|
|
|
|
|
|
A koszovói szánkó... Magyar Hírlap 1999. január
Az Elysée-palota főtitkára volt még Mitterrand elnökségének idején
Hubert Védrine, a mai francia külügyminiszter, amidőn a boszniai válságra
kidolgozta "szánkó elméletét". Azt vallotta, ha a nyugati hatalmak
elkezdenek megállíthatatlanul lefelé csúszni, próbálkozhatnak bármilyen
fékezéssel, nincs többé semmi, ami visszatarthatná őket, menthetetlenül a
mélybe zuhannak.
Sokan vélik úgy ma Nyugaton, ha akkor igaz volt ez a megállapítás, soha
annyira nem illett a helyzetre, mint manapság, a racaki és a legújabb
borzalmak után. Ki tudja, kiderül-e egyszer a valóság ezekről a kegyetlen
koszovói vérfürdőkről? Ki gyilkolt igazán: a szerb rendőrség és
fegyveresek-e, vagy az albán függetlenségi UCK-hadsereg, hogy gyanút
keltsen Milosevics iránt? Néhány megfigyelő hajlamos az 1989-es
Temesvárra emlékeztetni. Akkor a fotóriporterek, tévéoperatőrök
hihetetlenül megdöbbentő képeket továbbítottak a világba a
hullahegyekről, mígnem utóbb kiderült, hogy a kórházak proszektúráiról a
Securitate hurcoltatta ki az elhunytakat, kompromittálni a forradalmárokat.
A balkáni Szaddám
De ha az utókor netán olyan bizonyítékok birtokába jutna is, ami
valószínűtlen, hogy a racaki vérfürdőben Milosevics ártatlan, a fő
felelősség akkor is az övé mindazért, ami Koszovó nyomán
bekövetkezhet. Nem alaptalanul vetik a minduntalan alkura hajlamos
nyugati hatalmak szemére, hogy Milosevics nem tárgyalópartner, hanem
gyújtogató, aki valójában ugyanolyan bánásmódot érdemelne, mint
amilyenben Washington az iraki Szaddám Huszeint részesíti. Kezdetben,
amidőn sejteni már lehetett ugyan, de pontosan fölmérni még nem, hogy
mi lehet Koszovóból, a NATO nyomban fegyveres föllépéssel
fenyegetőzött. Ennek az elhárítására ült le egyezkedni Miloseviccsel a
magát roppant ravasznak és nagy diplomatának vélő Richard Holbrooke,
és állapodott meg, hogy Koszovóban NATO-egységek helyett
fegyvertelen EBESZ-megfigyelők állnak az ellenfelek közé.
Igazán azonban nem Holbrooke volt a ravasz, hanem Milosevics. Az
EBESZ emberei két tűz közé kerültek, szinte túszok lettek. Ha a NATO
egyszer mégis arra kényszerülne, hogy csapást mérjen az albánok
autonómiáját megtagadó szerbekre, előbb el kellene távolítania a
nemzetközi megfigyelőket, ami ma már nem könnyű feladat. A róka fogta
csuka jellegzetes esete, amit még bonyolultabbá tesz, hogy a Nyugat
egyebet sem tud sulykolni az autonómiát immár keveslő albánoknak, mint
hogy tárgyaljanak Belgráddal, ez az egyetlen megoldás. De kivel és miről
alkudozzon akár a még mindig kiengesztelhető Ibrahim Rugova, akár a
már csak a fegyverekben bízó UCK, ha Milosevicsben a Nyugat is
elvesztette már minden bizalmát. A tehetetlenségnek és a képzelőerő
hiányának az ára egy minden eddigit fölülmúló és ellenőrizhetetlen balkáni
háború lehet. Ennek az elkerülésére próbálkozik most a Nyugat, a talán a
végső pillanatban megfogalmazott tárgyalási ultimátummal.
|
|
|
|
|
|