in_memoriam

Kosztolanyi Dezsö

Tanár az én apám

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ösz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajarók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselö is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettöl nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi csaladunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja
a én az embereknek testvére vagyok.