Külhoni állampolgárság: Letelepülési és szavazati jog nem, munkavállalás igen
(A nagykárolyi lakossági fórumon elhangzottakból)

"A külhoni magyar állampolgárság gyengített állampolgárságot jelent"

Amint már jeleztük lapunkban, az elmúlt hét végén Nagykárolyban Borbély Imrének, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei régiója elnökének, Király Zoltánnak, az MVSZ budapesti szervezete elnökének, Komsa Józsefnek, a szatmári RMDSZ képviselôjelöltjének és András Imrének, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjának a részvételével lakossági fórumot tartottak a külhoni magyar állampolgárságról. A következô gondolatokat az ezen a rendezvényen elhangzott elôadásokból, hozzászólásokból merítettük.

Borbély Imre: A külhoni magyar állampolgárságról szóló törvénytervezetet idén nyáron fogalmazta meg egy négytagú munkacsoport, amelynek én is tagja voltam. Alapgondolata az, hogy a magyar állampolgárság alanyi jogát a magyar kormány az egész magyar nemzetre terjessze ki. Ezt az elképzelést jelenleg még a magyarországi pártok egy része, lényegében két fô ok miatt, elveti. Egyrészt attól tartanak, hogy ha a külhoni magyarok kettôs állampolgárságot - a közérthetôség kedvéért használtam most ezt a megnevezést - kapnának, a környezô országokban élô magyarság betelepülne Magyarországra, elözönlené Magyarországot. Másrészt attól is félnek, hogy ebben az esetben Európa nyomására elôbb-utóbb olyan értelmű változtatást kellene eszközölniük a magyarországi választási törvényen, hogy az állampolgárságot nyert külhoni magyarság választójogot is nyerjen, ami - mivel a külhoni magyarok zöme nagy valószínűséggel a nemzeti oldalra szavazna - jelentôs mértékben befolyásolná a magyarországi politikai életben a pártok között jelenleg meglévô erôviszonyokat. Két olyan félelem, aggodalom, amelyeket mi nem osztunk. A külhoni magyar állampolgárság nem teljes jogú, hanem annyiban gyengített állampolgárságot jelentene, hogy sem Magyarországon való letelepedési engedély, sem szavazáshoz való jog nem járna vele. Munkavállaláshoz való jog azonban igen. És szociális juttatásokhoz, tanuláshoz való jog is. Mindez olyan keretek között, ami lehetôvé tenné, hogy ne élôsködjünk a mások nyakán, bizonyos esetekben ne a Magyarországon élô adófizetôk pénzét költsék ránk. A tervezet szerint ennek érdekében a szociális és egészségügyi juttatásokra szükséges pénz egyrészt abból származna, ami az útlevelek kiadása kapcsán folyna be, másrészt külön adóalap is létrejönne. El kell még mondanom, hogy az idén augusztus 20-án bemutatott törvénytervezet Magyarországon egyrészt döbbenetet, másrészt elismerést váltott ki. Mint ismeretes, idôközben az igénylôk listájának az összeállítása is beindult. A magyar nemzethez tartozásunkat - amit természetesnek érzünk - akarjuk ilyen módon jogi formában is kifejezni. Az aláírásgyűjtésnek azért tulajdonítunk nagy fontosságot, mert egymillió aláírás politikai szempontból olyan kôsziklának számít, ami nem hagyható figyelmen kívül.

"Aki a csodát meglátni képes, a csodát magában hordozza"

Király Zoltán: Sajnos, a magyar nemzet pesszimista, borúlátó, önpusztító. A magyarság létszáma évente mintegy 50-70 ezerrel apad, ebbôl könnyen kiszámítható, hogy ha ez így megy tovább, a magyarság gerince néhány évtized múlva megroppanhat, a magyarság magyar földön szolga nemzetté válhat, kisebbségbe szorulhat. Fôtiszteletű püspök urunk egyik igehirdetésében a következôket mondta: "Aki a csodát meglátni képes, a csodát magában hordozza". Véleményem szerint itt vannak köztünk azok a személyek, akik a csodát meglátni képesek. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a magyar társadalom apadását lakosság-betelepítéssel lehet megállítani. Az MVSZ fôvárosi szervezete felkínálkozó lehetôséget lát a külhoni magyar állampolgárságban, és - a pártoktól távolságot tartva - támogatja is, egyebek között úgy, hogy a fôvárosban, egész Budapesten aláírásgyűjtést kezdeményeztünk a megvalósulása érdekében.

