-Az orosz kormány azt igyekszik a világgal elhitetni, hogy az élet visszatért a normális kerékvágásába a térségben-mondja Elizabeth Andersen, az Emberi Jogok Bizottságának európai és közép-ázsiai megfigyelője-, de még senkinek nem szolgáltatott igazságot ezekben a rettenetes szexuális zaklatásokban.
Andersen továbbá sürgeti az ENSZ emberjogi bizottságát, ami nemrég gyűlt össze Genfben, hogy adjon ki egy Oroszországot elítélő határozato.
Aszet Aszimova (nem az igazi neve) azt nyilatkozta, hogy otthon volt abban a Februárban, amikor részeg orosz katonák törtek rá és nyolc éves fiára.
-Letépték a ruhámat. Azt kérdezték, hol vannak a férfiak és mióta vagyok férj nélkül.
Amikor ellenkezni mert, megverték és megerőszakolták.
-Nem tudom, hányan voltak-folytatja-, mert elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, azt láttam, hogy vizet locsolnak rám, aztán elmentek.
Aszimova nem jelentette azonnal a történtetket. A nők egy ilyen eset után többnyire szégyellik magukat és úgy érzik, meg vannak bélyegezve.
Más lányokat és asszonyokat letartóztatnak és az őrizet alatt erőszakolják meg őket, ahogyan Luiza Larsanovát is (nem az igazi neve.), hogy állaítólag "így tudják meg, hol vannak a terroristák".
-Először megvertek és ez nagyon rossz volt. De aztán azt mondták, hogy megerőszakolnak és ez sokkal rettenetesebb volt(...) Sírtam és azt ismételgettem, hogy nincs mit mondanom nekik, nem tudok semmit. Nagyon féltem.
A kulturális és társadalmi tabuk ellenére a tanúk és az áldozatok már mernek beszélni a velük történtekről. A sorozatos támadások miatt sokan, akik ellenőrzőpontok vagy távoli véűidékek mentén élnek, igyekszenek elrejteni családjaik nőtagjait.
Kheda Kungaevát elhurcolták otthonról, megverték, megerőszakolták majd megölték 2000-ben. Ezek az esetek sajnos azóta is gyakoriak.
Az Emberjogi Bizottság memorandumot intézett az ENSZ-hez, továbbá 2002 Márciusában levelet küldtek az orosz parlamentenk is, amelyben felszólítják őket, hogy vizsgálják ki az eseteket.
http://hrw.org