Amíg a Biblia úgy utal a két égitestre, a Napra és a Holdra, mint két világító testre, a korán két különböző szót használ rájuk, megkülönböztetve őket a funkciójuk szerint: a „fény” (noor) szót használja a Holdra, míg a „fáklya” szót (szirádzs) a Napra, vagyis ez az, ami megvilágítja a másikat, illetve ami hőt ad.
A „csillag” (arabul nadzsm) szó egy jelzővel jár együtt, ami arra utal, hogy a csillag elég és elpusztul, ahogy áthatol az éjszaka árnyain: ez a szó arabul thaaqib.
A Koránban a bolygó szót a „kaukab” jelöli, ami egyértelműen égi alakzat, s aminek nincsen fénye, ellentétben a Nappal. Ma már ismerjük, hogyan keringenek egy meghatározott pálya körül, a gravitáció pedig függ a tömegüktől és a keringési sebességüktől, ezt a Korán így írja :
„Ő az, aki megteremtette az éjszakát és a nappalt és a Napot és a Holdat. Valamennyien az égbolton úsznak.” [21:33]
A fordítás ezt megint nem szerencsésen adja vissza; aki tud angolul, az pl. Abdullah yusufali Korán-fordítása során jobban megérti a verset:
„It is He Who created the Night and the Day, and the sun and the moon: all (the celestial bodies) swim along, each in its rounded course.”
A magyar fordításban az „úszás” szó a „sabaha” ige, ami valóban jelent úszást a modern arabban, azonban rendesen a mozgás fogalmával jár együtt, ami egy mozgó testből indul ki; a bolgyók és égitestek esetében ezt úgy fordíthatnánk, mint valami, ami a saját mozgásával mozog. Az angol „rounded course” szerintem ezt nagyon jól visszaadja
Vissza