| |
|
|
Megtörtént a nagy esemény. Úgy harangozták be, hogy a legismertebb 300 magyar találkozója, habár a mércét nem ismertem, s így még azt sem értem, én miért voltam közöttük.
Magáról a rendezvényrõl, a szekcióiról, a zárónyilatkozatról nem kívánok írni, mivel aki a hivatalos szöveget, dokumentumokat kívánja megismerni, az megtalálja azokat a hírügynökségi oldalakon. Inkább csak a szubjektív élményeimet szeretném veletek megosztani.
Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy meghívtak, azonban ahogy múlott az idõ, egyre kesernyésebb lett a szájízem. Orbán Viktor igencsak objektív megnyitóbeszéde után az elõadások nem nagyon nyerték el a tetszésemet. Hogy miért? Ha másért nem, csak azért, mert úgy éreztem, a jelenleg hatalmon levõk tömjénezése folyik. Azért mégiscsak ki kell emelnem egy-két felszólalót, mint pl. Habsburg Ottót, Dávid Ibolyát, Markó Bélát, Várady Tibort, akik az elmondott gondolataik okán a megjelentek óriási többségének tetszését is megnyerték, errõl tanúskodott a beszédeik utáni szünni nem akaró vastaps. Úgyszintén el kell mondanom azt is, hogy egy elõadó, egészen pontosan Torgyán József – szerintem – teljesen felkészületlenül állt ki a hallgatóság elé, s mindezt még tetézte azzal, hogy „történelemhamisítás"-t is elkövetett, mivel Szent Istvánnak tulajdonította a cselekedetet, hogy Szûz Máriának ajánlotta fel Magyarországot! Az pedig már – úgy érzem – a neveletlenség netovábbja volt, amikor Dávid Ibolya beszéde közben (függetlenül attól, hogy halaszthatatlan megbeszélésre kellett neki mennie a gazdákkal, mivel azt megtehette volna akár 1-2 perccel korábban, esetleg a beszéd után) kivonult a terembõl. A hozzászólók közül pedig Ágoston András nyilatkozott visszatetszõen, mivel azt állította, hogy Magyarország NATO-tagságának köszönhetõen a délvidéki/vajdasági magyarságnak a haja szála sem görbült (Kérdezzük meg a szabadkai Kertvárosban lakókat, esetleg az újvidékieket stb.!), de az sem elvetendõ, hogy kijelentette: a délvidéki/vajdasági magyarság, mint NATO-kisebbség nem szabad, hogy részt vállaljon a jelenlegi szerbiai történésekbõl, mindez csak a szerbek ügye, rendezzék le a dolgokat egymás között.
Olyan érzésem volt, hogy a szónokok „elbeszéltek" egymás mellett, azaz nemcsak, hogy nem keresték, de nem is akarták megtalálni a közös hangot, hogy Magyarországnak, a magyar nemzetnek végre konszenzuson alapuló nemzetstratégiája legyen. Talán mindez csak elõjátéka volt a Magyarok Világszövetsége Kongresszusának. Ezt sem alaptalanul állítom, mivel Csoóri Sándor, Patrubány Miklós. Boross Péter úgy voltak jelen meg a két napos összejövetelen, hogy még csak véletlenül se találkozzanak.
Vasárnap délelõtt ünnepélyesen megkezdõdött a Magyarok Világszövetségének Kongresszusa. Attól függetlenül, hogy igencsak régen tagja vagyok, nem hívtak, én pedig nem tolakodom. Amivel egyetértek szinte mindenkivel: meg kell reformálni a szervezetet! Azonban úgy érzem, a reformfolyamatokat nem az elnöki posztért folyó harccal kell kezdeni. Szerintem az MVSZ csak úgy alkalmazkodhat a jelenlegi helyzethez, ha nem civil szervezetként fog ezentúl mûködni. Ha azt szeretnénk, hogy ezentúl a magyar (kultúr)nemzet legmagasabb szintû képviseleti szerve legyen, akkor sok-sok változást kellene beindítani azonnal. Ezek közül távirati stílusban csak az általam legfontosabbaknak tartottakat:
– 2/3-os törvény elfogadása Magyarország Parlamentjében a Magyarok Világszövetségérõl;
– az elfogadandó törvény értelmében a magyar (kultúr)nemzet névjegyzékének (kataszterének) megalkotása;
– olyan belsõ Alkotmány kimunkálása, amely pontosan meghatározná a nemzet képviseleti rendszerét;
– ...
Ennek értelmében aztán – szerintem – teljesen mindegy, hogy most ki lesz az új elnök, mert amíg csak gittegylet szintjén költik a magyarországi adófizetõk keservesen összekuporgatott forintjait, az egészrõl érdemlegesen nem lehet beszélni.
A már többször is emlegetett is-is állapot tovább tart. Hazaérkezésemkor tudtam meg, hogy szombat 00,00 órától kezdve a vámszervek 6,00 dinár helyett 19,00 dinárért számolják el a márkát a behozatali termékek áránál. Nem kell közgazdasági zseninek lennem, hogy megállapítsam, a költségvetés megint üres, s így a behozott termékek vámjából szeretnének több pénzt csinálni. Ennek a hatása pedig úgy jelentkezik, hogy a középkategóriájú autók ára egyik pillanatról a másikra kb. 20-30%-kal megugrik, habár ez a kisembert nem érinti, mivel nem akar jelenleg új személygépkocsit vásárolni. A másodlagos hatás lesz a számára is érezhetõ, mivel tovább folyik a dinár (s a márka) értéktelenedése. Ezt majd a napokban fogjuk megérezni, amikor az élelmiszerek ára is emelkedni fog, de a márka ára sem lesz már a feketepiacon 23,00 dinár.
Az elégedetlenek megmozdulásai tovább folytatódnak. Nem mondhatnám, hogy óriási tömegeket mozgat meg a pillanatnyi helyzet. Sajnos, az embereket már nagygyûlésekkel nem lehet mozgósítani, az ellenzéknek és az ELLENÁLLÁS!-nak is egyéb (polgári ellenállási, erõszakmentes) módszerekhez kellene folyamodnia. Eleddig csak az újvidékiek mutattak be ilyen meglepõ módszert, minden este fél nyolckor „zavarják" az állami televízió mûsorát, a házak s a lakások erkélyein lábasokat, edényeket stb. ütögetõ polgárokat lehet látni és hallani.
Nem szó szerint kívánom használni a fenti alcímet, azonban mégis kénytelen vagyok egy-két közhellyel zárni a mai levelemet:
– SOSEM VOLT MÉG ÚGY, HOGY NE LETT VOLNA SEHOGY!;
– LASSÚ VÍZ PARTOT MOS!;
– ...
| |||||||||