A horgászcsónak

A horgászcsónak elõdje a halászcsónak, népiesen ladik. A ladikkészítés igen régi tradiciókban gazdag kézmûipar. Sajnos, nálunk hanyatlóban van. A folyók, tavak, tengerek az évezredek folyamán nem változtak s ugyan azokat a követelményeket támasztják a vízijármûvekkel, esetünkben a csónakkal szemben. Ezért a csónaképítés technikája évszázadokig alig változott. Újabban azonban az új építõanyagok, ragasztott, rétegelt faanyagok, fém- és mûanyagok bevezetése gyökeresen megváltoztatta a csónaképítés módját, technológiáját.

A halászladikok a foglalkozási ág követelményeinek megfelelõen kialakultak, azonban elég sokféle halászladikot ismerünk.

A horgászat fejlõdésével ls fellendülésével napjainkban új csónaktípus van kialakulóban. Hasonlít a halászladikhoz, de az igények és a tapasztalatok ismeretében a "sporttársak" célszerûbbet szeretnének. Maguk alakítják a formákat akkor, amikor elmondják, hogy milyen csónakot szeretnének, amibõl igazán jól lehet horgászni. A sok igény és tapasztalat több esetben találkozik, de sok esetben eltér egymástól.

I. A horgászcsónakokkal szemben támasztott követelmények

1. Szilárd, merev legyen, hogy a hullámzásból adódó vízütéseknek és a szélnyomásnak ellenálljon. Ha kõhányásra, vagy tuskóra, karóra fut, ne sérüljön meg. Ha a csónak nem merev, akkor a vízfelület mozgásaira a deszkapalánkok egymáshoz képest mozognak és a tömítések kilazulnak, a csónak folyni fog. Ezért a csónak bordáinak, valamint az orr- és fartõkéknek szilárdaknak kell lenni.

2. A csónak legyen úszóképes, stabil, ne legyen borulékony. A vízfelület hullámzására akkor se boruljon, ha a horgász a csónak hátsó felében, közvetlen a csónak oldala mellett ül.

   Ha a csónak szélesség, hossz, és oldalmagasság arányai megfelelõek, akkor nem borulékony. Ezt súlypontszámítással határozzák meg.

   Pl. egy 4 m hosszú csónaknak minimum 950 mm fenékszélesség és 400 mm oldalmagasság kell, ha a palánkok 20-24 mm vastag deszkából vannak és az orr, fartõke, valamint a bordák 40-50 mm-es keményfából készül, kivéve a bükkfát, mert a bükkfa 2-3 éven elkorhad a vízben.

   A példában említett csónak stabilitásáról úgy gyõzõdhetünk meg, ha a csónak hosszának középtáján az egyik oldalára térdelünk, s a víz fölé hajolva a csónak pereme felett nem jön be a víz, tehát saját testsúlyunkkal (átlag 75-80 kg) nem tudjuk elmeríteni. Ha az oldal terhelését abbahagyjuk, a csónaknak könnyedén vissza kell billennie vízszintes helyzetbe. A csónak összsúlya kb. 100-110 kg, teljes felszereléssel.

   Az úszóképességérõl úgy gyõzõdhetünk meg, ha a csónak fartõkéjére térdelünk és a 4 méteres csónakból 2,8 m a vízzel érintkezik.

   A csónaknak terhelés nélkül (csak a csónakfelszerelés van benne) a víz szintjével párhuzamosan kell úsznia. Ha elõre vagy hátra lejt, orrnehéz, vagy farnehéz a csónak, ez nem jó.

   Ha mégis elõfordul, hogy nem vízszintesen úszik, akkor a csónakban lévõ szerelést úgy helyezzük el, hogy inkább farnehéz legyen.

   
   1. sz. rajz
   4 m hosszú fatestû ladik fenék kiszabási rajza

3. A csónak legyen kismerülésû, mert minél nagyobb a merülés, annál nehezebben halad. A kismerülést szélesebb fenékkel lehet elérni, ami a stabilitást is növeli. Nagyobb lesz a felhajtó erõ s nagyobb terhet lehet vele szállítani. Azon kívül a kismerülés elõnyös a sekély vízen.

   A 2. pontban említett csónak merülése terhelés nélkül 60-70 mm, 4 személlyel terhelve 140-160 mm. A sebessége kormányevezõvel evezve egy személlyel 2,5-3 km/ó csendes, lassú folyású vízzel szemben, míg egypárevezõvel 3-4 km/ó, négy személlyel terhelve egypárevezõvel evezve 2,5-3 km/ó. Az említett sebességek erõlködés nélküli kényelmes evezéssel érhetõk el.

