| |
|
|
A "De profundis" Közhasznú Alapítvány Közleménye
Tisztelt Hölgyem, Uram!
A de profundis Közhasznú Alapítványt (a továbbiakban: Alapítvány) létrehozó és támogató magánszemélyek, cégek úgy vélték, vélik, hogy nem lehetnek közömbösek a szülőföldünkről, Délvidékről az anyaországba áttelepült honfitársaink és otthonrekedt nemzettársaink sorsa iránt. A jugoszláv, a magyar és a jugoszláviai magyar pártoktól anyagilag és politikailag független Alapítvány azért született meg, mert kétségbeejtő a sivárság, nincstelenség és apátia, amely hosszabb ideje hatalmába kerítette a hajdan virágzó, vidámságtól derűs és alkotókedvtől visszhangzó Bácskát, Szerémséget, Baranyát és Bánátot. S akkor az anyagiak teljes hiánya hordozta veszélyekről még nem is ejtettünk szót.
A kuratórium elnökeként először is örömmel számolhatok be arról, hogy az Alapítványt 2000 január 27-én a Pest Megyei Bíróságon bejegyezték, működésének anyagi feltételei az állandó támogatók által biztosítottak – megszűnési veszély nem fenyegeti. Azt viszont, hogy milyen és mennyire sikeres akciókat tud megvalósítani, azt az Önök és többi földink támogatása fogja eldönteni.
Az alapítvány néhány hónapos fennállása alatt több sikeres „akcióból" vette ki részét: átvállalta a szabadkai Népkör által szervezett vajdasági Általános Iskolások I. Művészeti Vetélkedője (Szabadka, 2000 május 9-11.) költségeinek egyharmadát, míg a kiválóan teljesítő résztvevőket különdíjjal és könyvekkel fogja jutalmazni. A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének (Becse, 2000 április 15.) néhány jól szereplő indulóját könyvjutalomban részesítette. Lehetővé tette, hogy a Nemzetközi Nevelési Konferencia Gyermek- és Ifjúsági Jazzfesztiválján (Budapest, 2000 április 13-16.) fellépjen a fiatal (26 év alatti), nem sok fellépési lehetőséggel bíró vajdasági magyarokból álló House Band nevű jazz-együttes.
Most viszont komolyabb tervbe fogtunk. A kuratórium tagjai vajdasági látogatásaik (Verbász, Újvidék, Topolya, Becse, Herkóca-Nyikinca) során azt is tapasztalták, hogy (sok egyéb mellett) veszélyben van a vajdasági magyarok képzése. A legaggasztóbb tünet, hogy a szűkös bevételekkel rendelkező szülők (havi átlag 100 DEM) anyagi és családi tartalékaik teljes felélésével sem tudják tovább iskoláztatni gyermekeiket az egyetemeken. Megtörténhet, hogy a magyar ajkú felsőfokú iskolások száma emiatt önhibájukon kívül megcsappan, noha alig néhány lépés választja csak el őket az oklevél megszerzésétől, azaz a felsőfokú végzettségtől. Próbáljuk ezt megakadályozni! Hisz évi 1000 DEM-mel egy oklevelet mentünk meg! Mi, a Vajdaságon kívülre szakadtak sokan vagyunk. Hogy hány értelmiségit tudunk kiképezni, most kimondottan rajtunk múlik. Lehetőségeihez mérten segít a magyar állam is, de az igazi az lenne, ha mi segítenénk.
Sokan lesznek Önök között, akik egy laza kézlegyintéssel napirendre térnek a kezdeményezés fölött, de én kimondottan azokban bízom, akik nem csak anyagi lehetőséggel, hanem lelkiismerettel és áldozatkészséggel is rendelkeznek. Az ösztöndíjakról szóló pályázat május második felében fog megjelenni a Magyar Szóban, a beadott kérvényeket pedig júliusban, a vizsgaidőszak befejeztével fogja elbírálni egy zsűri, amely vajdasági tanárokból és a kuratórium tagjaiból fog állni.
Még egy fontos adalék: az Alapítvány teljes pénzügyi élete nyilvános, és mindenki megtekintheti a támogatások és egyéb kiadások alakulását a világhálón, a www.swoffice.org honlapon. Adományozás esetén – óhaj szerint – Ön cégként vagy magánszemélyként egyaránt felkerülhet a támogatók listájára. Ellenkező esetben egy, az Ön által kitalált fantázianév kerül az összeg mellé. A támogatásokról mindenki igazolást kap. Magyarországon ez Önt vagy cégét adó-visszatérítésre jogosítja fel.
Kérem, továbbítsa ezt a levelet ismerőseinek.
Bízunk segítőkészségében
Tisztelettel,
A kuratórium:
Balázs Attila
Mák Kálmán
Máriás Zoltán (elnök)
Tőzsér Zoltán
Volár Tibor
Budapest, 2000. május 5.
Non-profit, közhasznú Alapítványunkat
az alábbi célkitűzések alapján kívánjuk működtetni:
| |||||||||