Annak idején a Magyarok Világszövetsége a következô jelszóval indult el egy úton: hagyomány, tudás, újjászületés. A Magyarok Világszövetsége jelenlegi vezetôje az eltelt mintegy fél év alatt olyan dolgokat tudott felmutatni, amelyek értéke meghaladja az elôde által az elmúlt négy év alatt összesen felmutatottakét. Az egyik ilyen érték éppen a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének a tervezete. Ezért Önöket is arra kérem, hogy a rendelkezésükre álló eszközzel, aláírásukkal, támogassák a külhoni magyar állampolgárságról szóló tervezetet. Ennek a megvalósulása valóban alanyi jogon megilleti a Magyarország határain kívül élô magyarságot. A magam részérôl ugyanis semmiképpen sem szeretném azt a kérdést, hogy "ki a magyar?", úgy megválaszolni, hogy a Magyarországon élô magyar az erdélyi, a délvidéki, esetleg a Nyugat-Európában élô magyarnál "magyarabb"...

Horvátországban a hatalom volt a kezdeményezô

András Imre: Az itt, Romániában, Krassó-Szörény megyében élô horvátok - akik a Horvátország határain kívül élô még közel 4 millió horváthoz hasonlóan 1992-ben a horvát állampolgárság kiterjesztése révén szülôföldjükön váltak horvát állampolgárokká - idén januárban részt vettek a horvátországi választásokon. Horvát útlevelük felmutatásával szavazhattak, amihez választói névjegyzéket a zágrábi belügyminisztériumból kaptak. Ebben az esetben a horvát politika, a horvát hatalom döntött úgy 1992-ben, hogy számba veszik a világon élô horvátokat és rájuk is kiterjesztik a horvát állampolgárságot, amitôl kezdve a horvát nemzet tagja számára már nem gond az, hogy hol, melyik országban él. Nálunk fordított helyzet állt elô: a külhoni magyar állampolgárságot igénylôk névjegyzékének összeállítását - ami tulajdonképpen nem más, mint egy, a horvát mintájúhoz hasonlítható névjegyzék összeállítása! - nem a hatalom kezdeményezte, hanem a Magyarok Világszövetsége, vagyis egy nem kormányzati szerv. Ebben az összefüggésben mondom el: a magam részérôl megengedhetetlennek tartom, hogy a Nagykároly és Vidéke nevű hetilapban cenzúrázás következtében ne jelenhessen meg közlemény arról, hogy Nagykárolyban mára lakossági fórumot hirdettünk a külhoni magyar állampolgárságról. Igaz, az itt ennek ellenére megjelent polgárok nagy számából ítélve úgy látszik, Nagykárolyban inkább használ, mint árt egy ügynek, ha a Nagykároly és Vidéke nem karolja fel...

Czenter György: Aki ismeri a történelmet, tudja, mi mindent adott Erdély a magyarságnak. Véleményem szerint mi, erdélyi magyarok, már csak erre való tekintettel is megérdemeljük azt a jogot, ami a magyarországi magyaroknak magától értetôdô módon kijár.

Borbély Imre: Mégpedig függetlenül attól hogy Magyarország belül, Románia pedig kívül kerül-e a schengeni határokon. Nekünk a külhoni magyar állampolgárság mint nemzettársnak jár ki.

"Itt olyan személyek kérik a magyar állampolgárságot, akik sohasem mondtak le róla"

András Imre: Az olaszok ugyanezt teszik most, vagyis szintén kiterjesztik az olasz állampolgárságra való jogosultságot. Nálunk is egyre többen juttatják kifejezésre azt az elvárásukat, hogy ha megfogalmazódott a szülôföldön maradás gondolata, mint érték, más szóval, ha a magyar politikum képviselôi számára fontos az, hogy mi, külhoniak, a szülôföldünkön maradjunk meg magyarnak, akkor a magunk részérôl mi is ehhez illô viszonyulást várunk az anyaországtól, nem pedig holmi könyöradományokat, és más efféle juttatásokat.

Szaniszló Flórián: 1941-tôl 45-ig milyen állampolgárok voltunk Erdélyben? Ezt azért kérdezem, mert például öcsém 1941-ben született, mégsem magyar állampolgár.