4. A csónak felszerelése és felületkezelése.

   A horgászcsónak is vízijármû és ezért a vizírendészeti, valamint a mûszaki elõírások érvényesek rá, s ezeket be kell tartani.

   A csónakkal a vízen való haladás vagy tartózkodás esetén a csónakban legyen 1 db kormányevezõ, 2 db vágóevezõ (húzó-evezõ), 1 db vízmerõ (szapoly), és legalább egy 10 méteres ceruza vastagságnyi kötél, fenékdeszka (taposórács), 3 db ülés.

   A csónakoknál gyakran elhagyják a kétoldalra szerelt peremet (dörzsléc). Perem nélkül a csónak nem közlekedhet. A peremnek fontos szerepe van. Az oldalhullámokat megtöri, így nem csap be a csónakba a víz. A csónakot "I" tartóként merevíti. Ezen felül védi a dörzsöléstõl az oldalakat.

   A peremmel felszerelt csónak esztétikai szempontból is jobban mutat a vízen.

   Fontos és elõnyös a csónak elejét 400-600 mm-es hosszon borítással ellátni, mivel az orr felõl csapó hullámok fröccsenõ vize nem jut be a csónakba. A csónakba való belépést biztonságossá teszi. Ezen felül a csónak elejét árnyékban tartja a tûzõ nap sugaraitól. A borítással fedett csónak elejét ajtóval szokták lezárni, de ez nem elõnyös, mivel a lezárt rész nem szellõzik, nem kap világosságot (tört napfényt) s így a gombák gyorsan szaporodnak és elkorhasztják a csónak elejét. Ez a fa- és a mûanyagtestû csónakokra érvényes.

   Fontos még a csónakok fenékszélein teljes hosszban patkót (csúszólécet) szerelni, amivel a kikötésnél, a partrahúzáskor védi a csónak fenékdeszkáit, az oldal és a fenék illesztését.

   A csónak fontos szerelvénye a villatartó (kolomb). Régebben 100x100 mm keresztmetszetû keményfából készült és a csónak belsõ oldalához kapupánt csavarokkal rögzítették. Ez elavult megoldás, mivel a fatestû csónakok palánkjai ezen a ponton korhadnak el elsõsorban és befolyásolják a csónak merevségét. Célszerû vasból vagy más szilárd anyagból készíteni. Erre több megoldás van a csónakiparban.

   A villatartó a középsõ ülés, hátrafelé nézõ élétõl 380-400 mm-re legyen szerelve, legalább 4 csavarral.

   Az orrkarika-csavar az orrtõke teljes keresztmetszetén érjen át és kontraanyával legyen szerelve. Az orrkarikába minimum 2,5 m hosszú kötelet vagy láncot kell szerelni.

   A horgászcsónak felszereléséhez tartozik még a belsõ merevítõ - kikötõléc. A lécet a csónak két belsõ oldalának felsõ szélétõl 40-50 mm-re a bordákhoz szegezzük vagy csavarozzuk, a csónak teljes hosszában. A belsõ léc a csónakot merevíti, oldalkikötést bármely ponton lehetõvé teszi és van hová kikötni a haltartó szákot vagy a bárkát. Mérete általában 20x40 mm. A belsõ léc még arra is alkalmas, ha a csónakot kézben szállítjuk, van hol jól megfogni.

   A belsõ lécre kerül az elsõ és hátsó mozgatható ülés, melyet tetszés szerinti távolságra tehetünk.

   A középsõ ülést a csónak oldalának homlok részére szereljük, lehetõleg szegelve, de lehet csavarozva is. A padló vagy taposórács 120-150 mm széles deszkákból készüljenek 20-30 mm-es hézagokkal. A padló a csónak hosszában legalább három részbõl készüljön 10-14 mm-es vastag faanyagból. A padló 150-200 mm-rel legyen keskenyebb mint a csónakfenék, így a vízmerést könnyen el tudjuk végezni. A lábtartót átalában elhagyják. Evezéskor ugyan jó ha van, máskor mindig belebotlunk.

   A vízmerõ legjobb ha fából vagy úszóképes mûanyagból készül. Ha vízbe esik nem merül el.

   A csónakok általában nagy stabilitással készülnek. Kritikus esetekben elõfordul, hogy a csónak mégis felborul. A fából készült csónak ha felborul, vízszínen úszik tovább, s a példában említett csónakba 4 személy belekapaszkodhat, és biztonsággal a felszínen maradhat. A mûanyag és a fémtestû csónakokba az elmerülés ellen megfelelõ légkamrákat kell beépíteni. A légkamrák csak akkor hatásosak, ha hermetikusan vannak lezárva. A légkamrákat vízrebocsátás elõtt próbanyomással kell ellenõrízni, s az ellenõrzést évenként megismételni.

