„Aki Alit átkozza, engem átkoz”
[hadith, forrás: Musznad Ibn Hanbal]
Az Iszlámban a szunnita muszlimok szerint a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) utáni első négy kalifa személye szent és sérthetetlen, akiket szidni, átkozni, stb. szigorúan tilos. Egyes vallástudósok odáig merészkednek, hogy az ilyen cselekedetet hitetlenségnek, kufr-nal nyilvánítják és azt, aki ilyet tesz, hitehagyottnak tartják.
Ehhez képest érdekes, hogy Moáwiya, aki éppen sok szunnita közt „élvez megbecsülést” uralomrajutása után rendeletet adott ki a negyedik-akkora már halott- kalifa, imám Ali (béke vele) átkozására.
Szunnita bizonyítékok:
Ibn Hadzsar Al-Aszqaláni Fath Al-Bari című munkjában, amely tulajdonképpen Bukhári hadith-gyűjteményének a kommentárja, azt írja:
„Moáwiya kiadott egy rendeletet, ami megparancsolja Hadrat Ali átkozását. Ezt hallva Sza’d Ibn Abi Waqqász azt mondta: ’Még ha kardot is emelsz a nyakamra és úgy parancsolod, hogy átkozzam Alit, megtagadom.’”
Fathul Bari , 7. kötet, 74 o., Bab Manaqib 'Ali
Muszlim hadith-gyűjteményében ezt olvassuk:
„Moáwiya Abu Szufyán fia megparancsolta ezt Sza’dnak és azt kérdezte: ’Mi akadályoz meg abban, hogy átkozd Abu Turábot? [megj.: Abu Turáb imám Ali egyik jelzője volt] Sza’d azt felelte: ’Nem emlékszel, hogy a Próféta három erényét említette Alinak? Ígyhát én nem fogom őt átkozni!’”
Forrás: Muszlim, a Társak erényeiről c. fejezet, Ali erényei, 5916. hagyomány
Mohibuddin Al-Tabari klasszikus hadithokról szóló munkájában, a Riyád al-Nádirában azt írj:
„Moáwiya megparancsolta Sza’d Ibn Abi Waqqásznak, hogy átkozza Alit.”
Forrás: Riyád Al-Nadira, 3. kötet, 194. o.
Ibn Máddzsah hadith-gyűjteményében (sznan Ibn Máddzsah) ezt olvassuk:
„A zarándoklat felé vezető útján za’d találkozott Moáwiyával, útitársai pedig méltatni kezdték Alit, mire Moáwiya tiszteletlenséget mutatott. Sza’d kifakadt: „Miért modnasz iylen dolgokat?!’”
Forrás: szunan Ibn Máddzsah, Dhikr ’Ali, 12. o.
Ibn Kethir „Al Bidáya Al-Niháya” c. munkájában említi:
„Sza’d Ibn Abi Waqqász azt mondta Moáwiyának, magad mellé ültettél a trónon és lkedzted átkozni Hadrat Alit.”
Forrás: „Al Bidáya Al-Niháya”, 7. kötet, 341. o. „Ali erényei”
Alláma Szibt Ibn Dzsawzi Al-Hanafi Tadhkirat Al-Khawwasz c. munkájában et írja:
„Moáwiya megparancsolta a népnek és sza’d Ibn Abi Waqqásznak, hogy átkozzák Alit; ez feldühítette Sza’dot, s elutasította, nem törődve azzal, mit gondolnak majd mások.”
Moáwiya meggyilkoltatta Hidzsr Ibn Ádit, egy szahábit
Maulána Szeyyid Abu-l-Alá Al-Maudúdi,e gy nemrég elhunyt jeles szunnita teológus így ír „Khilafat wa mulúkiyát” c. könyvében:
„Hadzsr Bin Adi a Próféta egy jámbor, istenfélő társa volt, és nagy szerepe volt az umma [iszlám közösség] összetartásában. Moáwiya uralma idején, mikor Ali átkoztatása szokássá lett, az emberek szíve vérzett , azonban a nyelvükbe haraptak, és megtették, félve a halált. Kúfában Hadzs Ibn Adi nem maradt csendben és elkedzte dícsérni Alit, s lítélte Moáwiyát. Ameddig Mughira volt Kúfa kormányzója, elnézte neki, amikor azonban Ziyád került hatalomra, ennek vége szakadt. Ő [Ziyád] midnen szónoklata után átkozta Alit, Hidzsr pedig megvédte. Egy alkalommal Hidzsr figyelmeztette Ziyádot, mert elkésett a pénteki imáról, mire Ziyád letartóztatta őt és 12 társát, azzal a hamis váddal, hogy a kalifa [Moáwiya] ellen szervezkedett és átkozta őt. Tanúkat is gyűjtött, akik megvádolák idzsr-t, hogy azt mondta, a kalifátus csak Ali utódait illetik meg […] A tanúk közül Qadi Shudri vallomását használták fel.
A védlottakat Moáwiya elé idézték és halálra ítéltették. Azzal a feltétellel szabadulhattak, ha átkozzák Alit és kimutatják az iránta való gyűlöletüket, Hadzsr azonban ezt ezzel utasította vissza:
-Nem mondok semit, ami Allah haragját kiváltja.
Végül őt és hét társát meggyilkolták. Közülük Abdulrahman Ibn Hasszánt visszaküldték [Kúfába] egy írott paranccsal, hogy a lehető legrosszabb módon öljék meg; Ziyád élve eltemette.”
Szunnita források:
Tárikh Al-Tabari, negyedik kötet, 190-208.o.
Ibn `Abdul Barr Al- Isztiáb c. könyve, első kötet, 135. o.
Ibn Athir Tárikh c. munkája, harmadik kötet, 234-242. o.
Ibn Kathir: alBidaayah al-Nihaaya, nyolcadik kötet, 50-55.o
Ibn Khaldún, harmadik kötet, 13. o.
A Kanz Al-Ummal c. szunnita ahdith-gyűjteményben Aisha, a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) hagyományozza a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) egy hadithát, miszerint:
„Aki megöli Hadzsr-t, magára haragítja Allahhot.”