HUNSOR ~ A JÉGSZEKRÉNY

A rendőrség ma reggel fél öt tájban jött értem. Ez már a negyedik alkalom, hogy letartóztatnak, s számomra az evvel járó procedúra már ismert-bevisznek a rendőrállomásra, így hát gyorsan lemosakszom és indulhatunk. Az úton a rendőr elmagyarázza, hogy nem örül annak, hogy be kell kisérnie, de ahogy mondta : "kénytelen teljesítenie a parancsot. Megértem őt, habár azon elmélkedek, hogy vajon saját testvérét, vagy fiát, ha tagja lenne az OTPOR!-nak vajon letartóztatná-e. Az állommáson bekisértek a "jégszekrénybe", ahogyan ők nevezik. Itt számos ismerőssel találkozom. Néhányan tagjai az OTPOR!-nak, páran résztvettek az előző akcióinkban, mielőtt mindennaposakká válltak volna a bekisérések. Vannak páran, akik számomra ismeretlen oknál fogva vannak bezárva. Amikor mögöttünk bezárják a cellaajtót, az egyik rendőr így szól : Jól zárjátok be a szemetet!

Oké, mostmár a fasiszta és a terrorista mellett szemét is vagyok-a rendőr úr ezt jobban tudja nálam. Be kell, hogy ismerjem, nem kisértem az állami média műsorát, hogy "folyamatban legyek a történésekkel". Miközben vártunk, hogy behívjanak minket az ún "tájékoztató jellegű beszélgetésre"-ahogyan a rendőrök nevezik az eljárást, egymás között beszélgettünk, sőt még viccelődtünk is saját számlánkra, s a minket ért igazságtalanság számlájára. Mivel teljesen érthetetlen okoból tartóztattak le minket, kivéve azt a tényt, hogy az OTPOR! -népmozgalom tagjai vagyunk, s jelenlegi bűnűnk valószínűleg az, hogy élünk, s mindannyiunk jövőjére gondolunk.

Figyelembe véve a tényt, hogy a szerbiai miniszterelnök szabadkai látogatása során húsz órán keresztül tartottak fogva minket, ez a mai nem is volt olyan rossz. Figyelem Szabadka polgárait, ahogy a szórakozóhelyek kerthelységeiben gondtalanul fogyasztják el nyugodtan kávéjukat, narancslevüket. Néhányan közülük valószínűleg hallották a hírt a rádióban, hogy ma ismét letartóztattak néhány OTPOR! - aktivistát, de közülük csak nagyon kevesek aggódtak emiatt. Mert ez velük nem történhet meg, mert Istenem, ők nem tagjai az ELLENÁLLÁS!nak. S minden azt mondja, hogy fel kell adnom a harcot, meg kell változtatnom címemet, s élnem kell kis életemet, lehetőleg minnél kevesebb problémával. De én nem adom fel. Vannak, akik mazochistának neveznek s óriási hibát követnek el. Mert Szerbiában csak az ELLENÁLLÁS!-ban lehet élni, a többi más csak színészkedés.

The Ice-box

This morning police came for me at 4:30 am. This is the fourth time I'm being arrested and the procedure is already clear - they will take me to thepolice station for sure, except I might also get slapped if I resist, so I quickly wash my face and I'm ready to go. On the way, the policeman explains that he's not happy to be doing this either, but, as he says "he's following orders". I understand him in a way, except I wonder if he would arrest his own brother or son if they were Otpor activists or perhaps, in that case, he'd think about it some more.

At the station they take me to the "ice-box", as they call it, and I see familiar faces there: some are Otpor activists, some were at a

few of our previous actions (when we used to organize them before they started to take us in every day), and some are there simply for reasons unknown to me. As they are closing the cell doors on us, I hear:"Lock the trash!". OK, so if I am already a fascist and a terrorist, then I am trash too - mister policeman probably knows better than me. I have to admit, I haven't watched state media for a while, I'm out of the loop... While we are waiting for what they call an "informational talk", we chat about many things and even joke, as most of us have already gotten used to what one should never get used to - injustice. We are arrested without any reasonable cause. Except for the fact that we are members of Otpor, our current crime is probably that we are alive and that we think for ourselves.

One by one, our names are called out and we go to have a conversation with the inspectors. They mostly ask us the same questions as the previous times, with a few creative alterations. Usually we have to convince them that we have no intention to call on the citizenry to demolish, burn and break, but that is understandable because we are "terrorists", after all. After that, we have to convince them that we have no leader and that we are all activists, and finally explain that the recruitment doesn't mean we intend to become a military formation etc. Ultimately you have to ask yourself what are these people getting paid for, when they are so uninformed. At the end usually one of us asks why were we taken in this time, and of course does not receive a rational answer. But what is rational in this country anyway? After three psychologically exhausting hours we are finally free, till the next time, they warn us.

Considering the fact that we were in jail for twenty hours when the Prime Minister was visiting Subotica, this is not so bad. As I go home, I watch the people of Subotica sitting in café gardens, sipping their juice and coffee without a care in the world. Some of them will hear on the radio this afternoon that again today they arrested some Otpor activists, some won't, but I know very few of them will be worried about it. Because this can never happen to them, for God's sake, they are not in Otpor. And everything is telling me I should give up all this, change my address and live my little life with as few problems as possible, but I will not give up. Someone might call me a masochist, and would make a big mistake, because in Serbia today you can only live if you live Otpor! Everything else is only acting.

Slobodan Pavkov, Subotica

(THE AUTHOR IS AN OTPOR! ACTIVIST)