Ebben a két vallásban is hagyománya van az elfátyolozásnak, mind Pál apostol leveli erre intik a hívő nőket, mind a Tóra Izráel lányait. Ezek az asszonyok-ahogyan a muszlim nők ma is-nem férjükért, nem az uralkodóért, nem a szüleikért, hanem Istenért-Allahhért-fátyolozták el magukat.
A muszlim nő számára a kendő olyan, mint az ima; egy formája Allah szolgálatának. A tudat, hogy úgy cselekszünk, ahogyan a Koránban van (de akár mondhattam volna Bibliát is), boldoggá tesz bennünket. Ha hisszük, hogy a Korán Allah szava-ahogyan a Biblia is az-, akkor nem tehetjük meg azt, hogy félig engedelmeskedünk neki, félig nem: betartjuk a könnyű dolgokat és elhagyjuk a nezeket. Ez olyan lenne, mintha csak félig hinnénk el Allah szavait, márepdig félig nem lehet. Ezért van az, hogy a nem muszlimok számára nehéz megérteni a muszlim nők öltözetét. Én úgy gondolom, ha erről közelítünk felé, nem is lehet megérteni, hisz a kendő-hidzsáb-nem önmaga miatt van, nem a kendő van a kendőért, hanem a kendő Allahhért van; ezért ha meg akarjuk érteni, akkor nem a ruhadarab felől kell megközelíteni, hanem a hit felől. Egy muszlim minden cselekedete a hitből fakad, s a kendő csak egy formája az ibádának, ami magyarul istenszolgálatot jelent. A Koránban Allah azt mondja, azért teremtette az élőlényeket a földre, hogy őt szolgálják. Ez sokak számára visszatetsző, mert a "szolgálat" szóhoz negatív képeket társítanak; azonban ibáda lehet az, ha egy hívő rámosolyog egy másikra, ha egy muszlim meglátogatja beteg társát, ha segítünk az éhezőkön, ha betartjuk a parancsolatait, ha udbariask és jók vagyunk egymáshoz: mind-mind ibáda, s ilyen a kendő is. Egy nem muszoim ember ha egy muszlim asszonyra néz, a kendőjét látja; egy muszlim azonban a hitét.
Sokan nem értik, miért hordják a nők a kendőt, kiváltképpen melegben, vagy olyankor, ha ez hátrányukra válik, például álláskeresésnél, stb. Erre a válasz lehet egy hadith (iszlám hagyomány), ami azt mondja:
"Ha egy hívő lemond valamiről, ami könnyebbséget jelent számára egy nehezebb dolog érdekében, amit Allahhért tesz, Allah jobbat ad neki."
Való igaz, hogy néha a kendő nehézséget jelent azoknak, akik először viselik. Ilyenkor a hit az, ami segít, a tudat, amit a hit ad meg, hogy Allhhért tesszük. Az embernek az életben sok olyan dolgot kell megtennie, amelynél vannak könnyebbek és vajon ki(k) miatt teszi ezt meg? A szüleiért, főnökéért, házastársáért, gyerekeiért, vagy éppen idegenek miatt, "ne vegyék a szájukra", egy adott közösség szabályai miatt, stb. Egy muszlima kiváltsága ebben az esetben, hogy ő Allahnak engedelmeskedik, annak, aki termetette, aki a leghatalamsabb ezen a világon, s aki mindennek ura. Nem tartozik engedelmességgel senkinek (elterjedt sztereotípia, hogy MINDENBEN engedelmeskednie kell a férjének, ez azonban csak abban az esetben igaz, ha a férj Allah törvényeit kéri rajta számon), csakis Urának. S a muszlim nők megteszik ezt Érte, méghozzá örömmel, hiszen kit ne tenne boldoggát, hogy kedvére tehet annak, aki az eget, a földet, az élőlényeket és mindeneket megteremtett? Ez olyan öröm, amit igazán csak az érezhet, akinek a hite elég nagy ahhoz, hogy megértse; ha ilyen szintre elértünk, végre nem úgy nézünk a fátyolra, mint az elnyomás és gyengeség eszközére, hanem olyasvalamire, ami a Teremtő kedvére való. S ha ezt megértettük és érezzük a döntés helyességét, megértjük a saját hitünket is; közelebb kerülünk Allahhoz és közelebb ahhoz is, hogy belső békénket megteremtsük és továbblépjünk önmagunk tökéletesítésének az útján, aminek a célja-Allah engedelmével-a Mennyország.
Vissza