Borbély Imre: '46-ban Magyarország és Románia aláírt egy kölcsönös szerzôdést, amelynek értelmében azok az állampolgárok, akik a másik területére kerültek, elvesztik magyar, illetve román állampolgárságukat. Ez a mai jogfelfogás szerint égbekiáltó, az emberi jogokat sárba tipró igazságtalanság volt, ám ettôl még megtörtént, történelmi valóság. Azonban ez is egy okkal több arra, hogy a politikum belássa végre: itt még mindig fennáll a jogtalanság állapota, amit egy hasonló törvénnyel meg lehet szüntetni. Hiszen ebben a törvénytervezetben lényegében arról van szó, hogy olyan személyek kérik vissza a magyar állampolgárságot, akiket annak idején a megkérdezésük, a beleegyezésük kikérése nélkül fosztottak meg ettôl a jogtól, más szóval, akik sohasem mondtak le errôl a jogról.

Szaniszló Flórián: Apámat 1944 októberében, amikor a magyar és a német hadsereg visszavonult, a magyarok magukkal vitték, szekérrel, fuvarozni. A Hortobágyon van eltemetve. Most, ha én vinni akarok egy szál virágot a sírjára, egyebek között 600 ezer lej biztosítási pénzt kell fizessek. Normális állapot ez? A külhoni magyar állampolgárság bevezetése az ilyen fonák helyzetekre is megoldást jelentene.

- A következô tíz évben Magyarország gazdasági elszívó hatása megsokszorozódik

Benedek Zoltán: Amikor nemrég Nagykárolyban járt, feltettem a kérdést Frunda Györgynek is: miért nem hozzák közös nevezôre azt, amit az RMDSZ és a Magyarok Világszövetsége akar? Számunkra nem az a lényeg, hogy Magyarországon vállaljunk munkát. Az csak ideiglenes megoldás lehet. A mi jövônket itt kell gazdaságilag megalapozni. Fennmaradásunk érdekében itt kell iskolahálózatot kialakítsunk magunknak, az óvodától az egyetemig. A tizennégy - vagy hány - román államfôjelölt közül mind azt mondta, hogy Romániában nincs szükség magyar egyetemre. Ilyen körülmények között mikor lesz itt magyar egyetem? Akkor, amikor a magyar kisvállalkozók meg tudják teremteni az ennek fenntartásához szükséges gazdasági alapot.

Borbély Imre: A környezô országokban élô magyarok Magyarországon való munkavállalása vonatkozásában figyelembe kell venni, hogy demográfiai okok miatt Magyarország munkaerô-importra kényszerül. Másrészt arra is számítani lehet, hogy az elkövetkezô tíz évben Magyarország és Románia között tovább nô az életszínvonalbeli különbség, ami által a gazdasági elszívó hatás megsokszorozódik, Erdély "kiürülési" üteme felgyorsul. Amennyiben azonban a külhoni állampolgárságot elnyerné, az erdélyi ember azt is megtehetné, hogy Magyarországon vállal munkát, ám az ott megkeresett pénzen a Székelyföldön épít magának házat. Ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a Székelyföldön épített házát nem adja fel. Arról se feledkezzünk meg, hogy ugyanaz a gazdasági hatás, ami a magyarokat elszívja, a románokat se hagyja közömbösen. Erdélyben a vegyes házasságok száma több százezerre tehetô. Az ilyen házasságban élôk gyermekeinek a 85 százaléka elrománosodik, mert a szülôk úgy gondolják, hogy ez a gyerek érdeke, így jobban tud majd érvényesülni - ami jelentôs mértékben motiválja az identitás megválasztását. Ha azonban az ilyen személyek kettôs állampolgárságot kapnak, változik a motiváció, változik a helyzet.

Az, hogy a külhoni magyar állampolgár magyarul taníttassa a gyermekét, csak erkölcsi kötelesség, de...

Tenkei István: A fiatalok elmenésének egyik oka az, hogy érzik: jelenlegi politikai vezetôink nem tartják a kezükben a saját sorsunkat. A fogyatkozás ellen egy recept van: szülni, szülni, szülni.

Dr. Csepregi Tünde: A külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezet erkölcsi kötelességként említi meg azt, hogy a külhoni magyar állampolgár magyar nyelven taníttassa a gyermekét. Úgy vélem, ennyi nem elég, ezt valamiképpen jogilag is kötelezôvé kellene tenni.

