az ima alatt nem lehet másra koncentrálni, mert az egyfajta beszélgetés Allahhal. A leborulás mozdulata a hívő alávetettségét hangsúlyozza, így a mozdulatok szimbolikus jelentést is kapnak. A hadíszok szerint a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) sokszor összevonta a napi öt imát, mégpedig úgy, hogy a reggelit külön, a délit a délutánival, az estit pedig az éjjelivel imádkozta, mégpedig akkor, mikor nem volt sem eső, sem nem voltak úton (források pl. tirmidhi, stb.), ezért ez lehetséges így is.
Az ima iránya a "qibla"; a hely pedig, amerre fordulni kell, a mekkia Kába szentélye:
"Fordítsd hát orcádat a szent mecset felé! Bárhol is legyetek (ó, hívők), fordítsátok hát orcátokat az Ő irányába!..."
(2:144)
Erre imádkozik tehát minden muszlim; a közös imairány tudatosítja a hívőkben a testvériség érzését, ami nagyon fontos a vallásban.
***
Dua: a dua fohászt jelent , s noha ez nem kötelező a vallásban, nagyon ajánlott. A vallás szerint a duákat Allah teljesíiti mindig, s ha mégsem teljesülne, bele kell nyugodni, mert-ahogy a Koránban van- lehetséges, hogy valami, amit szeretnénk, valójában rossz nekünk. Az emberek sorsát Allah irányítja, azonban a sors és a fohász ellenfelek, harcolnak egymással és ha az emberek fohászkodnak, elháríthatnak maguk felől olyan rossz dolgokat, amik a jövőben várnának rájuk. A fohászhoz nem kell az előtte való rituális ima, nincs helyhez vagy időhöz kötve, nők is fohászkodhatnak, ha éppen havi vérzésük van. Sok duát ismerünk, amit a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) mondott és a legjobb ezeket elmondani a hívőknek, de ha ezt nem ismeri, vagy nem akarja, saját szavaival is fohászkodhat Allahhoz.
A duáról így ír a Korán:
"Ha az én szolgáim kérdezni fognak Téged felőlem, úgy én közel vagyok (hozzájuk) és felelek annak a fohászára, aki hozám fohászkodik." (2:186)
"A ti uratok azt mondja: fohászkodjatok hozzám és én felelek nektek! (40:60)
A dua-e-Kumaylban például az ember azt mondja: "Allahummaghfir liyadh dhoonoo ballatee tah bisud dua"-"Allah, bocsásd meg a bűneimet, amik nehezítik fohászomat!".A bűnök nehezítik a fohász teljesülését.
A due-e-Iftihtáhban azt mondjuk: "fa inn abta anni, atabtu bidzsahli aleyk. Wa la allaladhi abta a anni huwa khayru lí ilmika bi aaqibatil umúr."-"S ha nem teljesülne (késne) a meghallgatás, talán haragudnék, pedig lehet, hogy ez volt a legjobb nekem, mert Te ismered a dolgokat."
a duát tetteknek kell követnie. Imám Ali (béke vele) azt mondta: "bizony aki fohászkodik, de nem tesz semmit, olyan, mint egy húr nélküli íj."
A fohászkodás leginkább Ramafdán havában van elfogadva, etért akkor mindenképpen a lehető legtöbbet kell fohászkodni, de mint már említve volt, a dua olyan beszélgetés Allahhal, amit mindig, mindn időben és mindenhol meg lehet tenni.
Dua-e-Iftihtáh: ezt a fohászt a Mahi (béke vele) hagyományozta ránk:
Ya Rabbi. Innaka tad úni fa uwalli ank. wa tatahabbabu ilayya wa ata baghadhu ileyk.Wa tatawaddadu ileyye falá aqbalu mink ka'anna liyat tatawwalu eleyk." (Ó, Istenem, te hívsz engem és én elfordulok tőled. Te szeretesz engem és én haragos vagyok. Szeretetet mutatsz felém és én nem felelek, mintha bizony feletted állnék)
"Fa lam yamnaka dalika min ar-rahmati lí wa-l-ihszán ileyy. Wataffadulí aleyya bidzsúdika wa karámik." (De ez nem akadályoz meg téged abban, hogy irgalmas legyél hozzám, jó legyél hozzám és jót tegyél velem a nagylelkűséged miatt)
a dua végén ezt kérjük:
"Isfi bihi szudúraná wa adhib bihi ghayda qulúbiná. Wahdina bihi limakh tulifa fíhi min al-haqqa bi-idnik. Innaka tahdí man tasha'u ila szirát il musztaqím" (A 12 imámunkon keresztül tisztísd meg a szívünket, távolítsd el tőle a haragot és a gyűlöletet és vezess minket az igaz útra, mert Te azt vezetsz oda, akit akarsz.)
