| |
|
|
1848 ÜZENETE
Ne féljünk, mert szabadnak lenni annyit jelent, mint
nem félni! Kossuth veressipkásai - kik két világhatalommal vették fel a
harcot - vagy utódaik, a tankokkal szembeszálló pesti srácok, nem azért
fogtak fegyvert, mert úgy gondolták, hogy jók az esélyeik a gyôzelemre, hanem
azért, mert hittek igazukban és mást nem tehettek! Ugyanakkor mit teszünk mi,
a 21-ik század magyarjai? Mi még a kisebbségbe szakadt honfitársaink
önrendelkezési jogát, még a határfolyónkat sem merjük megvédeni vagy
visszakövetelni! Ezért üzeni nékünk 1848, hogy oldódjon már végre a rettegés,
hogy ne féljünk!
1848 azt is üzeni a 21-ik század magyarjának, hogy szeresse, jobban szeresse
a hazáját! Kossuth katonáinak nem lett volna fegyvere, ha a magyar asszonyok
nem áldozzák fel ékszereiket a haza védelmére. Így volt ez 1956-ban is,
amikor halomba gyűlt a papírpénz a pesti utca ôrizetlen írószövetségi
gyüjtôládáiban! Ezért, az önzô és anyagias 21-ik században élô
magyarságnak, azt is üzeni 1848, hogy áldozzunk többet a közösségért, azt is
üzeni , hogy váljon újra családdá, mindannyiunk családjává a nemzet!
A bátorság és a hazaszeretet mellett 1848 fontos üzenete még, hogy fogjunk
össze! Kossuth zászlai alatt a magyar huszárok mellett ott harcoltak a zsidó
és a szlovák önkéntesek ezredei. 1956-ban is egységben állt a nemzet, "aki
magyar velünk tart" mondtuk és mindenkit elfogadtunk magyarnak aki annak
tartotta magát. Ma viszont mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei! Ma
egymás ellen fordult a zsidó és a keresztény magyar, ma ellenségként néz
egymásra a liberális és a konzervatív magyar, ma pártokra és politikai
táborokra szétszaggatva szenved, sorvad a nemzet. Másfél évszázad távolából
1848 bizony azt is üzeni nékünk, hogy azt keressük ami összeköt!
1848-nak egy másik üzenete az, hogy egyetlen népnél sem vagyunk alávalóbbak!
1848-ban a világ felnézett a veres sipkás szabadsághôsökre és 1956-ban is
megdobbant a világ szíve a Pesti Srácért, mert áldozatukkal mindketten
példát mutattak a világnak. Ôk komolyan gondolták, hogy "fényesebb a láncnál
a kard", meg azt is, hogy "megfogyva bár, de törve, nem, él nemzet e hazán!"
Ma viszont mi él a csökkenô népességű maradék kis hazában, hol a pénz az
Isten és az idegen a példakép ? Ma, egy új magyar népvándorlás küszöbén, azt
üzeni nékünk 1848, hogy csak azt becsüli meg a világ, aki önmagát megbecsüli!
1848 azt is üzeni, hogy tiszteljük és védjük meg az igazságot és adjuk át azt
gyermekeinknek! A márciusi ifjak 12 pontja maga volt a szintiszta igazság!
1956-ban akkor kezdtük sejteni, hogy talán gyôztünk, amikor a Kossuth Rádió
bevallotta, hogy "hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden
hullámhosszon!" Ma viszont olyanokat olvasok az otthoni diákok érrettségi
téziseiben, hogy 1956 polgárháború volt, meg olyanokat, hogy Horthy volt
Hitler utolsó csatlósa.