   A 4 és 4,5 m-es és az annál kisebb, helyesebben a 4 személyes csónakoknak, rendszámtábla nem szükséges, de a csónak elejének belsõ oldalára névtáblát kell szerelni. A táblán fel kell tüntetni a tulajdonos nevét, lakcímét, a szállítandó személyek számát és a kikötõhelyet.

   A 4 személynél több, tehát 5, 6 stb. személyt szállító csónakok bejelentése kötelezõ és rendszámtáblát kell szerelni a csónak elején mindkét oldalra.

A felületkezelés

Az új fatestû csónakok felületkezelése igen fontos. A jól kezelt lucfenyõ csónak élettartama 10-12 év, a borovi fenyõbõl készült csónaké 15-20 év. Az építõanyag erõsen van igénybe véve, mivel a csónak állandóan a szabadban van.

Kora tavasztól késõ õszig a vízen, azután a parton éri a hideg és a meleg sûrû váltakozása, +50°C-tól a -25°C-ig. A tûzõ napfény, a hajnali pára, a szél, az esõ, valamint a víz áztató, gombatermelõ hatása.

A hogászcsónakokat általában kõszénkátránnyal vagy bonobit kátrányfestékkel kenik be, legalább kétszer. Az említett kenõanyagok jól zárják a fa pólusait, képlékenyek maradnak száradás után is és így tudják követni a fa mikromozgásait hajszálrepedés nélkül. Fõ szerepük a gombaölés. Megbénítják és meggátolják a gombák fejlõdését, letelepedését.

2. sz. rajz
4 m hosszú fatestû ladik oldal nézete

A festett csónakok elõbb gombásodnak és korhadnak, mivel a növényi olaj- és mûanyagbázisú színes festékeknek kicsi a gombaölõ képességük, fõleg vízben. A csónaktestet elõbb lenolaj kencével kell bevonni. Száradás után 2-3 rétegben ecsettel kell a festéket felmázolni. A készre festett csónak palánkjai a vízrebocsátás után a víz hatására dagadnak s a festék a dagadás és a hõváltozásból adódó mozgásokat nem tudja hajszálrepedés nélkül követni. Így a fa anyagába beszívódó vízzel a mikróbák is beszívódnak s rontják az anyagot. A hirtelen napsütésre kiszárad, s az anyag is repedezni kezd.

A tartós horgászcsónak-test gyalulatlan (szõrös) deszkából készíthetõ. A durva felület vastagabb kátrányfestéket tart meg és így jobban védi a faanyagot. Különben is az a tapasztalat, hogy a gyalult deszka a vizen könnyen repedezik. A perem, az ülések, a padló, a borítás, tehát a közvetlenül érintkezõ részek nem szálkásak, hanem gyalultak.

Ha mindenképpen ragaszkodunk a festéshez és a gyalult anyaghoz, akkor a csónak fenekét és az oldalakat a vízmerülési vonal (vízvonal) felett 50 mm-re feltétlenül kátrányfestékkel kenjük be. Az igaz, hogy ez csak fekete színû, de más hátránya nincs, csak elõnye.

3. sz. rajz
orr- és fartõke

Ugyanez vonatkozik a lakkozott kivitelû horgászcsónakra is. A festett és lakkozott csónakok akkor lesznek hosszú életûek, ha úgy mint a sportcsónakokat, használat után fedett csónakházban tartjuk õket.

A vascsónakot fémtisztára letisztítva zsírtalanítjuk savas folyadékkal és ezután mínium vagy baoxid vörös alapozó festékkel kell kétszer átkenni. Ezután felhordjuk a védõfestéket. A vastestû csónakokon minden évben rozsdanyomokat találunk. 8-10 évi használat után erõsen rozsdásodnak és szitaszerûen kilyukadnak, a kezelés ellenére.

Az alumínium testû csónakok 1-3 évig semmilyen felületi kezelést nem igényelnek, de ezután vízzel érintkezve galvanikus képzõdés folytán egyes pontokon a felület kezd porlódni. Baoxid alapozó festékkel le kell festeni s ezután egy réteg védõfestékkel bevonni. Élettartamuk valamivel hosszabb mint a vascsónakoké.

A mûanyagtestû csónakok 3-5 évig különösebb felületi kezelést nem igényelnek, ha az alapanyaghoz a színes felületi réteg jól kötött.

Egy idõ után (3-4 év) a hideg-meleg váltakozásaira az anyag felületén szemmel látható hajszálrepedések keletkeznek. A hajszálrepedésekbe behúzódó vízzel bekerülnek a mikróbák, és szaporodásukkal a repedéseket (az anyagot) szétnyomják. Elkezd a felület pikkelyesedni. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a test alapos kitisztítása és kiszáradása után a felületet durvára lecsiszoljuk és poliészter gyantával vonjuk be két rétegben. Erre alkalmas még az olcsó vízüveg is.

