Mester, miért hívják a te utadat a
bárányfelhők útjának?
Röviddel Buddha halála előtt valaki azt
kérdezte tőle:
„Mi lesz
a buddhával, ha elhagyod a testet?
A buddha
lényege megmarad? Vagy egyszerűen
eltűnik a végtelenben?"
Ez egy
régi, sokszor felmerült kérdés. A monda szerint Buddha azt válaszolta: „Mint a bárányfelhő, a Buddha
eltűnik..."
Ma reggel sok bárányfelhő volt az égen. Most nincs egy sem. Hová mentek?
Hogyan jöttek létre? És hová tűntek? A bárányfelhő misztikus... megjelenik és
eltűnik.
Mi a
bárányfelhő lényege?
Ez az
egyik oka, hogy utamat a `bárányfelhők útjának' neveztem. De több oka is van, és nem ártana, ha
meditálnál ezeken...
A bárányfelhőnek nincs gyökere sehol; nem tartozik
sehova, vagy úgy is mondhatod: a
gyökere a semmiben van. És mégis, ott van az égen. A Lét olyan, mint a
bárányfelhő; nincs gyökere semmiben,
nincs oka létezni... Nincsenek céljai. Mégis ott van; egyszerűen
csak létezik. Létezik, mint rejtély.
Nincsenek tervei, nincs semmi célja, csak van; sodródik a végtelenben. Nem kell
sehova se elérnie. Nincsenek állomások az útján. Az útjának nincs is vége. Nem
tudod felizgatni, nem tudsz az útjába
állni, mert akárhol van - az volt a célja. Megérkezett.
Ha céljaid vannak, akkor valami mindig az utadban áll.
És minél erősebbek a célok, annál több
és annál magasabb előtted az akadály. A
te agyad tele van célokkal, és ezek megszabják az irányt.
A Teremtés csak létezik, cél nélkül. Nem megy sehova. Nincs cél és nincs ok.
Amint
terveid születnek, ellentétbe kerülsz. Ne felejtsd, amit mondok: ellentétbe
kerülsz, és a Lét milliószor erősebb nálad! A Lét ellen lehetetlen győzni. A te életed parányi; hogyan tudnál te az
élettel harcolni? A Lét végtelen. Lehetetlen győzni felette. Elképzelhetetlen,
hogy egy `személy' sikeres legyen. És ne feledd, a Teremtés... az cél nélküli.
Terveid csak neked vannak, ezért mindig te vagy a vesztes!
A bárányfelhő sodródik, amerre a szél viszi. Nem ellenkezik, nem harcol, nem birtokol, és mégis - mindenek fölött van.
A bárányfelhőt nem tudod legyőzni vagy leigázni. Nem gondolkozik,
őt nem érintik sem a teóriák, sem az ideológiák. Ezért legyőzhetetlen. Ha célt
tűzöl ki magad elé, indokokat keresel, vagy tartalom után kutatsz... ha bolond
fejjel azt hiszed, hogy majd elérsz valahová - már megszülted a problémáidat. A
vesztes pedig te leszel, az biztos. A vereséged a Lét lényege.
A bárányfelhőnek nem kell sehova se mennie. Minden
dimenzió az övé. Minden irány az övé. Neki semmi sem fölösleges. A Teremtés
csupán létezik, és elfogad mindent. Azért hívom utamat `a bárányfelhők
útjának', mert olyan, mint én; nincs iránya, csak sodródik.
Egy irány mindig céltudatos. A bárányfelhő útja viszont céltalan. Halad
cél nélkül, halad irány nélkül, halad gondolat nélkül. Érted mit mondok? A cél,
az elme, és a gondolat - az mind egy. Ezért vagy képtelen felfogni, hogy miként
lehet létezni cél nélkül.
Az ember annyira abszurd... Még ilyen kérdéseket is kapok, hogy: „Mi a
meditáció célja?"
A meditációnak nem lehet célja, mert a meditáció azt
jelenti: tér. Végtelen tér. Mi lehet a tér célja? Ott vagy... most... nem mész
sehova. Ahol most vagy - az a cél. A cél itt van, Most! Amint a célt elmozdítod
innen, a gondolat elindul tekervényes útján az agyban, és elkezdődik egy
végtelen út... A gondolat megy a jövő felé, és ez megszabja az irányt: a
múltból a jövőbe... És a céllal együtt megszületik az idő, és azzal a halál.
Számodra minden az idő keretén belül történik.
A bárányfelhő úszik a végtelen térben, szabadon; nincs
jövője, nincs akarata. Ez történik, itt és most. Minden pillanat örökkévaló. A
te agyad nem tud meglenni cél nélkül. Ezért kell elmédnek állandóan új célokat
termelnie. És ha az úgynevezett világi célok már nem jók - az agy termel
túlvilági célokat, vallásos célokat, természetfeletti célokat... Ha a pénz már
nem érdekel, akkor szent akarsz lenni. Ha az úgynevezett verseny a piacon már
nem érdekel, akkor Istenben, vagy a
meditációban keresed a célt. Az ambíció más ruhát öltött, elhatározod: `inkább
szent leszek', mert agyadnak mindig
kell cél.
