Nevem Csizmár Dávid, 1981. február 27-én születtem Budapesten. Édesapám Csizmár Gyula, okleveles, Ybl-díjas építészmérnök, édesanyám Gádorosi Zsuzsanna, végzettsége szerint magasépítési üzemmérnök. Iskoláimat a szakmai életrajz link alatt lehet elolvasni, ide úgy döntöttem, nem írok semmi ilyesmit. Inkább mindennapi dolgokat írok, amik jelenleg meghatároznak.
Szeretek olvasni. De sajnos igen kevés idő és energia jut rá, így ritkán kerülök "nyugodt olvasási körülmények" közé. Ettől függetlenül leírom ama öt-hat könyv címét, melyek mélyen érintettek... és mondhatom, hogy befolyásolták látásmódomat.
Íme:
Hamvas Béla: Babérligetkönyv; Hexakümion
Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv; Silentium; Unicornis
Hermann Hesse: Demian
Mihail Bulgakov: Mester és Margarita
Fjodor Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Thomas Mann: Varázshegy
... túl sok rendszer nincs e felsorolásban, egyszerűen életre szóló élményt nyújtó könyvekről van szó.
Szeretek utazni. Mindegy, merre. Sok országban jártam már, de csak keveset ismerek rendesen. A legjobban kedvelem Olaszországot és Németországot, talán mert ezekben voltam a legtöbbet, és kultúrájukban jártasabb vagyok, mint a többi országokéban.
Szeretek megismerni embereket. Szerintem a világ egyik legérdekesebb dolga. Emberismeret. Szocializálódás. Amúgy nem állítom, hogy jó emberismerő lennék, de úgy gondolom, fejlődöm.
Szeretek kiszakadni a mindennapokból, a mindennapok helyszínéből (mely általában a belváros).
Leírok három -általam szeretett- zeneművet (klasszikusat) ((ezt is rendszer nélkül)), hogy ez sem maradjon ki:
Gustav Mahler: Das Lied von der Erde
Johann Sebastian Bach: Matthäus - Passion BWV 244
Don Carlo Gesualdo: Responsoria
... ezekben a művekben minden benne van, amit a klasszikus zenében éthosznak és affektusnak nevezünk. Alfa és Omega.
Toleráns típus vagyok, de nem a végtelenségig. Vannak dolgok, amik kihoznak a sodromból. Ilyen például az nem-őszinteség. A gőg. A sértődés. A bizalmatlanság. A nagyképűség.
Nem gondolom magamról, hogy mindenki jó embernek tart. Én sem tartok mindenkit jó embernek. Sajnos vannak előítéleteim (de már egyre kevesebb!).