A leírt felületkezeléseket természetesen minden év tavaszán a csónak anyagára való tekintet nélkül el kell végezni.

A nem fatestû csónakok fából készült részeit ugyanúgy kell kezelni, mint a fatestû csónakot.

II. Horgászati és egyéb szempontok

A csónakok szerkezetét tekintve, a laposfenekû a legjobb. Egyszerû építése és a tisztántartása miatt is. Ha folyó vízen használjuk, célszerû a hosszabb és keskenyebb csónak. Például az 5 méteres csónak fenékszélessége 800-850 mm, oldalmagassága 420 mm. Jó, ha a fenék eleje kissé jobban, 200-240 mm-re fel van húzva, míg a hátsó fenékrész 100-200 mm-re legyen felhúzva. A folyóvizeken ritkán használják a hegyes orrkiképzést, mivel a folyóvíz partja nem nádas, így az orr nincs kihasználva a nád szétfeszítésére, viszont igényesebb munkát kíván a csónakkészítés a hegyesorrúaknál.

Mind a tompa-, mind a hegyesorrú csónaknál a csónak elejének szélesedõ része érintkezik a vízzel, kissé túrja, így nem érvényesül a hegyes orr, ez csak teljes terhelésnél hasítja a vizet. A tompaorrú csónakba biztonságosabb a belépés és az orrborítás alatt több a férõhely.

4. sz. rajz
bordák

Ha a folyóvízen lemondunk arról, hogy a csónakunk könnyen evezhetõ legyen, akkor a fenék hátsó részét csak 10-20 mm-re hozzuk fel és a fenék teljes szélességét meghagyhatjuk a végénél. A széles és laposvégû csónakból jobb horgászni. Az ilyen kiképzésû csónakvégnek még az is elõnye, hogy a fenékvég mindig a víz színe alatt marad, így nem szárad ki és nem repedezik, ezenfelül a hullámoktól nem "klattyog" a hátsó vége.

A lapos kiképzésû csónakvég alkalmas farmotor elhelyezésére is. Ha felhúzott (pörge) végû csónakra farmotort szerelünk, 10 km/óra feletti sebesség esetén a csónak fele kiemelkedik a vízbõl, erõsen húzza a vizet, nagy hullámokat kelt és nem halad.

A felhúzott végû csónak elejét -- ha farmotorral használjuk -- meg kell terhelni. A motor döntésével nem lehet lényegesen ellensúlyozni a csónak kiemelkedését. Ezért a felhúzott végû csónakot jobb oldalmotorral felszerelni.

A csónakok kikötése

Csendes vizeken a csónakokat kihúzzák a part szélére, karóhoz kötik lánccal vagy kötéllel. Megfelelõbb a lánc. A hullámos vizeken, tavakon, nagy folyókon fontos az orrkikötésen kívül oldalt is karót verni és kikötni hozzá. Ahol mély a víz vagy köves a vízfenék, akkor a csónak farát kötélre erõsített kõvel kössük ki. A legcélszerûbb csónakkikötés az, amit a Balatonon és az Al-Dunán alkalmaznak. A csónak elejét hosszú lánccal (3-4 méteres) a parton levõ karóhoz úgy kössük ki, hogy ne érjen a parthoz. A csónak végét kõvel rögzített bólyához kössük úgy, hogy a kikötõlánc és a farkötél kifeszüljön, így a csónakot dobálhatja a hullámzás anélkül, hogy az bármihez is odaverõdne.

5. sz. rajz
villatartó bak (kolomb)

Javasoljuk végül a horgász sporttársaknak a képen látható -- minden szempontból megfelelõ -- csónakot. Horgászásra, túrázásra és motorozásra egyaránt alkalmas.

• a fenék varott (iszkábálva)
• az oldalak lapoltak és rézszegecsekkel szegecselt
• a borítás hossza 850 mm
• a palánkok (deszkák) 24 mm-es gyalulatlan borovifenyõ

6. sz. rajz
kormány- és vágóevezõ

A borítás, a padló és az ülések, valamint a perem gyalult és lakkozott. A többi felület kétszer Bonobit "H" kátrányfestékkel van lekenve.

7. sz. rajz
5 m hegyes orrú laposfenekû horgászladik fõméretei

A képen látható csónak 2 db vas villatartóval, villával is fel van szerelve. A borítás rácsozott ajtóval készült, a szellõzés miatt.

• 1 db vízmerõ
• 1 db tölgy kormányevezõ
• 2 db egybetollú, bõrözött vágóevezõ
• 1 db állítható lábtámasz.