Az Iszlám vallás és a nők
Egyöntetű eredménye minden felmérésnek, hogy az Iszlám vallásba betértek közt többségben vannak a nők, főként az Egyesült Államokban. Hogy mi ennek az oka, annak magyarázatára számos felmérés, közvéleménykutatás született, itt csupán néhány mondatban szeretnénk megvilágítani néhány olyan dolgot, amit betért nők mondtak, ahogyan ők látják a vallás és a nők kapcsolatát.
Az Iszlám teljes jogú embernek ismeri el a nőt, olyannak, mint a férfit, s egyiknek sincsen felsőbbsége a másik felett, hacsaknem taqwában (istenfélelem).
"Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket (...)Allah előtt (azonban) az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélőbb."

Allah tehát azt mondta itt, hogy minden ember férfitől és nőtől született, s együtt említi őket. Az Iszláme előtti időkben az Arab-félszigeten voltak törzsek, vagy költők, akik a nőket állatként kezelték, vagy úgy beszéltek róluk
mint olyan lényekről, akiknek nincsen lelkük. Erre rácáfolt a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján), aki azt mondta:
"Köztetek az a legjobb, aki a legjobban bánik a feleségével."
Ezenkívül tudjuk, hogy soha nem emelt kezet egyetlen feleségére sem, s véget vetett a lánygyerekek leértékelésének, hizsen neki magának is "csak" lányai voltak, egy közülük az imámok (béke velük) édesanyja lett, Fatima (béke vele). A nőknek tehát az Iszlámban nincs miért szégyenkezniük, számos olyan hadithra (prófétai hagyományra) gondolva, ami őket a légnagyobb megbecsüléssel említi vagy azokra a nőtársaikra gondolva, akik az Iszlám hajnalán tudósok, kereskedők vagy éppen harcosok voltak.
Az Iszlám álláspontja a nőkkel kapcsolatban-a helyes álláspont-jellemző az egész vallás szellemiségére, azaz az egyensúlyra törekszik: nem nyomja el a nőket, mint az a régi társadalmakban, pl. Kínában szokás volt, vagy ami ma is a világ sok elmaradottabb helyén gyakorlat, de nem is tekint úgy sok nyugati nőre (tisztelet a kivételnek), mint esetleges példára. A muszlim nő valahol a kettő között van: öltözete, viselkedése, mind lelki békéjét szolgálják, óvják, ne kerüljön bajba, s vigyázza, hogy ne vétkezzen a nyelvével (pl. pletykálkodással, ld. ghayba). Értékes teremtmény, akinek megbecsült szerepe van: feleség és anya, de emellett vállalhat munkát, bármit, ami nem mont ellent vallása törvényeinek.
Sok nyugati ember úgy tekint a nőre, mint kizsákmányolt, elnyomott lényekre, azonban igen sok muszlim is úgy tekint a nyugati nőkre. Az Iszlám vélekedés az, hogy a kozmetikai ipar, a szépségversenyek, stb. rabszolgává tette a nőt, saját testének rabszolgájává. A hiúságok eme vásárán a legtöbb fiatal lánynak, asszonynak nem marad más választása, mint feláldoznia belső értékeit a külsőkért, s -sokszor- "élveznie" a feminizmus gyümölcseit, azaz a napi megerőltető munkát, nehézségeket, s a félelmet, vajon ahogy az idő múlik, miképpen képes megőrizni külső díszeit?
Az iszlám társadalmaknak is megvannak a problémáik természetesen, akár a muszlim nőknek is. Azonban az a muszlim nő, akit bánat vagy baj ér, talán éppen nőiessége miatt, hogyha szilárd hite van az Iszlámban, tudni fogja, hogy az a dolog, amelyből fakadóan neki valami rossz jutott, nem a vallásból való. "Az Iszlám a válasz".-mondják mostanában nagyon sokan és ez így is van! Az ilyen asszonynak megmarad a hite és akinek van hite, az mindennél erősebb. De vajon ha egy nyugati nő szépsége elvirágzik, ha nem tud megfelelni azoknak a kemény kihívásoknak, amik rá várnak nap mint nap a világban, ő vajon mihez fordul? Miben marad neki hite? Nagyon sokszor semmiben.
Természetesen vannak nők, akik azt mondják erre-és a maguk szempontjából jogosan-, hogy ők élvezik ezeket a kihívásokat, karrierjük építését. mozgalmas életüket. Mindezen dolgok nem tilosak muszlim nőtársa számára sem, de az Iszlám elsősorban a lelkiségen és a spiritualitáson alapul. Ha az ember hisz, akkor lelkét élete során arra az utazásra készíti, amely halála után vár rá és amely után megmérettetik. A hagyományok ezt az életet próbatételnek nevezték, s ha így vesszük, akkor az első, amit meg kell szereznünk ehhez az utazáshoz, az a lelki béke, a lelki tisztaság. Mikor van erre időnk? S nem elsősorban üres órákról beszélek a nap folyamán, hanem belső időnk? Nem fenyeget-e minket az a veszély, hogy az anyagias értékek és a materialista életszemlélet eltávolít minket az élet valódi céljától?
Tisztítsuk hát meg lelkünket elsőnek, forduljunk Allah felé és ne szégyelljük kutatni az élet valódi értelmét és azt, minek vagyunk az evilágon! Meg fogjuk látni, hogy a kendő nem akadáklyoz minket semmiben, de ha van hitünk, s hisszük, hogy Allahnak engedelmeskedünk ezzel, megtaláljuk azt a nyugalmat a szívünkben, ami jó és megbízható társunk lesz ebben az utazásban, amit életnek nevezünk.
Allah adjon mindnyájunknak szép utat, amely során elegendő értéket viszünk magunkkal és mire célhoz érünk, elmondhatjuk, hogy tudjuk, kik vagyunk és miért éltünk.
Vissza