Ki tudja merre, merre visz a végzet!
Göröngyös úton, sötét éjjelen?
Vezesd még egyszer gyõzelemre néped
Csaba királyfi csillag-ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla.
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha!
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk, évezredes balsors.
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban magyar Székelyföldön,
Szabad Hazában élni boldogan.