| |
|
|
Amint már írtam, a húsvét elõtti napokat Baján töltöttem egy önkormányzati tanácskozáson. Lehet, hogy egyesek azt fogják gondolni, hogy mivel a Baloldali Önkormányzatok Közössége szervezte azt, így nincs is mirõl beszélni. Én azonban csak tényekre kívánok szorítkozni. Ilyen tények pedig a következõk:
a) Amióta az új kormány van hatalmon Magyarországon, a politikai realitásokat figyelembe sem véve állandóan az Ágoston vezette Vajdasági Magyar Demokrata Pártot preferálják.
b) Nemrégen egy független közvéleménykutató csoport felmérést végzett a Délvidéken/Vajdaságban azzal kapcsolatban, hogy az itteni magyarok mely politikai szervezetet támogatják. Az erednény: a megkérdezettek 55%-a a VMSZ-t, 10%-a a VMDK-t (dr. Páll Sándor pártja), 5%-a a VMDP-t tartja a magyarság képviselõjének, míg a többiek sehol sincsenek.
c) A bajai tanácskozásra az önkormányzati vezetõket és a képviselõket hívták meg a Délvidékrõl/Vajdaságból.
d) A kormánypártok ezidáig nem törték magukat, hogy hasonló vagy más jellegû tanácskozást, párbeszédet stb. szervezzenek képviselõink részére.
e) Mindnyájan ismeritek már a szegedei Esély a Stabilitásra alapítvány eszközeinek elsõ körben történt elosztását, több mint 70%-át a segélyeknek a Közép- és Dél-Szerbia önkormányzatai kapták, míg az alig 30%o-t a vegyes lakosságú (ezt nem én találtam ki, így fogalmaztak az illetékesek) községi önkormányzatok részére osztották ki. Tudni kell azt is, hogy eszközöket csak Szeged önkormányzata és a magyar kormány biztosított eleddig az alapítvány részére.
Az összejövetel legfontosabb záradéka, hogy a megjelent magyarországi polgármesterek, önkormányzati vezetõk és politikusok BAJAI KEZDEMÉNYEZÉS névvel szeretnének egy segélyalapot létrehozni a délvidéki/vajdasági magyar többségû önkormányzatok részére.
Szokásosan múlik az ünnep, úgy is mondhatnám: halotti csönd és hullaszag. Az idén egy hét különbség van csak a katolikus és az ortodox húsvét között. Mindez talán azért érdekes, mert április 27-én van a legújabb sütetû állami ünnepünk, a legfrissebb Jugoszlávia alkotmányának ünnepe.
Nagypénteken telefonon hívott a Szövetségi Parlamentben mûködõ képviselõ csoporunk titkárnõje. Hangjában mosoly bújkált, miközben elmondta, fel szeretné olvasni az imént érkezett meghívót. Szó szerint már nem tudnám idézni, így csak átmesélem: „A jugoszláv alkotmány ünnepe alkalmából a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke, Szlobodán Milosevics és felesége szeretettel meghívja Balla Lajos-Laci szövetségi képviselõt és feleségét a 2000. április 27-én megtartásra kerülõ fogadásra. Sötét öltöny vag egyenruha kötelezõ." Mivel Borka már jól ismer, így nem tudom, hogy a két mondat közül melyik miatt mosolygott jobban. A jövõ héten mindenféleképpen mennem kell Belgrádba, de valahogy nem hiszem, hogy megtalálom majd a fogadás színhelyét.
Elmúlt a legújabb athéni találkozó is. Most a trónörökös fogadta a szerb ellenzéki pártok vezetõit. Figyelmesen elovastam mind a tudósításokat, mind pedig a megjelentetett közleményeket. Szinte semmi újat nem találtam azokban, habár már az is eredmény, a megjelentek nem kiabáltak kígyót-békát egymásra. Közben pedig a pszihológiai hadviselés tovább folyik itthon, különösen a média, valamint a fiatalok ellen.
Most kanyarodok vissza ahhoz az eseményhez, amivel az elõbbi levelem zártam. Szerdán a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselõházának ülését tartották. Minden „elvárásom" beigazolódott, mégis kellemesen meglepõdtem. De minek is futok az események elibe, engedjétek meg, hogy kronológiai sorrendben haladjak.
Közvetlenül az ülés kezdete elõtt odajött hozzám Maja Gojkovics, a Radikális Párt képviselõje (emellett alelnöke, sõt a Jugoszláv Kormány kormányfõhelyettese is). Azzal kezdte, mit szólok a Forum Igazgatóbizottságának összetételéhez. A miért kérdésemre, rögtön folytatta azzal, hogy a szocialisták olyan szerb egyéneket is ajánlanak, akiknek semmi közük a Vajdasághoz, az itteni és a magyar kultûrához. Erre csak azt tudtam mondani: egyetértek vele. A napirend ajánlásakor az ellenzék (a valamikori Zajedno, a Vajdaság Koalíció és a VMSZ képviselõi) végre egységesen lépett fel. Közösen ajánlottuk, hogy az írott közszolgálati média igazgató- és felügyelõ bizottságainak kinevezését vegyük le a napirendrõl, s helyette tíz új pontot javasoltunk. Ezek közül csak kettõ volt általános, mégpedig: a) rendkívüli választások kiírása ajánlatának elfogadása, b) a hatalom és az ellenzék kerekasztalának létrehozása; a többi mindenkit érdeklõ kérdéseket (oktatás, családi pótlék, stb.) taglalt volna. Már az elsõ ajánlat utáni szavazás megmutatta, a szocialista és a baloldali képviselõk mind jelen vannak, s mindent, még azt is, amiben teljesen egyetértenek velünk, le fognak szavazni. Ekkor azonban a radikális Maja kért szót, figyelmeztette az elnököt, hogy õk nem szavaztak, még csak véletlenül se számolják szavazataikat a hatalmom levõkéhez. Ezután „ment minden, mint a karikacsapás", s amikor minden ajánlatunkat elutasították, egyszerûen kivonultunk. A bennmaradottakban megdöbbenést keltett, hogy a Radikális Párt tagjai is kijöttek velünk együtt (mindez azért valamit sejtet, ha mást nem, akkor valami feszültséget a vörös-fekete koalícióban). Ezután egy óra alatt véget ért az összejövetel. Azt még azért hozzá kell tennem, hogy Tóth Horti Gábor és Bálint Antal, akik a (szerintem már nem létezõ) Kereszténydemokrata Tömörülés képviselõinek tartják magukat, habár VMSZ-esekként jutottak be a Képviselõházba, benn maradtak, s asszisztáltak az SZSZP-nek, valamint a JB-nek.
Így történt, hogy a Forum-háznak most új igazgató- és ellenõrzõ bizottsága van. Nagy valószínûséggel igen gyorsan megalakítják az ú.n. Programbizottságot is a Magyar Szó részére, amibõl pedig az következik, ez a lap is „felzárkózik" a dicsõítõk közé.
Mindezek alapján döntse el mindenki, van-e okunk ünnepelni. Vajon a feltámadás eljõ-e a részünkre is? Ki tudja már hanyadszor az elmúlt tizenegy-két év alatt újabbnál-újabb Júdások jönnek-mennek, habár még az ezüstpénzek sem ütik a markukat. Minket pedig nap mint nap „keresztre feszítenek", de sehogyan sem kerülünk le a feszületrõl, idõtlen idõk óta és idõtlen idõkig hasztalan várja az orcánk a vízzel átitatott kendõt...
De azért továbbra is szép az élet, s mi még szebbek vagyunk!
| |||||||||