Ismered-e,hallottál-e
A lányról,kinek eltépték gyökereit?
Szeretnéd tudni,mit tanult?
Alázatosként vesztve is nyersz.
Megtanultam,rájöttem,
Hogy a rémséges éjszakák is véget érnek egyszer
Megsebeztek,elvesztettek,
De a sötétben barátra leltem!

R1: Szakadékban állva egyszer még látom az ég egy darabját
Örömeim megtagadhatatlanok,hisz´ elvárták,hogy itt legyek
Az egyedüli helyén e Földnek,ahol közel vagy, Mellettem vagy.

Volt egy virág,oly´ esendõ...
S hagytam,hogy vadul rámnõjjenek a fák
Magasan,eltakarva az eget,
Elrejtve mindent,mit látnom kellett.
Ekkor egy éjjel jött valaki,
Késével elemelt földemtõl,
Messzi tévútra taszítva
E legsötétebb éjszakán imádkozni kezdtem:

R2: A szakadékomban állva,még megpillantom kis részét az égnek
Örömeim megtagadhatatlanok,hisz´ elvárták,hogy itt legyek
Az egyedüli helyén e földnek,ahol közel vagy, mellettem vagy.

Miért,ó,miért kérded hogy nem vádolom-e Istenem?
Elmondom,megsúgom:ott Õ volt csak velem.

R3: A szakadékomban állva,még megpillantom kis részét az égnek
Örömeim emléke örök,hisz´ elvárják,hogy itt legyek
Az egyedüli helyén e földnek,ahol velem vagy, Mellettem vagy.
R1 (again)