~részletek ayatollah Ibrahim Amini könyvéből~
Az önfejlesztés (angolul selfbuilding) fontos része minden ember lelkének; mindnyájunk-muszlimok, nem muszlimok- arra törekszünk (remélhetőleg), hogy jobbá tegyük önmagunkat, nemesítsük a lelkünket, a hívők pedig hogy közelebb kerüljenek Istenhez-legyen az Allah, vagy nevezzék akárhogyan. Az ayatollah ebben a könyvben ezt a fontos kérdést tárgyalja, és noha teszi ezt a Korán és a szunna (prófétai cselekedetek, hagyományok) alapján, nemcsak muszlimok számára lehetnek a gondolatai fontosak.
Maga a vallás is azért küldetett le, hogy jobbá tegye az mebert és hogy Allah szavai által közelebb jusson beslő önmagához. Azért, hogy megtisztítsa a belsőjét a rossztól, levetkezze állati vonásait, s minduntalan a jobb felé törekedjen. Egy hadithban a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt mondta:
"Kötelezővé teszem nektek a jó erkölcsöket, mert Allah elsősorban ezért küldött engem." (Bihar el-Anwar)
"Azért lettem e küldetéssel megbízva, hogy megtisztítsam az emberi lelkeket" (al-Mustadrak)
Imám szádiq (béke vele) azt mondta:
"Allah jó erkölcsökkel bízta meg a prófétáit; aki felfedezi magában ezt, hálásnak kell lennie Allahnak, aki elveszti ezeket az erényeket, az imádkozzon és sírva könyörögjön allahnak, hogy megbocsásson neki!" (al-Mustadrak)
A Korán nagy hangsúlyt fektet az erkölcsi kérdésekre, több száz helyen foglalkozik vele, amit most helyhiány miatt lehetetlenség idézni. A versek az emberi lelket értékes ékszerként írják le és arra buzdítják a hívőket, hogy folyamatosan tökéletesítsék önmagukat, fejlesszék a tudatukat és a szívüket, s tisztítsák meg magukat; a szellem magasabbrendű, mint az anyag. De a hadithok szerint ez lehet az ember legnagyobb ellensége is, ha nem tisztítja meg, ha nem vigyáz erre a nemes ékszerre.A belső gonosza ellen vívott állandó harc a dzsihád-e-akbar, a nagy dzsihád. Nagy vétke a léleknek az evilági élet iréánti ragaszkodás is, annak minden anyagi dolgával; az Iszlám nem támogatja az aszketizmust, de nem győzi hangsúlyozni ennek az életnek a rövidségét és azt, hogy mi csak utazók vagyunk ezen a világon, a csomag pedig, amit viszünk, az a lelkünk.
"A lélekre és arra, aki megformálta,
és sugallta néki a bűnösségét és az istenfélelmét!
boldog, aki megtisztítja azt," (91:7-9)
A szív ennek a léleknek szerves része, s a Korán számos helyen említi ezt a szót, különböző témákkal kapcsolatban. A szív az, ami-az ész mellett-felfoghatja az isteni üzenetet, s akik nem hisznek, azoknak a szíve a Korán szerint, le van pecsételve. A szívnek is szüksége van pihenésre és az Allahra való gondolásban (dikr Allah) megnyugszik és erőt gyűjt a harcra-a belső ellen. Mert a szív az, ami kételkedik, kételkedhet az Utolsó Ítélet Napjában, amelyik elutasítja, elutasíthatja az isteni szavakat, de ez az a hely is, ahova Allah az érzelmet és az irgalmat helyezte. Az életünk a szíven és a lelken nyugszik, mert ez az, ami az élketet irányítja. A korán és a hadithok elmondják, hogy a szív belső baja okozza gyakran a testi betegségeket, ezek a gyökerei sokszor és a szív betegségei gyakran bizony veszélyesebbek a testénél. A szív és a lélek megtisztításának első lépése a fénnyel való tisztítás, ez a fény pedig az isteni üzenet fénye, Allah, a Korán, a próféták üzenetének hosszú sora. Mert a belsőnk tévelyeg, amíg jeleket nem lát az igazságból, ám ha megmutatjuk neki az apró fényeket a hitből, ezen keresztül elérhetjük, hogy egy napon az örök fényt is meglássuk,a Paradicsomban.
"Irás (ez), amit leküldtünk neked, hogy -Uruk engedélyével-kihozd az embereket a sötétségből a fényre..." (19:1)
Ez pedig a lélek fejlődése, a jó erkölcsök, Allahról való megemlékezés és jócselekedetek. Imám Szádiq (béke vele) szerint a szívben állandó harc folyik a Jó és a Rossz között és nekünk harcolni kell a Rossz ellen.
Önmagunk jobbításának arab neve "takhliyye"; ez három részből áll:
-Megtisztítani a leklket a téveszméktől, rossz gondolatoktól, babonáktól
-megtisztítani a rossz erkölcsöktől
-Feladni a hibákat, a bűnöket és a rosszakat.
Ezeket a dolgokat főleg ésszel lehet csinálni. Imám Músza al-Kádim (béke vele) azt mondta:
"Allah, a Magasságos két bizonyítékkal áldotta meg az emberiséget: az első jelenvaló, a második rejtett. A jelenvalóak a próféták és az imámok, a rejtettek pedig a tudta és a z (ésszel való) felismerés és hit a létezésünkben." (Al-Káfi)
Egy jótanács lehet a léleknek a, amit rengeteg hadith emlt, nevezetesen a cselekedet meggondolása, vagyis mindig fontoljuk meg, mit teszünk. az állatok nemigen rendelkeznek ezzel a képességgel, hanem az ösztöneiket követik; ezek az ösztönök nálunk is megvannak, de vissza kell őket fogni és helyette arra kell támaszkodni, ami bennünk magasabbrendű. Ugyanakkor ezekt az östönöket nem kell elnyomni, hanem egy egészséges korlátot kell kialakítani, egy önkontrollt, ami megintcsak fontos lépés a takhliyye folyamatában. Egy másik jótanács a társaság bölcs kiválasztása; egy jóbarát, akinek nagy tudása van és segíthet nekünk célunk (nevezetesen önmagunk megtisztítása) elérésében, áldása allahtól. az ilyen barát megmondja, ha rosszat cselekszünk és tanécsot ad; mellettünk áll.
Az Iszlámban nagyon fontos a szándék; ha lelkünk jobbítása érdekében imádkozunk, vagy alamzsnálkodunk, fontos, hogy teljes szívből tegyük, ne pedig világi javak érdekében, legyen az akár az emberek tisztelete. Sőt, mi több, a szándék "fee szabíl-illáh", azaz Allah útján kell, hogy végrehajtsuk, Allahért, a Ő nevében. Ha jók vagyunk, tegyük azt Érte, s szívből, ne várjunk érte hálát vagy köszönetet. Ahogy a Korán írja, a jótettnek maga a jótett a jutalma.
Talán nehéznek tűnik az állandó dzsihád önmagunk rossza ellen, de tudnunk kell, hogy Allah irgalmas és segít nekünk, ha látja a szívben az őszinte szándékot. Nem vagyunk egyedül a harcban, mert Ő mellettünk áll.
"Akik azonban érettünk fáradoznak, azokat a mi útjainkon vezéreljük. Bizony, Allah a jóravalókkal van." (29:69)