Furcsaságok

1. Folytatás

    Ott folytatom, ahol hétfőn befejeztem. Miután elküldtem hozzátok a levelet, elindultam Újvidékre. Nem panaszként, de mégannyira sem dicsekvésként mondom, a valamivel több mint egy órás úton olyan ritka természeti jelenségben gyönyörködtem, amit eddigi életem során nemigen láttam. Végig az utamon, a félig kész fél autópálya bal oldalán teljes kétszeres szivárvány ragyogott vakító fénnyel. Fizika szakos kollégáim jogosan mondhatnák: nincs ebben semmi csodálatos, hiszen késő délután volt, a Nap közel a horizonthoz, keleten és délen pedig sötét felhők takarták az eget. Másképpen szólva, minden feltétel adott volt egy ilyen gyönyörű természeti jelenség észlelésére. Átvitt értelemben azért kötözködhetnék velük, hiszen mi, délvidéki/vajdasági magyarok már több mint tíz éve keletről és délről csak a sötétséget látjuk; számunkra a „Most van a Nap lemenőben” akár igazságként is felfogható, s fiataljaink, a remény utolsó szikrái is nyugatra, a Nap bűvkörébe akarnak jutni, és mégis a szivárványból eddig még csak szimplán sem osztottak számunkra.
    Lenn a szokásos kép fogadott. Fél hét körül a téren még alig volt valaki, de mire a megbeszélések után fél nyolckor leértünk a városháza elé, már nagy tömeg várt ránk. Azért meg kell említeni, hogy az 50m x 80m nagyságú téren átlagosan minden négyzetméteren legalább 4 ember tolongott – s itt nem számítom a mellékutcákban álldogálókat –, ami azt jelenti, hogy több mint 15.000 embernek kellett lennie, függetlenül a másnap megjelent, megismételt alábecslésektől. Azt est fő pontja az volt, hogy Mile Iszakov, az Ideiglenes Vajdasági Népképviselőház elnöke megbízást adott Nenad Csanaknak az Átmeneti Kormány megalakítására, mivel a jelenlegi Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke nem válaszolt a feltett kérdésekre, ami miatt a téren összegyűltek egyhangúan leváltották az eddigi kormányfélét. Csanak, a megbízott kormányfő ismertette az általa legjobbnak megítélt összetételt. Három alelnököt javasolt, mégpedig: Boriszláv Novakovityot, a Demokrata Párt újvidéki alpolgármesterét, Ózer Györgyöt, a Vajdasági Demokratikus Reformpárt újvidéki kormánytagját és engemet. Felsorolt még tizenhat nevet az egyes miniszteri posztokra. ezek az emberek kiváló szaktekintélyek a maguk területén, elég csak két nevet megemlítenem: dr. Dejan Jancsa, a nemzetközi jog kiváló tudora, őt az emberi jogok miniszterének javasolta; illetve Véger Demsár Mária, a volt világhírű kosárlabdázónő, akinek a sportminiszteri tárcát szánta a kormányfő. Nem kell mondanom, a tömeg ovációval, egyhangúan szavazta ki a kormány összetételét.
    Ezután a szokásos séta következett. A megjelent rendőrök – a számuk most sem volt lebecsülendő – korrekten végezték munkájukat, biztosították Újvidék központjában a forgalmat.

2. Másnap (de nem -osság)

    A délelőtt folyamán Kanizsán ülésezett a Képviselő-testület. Egyetlen határozatot emelnék ki, mivel a közelgő községi ünnep tiszteletére a testület odaítélte a Pro Urbe díjakat. Az idén – vagyis első esetben – néhai mr. Dobos János nyugalmazott történész és levéltáros, Tari István főtisztelendő, nyugdíjasan is aktív adorjáni plébános és dr. Laczkó Vilmos nyugdíjas állatorvos találtatott érdemesnek a legmagasabb községi elismerésre.
    Délután kettőkor már Újvidéken voltam az Átmeneti Kormány első ülésén. Most csak a feldatok felosztásával, a kormányprogram részletes kidolgozásával foglalkoztumk. Úgy egyeztünk meg, hogy az én megbízatásom a következő lesz: a nemzeti közösségekkel való együttműködéssel és a nemzeti közösségek oktatásával megbízott kormányalelnök. Az összejövetelen megbeszéltem Gordana Csomittyal, a tájékoztatási miniszterrel, hogy az eddigi eseményekről készült angol szövegeket, valamint a fényképeket eljuttatja a vajdasag.net oldalaira is. Remélem már tett is ez irámyba lépéseket.
    Este hattól Szabadkán tartotta a VMSZ a kibővített Tanács ülését. Igen fontos kérdésekről folyt a vita, ugyanis vasárnapra van meghirdetve az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács második összejövetele, ahol a mandátor, azaz Pásztor István által ajánlott Intéző Bizottságot kell megválasztani, de emellett meg kell kezdeni a nemzeti közösségünk problémáinak feltérképezését, illetve a megoldások lehetőségeinek a kidolgozását is. Nem kisebb fontossággal bírt az sem, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség immár kinőtte eddigi lehetőségeit, hiszen több mint 40 helyi szervezete van már, ami miatt alapszabály-módosítási folyamatot kell beindítani, hogy a december közepére várható közgyűlésen megújulhasson a legnagyobb délvidéki/vajdasági magyar politikai szervezet.
    Közben az is tudomásomta jutott, hogy Belgrádban bekövetkezett az első incidens. A rendőrök a Deinyére tartó tömeget vízágyúkkal beterelték a mellékutcákba, ahol alaposan kiosztottak mindenkinek. Sokan még most is a belgrádi kórházakban nyomják az ágyat. Senki nem állíthatja, hogy ennek a veszélye nem áll fenn Újvidéken is. Azonban azt is el kell mondani, hogy a szervezőknek itt komoly biztonsági szolgálatuk van, amely szinte minden adattal rendelkezik a várható incidensekkel kapcsolatban, s erről beszámolnak az összegyűlt tömegnek is. A belgrádi vezetők pedig egyre türelmetlenek, hiszen mindeddig az újvidéki megmozdulások tisztán erőszakmentesek voltak, erre pedig egyáltalán nem készültek fel.

3. Hétvégi „szórakozások”

A hét végét Budapesten töltöm, ugyanis Bacskulin István polgármesterrel és Körmöci Károly végrehajtó bizottsági elnökkel együtt Kanizsát képviseljük a főváros vezetése által szervezett önkormányzati tanácskozáson. A jövő hét végén Szegeden tartják a koszovói konfliktus lezárásakor bejelentett szerbiai ellenzéki városvezetők találkozóját, remélem, ide is eljutok. Immár két hete várom, hogy Belgium külképviselete megadja számomra a beutazási vízumot, mivel hivatalos vagyok a Kairos Europa szervezet által október 17. és 27. között megszervezésre kerülő rendezvényére. Ha sikerül eljutnom, az itt történtekről is örömmel számolok be Nektek a vajdasag.net oldalain.

Üdvözöl Titeket

Laci

Oromhegyes/Szabadka; 1999. szeptember 30.

Vissza a HUNSOR honlapjára !