Borbély Imre: A külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezet jogi alapja a szabad identitásválasztás. Ugyanakkor ennek kapcsán kikívánkozik belôlem: a Krassó környéki horvátok a nyolcvanas évekre annyira elvesztették identitástudatukat, hogy közülük egyesek szerbnek, mások horvátnak, bunyevácnak, sokácnak mondták magukat. Amióta viszont 1993-ban horvát állampolgárságot, illetve horvát útlevelet kaptak, még a házôrzôjüket is horvátnak mondják. Annak idején a gyermekeik román iskolába jártak, jelenleg horvátba.

Poszet Ottó: Borbély úr elmondta, hogy az erdélyi magyar csökkentett jogú magyar állampolgár lenne, tehát nem rendelkezne választójoggal. Szerintem nekünk nem lehet célunk beleszólni abba, amit Torgyán József tesz, de azért az erdélyi magyarság választott képviselôi helyet kaphatnának a magyar parlamentben. Így elérhetô lenne, hogy a magyar parlament ne az érdekeltek feje fölött döntsön az erdélyi magyarság sorsa felôl. Ebbôl a célból minden elszakított résznek képviselôje kellene legyen a magyar parlamentben. Más. A moldáviai románok megkapták a román állampolgárságot is. Ez suba alatt, vagy hogy történt? Mindenesetre megoldás a problémára, hiszen így ôk könnyen, személyazonosságival jöhetnek Romániába. Miközben a magyar ügy nehezen halad, a magyar politikusoknak az erdélyi magyarsággal kapcsolatos nyilatkozatai félszegek, bátortalanok... Egyébként ki kell ezeket a dolgokat engedélyezze: a strasbourgi Európa Tanács, a magyar kormány, esetleg kormányközi egyezményre van szükség?

- Csak a magyar politikai akarattól függ, hogy a külhoni állampolgárság létrejön-e

Borbély Imre: A moldáv példa is mutatja, hogy itt a határmódosítás nélküli politikai egyesítés járható útjáról van szó. A románok ebbôl a szempontból irigylésre méltóak. Hiszen, lám, esetükben nem kellett társadalmi vita, szakmai jóváhagyás, de még lakosság-mozgósítás sem ahhoz, hogy a moldáviai románokra kiterjesszék a román állampolgárságot. Elintézték egy egyszerű belügyi rendelettel! És a román politikai elit tagjai között nem akadt senki, aki ennek az intézkedésnek a jogosultságát megkérdôjelezte volna. 1994 novemberében Magyarország is aláírta azt az Európa tanácsi egyezményt, amely a kettôs állampolgárságot rendezi. Abban az áll, hogy az állampolgárság megadása nem uniós jogkör, hanem az egyes államok jogköre. Minden állam annak adhatja meg a saját állampolgárságát, akinek akarja. Tehát csak a magyar politikai akarattól függ, hogy a külhoni állampolgárság létrejön-e.

András Imre: A külföldön élô horvátok a horvátországi parlamentbe a külföldi horvátok képviselôit választják be.

Komsa József: Észre kell venni, hogy amíg az RMDSZ inkább mozgalmi vonalon próbálta összefogni a magyarságot, addig politikai sikereket is elért. 1996-ban változás történt, a csúcsvezetés szintjén azt mondták: mi ezentúl politizálunk. Ezáltal a szervezet mozgalmi jellege visszaszorult. Azelôtt a történelmi egyházak, a civil szervezetek, János bácsi, mindenki politizálhatott. Most a csúcsvezetés dönt arról, milyen politikai irányvonalat kell követni. Pedig az RMDSZ nem egyedüli hiteles képviselôje az erdélyi magyarságnak. Szerintem a történelmi egyházak mellett a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága is az erdélyi magyarság hiteles képviselôjének számít, következésképpen ezt a problémát ennek megfelelôen kell kezelni.

András Imre: A külhoni magyar állampolgárságot igénylôk névjegyzékének az összeállítása nem csak az erdélyi magyar közéletben jelenthet fordulópontot, hanem (azt hiszem, most már kimondhatjuk) a magyar közéletben általában.

Több RMDSZ-szervezet kérte a felsôbb vezetést, hogy a külhoni magyar állampolgárság igénylésének az ügyét vállalja fel. Mivel a közképviseleti szerv ezt ennek ellenére sem tette meg, elôadódott az a társadalmi igény, hogy azáltal, hogy feliratkozik a külhoni állampolgárságot igénylôk listájára, ki-ki a saját nevében - nem kívánva képviseletre szorítkozni -, maga vállalja fel a problémát.

Boros Ernô
(Szatmári Friss Újság, 2000. november 21.)