Bõvült a támogatási keret

Az idei költségvetési évben mintegy 60 százalékkal megnõ az Illyés Alapítvány költségvetési támogatása

A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, amikor úgy tûnik, a kisebbségi kultúra támogatására szánt öszszeg a tavalyi rendkívüli alacsony, 50 millió koronás szinten marad, sokan ismét csak a külföldi alapítványok segítségére számíthatnak. Szabó Tiborral, a HTMH elnökével errõl is beszélgettünk.

Mennyiben változott a HTMH felépítése hivatalba lépése óta, és miben érinti ez a szlovákiai magyarságot?
Mindenekelõtt a hivatal felügyelete változott meg, mégpedig olyan értelemben, hogy 1998 nyarán a miniszterelnöki hivatal hatáskörébõl átkerült a külügyminisztériuméba, konkrétan a politikai államtitkár felügyeli tevékenységét. Ennek két elõnye van: egyrészt diplomáciai vonalon több információhoz jutunk, beleértve az európai szervezetekben zajló folyamatokat és természetesen a szomszédos országokat is. Másrészt sokkal hatékonyabban tudjuk informálni diplomatáinkat a határon túli magyarság helyzetérõl. Tehát intenzívebbé vált a kapcsolat. Ami a hivatal belsõ felépítését illeti, két területen történt változás: nagyobb hangsúlyt kapott a szomszédos országokkal való gazdasági együttmûködés, az egyik helyettesem kifejezetten ezzel a területtel foglalkozik. Továbbá létrehoztunk egy jogi és koordinációs fõosztályt, amely a magyar közigazgatáson belüli egyeztetést kapta feladatul. Ez azért fontos, mert az új kormány hivatalba lépése óta minden miniszternek és minisztériumnak feladata a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtása. Eddig ilyen nem volt. Ami a Szlovákiával foglalkozó fõosztályt illeti, átszervezése jelenleg folyik.
A változásoknál maradva, módosult-e a pénzelosztás rendszere?
Az 1999-es költségvetési évben mintegy 60 százalékkal megnõ az Illyés Alapítvány költségvetési támogatása, vagyis a tavalyi 500 millió forintról több mint 800 millió forintra emelkedik. A 300 millió forintos többletet szeretnénk olyan stratégiainak nevezhetõ beruházásokra fordítani, amelyek egy adott közösséget egészében szolgálnak, például oktatási vagy kulturális jellegû intézmények létrehozására, illetve támogatására. Létrejött ezen kívül az Apáczai Csere János Alapítvány, amely ebben a költségvetési évben kb. fél milliárd forinttal gazdálkodik, és feladata kifejezetten az oktatás támogatása.
Ki dönt a pénzelosztás módjáról? Figyelembe veszik a határon túli szervezetek ajánlásait is?
Ez a pénz a költségvetésbõl közalapítványokon keresztül kerül a határon túlra, tehát a HTMH-nak semmilyen közvetlen beleszólása nincs az elosztásba. Csakis a közalapítványok kuratóriumai jogosultak eldönteni, mit támogatnak, és mit nem. Az Illyés Alapítványnál egyébként úgynevezett alkuratóriumok is mûködnek, amelyek a helyi érdekképviseleti, politikai és egyéb szervezetek véleményét gyûjtik össze, s ezek alapján születik a döntés. Ugyanez érvényes az Apáczai Csere János Alapítványra, ott is tanácsadó testület mûködik.
A HTMH számára mit jelent a Magyarország és Szlovákia közti viszony pozitív irányú elmozdulása, a kölcsönös kapcsolatok várható rendezõdése legfelsõbb szinten?
Számunkra egyértelmûen azt jelenti, hogy az alapszerzõdésben lefektetett elveket el kell kezdeni megvalósítani a gyakorlatban is. Konkrét feladatokat tudunk, illetve tudnak meghatározni azok a kormányzati szervek Szlovákiában és Magyarországon, amelyeknek feladata az érintett kisebbségi közösségek helyzetének javítása. A konkrét feladatok megvalósítását szolgálja az a szlovák–magyar kisebbségi vegyesbizottság, amely szintén az alapszerzõdés alapján jön létre, és amely reményeim szerint a közeljövõben el is tudja kezdeni a munkát. Az elmúlt idõszakban ez azért nem volt lehetséges, mivel a szlovák fél nem akarta bevonni a munkába a szlovákiai magyarság képviselõit. A vegyesbizottság konkrét esetekben ajánlásokat fogalmaz meg a két kormány számára. Értelemszerûen az alapszerzõdésben, illetve a szlovák és a magyar kormány programjában lefektetett feladatok végrehajtásáról van szó. Ezen túlmenõen nem célunk más feladatok kitûzése, hiszen megvalósításukra egyébként sem volna esély.
V. KRASZNICA MELITTA

Pozsony. .......1999. február.