A következő cikkek különböző magyar jellemű információkkal szolgáltatnak délvidékről. Tartalmuk különös gondot fordít a Svédországban élő magyarok, magyarságtudat növelésére és ápolására, és egyben fényt vet és tájékoztat a Délvidéki magyarság életéről és helyzetéről.

  • A koszovói szánkó...
    Magyar Hírlap 1999. január

    Az Elysée-palota főtitkára volt még Mitterrand elnökségének idején Hubert Védrine, a mai francia külügyminiszter, amidőn a boszniai válságra kidolgozta "szánkó elméletét". Azt vallotta, ha a nyugati hatalmak elkezdenek megállíthatatlanul lefelé csúszni, próbálkozhatnak bármilyen fékezéssel, nincs többé semmi, ami visszatarthatná őket, menthetetlenül a mélybe zuhannak. Sokan vélik úgy ma Nyugaton, ha akkor igaz volt ez a megállapítás, soha annyira nem illett a helyzetre, mint manapság, a racaki és a legújabb borzalmak után. Ki tudja, kiderül-e egyszer a valóság ezekről a kegyetlen koszovói vérfürdőkről? Ki gyilkolt igazán: a szerb rendőrség és fegyveresek-e, vagy az albán függetlenségi UCK-hadsereg, hogy gyanút keltsen Milosevics iránt? Néhány megfigyelő hajlamos az 1989-es Temesvárra emlékeztetni. Akkor a fotóriporterek, tévéoperatőrök hihetetlenül megdöbbentő képeket továbbítottak a világba a hullahegyekről, mígnem utóbb kiderült, hogy a kórházak proszektúráiról a Securitate hurcoltatta ki az elhunytakat, kompromittálni a forradalmárokat. A balkáni Szaddám De ha az utókor netán olyan bizonyítékok birtokába jutna is, ami valószínűtlen, hogy a racaki vérfürdőben Milosevics ártatlan, a fő felelősség akkor is az övé mindazért, ami Koszovó nyomán bekövetkezhet. Nem alaptalanul vetik a minduntalan alkura hajlamos nyugati hatalmak szemére, hogy Milosevics nem tárgyalópartner, hanem gyújtogató, aki valójában ugyanolyan bánásmódot érdemelne, mint amilyenben Washington az iraki Szaddám Huszeint részesíti. Kezdetben, amidőn sejteni már lehetett ugyan, de pontosan fölmérni még nem, hogy mi lehet Koszovóból, a NATO nyomban fegyveres föllépéssel fenyegetőzött. Ennek az elhárítására ült le egyezkedni Miloseviccsel a magát roppant ravasznak és nagy diplomatának vélő Richard Holbrooke, és állapodott meg, hogy Koszovóban NATO-egységek helyett fegyvertelen EBESZ-megfigyelők állnak az ellenfelek közé. Igazán azonban nem Holbrooke volt a ravasz, hanem Milosevics. Az EBESZ emberei két tűz közé kerültek, szinte túszok lettek. Ha a NATO egyszer mégis arra kényszerülne, hogy csapást mérjen az albánok autonómiáját megtagadó szerbekre, előbb el kellene távolítania a nemzetközi megfigyelőket, ami ma már nem könnyű feladat. A róka fogta csuka jellegzetes esete, amit még bonyolultabbá tesz, hogy a Nyugat egyebet sem tud sulykolni az autonómiát immár keveslő albánoknak, mint hogy tárgyaljanak Belgráddal, ez az egyetlen megoldás. De kivel és miről alkudozzon akár a még mindig kiengesztelhető Ibrahim Rugova, akár a már csak a fegyverekben bízó UCK, ha Milosevicsben a Nyugat is elvesztette már minden bizalmát. A tehetetlenségnek és a képzelőerő hiányának az ára egy minden eddigit fölülmúló és ellenőrizhetetlen balkáni háború lehet. Ennek az elkerülésére próbálkozik most a Nyugat, a talán a végső pillanatban megfogalmazott tárgyalási ultimátummal.

    Várkonyi Tibor

____ Monitoring, Research, Analysis ____
~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~
~ 1997 - 2000 -HUNSOR- All Rights Reserved. ~