Nagyon örülök, hogy megszólaltál, de különben is, mivel pont ezen a kérdésen áll vagy bukik mindenféle szerveződés eredményessége. Mindezt nem azért írom le, mert le akarnám becsülni az elméleti szinten dúló politikai vitákat, hanem pusztán gyakorlati, azaz pragmatikus szempontok vezérelnek. Félek, hogy az ilyen s hasonló onelist tagjai megmaradnak a steril politizál(gat)ás talaján, s attól pedig vagy a kényelmük, esetleg a (sikertelenség árnyékát előre vetítő) félelmük okán nem hajlandóak tovább lépni.
Mindezzel kapcsolatban (habár az érvrendszeredet nemcsak, hogy elfogadom, magam is hasonló mentén gondolkodnék, ha..) ki kell emelnem, hogy az eredményességet milyen úton lehetne megközelíteni:
1. Magyarország kormánya (mivel az, szerintem, nem egyenlő a magyar kormánnyal) megteheti-e, hogy a SZEGEDI KÓRHÁZAT a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség súlyosan beteg tagjai részére nyitottá teszi? Mint minden populációban, a mienkben is a súlyosan betegek részaránya kb. 10% (de mivel ez egy elöregedett népesség, lehet, hogy a szám sokkal nagyobb), azaz cc. 30.000 ember részére kellene biztosítani a gyógykezelést, a műtéteket, a gyógyszereket, a... Tudja-e ezt vállalni (emellett milyen költségvetési tételből, valamint forrásból) az állami kassza?
2. Tételezzük fel, hogy az 1. pontra igenlő lesz a válasz. Ebből akkor újabb kérdések következnek. Ki az, aki megállapítja, hogy a beteg a vajdasági magyar nemzeti közösség tagja-e (ne feledjük: nem létezik kataszter, az 1991-ben megejtett népszámlásra kár alapozni, mivel félelmükben vagy más „kényszer" alapján sokan jugoszlávokká, egyesek pedig pingvinekké stb váltak)? Ki az, aki megállapítja, hogy a beteg valóban súlyos kórban szenved-e? Ki az, aki prioritást állapít meg kór és kór, betegség és betegség, gyógymód és gyógymód között?
3. Tételezzük fel, hogy az 1. pontra feltételesen lesz igenlő a válasz. Milyen feltételek szabhatók Magyarország kormánya részéről? Netán: a) Mivel Kis-Jugoszlávia az egész demokratikus Európával, sőt az egész „fejlett" (szándékosan tettem idézőjelbe) világgal hadilábon áll, így közvetve (embargó, bombázások stb.) a másik fél is felelős a kialakult állapotért, tehát viselje a gyógykezelések, műtétek stb. költségeit.; b) Kis-Jugoszlávia kormánya, esetleg a hatalom más megtestesítője kérje Magyarországot, a demokratikus Európát vagy a világot, hogy ily módon segítsék a magyar nemzeti közösséghez tartozó lakosait (s mit gondolsz, ez megeshet-e?).; c) A vajdasági/délvidéki magyar nemzeti közösség legális és legitím politikai szervezetei kérjék a magyarországi illetékeseket erre (vajon ekkor eldönti-e már végre az anyaország, hogy kit is tekint legálisnak és legitímnek, persze az Európában elfogadott mércék alapján, esetleg ismét csak azt a marginális politikai szervezetecskét nevezi meg, amelynek a vezetőihez fűződő szálak szinte eltéphetetlenek?).; d) A segítséget kérje az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (habár sem az anyaországban, sem pedig a „fejlett" demokráciájú Nyugaton nem fogadják el a vajdasági/délvidéki magyar nemzeti közösség ideiglenes legfőbb közjogi testületének).
4. Tételezzük fel, hogy a válasz az lesz: mint minden másban, e téren is képviseljük az érdekeiteket Európa, a Nato, a világ illetékes testületeinél és intézményeinél. Ettől a választól félek leginkább, mert azonnal a berlini konferencia és témája: ENERGIÁT A DEMOKRÁCIÁÉRT jut az eszembe, s az: MÉG EGY KICSI, S VÉGE A TÉLNEK (persze, segítség nélkül).
Ráadásul még nem is írtam a lobbyzás szükségességéről. Létezik-e a világban egy olyan erős vajdasági/délvidéki magyar lobby, amely belátható időn belül, bármelyik válasz esetében megfelelő sikert és eredményt tudna produkálni? Esetleg higyjünk továbbra is egyes egyének világmegváltó gondolkodásában és ténykedésében, ha pedig semmi sem sikerül, őket azonnal ki is kiálthatjuk bűnbakoknak (v.ö. egy nemzetmentő utasításaival, hogy nekem mit is kell tennem)?
Talán pont ezért küldöm meg ezt a válasz-válaszlevelet Jeszenszky Géza bátyámnak, akinek más okokból is nagy tisztelője vagyok. Remélem, kezdeményezője lesz egy olyan mozgásnak, ami (ha nem is azonnal) eredményt is fel tud mutatni.
Addig pedig (ha elfogadjátok, ha nem), a lelkiismeretemre és a Segítő Jobb szabadkai szűrőirodájának véleményére hallgatva folytatom ezt a küzdelmet, habár tudom: sok esetben nem lesz eredményes; annak is tudatában vagyok: lesz olyan, aki azt állítja majd rólam, hogy élet s halál urává avanzsálok; nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem: nagyon sok (lehet, hogy a segítettektől még rosszabb helyzetben levő) rászorulóról még csak tudomást sem fogok szerezni; megeshet: egyesek még csak segítségért sem mernek folyamodni.
De eközben is az fog serkenteni (most jönnek az elcsépelt közhelyek parafrázisai), hogy aki egy életet megment, az megmenti az egész emberséget, illetve még az, hogy nem tudom tétlenül nézni a tespedtségbe süllyedő, vitának nevezett pótcselekvéssel palástolt tehetetlenségünket. A többi pedig már az én felelősségem vagy felelőtlenségem!

Szeretettel üdvözöl!

Laci

Vissza a HUNSOR honlapjára !

____ Monitoring, Research, Analysis ____ ~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~ ~ 1997 - 2000 -HUNSOR- All Rights Reserved. ~