A következő éjjelen Nardzsisz hercegnő álmot látott, amelyben Jézus (béke vele) látogatta meg, s azon a helyen álltak, ahol az esküvőt akarták megtartani. S mögötte, isteni fényben, ott állt Mohamed próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) és Ali imám (béke vele). Mohamed (Allah áldása és békéje rajta és a családján) ezt mondta: "Ó, Jézus, azért jöttem, hogy megkérjem a te leányod kezét az én fiam Hasszán el-Aszkari számára" (Megj.: úgy tartották, hogy a hercegnő Jézus egy távoli leszármazottja volt; az Iszlám szerint Jézus nem halt meg, hanem másvalakit feszítettek meg helyette). S a házasság megköttetett Nardzsisz álmnában. Mikor a hercegnő felébredt, megijedt, mert maga sem értette az álom jelentését és nem mert róla beszélni senkinek. Különös kór lett rajta úrrá, nem evett semmit és hiába hívtak hozzá híres orvsokat, egy sem tudott rajta segíteni. Ő maga sem értette a betegéségét, azonban álmában egy hangot hallot, hogy gyógyulása attól függ, mikor eresztenek szabadon néhány fogylot, szabadítanak fel néhány rabszolgát. Nardzsisz elmondta álmát apjának, aki megtette , amit a lánya kért. Ekkor a kór eltávozott a hercegnő testéből és ő újra egészséges lett. A következő álmában Nardzsiszt meglátogatta Fatimat Zahra és Mária, Jézus anyja (béke velük), s elmondták, hogy imám Hasszán el-Aszkari nem jöhet el hozzá, amíg ő le nem teszi a tanúságtételt, azaz ki nem mondja, hogy nincs más isten, csak Allah ás Mohamed az ő prófétája. Miután Nardzsisz így tett, meglátta álmában az imámot, s szívében szerelem támadt iránta, mély, őszinte érzés, amit Hasszán el-Aszkari (béke vele) viszonzott. A hercegnő napról-napra jobban szerette azt az embert, akit Allah válaszott számára és várta, egyre várta az éjjeleket, amikor álmában láthatja a kedvest. Hanem nemsokára türelmetlen lett, s azt kérdezte az imámtól( béke vele), hogya találkozhatnának. Hasszán el-Aszkari (béke vele) elmondta neki, hogy nemsokára összecsapások lesznek a muszlimok és a bizánciak közt , neki pedig el kell intáznie, hogy a hadsereggel mehessen. (megj.: nem biztos, hogy ez a "háború" valóban egy összecsapás lett volna, vagy csak egy akkor szokásos határvillongásról lett volan-e szó). Nardzsisz így tett és fogságba esett. Egy rabszolgakereskedő vette meg, aki arra számított, hogy jó áron eladhatja majd.
Imám Ali Naqi (béke vele) ekkor egy latin betűs levelet írt, borítékba tette és megbízta egy bizalmas barátját, Basír ibn Szulejmánt, hogy menjen el ezzel a levéllel Bagdadba, a Tigris folyó kikötőjéhez, ahol a Szíriából érkező hajók kirakodnak. Azt mondta neki, keressen egy hajót, amelynek a kapitányát Amr-nak hívják. Lesz vele egy rabszolgalány, ezüst ékszerekkel és sűrű fátyollal, amely megóvja őt attól, hogy idegen emberek meglássák vagy megérintsék őt. Ali Naqí imám (béke vele) megmondta, hogy ez a leány a bizánciak nyelvén beszél majd és akárhányszor egy vásárló jár arrafelé, azt mondja neki: "átkozott legyél, ha leveszed rólam a fátylamat", s elutasítja gazdája közeledéseit: "Még ha Dávid vagy Salamon vagyona is lenne a tiéd, akkor is csak vesztegetnéd rám azt!".Basir ibn Szuleimán ugyancsak csodálkozott, hanem mikor az imám parancsa szerint átadta a leánynak a levelet, ő azonnal elfogadta őt tulajdonosának, ezért Basír megvette Nardzsiszt 220 dínárért, majd Hakímához, az imám (béke vele) húgához vitte, ahol Nardzsisz otthonra lelt egészen addig, míg nem találkozott Hasszán el-Aszkari imámmal (béke vele).
Az imám (béke vele) élete nagyrészét a kalifa börtöneiben töltötte, olyan cellában, ami túl szűk volt ahhoz, hogy le lehessen benne ülni és túl alacsony, hogy felálljon. Nem kapott mást sokszor, csak kenyeret és vizet, míg felette a palota nagytermeiben a kalifa lenge öltözetű táncosnőkkel szórakozott és borral csillapította a szomját. Azonban nagy száraszság sújtott le Bagdadra abban az időben és a város népe nélkülözte az esőt már hónapok óta; ekkor feltűnt a vársoban egy keresztény szerzetes, aki képes volt pusztán karjai kitárásával esőt fakasztani az egekből. az emberek követni kezdték és félő volt, hogy az Iszlám vallását elhagyva is csatlakoznak hozzá; a kalifa nem tudta, mitévő legyen. Kiengedte hát börtönéből az imámot( béke vele), aki leleplezte, hogy a szerzetes egy halott próféta egy csontját tartotta a kezében, mikor az égnek emelte azt és ezért fakadt eső a felhőkből. elvette tőle ezt a csonot és maga fohászkodott esőért az egekbe, s Allah meghallgatta imáját és akkor esni kezdett az eső és még sokáig öntözte a termőföldeket és a kiszáradt folyókat. Ekkor az emberek megkérdezték a kalifát: "Mondd, ó, igazhívők emírje, hol volt ezidáig ez az Allahnak igen tetsző ember?". Szégyenkezni kezdett a kalifa és csak ennyit mondott: "A palotámban". Az imám (béke vele) pedig nem szólt semmit. Hanem olyan nagy népszerűség vette körü és az emberek annyira megszerették, hogy a kalifa nem vethette megint börtönbe: hazaengedte a családjához, ahol is találkozott Nardzsisszal. Egy évig élvezhette a leány szerlmét és gyönyörködhetett szeretett feleéségben, taníthatta híveit az Iszlámra, aztán a kalifa újra bebörtönözte. Hanem ekkor már Nardzsisz gyermeket várt, a Mahdit (béke vele), a tizenkettedik imámot. Férjét a kalifa nemsokára hazaengedte, hanem előtte mérgezett gyümölcsöket adott neki, így Hasszán el-Aszkari (béke vele) nemsokára meghalt. A Mahdit( béke vele) pedig a kalifa kerestetni kezdte, hogy megölje, hanem őt nemsokára elbújtatták. A krónikák szerint Nardzsiszt ekkor-mivel fiát nem lelték meg a katonák- börtönbe vetették. Azonban nem tagadta meg férjét ott sem ez a csodálatos asszony, a Mahdi (béke vele) szülőanyja.