Ilyen például a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán, ami között ott van a Gibraltár-szoros. Ha megnézzük az erről készült fotókat [ld. Kép], látunk egy sötéttel színezett határt köztük, amit szem nem vesz észre, csak műholdról tűnik fel. Erről így ír a Korán:
„Ő hagyta a két nagy vizet [szomszédosan] folyni, [hogy] találkozzanak,
ám közöttük akadály van, melyet nem hághatnak át.” [55:19-20]
Ez tehát azt jelenti, hogy a két tenger közt olyan akadály van, ami megakadályozza, hogy a vizek összekeveredjenek és elárasszanak mindent. Ez nem azt jelenti, hogy a két tenger hermetikusan le van zárva egymás előtt, hanem találkoznak egymással, ahogyan a képen is látjuk, azonban mikor a víz az egyik tengerből átáramlik a másikba, elveszti az eredeti karakterét és összetevőit és hasonlatossá válik a másikhoz. Eszerint ez a határ egy tradicionális homogenizáló terület a két tenger közt.
A modern tudomány arra is rájött, hogy a folyótorkolatokban, ahol az édes és a sós víz találkozik, némileg más a helyzet: itt a sebesség [nyomás] eltérő. Annak a résznek, ahol találkoznak, eltér a sótartalma a tengerétől, de a folyóétól is. [ld. Kép]
„És ő az, aki hagyta a két nagy vizet szomszédosan folyni-az egyik édes és ízletes, a másik sós és keserű-és kettejük közé korlátot és tilalmas tilalmat rendelt.” [25:53]
Ami a mélytengeri fényviszonyokat illeti, a sötétség kb. 200 méterrel a tengerszint alatt kezdődik, ahonnan kezdve szinte nincsen fény; 1000 méter alatt a fény teljesen eltűnik. Erről így ír a Korán:
„Vagy olyanok, mint a sötétség egy mélységesen mély tengerben, amelyet hullám borít, fölötte másik hullám, afölött pedig felhő. Egyik sötétség a másikon! …” [24:40]
A tudósok azóta fölfedezték az ún. belső hullámok létét, amik különböző sűrűség, nyomáskülönbségű helyeken jönnek létre. Ezek olyanok, mint a felszíni hullámok, s ugyanilyen hullámtörések is kialakulhatnak. Ezeket a belső hullámokat szárazföldről nem lehet látni, de ki lehet őket mutatni a hőmérséklet vagy a sótartalom változásának ismeretében.
Vissza