Prózai pályázat - Roxforti napló Rebeca Fawley (Griffendél)

Egy roxforti napom

Csiklandozásra ébredtem, de pár perc múlva rájöttem, hogy Hóborc csikizett meg. Kicsit nyugösen bár, de fölkeltem és lementem reggelizni. Nem csak én nem tudtam aludni. Egy harmadikos mardekáros, három hugrabugos és egy hollóhátas volt még a Nagyteremben. De lassan-lassan beszállingóztak a többiek is. Miután megreggeliztem, összepakoltam és lementem az üvegházakhoz. Ezen az órán mandragórákat ültettünk át. Ép csak átöltözésre volt idom, máris mehettem Piton professzor tantermébe. A dupla bájitaltan után gyorsan átnéztem a jóslás tananyagot. Sajnos pár percet késtem az óráról, de hála az egyik évfolyamtársamnak, Trelawney nem vette észre. A kiadós ebéd után lepihentem a klubhelyiségben és begyujtöttem a pletykákat. Gyorsan összeszedtem a délutánra szükséges tankönyveket és már mentem is a sötét varázslatok kivédése órára. Gyakorlati óra, ilyen eddig még nem volt. A következo átváltoztatáson, majd a bubájtanon nem történt különösebb dolog. Legendás lények gondozása órán pixiket eresztettünk szabadon és megetettük az állatokat. A tanárok estére, kimenot engedélyeztek Roxmortsba. Eloször feltöltöttem a buzbomba készletemet. A boltban találkoztam a Weasley ikrekkel. A Mézesfalást is meglátogattam. Vásárlás után a Három sepruben összefutottam Lilivel és egy pohár mézsör mellett megbeszéltünk mindent. Végül még is csak vissza kellett mennem a kastélyba. Éjfélig mindenki elmondta, hogy ki hány pontot szerzett és, hogy kivel mi történt. Majd "éjfél elmúltával az álmok birodalmába léptem".

Samwise Gamgee (Hugrabug)

