Képzelhetjük bárminek, ahogy tetszik, ahogy jó.
A szerelem lehet akár kicsi virág, vagy fa,
Mindig ugyanolyan, a természet adja.
A szerelem, mint kis folyó, csörgedez előre,
És néha óriás óceán, vagy patak lesz belőle.
Ha a tikkasztó nyár ezt kiszárítaná,
Ha jönne egy nagy eső, tán felduzzasztaná.
Ha a szerelem kis virág lenne a mezőben,
Százmillió rózsaszál sem virítana szebben.
És ha a kis virág a hideg télben fagyna,
Talán jön majd a meleg, s szépen felolvasztja.
De ha nem jön meleg idő, és a virág elfagy,
Talán jobb is lenne így, nem lenne több bánat.
Mert szerelem és bánat mindig együtt járnak,
És a rideg valóság megöli a vágyat.
De alakulhat másképp is, a boldogság elérhet,
És megtanítja látni és érezni a szépet.
Megtaníthat az álmokban, szeretetben élni,
Csak derűsen gondolkozva, a felhők közt járni.
