El gran poeta alejandrino de
origen griego KONSTANTINO KAVAFIS
es una de las voces líricas más destacadas en toda la historia de Grecia. Su
conocido poema “Itaka” (el acento puede pronunciarse, indistintamente, en la
primera o la segunda sílaba) es emblemático, remitiendo, por supuesto, al mito
de Odiseo, uno de los primeros héroes de la literatura griega y de Occidente.
Ofrecemos aquí una versión
castellana del mismo en traducción de Nina Anghelidis y Carlos Spinedi ("Poesía Griega Contemporánea", La Habana, 1998), con su correspondiente versión original en griego, y, lo
más importante, su correspondiente versión fonética, de modo que el lector no
familiarizado con la lengua griega, con sólo leerlo tal como está escrito,
pueda darse una muy cabal idea de la musicalidad del original.
Cuando el viaje emprendas
hacia Itaca,
ruega que tu camino sea largo,
pleno de aventuras, pleno de
conocimientos.
A los Lestrigones y a los Cíclopes
al encolerizado Poseidón no
temas,
tales cosas no hallarás en tu camino
mientras mantengas tu pensamiento en alto, mientras selecta
emoción roce tu espíritu y
tu cuerpo.
A los Lestrigones y a los Cíclopes,
y al feroz no Poseidón hallarás,
si no los llevas dentro de tu
alma,
si tu alma ante tí
no los coloca.
Ruega que sea largo el camino.
Que haya muchas mañanas estivales
en las que ¡con qué placer y alegría!
arribes a puertos nunca vistos;
detente en los mercados fenicios
y adquiere finas mercancías,
nácar y coral, ámbar y
ébanos,
y sensuales perfumes de toda clase,
cuantos más perfumes sensuales puedas;
visita muchas ciudades egipcias,
y aprende más y más de los
sabios.
Mantén en tu pensamiento siempre a Itaca.
Llegar allí es tu destino.
Pero no apresures por nada el viaje,
mejor que dure muchos años;
para que ya anciano llegues a la isla
enriquecido de cuanto ganaste en el
camino
sin esperar riquezas de Itaca.
Itaca te brindó un maravilloso
viaje.
Sin ella el nunca hubieras emprendido el camino.
Otras cosas ya no tiene para
darte.
Aunque pobre la encuentres,
Itaca no te engañó.
Sabio como has llegado a ser, con tanta experiencia,
ya habrás comprendido qué significan
las Itacas.
Σα βγεις
στον πηγαιμό
για την Ιθάκη,
να εύχεσαι
νάναι μακρύς ο
δρόμος,
γεμάτος
περιπέτειες,
γεμάτος
γνώσεις.
Τους
Λαιστρυγόνας
και τους
Κύκλωπας,
τον
θυμωνένο
Ποσειδώνα μη
φοβάσαι,
τέτοια
στον δρόμο σου
ποτέ σου δεν θα
βρεις,
αν μεν’η
σκέψις σου
υψυλή, αν
εκλεκτή
συγκίνησις
το πνεύμα και
το σώμα σου
αγγίζει.
Τους
Λαιστρυγόνας
και τους
Κύκλωπας,
τον άγριο
Ποσειδώνα δεν
θα συναντήσεις,
αν δεν τους
κουβανείς μες
στην ψυχή σου,
αν η ψυχή
σου δεν τους
στήνει εμπρός
σου.
Να εύχεσαι
νάναι μακρύς ο
δρόμος.
Πολλά τα
καλοκαιρινά
πρωϊά να είναι
που με τι
ευχαρίστησι, με
τι χαρά
θα
μπαίνεις σε
λιμένας
πρωτοειδωμένους.
Να
σταματήσεις σ’εμπορία
Φοινικικά,
και τες
καλές
πραγμάτειες ν’αποκτήσεις,
σεντέφια
και κοράλλια,
κεχριμπάρια κ’έβενους,
και
ηδονικά
μυρωδικά κάθε
λογής,
όσο
μπορείς πιο
άφθονα ηδονικά
μυρωδικά.
Σε πόλεις
Αιγυπτιακές
πολλές να πας,
να μάθεις
και να μάθεις
απ’τους
σπουδασμένους.
Πάντα στον
νου σου νάχεις
την Ιθάκη.
Το
φθάσιμον εκεί
είν’ο
προορισμός σου.
Αλλά μη
βιάζεις το
ταξείδι διόλου.
Καλλίτερα
χρόνια πολλά να
διαρκέσει,
και γέρος
πιά ν’αράξεις
στο νησί,
πλούσιος
με όσα κέρδισες
στον δρόμο,
μή
προσδοκώντας
πλούτι να σε
δώσει η Ιθάκη.
Η Ιθάκη σ’έδωσε
τώραίο ταξείδι.
Χωρίς
αυτήν δεν
θάβγαινες στον
δρόμο.
Αλλά δεν
έχει να σε
δώσει πιά.
Κι αν
πτωχική την
βρεις, η Ιθάκη
δεν σε γέλασε.
Έτσι σοφός
που έγινες, με
τόση πείρα,
ήδη θα το
κατάλαβες η
Ιθάκες τι
σημαίνουν.
VERSION
FONÉTICA. Los
caracteres deben ser leídos como están, respetando la pronunciación hispana
de la “Z” (fricativa interdental). El carácter “$” remite a la
“zeta” griega, sin correspondencia castellana, idéntica a la “Z”
inglesa de “zoo” o a la “s” italiana intervocálica de “cosí”
(sibilante sonora).
Sabguís stonbiguemó guiatinizáki
naéfjese náne makrís odrómos,
guemátos peripéties, guemátos gnósis.
Tuslestrigónas ketuskíklopas
tonzimoméno posidóna mí fobáse,
tétia stondrómosu potésu dén zabrís,
anmén isképsisu ipsilí, aneklektikí
singuínisis topnévma ketosómasu anguí$i.
Tuslestrigónas ketuskíklopas,
tonágrio posidóna dén zasinandísis,
andén tuskubanís méstinpsijísu,
anipsijísu déndustíni embrósu.
Naéfjese náne makrús odrómos.
Polá takalokeriná proiá naíne
pu metíefjarístisi, me tíjará
zabénis seliménas protoidoménus;
nastamatísis semboría finikiká,
keteskalés pragmáties napoktísis,
sendéfia kekorália, kejrimbária kévenus,
keidoniká mirodiká káze loguís,
óso borís pió áfzona idoniká mirodiká;
sepólis eguiptiakés polés napás,
namázis kenamázis aptuspudasménus.
Pánda stonúsu nájis tinizáki.
Tofzásimon ekí in oproorismósu.
Alá mí biá$is totaxídi diólu.
Kalítera jrónia polá nadiarkési;
keguéros piá naráxis stonisí,
plúsios meósa kérdises stondrómo,
mí prosdokóndas plúti násedósi iizáki.
Iizáki sédose toréo taxídi.
Jorís aftín denzávguenes stondrómo.
Alá denéji nasedósi piá.
Kian ptojikí tinvrís, iizáki dén seguélase.
Étsi sofós puéguines, metósi píra,
ídi zá tokatálaves iizákes tí siménun.