(Részlet Behisti-Bahonar:Az Iszlám filozófiája c. könyvéből)
„Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a [női] árvákkal, akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni [egyszerre többhöz], akkor [vegyetek feleségül] csak egyet, …” [4:3]
A poligámia, pontosabban poligínia, azaz a tény, hogy a muszlim férfinek egyszerre négy felesége is lehet, egyike az Iszlám családi struktúra vitatott témáinak.
Evidens, hogy a poligámia kérdése akkor merül fel, ha a férjhezadandó nők száma magasabb a férfiakénál, akkor ha van olyan nő, aki önszántából elfogadja annak a férfinek a házassági ajánlatát, akinek már van felesége. E kettő nélkül az ilyen fel sem merül, azonban vizsgáljuk meg, hogyha adott a fenti két eset, mi lenne a társadalom szempontjából a legüdvösebb! Figyelembe kell venni továbbá a tényt, hogy férfiak és nők között bizonyos biológiai egyenlőtlenségek állnak fent, nevezetesen a lányok korábban érnek, de korábban el is vesztik fogamzóképességüket, míg a nemzésképesség a férfiaknál sokkal tovább tart.
Poligámia az Iszlám előtt
Emlékeznünk kell, hogy ez a szokás már jóval az Iszlám megjelenése előtt gyakorlatban volt a zsidóknál például, de akár a perszáknál vagy a kínaiaknál is. A középkor idején azonban elterjedt egy téves nézet Európában, hogy a többnejűséget az Iszlám vezette be; ezt az ideát pl. Will Durant cáfolja meg. Anélkül, hogy megvizsgálták volna tehát, elhintették azt a nézetetet, hogy a többnejűség az Iszlám vallás egyik gyenge pontja és támadható felülete ideológiailag és a cáfolatra sokáig kellett várni.
A francia történész, Gustav Le Bon azt írja:
„Egyik keleti szokás sem volt olyan erősen kritizálva Európában, mint a többnejűség intézménye, …[…]. Az európai írók úgy állították be, mint a muszlimok kitalációját, ami segített az Iszlám terjedésében, s ez hozta magával a Kelet hanyatlását is. Ha e könyv olvasói levetkőzik az előítéleteiket, el kell ismerniük, hogy a többnejűség egy hasznos dolog, amennyiben a Kelet társadalmát nézzük. Segített az embereknek abban, hogy erősítsék a családi kapcsolatokat. […]Ezt a szokást nem az Iszlám vezette be, hanem megvolt az előélete az azelőtti érákban is, úgymint a zsidóknál, a perzsáknál, az araboknál, stb.. Még Nyugaton is, noha az éghajlat nem volt éppen kedvező, a monogámia mint olyan, a legális könyvek kitalációja. ..”
A többnejűség és a feltételei az Iszlámban
Az Iszlám a poligámiát három feltétellel engedélyezi:
-A családi élet tisztaságának és tiszteletreméltóságának megőrzése mellett, tehát ez nem lehet okozója a családi élet hanyatlásának.
-A feleségek száma nem lépheti túl a négyet.
-Mindegyik feleséggel egyformán kell bánni.
Az Iszlám előtt a poligám társadalmakban nem létezett korlátozás a feleségek számára nézve, hanem ezt az Iszlám rögzítette le négyre. Továbbá ahhoz, hogy mindegyik feleséggel egyformán bánjon, a férfinek szüksége van erkölcsi tartásra és erős elhatározásra, ha ezeket nélkülözi, s tisztában van vele, nem engedélyezett számára a poligámia.
Továbbá ami a legfontosabb, az Iszlám a családi életben elsősorban a kölcsönös szeretetre és irgalomra helyezi a hangsúlyt, s ha a monogámia kedvez ennek, akkor ez a kívánatosabb.
A Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt mondta:
„A legjobbak közületek azok, akik a legjobban bánnak a feleségeikkel.” (Man la yaharuhul faqih)
A legjobban asszonyaitok közül azok, akik kedvesek, megőrzik a szemérmességüket, s nem arrogánsak vagy engedetlenek, s hűségesek a férjükhöz, míg ő távol van.” (Waszáil Al-Sía)
Vissza