Definition of autonomy

Az autonómia meghatározása

Definiţia autonomiei

Autonomy (pl. autonomies)

1. The condition or quality of being autonomous; independence.
2. a. Self-government or the right of self-government; self-determination.
   b. Self-government with respect to local or internal affairs: granted autonomy to a national minority.
3. A self-governing state, community, or group. [Greek: autonomia, from auto-nomos, self-ruling.  

Autonomous 

1. Not controlled by others or by outside forces; independent: an autonomous judiciary; an autonomous division of a corporate conglomerate.
2. Independent in mind or judgment; self-directed.
3. a. Independent of the laws of another state or government; self-governing.
   b. Of or relating to a self-governing entity: an autonomous legislature.
   c. Self-governing with respect to local or internal affairs: an autonomous region of a country.
4. Autonomic. [From Greek autonomos : auto- = auto- + nomos = law].

Autonómia (tbsz. autonómiák)

1. Az önállóság állapota vagy minősége; függetlenség.
2. a. Önkormányzat vagy az önkormányzathoz való jog; önrendelkezés.
   b. Önkormányzat, tekintettel a helyi vagy belső ügyekre: egy nemzeti kisebbségnek adott autonómia.
3. Önkormányzattal rendelkező állam, közösség vagy csoport. [görög: Greek autonómia, auto-nomosz, önmagát kormányozó, szabályozó.  

Autonóm

1. Mások, vagy külső erők által nem vezérelt; önálló, független: egy autonóm törvényhozás; egy vállalati cégcsoport önálló részlege.
2. Gondolkodásában vagy ítélőképességében önálló; önmagát irányító.
3. a. Más állam vagy kormányzat törvényeitől független; önkormányzó.
   b. Önkormányzati entitásnál vagy azzal kapcsolatban: egy autonóm, önálló törvényhozás.
   c. Önkormányzatiság, tekintettel helyi vagy belső ügyekre: egy ország autonóm régiója.
4. Autonóm. [görög: autonomosz: auto = ön(álló), auto- + nomosz = törvény].

Autonomie (pl. autonomii)

1. Condiţia sau calitatea de a fi autonom; independenţă.
2. a. Autoguvernare sau dreptul la autoguvernare, autodeterminare.
   b. Autoguvernare, cu privire la afacerile locale sau interne: autonomie acordată unei minorităţi naţionale.
3. Un stat, o comunitate sau un grup care se autoguvernează. [lb. greacă: autonomie, cuvânt derivat din auto-nomos, autoguvernator.  

Autonom

1. Fără control din partea altora sau a unor forţe externe; independent: un legislativ autonom; o divizie autonomă a unei corporaţii de întreprinderi.
2. Independent în gândire sau judecată; cu îndrumare proprie.
3. a. Independent de legile altui stat sau guvern; autoguvernator.
   b. Despre sau legat de o entitate autoguvernatoare: corp legislativ autonom.
   c. Autoguvernare cu privire la afacerile locale sau interne: o regiune autonomă a unei ţări.
4. Autonom. [din greaca: auto-nomos: auto = auto- + nomos = lege].