Nagyon kedves Jáksó Laci írta rólam a könyvében:

Az sem volt rossz, amikor felhívott egy Erbeszkorn Tamás nevű ember egy újságtól és megkérdezte, hogyan történt a második kartöréses balesetem. Mondtam, fenékkel nekitámaszkodtam a mosdónak, jobb kezemben telefon volt, hirtelen csusszant egyet a lábam a vizes kövön, és reflexből a már korábban tört bal kezemmel támaszkodtam meg a mosógépen. Megfogtam magam, nem estem el, egyébként ez sem rossz, halnak meg azért emberek, mert beverték a fejüket a fürdőszobában, szóval esés megállít, kar reccsen, ennyi. Ember megköszönte az információt, letettük a kagylót, másnap olvasom, hogy megírta: szappanra léptem a fürdőkádban és hanyatt estem. Nekem végül is mindegy. De akkor minek költ telefonszámlára?

--------

Hozzáteszem, hogy Lacinak erősen kihagy a memóriája, mert tulajdonképp ő hívott és újságolta, hogy mi történt vele. A West Endből rohantam vissza a szeribe, hogy megírjam és vagy ötször rácsörögtem és egyeztettük a szöveget. Tanú van bőven, mert erősen lapzárta volt és sürgettek, hogy minek olvasom be annyiszor Lacinak.

Másnap meg azt az sms-t küldte, hogy: "Szia, mi lett ez címlap?" A válaszom csak ennyi volt: "az" és utána többet nem hívott mert megsértődött. Ahogy a könyvében is írja, tényleg egy sértődős és haragtartó ember. Kár, mert jó fejnek tűnt, amikor megismertem.