December 16-án Londonban
írta Révffy László


  “MAGYAR MILLENNIUM” - címmel adta ki a londoni magyar nagykövetség azt a díszes kiállítású füzetet, melynek borítólapját a SZENT KORONA díszíti színes nyomásban.

A MAGYAR MILLENNIUM hálaadó megemlékezését, az 1000 éves államiság létezését, a keresztény vallás befogadását, méltó keretek között tartották meg a híres londoni WESTMINSTRE CATHEDRAL templomban 2000 november 16-án.

A jelenlévők között ott volt Princess ALEXANDRA, díszvendégként pedig MARTONYI János külügyminiszter képviselte a Magyar Köztársaságot. Továbbá katolikus, református, lutheránus vallás papjai, valamint meghívott vendégként Rabbi Mark WINER.

A füzet tartalmazta Vörösmarty Mihály “Szózat” c. versét angolul, magyarul.

A “PILLANATKÉPEK A MAGYAR TÖRTÉNELEMBŐL” (Moments from Hungarian History) angolul és magyarul ismertette Szülőhazánk rövid történetét. SZENT ISTVÁN intelmeiből kiemelten megtalálható a füzetben a következő szöveg: “Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.

Említés történik a magyar ARANYBULLÁRÓL, melyet hét évvel később adtak ki az angol MAGNA CHARTA után és a lefektetett alapvető jogokban sokat hasonlít az angolokhoz. Majd MÁTYÁS király uralkodásáról ír a füzet, mely a felvirágzást és a kulturális aranykort jellemezte, beleértve a világhírű CORVINA könyvtárral, az egyedülálló kéziratgyűjteménnyel, valamint a királyi udvarban dolgozó számos híres tudós, művész jelenlétével.

A fellendülést megszakította a 150 éves török hódoltság (de a 400 éves Habsburg uralomról nem esik szó) majd a XIX. Század első évtizedeiben teret nyert liberalizmust és a haladó eszmék térhódítását említi a füzet.

Gróf Széchenyi István, akit legnagyobb magyarnak nevezünk (Kossuth Lajos után), hazánk fejlesztésében és modernizálásában játszott nagy szerepet. KOSSUTH Lajost, az 1848-49-es szabadságharc letörése után emigrációba kényszeríttették és ott is halt meg.

A XX. Század elején Budapest volt a leggyorsabban fejlődő világváros Európában, amikor sok új kereskedelmi és gazdasági vállalat létesült. Ennek a korszaknak vetett véget az I. világháború, amikor Magyarország elvesztette területének 2/3-át és lakosságának több mint a felét. (A TRIANON szó, az igazságtalan békekötéssel kapcsolatban nem nyer említést a füzetben.)

A második világháborúról csupán a következő szavak olvashatók: – “A helyreállításra tett kísérleteket hamarosan a II. világháború döntötte romba, amikor az ország ismét súlyos vesztességeket szenvedett”. (Csupán ennyi az egész, amire később visszatérek) Majd közvetlen az előbbi sorok után jön: – “Soha nem szabad elfeledkeznünk annak a 600 ezer magyar zsidónak a szenvedéséről, akit a nácik és testvértársaik pusztítottak el”.

A füzet a magyar és angol himnusz szövegével és kottájával ér véget.

Most pedig térjünk rá a különben díszesen kiadott füzet hiányosságaira.

SZENT ISTVÁN intelmei valóban őszintén hangzottak el, melyeket a Hazánkba évszázadokon keresztül betóduló, különböző népek NEM tartottak be. Nincs szándékomban kiemelni azt a fajt, mely Galiciából özönlött be nagy tömegekben, de nem az ország felépítésében, annak nehéz munkájában és megvédésében vettek részt, hanem pontosan az ellenkezőjét követték el. Erről szomorú történelmi és ténybeli emlékeink vannak.

A kisebbség erőszakos fellépéseit az idők folyamán több nyugati ország támogatta Magyarországgal szemben, többek között a 400 évig tartó HABSBURG uralom is. Az első világháborús vereséget követően ennek tudható be nagyrészben a TRIANONI békekötés, amikor még a gyűlölt Habsburg birodalmat szétverő győztesek még Ausztriának is jutattak az ősi magyar földből.

Hiába vált később nyilvánvalóvá és elismerté sok nyugati politikus bevallásával, hogy a Trianoni békekötést revideálni kell, mert ellenkező esetben egy újabb világháború csiráit ülteti el annak elodázása, nem történt semmi. Az elrabolt 2/3 ősi földből csak egy rész jutott vissza a bécsi döntés folyamán.

A MAGYAR MILLENIUM füzet legnagyobb tagadása és bűne abban mutatkozik meg, amikor a II. világháborúval kapcsolatban egyetlen szó említés nem történik a Szovjetúnió által elkövetett törvénytelenségekről, sőt a füzet szerkesztője az egészet elintézi avval a pár szóval: – “amikor az ország ismét súlyos vesztességeket szenvedett”. Vagyis a II. világháborúban hősi halált halt többszázezer magyar katona a kb 600 ezer elhurcolt ártatlan civil lakosság Szovjetunióba való deportálása a haláltáborokba, és a 40 éves kegyetlen szovjet elnyomás az országban – vajon miért nem nyer említést erről a füzetben?

Aztán újra jön, mert ennek soha nem lesz vége, a hazugság megismétlése: – “600 ezer magyar zsidó pusztult el a nácik és tettestársaik jóvoltából”.

...A Jeruzsálemi JAD VASIM emlékmúzeumban 340 ezer magyar-északerdélyi zsidó haláláról esik kőbe vésett megemlékezés. Nem beszélve arról, hogy Izraelben jelenleg kb 300 ezer magyarul beszélő zsidó él, akik még héberül sem tudnak, sőt bevallásuk szerint magyarul beszélnek, magyar nótákat énekelnek és magyarul álmodnak.

Nagyon szomorú, hogy a londoni magyar nagykövetség, alázatosan behódolva valakik útmutatásának, olyan tényeket hallgattak el a MAGYAR MILLENNIUM füzetben, melyeknek elhallgatása halálos bűnnek számit, de ismét nyomtatásban kell kinyilvánítani a hazugságot, hogy 600 ezer magyar zsidót pusztítottak el.

Mikor fogunk már gerincben kiegyenesedni és odakiáltani a kétszínű világnak: – “EGY NEMZETNÉL SEM VAGYUNK ALÁBBVALÓK ÉS BŰNÖSEBBEK”.

Leicester (Anglia), 2000-12-24.

Révffy László

» Szórványmagyarság