tervezett:    1. május 21-22-23 Fensdorf
Hát igen, eltelt,
hogy hogyan?
útinaplónkból megtudhatjátok!

Május 21-én izgatottan ébredtünk, vajon mindenki jön? nem gondolta meg senki sem magát és milyen lesz az időjárás?, beférnek a csomagok? odatalálunk?
9.30-kor érkeztem meg  Sandrival és a férjemmel szemerkélő esőben a találkozó helyre. Még senki, de lassan megindult az érkezők hada, mindenki jön, vagy mégsem? Leticia még nem volt ott. Oké várunk 10-ig, lehet, hogy dugóba kerültek.Tíz előtt két perccel meg is jöttek, irány Fensdorf.
A karaván már Köln után szétszakadt, és utolsóból lesz az első, mégis Gyuláék értek oda hamarabb. De hogy? Lóri és Judit is kinyomtatták az Internetből az útvonalat, leírást, mégis a 256-os út után valahogy nem mentek a dolgok. Már egész Westerwaldot megismertük, kívül-belül, Virág már a lelkét is a szatyorba......ürítette, de még nyoma sem volt Fensdorfnak. Felhívtuk a szálló szüleit, hogy hogyan tovább, ők dirigálták merülő handynket mégjobban kimerült gyerekeinket a diákszállóhoz. Végre egy tábla, ami Fensdorf 4km felirattal szabályosan feldobott minket. Julcsi 5 perc múlva megkérdezte, hogy mennyi az a 4km, de akkor már következett a következő tábla Fensdorf.....na ne.....4km. Hát ha így haladunk, Fensdorfba éjfélig sem érünk, de akkor, amikor már a reményt is feladtuk, megláttuk a szállót. A többiek már ott voltak, az Éváékat leszámítva. Mellesleg minden út nem Rómába, hanem Fensdorfba vezet, ugyanis nem volt két kocsi az ötből , ami ugyanazon az úton jött volna. Igaz később azt is megtudtuk, hogy Róma innen csak 20km-re van....
Szerencsére fenséges illatok vártak minket: krumpli leves virslivel és málna ízű götterspeise vanília szósszal. Így nem esett nehezünkre a kacifántos út miatt a kiengesztelődés. Ebéd után mindenki a hálószobákban talált elfoglaltságot: ágynemű felhúzás, szekrények elfoglalása, és volt aki dobhártyánk bemelegítéséről gondoskodott. A tanári kar felosztotta a feladatokat, majd 14.30-ra összedoboltuk a társaságot. Hármas csoportokban indultunk Fensdorf feltérképezésére, ami azt hittük egyszerű lesz, hisz nem sok házból állt, de úgy látszik a feladatok mégsem voltak olyan egyszerűek, ki több ki kevesebb sikerrel oldotta meg őket. Ezután szabadidős foglalkozás következett. Lórival a labdát nyúzták a gyerekek és pinpongoztak, a hölgyek neki vágtak az erdőnek egy másik csoporttal a szombatesti vacsorához botot gyűjteni és azokat kifaragni. Hát a bicskázás meg is izzasztott bennünket, de a botok használhatóságát majd csak holnap este tesztelhetjük le.
Vacsora után vetélkedő sorozatra került sor, sajnos Julcsi nélkül, akit fejfájás kínzott, de apukája mellette volt és a végére ők is csatlakozhattak hozzánk.
Törpiéknek tehát emberhátrányban kellett megbírkózniuk Altisaval, ADVval, Pumuklival és Klaussal. Méretük ellenére hősiesen állták a sarat, beleadva anyait apait. Az első feladat bemelegítésnek egyy seprű tánc volt, Ági kapásból kétszer kibuktatta(véletlenül) Évát, ami már eleve emelte a hangulatot. Jana nyerte az első, Julika a második kört, szó se róla Jana a második körben elsőnek lett kiseprűzve. Ezt követte egy kis virágos-állatos teszt. Majd az agyat érő pusztító erők hatását pótolandó egy csoki evő verseny, na nem akárhogy: késsel-villával, csak az előke hiányzott. Anna kenterbe vágta az egész társaságot, akik fuldokolva próbálták Évával tudatni, hogy ők nyertek. Anna rájuk se hederítve, az "öregek" nyugalmával rágott-nyelt, majd tisztán értelmesen felcsendült a hangja: kész vagyok.
Ország-világ vetélkedő....Az arcok pirosságát tekintve állandóan szellőztettünk, nem sok eséllyel.... Csillogó szempárok tapadtak egymásra és a papírra remélve, hogy a rubrikák maguktól kitöltődnek a megadott kezdőbetűkkel. Az ellenőrzéskor a sok hú és ah mellett Lea lelkesedése vonta magára a figyelmet, ahogy ujjongva közölte, hogy :mi is azt írtuk. Törpikéék csökkentett létszáma nem zavarta örömüket, hogy az utolsó körbe végre minden rubrika alá került valami. Jót derültünk, amikor a magukat németeknek való diáksereg n-betűs országot keresve már kínjában a padot kaparta, de Németország senkinek nem jutott az eszébe.
Ezután 15 perc szünet következett, ami nem csak a 00-s helyiség látogatásával telt, ó nem, hanem minket ismerve "kemény" munkával, hiszen a gyerkőcöknek a zenés sztriptízre kellett felkészülniük. Na azoknak a szülőknek, akik most levegő után kapkodnak:te jó ég mit műveltek az én kis ártatlan gyermekemmel, eláruljuk, hogy először becsülettel felkellett öltöztetni csapatonként egy embert. Törpiék Lisát csomagolták be és 31 ruhadarabot fejtett le magáról. Azt hittük erre már nem lehet ráduplázni, de Pumukliék sem lustálkodtak odafenn: végül két pár zokni előnnyel nyertek. Nagy sikere voltaz ADV által színpadra küldött "dagadt" Virágnak. Aki nemcsak ledobálta magáról a ruhadarabokat, hanem jót riszált hozzá. Persze jutalompontot kapott érte. Miután a mai párviadalnak vége lett, csendes gyertyafényes éneklés zárta ezt a szépen sikerült napot. Megbeszéltük a a másnapi óhajokat sóhajokat, kit vághatunk ki reggel az ágyból egy kis futásra, kendős tornára. Mire az utolsó gyerek is ágyba került már 23.30-t mutatott az óra és a tanári kar is alig-alig vonszolta már magát. De nekünk még korántsem ért véget a nap, hisz a másnapi gyalogtúra térképét kezdtük tanulmányozni. Ki tudja jelent-e valamit .... ma reggel a térkép nem nagy segítség volt....

folyt. köv....