jön, vagy megfagyok.
Kevés tett, túl sok beszéd,
Zene helyett rossz mesék. Bye!"
(URH)
Az önmagától elidegenedett, önpusztító
emberiség korunk "terméke". Az
ember nemcsak önmagával áll folytonos harcban
amely többek között a
társadalmi rendszerek közötti ellentétekben
nyilvánul meg hanem az
egyre pusztuló természeti környezettel is. Valóban
fenyegetônek tûnik
Toynbee fenti jóslata.
"Kísérleti ember vagyok, a bôrömön rákot
kelt a nap.
A doktorok gúnyolódnak, jólsikerültnek mondanak.
Még egy utolsó ugrás, a sugár úgyis
utolér.
Kísérleti példány vagyok, doktor megfizetsz
a bôrömért."
(URH)
"Az élet jó, a világ nem!
Ha elmúlik a fiatalságom, mi marad nekem?
Mindent beleadok és belehalok!
Van itt valaki, aki boldog??"
(URH)
"Nem nyerhetek, nem veszthetek
Ha nem leszek, hát nem leszek
Szabadíts meg a gonosztól,
Szabadíts meg a gonosztól!"
(URH)
"A döntésképtelenséggel és a személytelen
utak választásával szembeni
életképes alternatíva persze nem alakul ki önmagától,
spontán módon.
Ilyen alternatívát a mindennapi gyakorlat: egy valóban
demokratikus
közélet jelenthet, amely eredményesen segít
kihozni az egyénben
lappangó értékeket, nem hagyja magára a
képességeire szabott
társadalmi tevékenységek megkeresésének
terhével. Ez abban nyilvánul
meg, hogy egyrészt elvárásokkal lép fel
vele szemben, kiépíti
felelôsségérzetét és önmaga
iránti igényességét, másrészt
orientálóan
támogatja a sikeres önmeghatározásban, a
személyiségre méretezett
célrendszer megtalálásában."
(Tütô László: Demokratizmus, kritika, egyén
Kritika 1979/10.)
Bozóki András
o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o