Megszületésénél az ochtinai születésu Gyürki Dávidné Márkus Johanna bábáskodott, aki Nagyszlaboson lerakta Magyarország élső és akkor nagyon korszeru papírgyárának alapjait. Az első csomagolőpapirost 1818 tavaszán allították elő Nagyszlaboson. A bátor muszaki kezdeményezés Gyürkynének biztosította az első helyet a gömöri papírgyártók között. Azonban a papírgyártás koncentrálása és iparosítása irányában az első jelentősebb lépéseket csak utódainak, mindenekelőtt ifjabb Hornbacher Frigyesnek sikerült megtennie. Hornbacher megvette a szomszédos Hirsch-papírmalmot és 1870-ben faköszörületgyárat létesített itt. Ezzel kezdődött Nagyszlaboson a fából előallított papír gyártása. További bátor tervekre és korszerusítésre Hornbacher erejéből már nem tellett, így 1873-ban létrejött a Nagyszlabosi Géppapirosgyár Rt.

Ez a részvénytársaság már 1878-ban megvette a horkai vízimalmot és 1882-ig itt létesített egy faköszörületgyárat, melyet 1883-84-ben egy új, modern cellulózgyárrá épített át. Kőzben egy új részvénytársaság alakult Első Magyar Papíripari Rt. néven budapesti székhellyel. Az új cellulóz gyárra a legmagasabb muszaki színvonal jellemző, hiszen az első volt az akkori Magyarországon. Így kezdődött a horkai cellulózgyártás története.

Az akkori cellulózgyárat két Mitscherlich típusú fekvő főző alkotta, amelyekben fehérítetlen szulfitcellulózt állítottak elő. 1897-ben egy álló főzővel bővült az üzem és a cellulóz egy részét az új csomagolópapírt gyártó gépen dolgozták fel. A faköszörületből való papírgyártás azonban gazdaságtalannak bizonyult, ezért Horkán ebben az időben megszunt a faköszörület előállítása. A cellulózgyár napi termelése 1890-ben 11 tonna félszáraz cellulózt és 6 tonna papírt tett ki. A horkai cellulóz egy részét a nagyszlabosi papírgyárban dolgozták fel, egy részét pedig további, elsősorban ausztriai gyárakba szállították.

A papírfogyosztás emelkedése megkövetelte a cellulózgyártás további növelését és korszerusítését. Az Első Magyar Papíripari Rt., a horkai celllulózgyár tulajdonosa az üzem szélesköru rekonstrukcióját határozta el. Az 1912-14 közötti években felépült a főzőlúg előkészítésére szolgáló fatorony, az üzem legkiemelkedőbb építménye, felújították az álló főzőt, s ezzel megnövelték kapacitását. A modernizálás keretei között két mozgó rostélyú gőzkazánt helyeztek üzembe, meIyeknek, segítségével növelhették a gőz nyomását az egyes berendezésekben.

Az Osztrák -Magyar Monarchia szétesése és a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után az Első Magyar Papíripari Rt. megszünt, mivel Nagyszlabos és Horka Szlovákia területén maradt. Ez a gyár piacainak elvesztését jelentette, mivel a nagyszlabosi Papírgyár - amelynek Horka szállította a cellulózt -, elsősorban az Ausztriához és Magyarországhoz került területeken értékesítette gyármányait. A nagyszlabosi papírgyár tehát kénytelen volt termékeit az új csehszlovák piacon értékesíteni. Itt azonban a cseh papírgyáraknak volt meghatározó szerepük. Szlovákiában korlátozták a termelést, s ez törvényszeruen a nyugtaIanság novekedését hozta magával - de együtt járt a dolgozók öntudatosodásával is.

A proletariátus öntudatánok kialokulására és fejlődésére meghatározó hatást gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely Oroszországban elsöpörte a kizsákmányolók több száz éves uralmát. A dolgozók osztályöntudata különösen a fenyőházi (Iubochnai) konferencia után növekedett meg, itt Szlovákia Kommunista Pártjának alapjait rakták le. Május első napjaiban Nagyszlaboson és környékén szintén megalakulnak a kommunista párt szervezetei. 1923-ban az Első Magyar Papíripari Rt. Részvényeit a brnoi Morva Agrár- és Iparbank vásárolta meg. A nagyszlabosi papírgyár és horkai cellulózgyára, de Szlovákia további üzemei is nehéz idők elé néztek. Az új tulajdonos a horkai és a nagyszlabosi üzem leállítását és eladását határozta el, ezt a termelés állítólagos veszteségességével és az értékesítés nehézségeivel magyarázták. A valóságban a papíripari kartellbe tömörült cseh burzsoázia támadásáról volt szó az egyik legjelentősebb szlovákiai versenytárs ellen. Az üzem eladása gyakorlatilag a termelés megszüntetését, s ezzel a vidék több ezer dolgozója számára a munka elvesztését jelentette volna. Csupán az összes politikai párt részvételével, a kommunista párt vezetésével 1926 és 1927-ben nagyon jól megszervezett mentőakciónak köszönhető, hogy mindez nem következett be. Jelentős szerepet játszott a szlovákiai ipar leépítése elleni küzdelemben az 1927. január 27-én tartott pelsőci konferencia, melyen a szlovákiai ipar védelmében fellépett a CSKP akkori képviselője, későbbi köztársasági elnök, Klement Gottwald is. Mindennek eredménye a nagyszlabosi papírgyár korszerusítésére és a horkai cellulózgyár rekonstrukciójára folyósított állami szubvenció volt. De például sem a szélesköru tiltakozás, sem a prágai belügyminisztériumba vezetett küldöttség nem tudta megmenteni a hizsnyói (Chyzná Voda) vasgyárat, melynek leszerelése 1929-ben megkezdődött.