Egy Roxfortos diák napjáról

Ma reggel arra ébredtem, hogy valakik enyhén szólva, hangosan veszekszenek lent, a Griffendél Klubhelyiségében. Próbáltam tovább aludni, de a zaj, annyira zavaró volt, mintha egyenesen a fülembe ordítottak volna. Nem bírtam tovább, kikászálódtam az ágyból, és szitkozódva elindultam felfedezo útra a ruháim közt, hogy találjak egy pár tiszta zoknit és inget. Annyira fáradt voltam, hogy az öltözködés is komoly probléma volt számomra. Mikor minden testrészemre megtaláltam a megfelelo ruhadarabot, akkor elindultam, hogy lemenjek a Nagyterembe elfogyasztani a reggelimet. Amikor már az ajtóban voltam, akkor szúrt csak szemet nekem, hogy hirtelen milyen nagy lett a csend. Majd megfordultam, és sorban végignéztem hálótársaim baldachinos ágyain. Az egész üres volt! Ijedten az órámra pillantottam, és amit akkor vettem észre, attól szinte szívinfarktust kaptam! Fél tíz volt, ami azt jelentette, hogy már egy fél órát késtem az órámról! Már három éve, vagyis amióta ide, a Roxfortba jártam, még egyetlen óráról sem késtem el! És most itt állok kukán, ahelyett, hogy az osztályteremben ülnék. Gyorsan felkaptam a táskám, és már rohantam is lefelé. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy melyik is az elso órám. Merlin Szent szakálla! Bájitaltan az elso! Piton tönkre fog tenni, ha még sokat kések. Megszaporáztam lépteim, majd elkezdtem rohanni, egyenesen a pince felé, ahol a Bájitaltant szoktuk tartani. Körülbelül 5 perc múlva lihegve lefékeztem az osztályterem ajtaja elott, és az oldalamat szorongatva, remego kézzel bekopogtam, majd finoman lenyomtam a kilincset. Amikor beléptem a terembe, éreztem, hogy minden szem rám szegezodik. Rivalda fényben álltam ott, miközben Piton professzor gonosz vigyorral közeledett felém:
-Lám, lám! Itt van, a mi pontosság szakértonk! Mondd, Forrester kisasszony, hány órakor szoktak kezdodni általában az órák? – mámoros öröme, a Mardekárosok kuncogásával vegyülve, karódöfés volt a szívemben.
-9 órakor, tanár úr. - mondtam megsemmisülve.
-És, akkor miért nem jött kilenc órára, ha szabad kérdeznem?
-Mert, mert elaludtam, tanár úr. -Hát, akkor sajnálom, de azt kell mondanom, hogy pontlevonással kell sújtanom a Házát, Forrester kisasszony! - ha lehet, Piton még gonoszabbul vicsorgott. Éreztem, hogy pulzusom egyre lassabban ver, majd Piton folytatta:
-Mondjuk... 30 pontot vonok le a Griffendéltol! - a Mardekárosok egy sor gonosz vigyort eresztettek meg felém. - Most meg takarodjon, és nehogy még egyszer elmerjen késni, mert akkor baj lesz! - fejezte be mondókáját Piton. Gyorsan a helyemre vonultam, és elkezdtem álmodozni, hogy milyenféle átokkal lehetne Pitont megsemmisíteni.
Az óra hátralevo részében, semmi említésre méltó sem történt. Amiközben Gyógynövénytan órára igyekeztem, ami a hármas számú üvegházban volt megtartva, megpróbáltam messze elkerülni a többi Griffendélest, csak hogy ne kelljen végighallgatnom mustráló megjegyzéseiket. De különben kedvesen viselkedtek velem, csak ha pontot vesztettek miattam, ami igen gyakran megtörtént, amiatt, hogy mindig visszavágtam tanáraimnak és más diáktársaimnak, eléggé hidegen
viselkedtek.
Gyógynövénytan óra után, miközben az ebédemet fogyasztottam, a serlegemnek támasztva, tanultam a Mágiatörténetet. Nem tudtam felfogni azt a sok nevet s évszámot és ráadásul még ott volt az a sok mittoménmilyen felkelés is! Éppen azon elmélkedtem, hogy valaha hasznát fogom-e venni ennek a rakás szerencsétlenségnek, mikor hirtelen megjött a napi posta. Hozzám is leszállt egy nagy gyöngybagoly, amire meglepetésemben egészben
lenyeltem tojásos krumplimat. Nagy tikkadozás közepette, lassan elkezdtem kibontani a levelet. Ez állt benne:

Kedves G.F.!
Ezt a levelet egy Anonymus küldi, azért, hogy figyelmeztessen arra, hogyha még sok pontlevonást kapsz, akkor a Griffendél elveszti a Házkupát! Remélem, Te sem akarod, hogy a Mardekár nyerjen, mivel az nagy szégyen lenne mindnyájunk számára (persze a Mardekárt kivéve)! Tehát, mielobb próbáljon meg változtatni a magatartásán, mielott magára nem haragíja a saját házát!!!
Szívélyes üdvözlettel
Anonymus

A számat is eltátottam, annyira megvoltam lepodve ezen. Majd, magamhoz térve, gyorsan becsuktam a számat és végignéztem a Griffendél asztalán, miközben azon gondolkoztam, hogy melyikük küldhette a levelet. Abban, ugyebár, biztos voltam, hogy a levél írója, csakis Grifis lehet, de nem tudtam eldönteni, hogy melyikük. Az volt az igazság, hogy egyikkel sem voltam igazán jóban, leginkább egyedül szoktam lenni és csak messzirol figyelni a többieket. A nap többi részében nem történt semmi érdekes, és ráadásul a levél titokzatos írójának a személye is megoldatlan rejtély maradt az elkövetkezo párezer évtizedig.

(2003.október.03.- Geri Forrester naplójából)