Számomra csak az vallásos, akinek nincs célja. Ez azt
jelenti, hogy a gondolat megállt, - mintha nem is lenne - s csak akkor használod az agyadat, ha szükség van rá...
Képzeld el magad, mint bárányfelhőt,
gondolatok nélkül.
Biztosan hallottál arról, hogy Tibetben nagyon erős a
meditáció szelleme. A remete ül egyedül a hegy csúcsán... nincs körülötte
senki... meditál a bárányfelhőn... azok pedig úsznak a végtelen térben...
Lassan eggyé olvadnak, kettőjük között már nincs is különbség. A meditáló remete:
a bárányfelhő. Nincs gondolata, nincsenek határai, nincs benne ellentét vagy
küzdelem. Nem lehet eredményes, és így nem lehet vesztes sem. Élvezi, hogy él.
Ünnepli az örökkévaló pillanatot, a Lét eksztázisát.
Ezért hívom utamat a Bárányfelhő Útjának. Azt szeretném, ha belőletek is bárányfelhő válna, és
lebegnétek velem a végtelen térben. Azt
mondom `lebegnénk', nem azt hogy `mennénk' - csak sodródnánk a széllel. Akárhol vagy: az a cél. Minden pillanatban
a célban vagy.
Ti mindannyian felszabadult emberek vagytok, és mindannyian a célban vagytok. Olyan
tökéletesek vagytok, amennyire csak
lehetséges; mint Buddha, vagy Mahávira, vagy
Krisna. . . Semmi mást nem kell elérnetek. Most, ebben a
pillanatban minden itt van.
Csak ti
ezt nem látjátok, mert nem vagytok éberek. Az agyatok a jövőben kószál, mert nem vagytok itt. Mert
nem vagytok éberek arra, ami itt van -
MOST.
És ez már nagyon régóta így van. Sok millió életen keresztül ez így történik. Te Buddha vagy minden
pillanatban; és mégis, hogy tudod ezt
mindig elmulasztani?? Az egész Természet itt van, most, ez a Valóság. Ne mulaszd el! Ébredj fel!
De nem tudsz éber lenni és a `Most'-ban lenni, mert a
célt a jövőben keresed, és ezért azt
hiszed, hogy valahová menned kell. A saját akaratod az akadály, az áll az
utadban, attól nem látod azt, ami van. Amint ezt felismered... ha kinyílik a
szemed - minden rejtély eloszlik, és
meglátod, hogy minden és mindenki tökéletes - ez alatt azt értem: minden Isten. Nincs is más, csak
Isten. Minden a Teremtés, és annak te
szerves része vagy. Ezért van az ősi szanszkrit mondás: Tat Twam Asi - Az Te Vagy. Ez nem azt jelenti, hogy azzá kell válnod, mert az azt jelentené, hogy még
nem vagy az. És ha nem vagy az, akkor
hogy tudnál azzá válni? A magból nő a fa, de már a mag is az. A kőből nem-nőhet fa. A fa majából lehet csak fa,
mert az már az.
Így a kérdés nem az: hogyan kell azzá válni? A
helyes kérdés: hogyan lehet ezt
felismerni? Amikor a mag megnyilvánul, azt hívjuk fának. A nem-megnyilvánult
fa: a mag. Ez tehát csak felismerés
kérdése, mert ha mélyen magadba nézel - a magból azonnal fa lesz. A tibeti misztikusok, zen mesterek, szufi
dervisek mind beszéltek a
bárányfelhőről, mert ezzel a szimbólummal
találták meg a kapcsolatot... a hidat azokhoz, akiket kerestek.
Legyen ebből számodra is meditáció; és akkor sok
minden megvilágosodik majd előtted. Ne
csinálj az életből problémát, mert ha
azzal kezded, akkor nincs kiút. Ha az élet számodra probléma, akkor az is marad.
A filozófia útja a probléma-keresés, ezért a filozófia mindig félrevezet.
Mindig. Nincs jó filozófia - lehetetlen. A
filozófia badarság, és hinni benne butaság. A filozófia már eleve abból indul ki, hogy az élet egy nagy probléma.
Már a kezdet rossz, ezért lesz az
életből megoldhatatlan probléma. Pedig az élet nem probléma, hanem misztérium. Érted? Ez az igazi vallás.
És a bárányfelhő is egy nagy misztérium; váratlanul megjelenik, és váratlanul eltűnik. Gondolkodtál már ezen? A formája állandóan változik, nem tudod megnevezni - és ha mégis, az csak a te agyad szüleménye. A felhő állandóan változik, valójában nincs is formája, és ez pont olyan, mint az élet. A formát a te agyad szüli. Ebben az életben férfinek születtél, az előző életedben pedig nő voltál. Ebben az életedben a bőröd fehér, de a következőben lehet, hogy fekete. Ebben a pillanatban intelligens vagy, de öt perc múlva úgy viselkedsz, mint egy idióta. Most csöndben vagy, és figyelsz, de pár perc múlva már üvöltözöl valakivel, mint egy őrült. Azt hiszed, hogy ez megszabott forma..? hogy ennek így kell lennie? Vagy te is állandóan változol? Meg tudod határozni, hogy te ki vagy? Ebben a percben talán azt mondod: igen - de közben tudod, hogy ugyanúgy lehetsz annak az ellenkezője is.