Bizony elgondolkoztató, hogy vajjon milyen szülôktôl és milyen
tanároktól tanulja ezt a gyermek? Vajjon elmondta-e valaki ezeknek a
gyerekeknek, hogy Horthy 1944 július 2-án tudta meg, hogy Auswitzban magyar
embereket gyilkolnak a németek. Ô erre Pestre rendelte Koszorús Ferenc
páncélosait és július 6- án - miután a páncélosok lezárták a hidakat és
fôútvonalakat - 24 órát adott Eichmannak és a vele szövetséges csendôröknek a
kikotrôdásra, majd július 9-én leállította az egész országban az összes
deportálást és késôbb megparancsolta Lakatos Géza miniszterelnöknek, hogy
kössön különbékét a nyugati hatalmakkal. Mikor ezt a németek megtudták,
elfogták Horthy egyetlen még élô gyermekét (a 77 éves öregembernek négy
gyermeke közül ekkor már csak az egy Miklós élt), és az ô életével zsarolva
kényszerítették, hogy adja át a hatalmat Szálasinak. Mikor ezt megtette,
letartóztatták. Hát ilyen utolsó csatlósa volt annak a Hitlernek a mi (talán
gyenge vagy régimódi) Horthy Miklósunk! Bizony 1848 azt is üzeni, hogy védjük
meg és adjuk tovább gyermekeinknek az igazságot.
1848 azt is üzeni, hogy az elviekben nincs alku! Azt is üzeni, hogy tisztelni
kell a meg nem alkuvó emigránst! Nem csak azért kell tisztelni, mert tiszta
ember, de azért is, mert általában igaza van! Azt is üzeni 1848, hogy
emlékezzünk! Emlékezzünk arra, hogy míg a torinói Kossuth kitartóan küzdött a
Dunai Konfederációért, a szomszéd népekkel való megbékélésért, a Közép
Európai Egyesült Államokért, addig a megalkuvást hirdetô "haza bölcse" a
halálraítélt Hapsburg házhoz láncolta a magyarság jövôjét és ezzel
elôkészítette, elkerülhetetlenné tette Trianon tragédiáját.
Sajnos hasonló 1867-hez, megalkudtak az otthon élôk 1989-ben is!
Az emigráció hiába hirdette 1956 elveit, az új "haza bölcsei" megint egyszer
hátat fordítottak annak: Nem rendeztek nagytakarítást, nem indultak tiszta
lappal a demokráciába, nem mondták fel a kommunisták kölcsöneit, hanem
jogfolytonosságot vállaltak a korábbi hatalommal, átmentették a
kommunizmusban kialakult uralkodó osztályt és megengedték, hogy a hazaárulók
a maguk zsebébe privatizálják az országot. 1848 azt üzeni nékünk, hogy
elviekben nincs alku! Hogy az elvnek olyannak kell lennie, mint a kônek, mert
a történelem könyörtelenül rohanó vize minden mást elmos, csak a kô marad!
És végül 1848 azt is üzeni, hogy a nemzet tekintse a nemzeti vagyon részének
az emigrációját. Rákóczy, Kossuth, 45 és 56 emigrációi közül egyik sem tért
haza! Minden forradalmunk ugyanabból a három felvonásból állott: mindegyik a
hôsi kiállással kezdôdött. A második felvonásban született az alku, ez volt
az elveink feladásának felvonása, majd a harmadik felvonásban a
forradalmainkhoz hűséges legjobbjaink, az emigránsok, idegen temetôkben
tértek nyugovóra. Magyar emigráció még nem tért haza és itt kint pedig hiába
adtuk át gyermekeinknek (vagy sokszor még unokáinknak is) az anyanyelvet,
hiába védtük, ôriztük Ady, Madách és Arany örökségét, itt kint mint közösség
meg nem maradhatunk, halálra vagyunk itélve!
Talán a magyar történelem folyamán most elôször lenne alkalmunk arra, hogy
megváltoztassuk ennek a háromfelvonásos drámának az utolsó felvonasát. Talán
ma lehetôség nyílik majd úgy az emigráció másodgenerációjának a
hazaköltözésére, mint arra is, hogy az elektrónikus világháló révén az
otthoniakkal együtt építhessük a magyar jövôt. És ha ebben az új és egypólusú
világban sikerül elérni, hogy mint magyar (és ne mint demokrata vagy
republikánus) szavazzon az idei amarikai választáson a másfél millió amerikai
magyar, akkor befolyásoljuk majd az amerikai külpolitika irányelveit is,
akkor a magyar emigrációk ezen legutóbbi drámájának harmadik felvonása
mégsem lesz értelmetlen, hiábavaló. Akkor mégiscsak hűek maradhatunk 1848 ama
üzenetéhez, hogy a nemzetnek együtt, összefogva kell építenie a magyar jövôt.
* Lipták Béla beszéde, mely elhangzott 2000 március 12-én, Bridgeporton
| |||||||||