A világban "zeng a háború". A NATO bünteti a kisebbségi jogok be nem tartásáért, az albán etnikum üldözéséért Jugoszláviát. A kikényszerítô ok az albánság nyugtalansága, bele nem törôdése, folyamatos harca volt. Veszélygóc alakult ki Európában, népirtás folyt a világ szeme láttára, s ezt - úgymond - nem tûrhette a modern világ, fel kellett lépnie ellene. S fel is lépett.

Eddig - jó egyhavi bombázással - sajnos semmit nem ért el. Folyik a háború, pusztulnak az értékek, egy egész nép vált-válik földönfutóvá, falvakat gyújtanak fel, embereket mészárolnak le vad ôrülettel, eszeveszett, fékevesztett terrorral, mit sem törôdve a következményekkel.

S miközben ez történik, Koszovó tôszomszédságában, a nyolcvan éve szintén Jugoszláviához csapott Vajdaságban, no meg Felvidéken, Erdélyben és Kárpátalján a magyarság ugyancsak áhítozza a jogegyenlôséget, az autonómiát, de szóba se meri hozni, vagy ha mégis, csak félve, mert mi nem akarunk vérontást, nem akarjuk ártatlanok pusztulását, mi hiszünk a deáki út, a tárgyalásos, parlamentáris út járhatóságában, bízunk az igazságban. De mégsem ülünk tárgyalóasztalhoz, addig sem jutottunk még el, mert úgy hisszük, a másik fél/felek úgysem értik meg törekvéseinket.

Meg aztán - figyelmeztet Martonyi János magyar külügyminiszter - nem ugyanazok a feltételek, illetve a helyzet sem azonos. Mert hát albánok 90 százaléknyian élnek ama tartományban, mi meg már csak 11,17, illetve talán 25 százalékban, ami ugye merôben más helyzetet jelent.

Pedig hát a szabadság, a jogegyenlôség nem statisztikai kérdés. Az egy is lehet egyenlô a tíz- vagy százezerrel. A kis, a beolvadás veszélyétôl fenyegetett népek is élvezhetnek védelmet, védettséget. A törvények védelmét, a nemzetközi jogrend védelmét.

Erdély nem Koszovó, mondották, írták le száz meg százszor az utóbbi idôben. Valóban nem. Itt egy békés nép él beékelve a számbéli többségbe, némely területeken ô alkotva többséget, másutt csak volt többsége valamikor, mielôtt tettek volna azért, hogy ne legyen, s mielôtt itt is, "román földön", a székelységben, ahol még 70-80-90 százalékot tesz ki, tennének azért, hogy "szoruljon összébb", jelentéktelenedjék el, tûnjék el. Igen, hogy tûnjék el.

Ha nem tudja törvényes eszközökkel elérni a maga védelmét-védettségét-jogegyenlôségét, úgy jár a Székelyföld is, mint Vajdaság vagy Szatmár megye, Kolozsvár környéke, Szilágyság bizonyos részei vagy a Partium. Fellazul, elszórványosodik. S úgy jár a nemzet, mint a fa, melynek levágják a koronáját. Vagy mint az az emlôs, melynek kiszúrják a szemét, átszúrják a tüdejét. Nem jut fényhez, nem jut oxigénhez, észhez, értelemhez, s vegetálni kezd, majd fokozatosan elsorvad.

Koszovó. Koszovó... A világ szeme a kisebbsége(ke)n, rádöbbent a nagy világgépezet arra, hogy parányi népek micsoda gondokat, mekkora bajokat okozhatnak.

Vajha a megelôzés elengedhetetlen voltára is ráébrednének!

Ezen kell fáradoznunk. Nekünk, kisebbségieknek s e kisebbségek jogszerû védelmezôjének, az anyanemzetnek. Nem fegyverek ropogtatásával, hanem érvekkel, józansággal, a kérdés felszínre hozatalával és felszínen való tartásával. Erdélyi Napló - 990504

Gazda József

Vissza a HUNSOR honlapjára !

This Page hosted by Geocities ~ Get your own Free Home Page !