 |
 |
 |
TÁJÉKOZTATÁSUL
Dr Békássy N. Albert
A Szabadkai Református Egyházközség lelkésze, Réti katalin írta a mellékelt cikket.
Szerintem általános érdekű és értékű, ezért továbbítom E-mail (és személyes) ismerőseimnek.
Üdvözlettel Póth Péter
Pünkösd utáni gondolatok Szabadkáról
Ma reggel a megszokottnál korábban keltem. Mióta főleg csak éjszakánként van pár órára áram, teljesen megváltozott az emberek életritmusa: éjjelente mosnak, vasalnak, tussolnak, pórszívóznak s mondogatják egyre fáradtabban: ,, ezt nem lehet már sokáig bírni...,,Egy időben, amikor még gyertyát sem lehetett kapni az üzletekben, vágyakozva gondoltam arra a régi lámpára, amit utoljára még gyermekkoromban használtunk, a Ceausescu idők alatt:
,,bárcsak itt lenne most...,,Lám 1996 őszén, amikor a Vajdaságba jöttem, nem gondoltam arra, hogy a a XXI század küszöbén még tartósan szükségem lehet rá. Napi Igémet olvasom - szokatlan reggeli csendben. A máskor forgalmas utcán , szobám ablaka alatt, alig jár pár autó. Hetek óta nincs , vagy alig van üzemanyag. A nagyobb kutakat lebombázták, a megmaradt tartalékot elvitték délre. Májusra 20 liter volt az egyházak ,, fejadagja,, .Hét szorványunkra gondolok: hogy várhattak Pünkösdre...De Szivacra, mely 70 km.-re esik Szabadkától, már Húsvétkort sem tudtunk eljutni.
Szeretném áttanulmányozni a második Korintusi Levelet. Már mindjárt az első fejezet szíven üt : ,,Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban...,, Ezzel az igeverssel kezdek minden temetést, kivülről tudom és mégis, ma reggel olyan újszerűen cseng... ,,...irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene...,, - számomra most ez a legmegfoghatóbb, leggyönyörűbb megszólítása az Istennek.
Újra meg újra elismétlem magamban, mintha most fedeztem volna fel. Közben megszólalnak a szirénák.Lefújják az esti légiriadót, mint minden reggel, sőt gyakran többször is naponta. Amikor először hallottuk ezt a borzalmas, vijjogó hangot, akkor összeszorult a gyomrunk, bevettünk egy -két idegcsillapitót, a házmesterék kisfia keservesen sírva fakadt, az utcák elnéptelenedtek, az üzletek bezártak. Azóta többnyire megszoktuk, bár még mindig vannak olyanok , akik az óvóhelyekre rohannak és ott töltik az éjszakákat- gyermekek, öregek egyaránt. Ugyanis Palicson, Vörösfalun, mely csak pár km. Szabadkától, a minap is bombáztak. Hallottuk a hátborzongató morajlást, az ablakok több helyen is kitörtek, a repülők állandó zúgásáról nem is beszélve. Igen, a félelem egyik legnagyobb ellenségünk. Egy borzasztó pszichikai- lelki háború is folyik itt.
A szegénységet, hogy nincs olaj, cukor már napok óta, hogy az emberek alig kapnak fizetést, hogy nincs áram( néha víz sem) , hogy nem jön külföld felől a posta, hogy nincs tanítás, hogy leállt a kulturális élet-nehezen bár, de elviselnénk. A tartós megfélemlítés ellen azonban , védtelenek vagyunk. Rengeteg szülő katona fiukat félti. Van úgy, hogy hetekig nem tudnak róluk semmit: él-e még vagy meghalt?(a katonai áldozatokról ugyanis nem beszélnek...) S ha él, vajon hogy fog hazakerülni: épen vagy lelki roncsként?Egyik presbiterünk fia is odavan. Rengeteget imádkozunk érte. Akik hazakerülnek pár napra, borzalmas körülményekről mesélnek. Mások megdöbbentő agymosás jeleit mutatják: szentül hiszik, hogy még egy kis idő és győzni fognak.
Az itthonmaradottak a jövő felől aggódnak : mi lesz ezzel az országgal? Hisz már szinte tíz éve tart ebben a térségben a felfordulás...Lehet-e tervezni a holnapot, amikor minden, de minden bizonytalan? Érdemes-e egyáltalán itt maradni?. Sokan elmentek.Ismét. Főleg fiatalok, fiatal családok, értelmiségiek. Nem akarnak részt venni egy olyan háborúban, mely nem az övék, vagy csak egyszerűen belefáradtak az egészbe: élni szeretnének, jövőt tudni gyermekeiknek. Sokan attól is rettegnek, hogy esetleg megismétlődnek a ,44-es megtorlások, amikor több tízezer ártatlan magyart is lemészároltak.
De az is elég nagy tragédia lesz, ha Arcan szabad csapatai esetleg betőrnek a házakba és kirabolják azokat. Igaz, eddig csak albán üzleteket rongáltak meg ismeretlen tettesek , betőrték a Mc. Donald,s kirakatát . Bennünket még nem bántottak. Csak egy ember volt, aki belerúgott a templom kapujába, majd leköpte azt . Nem tudni miért. Minderről sokáig képtelen voltam írni . Úgy véltem, hogy nem tudom érzéseinket szavakba önteni, hogy ezt az egészet úgy sem érti csak az, aki benne él...De a II.Korintus I. fejezete így folytatódott: ,,Mert nem akarjuk testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkivüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkba bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat, aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani.
Benne reménykedünk, hogy ezen túl is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel...,,( I Kor.1: 8-11) Ezt az igeszakaszt olvasva értettem meg , hogy mégis írnom kell, hogy kiáltanunk , kérnünk kell tőletek, testvéreinktől: gondoljatok reánk, álljatok mellénk , imádkozzatok értünk, mert sokszor elcsüggedünk az utóbbi időben a próbák súlya alatt és tehetetleneknek érezzük magunkat! ,,Benne reménykedünk...,,- igen , egyedül Benne... .Hinni akarjuk, hogy igaz a 91. zsoltár minden szava : ,, Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátraidhoz közel nem férhet csapás.( 9.vers) Tollaival betakar téged , szárnyai alatt oltalmat találsz, paizs és páncél az ő hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel , sem a suhanó nyíltól nappal...(4-5 versek) Ha kiállt hozzám, meghallgatom , vele leszek a nyomorúságban.( 15 v.) Ha ezren esnek is el melletted , és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.( 7 vers) Ámen.
Somogyi Botondnak: újságcikk Szabadkáról
| |||||||||