Horkán már 1927-ben megkezdődött a cellulózgyár rekonstrukciója. Három év alatt új épületeket emeltek - főzőrészleget két főzővel, főzőoldat előkészítőt, faaprítót, üzembe helyeztek egy cellulózgyártó gépet, három gőzkazánt és egy gőzgépet. Egyúttal megszüntették a csomagolópapír gyártását. Ennek a beruházásnak az eredményeként 1930-ban 10 ezer 469 tonna nátroncellulózt állítottak elő. A II.világháború éveiben a cellulózgyár nagy károkat szenvedett.

A szégyenteljes müncheni árulás és Csehszlovákia szétesése után 1938-ban a bécsi döntés Dél-Szlovákia egy részét Magyarországhoz csatolta. Pelsőc, Horka és a környék további községei a határ túloldalán találták magukat és 1938. október 1-én a cellulózgyárban megállt a munka. A magyar katonaság november 13-án foglalta el Horkát, és az üzem igazgatójává Jeney ezredest nevezték ki, aki eszközökben nem válogatva biztosította be az üzem menetét. Az évi termelés 1941-ben egészen 12 ezer 770 tonna nátroncellulózra növekedett, de a dolgozók helyzete Iényegesen rosszabbodott.

Horka lakosai számára a háborús szenvedések 1945. január 12-én értek véget, amikor a Vörös Hadsereg felszabadította a községet. Már 14 nappal a felszabadulás után megindultak a cellulózgyár gépei. Csehszlovákia dolgozóinak osztályöntudata nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a munkásosztály 1948 februárjában minden nagyobb nehézség nélkül vehette át a hatalmát. Ezt a győzelmet támogatta a Népi Milícia frissen szervezett 54 tagú egysége, melynek parancsnoka Hatala János, volt partizán lett. A cellulózgyár számára történelmének legjelentősebb korszaka kezdődött el.

Rögtön 1949-ben megkezdődött a széles körü háború utáni újjáépítés és a korszerüsítés első szakasza. Két év alatt egy új papírgyártó géppel gyarapodott az üzem, s így újból megkezdődött a csomagolópapír előállítása. Üzembe helyeztek egy új főzőt, felújították a főzőoldat-előkészítőt és a cellulózgyártó gépet. Egy új víztisztítóállomást is építettek.

A rekonstrukció és a korszerüsítés második szakaszára 1953 és 1958 között került sor. A munkálatoknak ebben a szakaszában a klórozó és a fehérítő felépítése volt a legjelentősebb. Ennek eredményeként 1956-ban megkezdődhetett a fehérített szulfitcelIulóz gyártása. A fütőerőmu egy 35 tonna gőz kapacitású kazánnal bővült, és felújították a főzőoldat-előkészítőt. Ennek a szakasznak beruházásai és rekonstrukciós munkái lehetővé tették, hogy 1955-ben az évi termelés 17 ezer 450 tonna nátroncellulózra emelkedjék. Mindez már megváltozott szervezeti felépítés keretei között történt, mivel a Nagyszlabosi Papírgyár volt üzeme 1953-ban Gömöri Cellulózgyár néven önállósult.

1959-ben kezdődik a horkai cellulózgyár korszerüsítésének és bővítésének harmadik szakasza. 1966-ig tartott, és ezalatt helyezték üzembe az új, nagy teljesítményü svéd cellulózgyártó gépet (1962). Új betontornyokat emeltek a főzőoldat számára (1963). A széleskörü rekonstrukció megváltoztotta a faaprító és elválasztó muhely képét. A termelés szempontjából az elválosztó muhely korszerúsítése nagyon fontos volt, itt egy új osztályozógépet állítottak üzembe. Ez lehetővé tette a cellulóz gyártását hántolatlan fából is. A termelés növelése és a gyártmányok minőségének javítása mellett a korszerüsítés minden mozzanata jelentős mértékben hozzájárult a tüzelőanyagokkal, a celIulózzal, a fa kirakásával és tisztításával foglalkozó dolgozók nehéz fizikai munkájának könnyítéséhez.