Azt mondod valakinek: 'szeretlek!' - de tudod, hogy a
gyűlölet lehetősége is benned van. Azt mondod valakinek: `barátok vagyunk' - de
az ellenség már ott kuncog benned, és csak a pillanatra vár. Most azt mondod:
`boldog vagyok' - de egy perc sem telik el, és hová tűnt a boldogságod?
Nem tudsz határokat definiálni magadnak. Ha ez
tudatosodik, olyan leszel te is, mint a bárányfelhő; forma nélkül, név nélkül -
lebegsz a térben. Az én életem ilyen - élet ego nélkül.
A átlagember élete rutinszerű, halott; minden csak forma és sablon. Halad a vágányokon... mint a vonat, megy egyik állomásról a másikra... Minden állomásnak neve van, és neki oda kell érnie. A sannyasin élete olyan, mint a bárányfelhőé; lebeg az éterben. Nincs vágány, nincs rutin, nincs szabály... úgy is mondhatod: ő tulajdonképpen senki. Nincs Én, nincs személyiség. Ha e szerint tudsz élni, akkor te is ezt az utat járod. Minél erősebb az Én, annál betegebb az ember. És minél könnyebb, annál közelebb áll valódi mivoltához. Az ego olyan, mint egy súly - leterhel. És minél könnyebb vagy, annál könnyebb repülnöd.
Az élet nem probléma, hanem rejtély. Ez azt jelenti, hogy
megoldani lehetetlen, de azzá válni nem. Problémákkal csak az elméd tud
foglalkozni, és ha sikerül is megoldanod - mennyivel jutottál előbbre? Egy kicsit több ismerettel rendelkezel, az
igaz, de az nem eksztázis, az nem
önismeret.
A misztérium olyan, hogy eltűnsz benne... eggyé válsz
vele. Ebből fakad az eksztázis, aztán
az áldás... aztán a legvégső, a legnagyobb boldogság, ami az emberi lényt
érheti.
Az igazi vallás - Rejtély. Mit tudsz te erről? Erről az
ego nem tud semmit; ehhez fel kell
fedezned magadban a rejtélyt. Ha
elmerülsz a rejtélyben, amely már réges-régen benned él, csak akkor és
csakis akkor... felismered a rejtélyt másokban is. És akkor a hasonló találkozhat a hasonlóval, a hasonló
felismeri a hasonlót...
Élj, és keresd a rejtelmet. Az már vár rád; ott van
mindenhol és mindenben. A bárányfelhők,
a csillagok, a virágok, a patak
csörgése... minden, amit látsz, az rejtelmes; és legyen az mind meditáció.
Meditáció azt jelenti: elolvadni az élet rejtélyében. Öld meg magadban azt, ami elválaszt. Te, mint
személyiség, meghalsz; de az, amit az
ego-ért kapsz cserébe,- az a végtelen, örökkévaló Élet. És egyszerre csak kinyílik az ajtó, egy új
fényben látsz mindent. A világ, ami
eddig közönséges volt, eltűnt, és minden alapjaiban más; a határok eltűntek, minden egy - egy veled.
De ehhez neked, mint személyiségnek, el kell tűnnöd. Fedezd fel önmagadban a kulcsot. Nem az élet
a probléma, hanem te vagy a probléma.
Te vagy a laboratórium, és te vagy a kísérlet. Ne az élet problémáját akard megoldani, hanem a sajátodat.
Tudjuk... az élettel szemben tehetetlenek vagyunk, ezért csináltunk belőle
problémát. Elhitetjük magunkkal, hogy mi az élet problémáival foglalkozunk,
hogy azok talán mégiscsak megoldhatóak,
hogy talán mégis hatalmunkban áll megoldani őket.
De légy őszinte, nem tudsz csinálni semmit.
Tehetetlen vagy. Jön a halál, és nem
tudsz semmit. Ezért támaszkodsz egyre inkább az agyra; azt hiszed, hogy matematikával, logikával, filozófiával
elérsz valamit... De nem. Így csak egyre távolabb kerülsz lényedtől. Elzárod magadtól az eksztázis
lehetőségét – nincs költészet, nincs románc.:. Az élet így tárgyias lesz, nem lesznek szimbólumok.
Szóval, amikor azt mondom, hogy az én utam a bárányfelhők
útja, akkor ez csak szimbólum. Így a bárányfelhő nekem nem egy tárgy, hanem egy szimbólum, egy költői
szimbólum, mely a rejtélyessel és a
csodálatossal való összeolvadásra utal.