... Remélem tudjátok, nagyon nehezen lehetne azt a jelzöt „rámakasztani", hogy kiszolgáltam vagy most szolgálom ki a jelenlegi hatalmat, mégis kérésem egyesekben kételyt ébreszthet. Nem az eröszakról, nem a bombázásokról, nem a hatalomgyakorlásról vagy annak megdöntéséröl akarok irni, azoktól sokkal prózaibb gondolatok jutnak eszembe.

Egyik ilyen például az, hogy immár benzint nem lehet kapni nálunk, s mivel a finomítók egy ideig üzemképtelenek lesznek, a havi bónok beváltatlanok fognak maradni, jogosultsággal pedig az autok nemigen fognak müködni. Ettöl sokkal fontosabb, hogy a közellátás is veszélyben van. Habár a propaganda azt állítja, minden rendben, minden kapható, nem szenvedünk semmiben sem hiányt.

Elemezni a helyzetet nem kivánom, azonban rá kell mutatnom arra, hogy várhatóan egy-két hónapon belül szinte semmi nem lesz kapható. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a Kanadában élö, a Vajdaságból elszármazott magyarok (ezzel nem kivánom a többieket kiszoríani, azonban itthon is tudjuk, hogy Kanadában él legtöbb kivándorolt vajdasági magyar, de azt is hogy ök képesek koordinálni az ilyen és hasonló akciókat, tehát feltétlenül szükség van a többi országban élök támogatására is) legyenek az élen egy olyan kezdeményezésnek, hogy megsegitsék az itthoniakat. Mint minden összetüzés idején, most is legfontosabb a nélkülözhetetlen gyógyszerek, a gyermektápszerek és a kisgyermekek, valamint az idösek ellátásához szükséges anyagi javak segély formájában való eljuttatása a térségbe.

Egyetlen megjegyzés mindehhez: a segelyszallitmanyokat, ha a gyüjtést meg tudjátok oldani, csakis CÉLSZÁLLÍTMÁNYKÉNT, AZ ADOMÁNYOZÓ ÁLTAL ELÖRE MEGHATÁROZOTT TELEPÜLÉSRE, HASZNÁLONAK ajánlatos cimezni, hogy elkerülhessük az állam és a háborús nyerészkedök beavatkozását. 1991. óta sohasem kértem segítséget – sem magamnak, sem pedig másoknak –, azonban most, bármilyen optimista vagyok is, ezt nélkülözhetetlennek tartom; úgy értékelem, segítség nélkül nem tudunk kilábalni a mostani nehézségekböl.

Engedjétek meg, hogy gondolataimat most pontosítsam, azaz mindenki számára érthetővé tegyem.

1. Mindnyájan tudjátok, hogy a vajdasági ember – s talán leginkább a vajdasági magyar – igen szorgalmas, ami miatt élelmiszertarta- lékokkal rendelkezik, s így a mai, valamint a hasonló helyzeteket képes kihúzni, azaz kb. fél évig szavatolja önnön túlélését. Mindez azonban nem elég, mivel az élelmen kívül más is szükséges, amelyek közül legfontosabbak a csecsemőtápszerek, csecsemők szá- mára nélkülözhetetlen kozmetikai és egyéb higiéniai cikkek. Ami szintén hiányzik már, az a gyermekek és az idősek szempontjából legfontosabb gyógyszerek, aki innen származik, azt is tudja, melyek azok a betegségek, amelyek szinte népbetegségként definiál- atók. Ezek: érrendszeri és szívbetegségek, cukorbetegség, idegrendszeri és agyi sérülések a vérellátás hiányosságai miatt.

2. Ahhoz, hogy sikeresen folytassatok gyűjtést, feltétlenül szerveződni kel, azaz nemzetközileg elismert segélyszervezeten, esetleg az általatok létrehozott és nemzetközileg bejegyzett segélyegyesületen keresztül, koordináltan kellene a segélygyűjtést, szállítást és elosztást végezni.

3. Itt, nálunk – nem akarom részletezni, hogy miért – a Vox Humana (Adán bejegyezve) és a Jugoszláv Lazarus Szolgálat (Martonoson bejegyezve) bíznak meg az emberek, tehát fogadószervezetként őket ajánlatos feltüntetni.

4. Mindenféle visszaélés megakadályozása céljából bármely segélynek címzettnek kellene lennie. Ez alatt azt kell érteni, hogy abban az esetben, ha összejön egy szállítmány, akkor a fogadószervezeten kívül fel kell azt is tüntetni, hogy a segély kizárólag pl. Mohol, Adorján, esetleg a zentai, szabadkai kórház, a kanizsai öregek otthona, vagy a Kosztolányi Diáksegélyző stb. részére szolgál.

5. Ha a fenn felsoroltaknak eleget tesztek, még nem jelent szavatosságot, ezért minden szállítmányt kísérni kellene, mégpedig olyan egyén részéről, aki szorosan kapcsolódik a címzetthez, de már nem jugoszláv állampolgár. Emellett feltétlenül meg kell szervezni azt is, hogy az induló ország hivatalos szervei is tudjanak a szállítmányról, de még az sem lenne elvetendő, ha diplomáciai kíséretet is adnának. A teljes biztonság miatt meg kellene gondolni, hogy a nyilvánosság támogatását is megszerezzétek, azaz újságírói – itt az írott és az elektronikus média képviselőire is gondolok – kísérettel is el kellene látni a menetet.

Abból, amit leírtam, remélem látjátok, nem elegendő a jószándék, a segítőkészség, azok mellett nagyfokú szervezettség, kapcsolatok és pontos információáramlás is szükséges. Úgy érzem, minden homályos részletre most választ tudtam adni, amelyek felvetése miatt köszönettel tartozom, s ezáltal beindulhat egy olyan akció, amely eredményes lesz!

Üdvözöllek benneteket itthonról!

Oromhegyes/Szabadka 1999. május 11. Laci