|
Orkus Nr. 11 – November 2005 Phantasmagoria, egy dark wave formáció Japánból, amely az elő hegedű, gitár s varázslatos énekesnők szokatlan kombinációjával kápráztat el. Miközben ilyen hangzással, képpel és hangszerekkel dolgoznak, a színpadon olyan benyomást keltenek, mintha egy dekadens és szürreális kabaré show-ból teremtek volna itt, egyenesen a harmincas évek Berlinjéből…annál furcsább, hogy a szereplők inkább japán, mint európai vonásokkal rendelkeznek. Fellépésük után, melyet a „Phantasmagorium” keretében adtak – amely egyike azon underground rendezvényeknek, melyet a művészek Japán Nyugatján (?) szerveznek – lehetőségünk nyílott, hogy beszélgessünk velük a japán színtérről, a látvány fontosságáról, s a vérfarkasok iránti előszeretetükről. Orkus: A Phantasmagoria alapfelállása élőben: Aci hegedűn, Nova gitáron, Haru vezető énekesként, valamint legalább egy énekesnő, szokás szerint Akaneko, néha Maron…s van hogy mind a ketten, alkalmanként egy hatodik taggal, Emi által erősítve. Ezek a cserék tudatosan, vagy véletlenül történnek? Vagy csupán nehéz egyszerre összefogni mindenkit? Aci: Ez attól függ, hol játszunk épp. Oszakában élünk, kivéve Akanekot, ő Tokióban, ezért néha nem tud közreműködni. S mindannyiunknak dolgoznunk is kell, így nincs mindig mindenkinek lehetősége a fellépésre. O: A weboldalatokon s cd-n azonban még egy további Phantasmagoria tag is meg van nevezve: egy dalszövegíró. Meséljetek nekünk erről a titokzatos hetedik társról, Karasuról (Varjú). Jelenleg a bandában van, vagy csak együtt keltettétek életre a zenekart, Aci és Haru? Mivel ha a rajongók a színpadon látják a Phantasmagoriát, sosem látják Karasut: ő egy misztérium! Aci: Ő a zenekar vezetője. O: Miért nem játszik veletek élőben? Aci: Túl elfoglalt, folyton dolgozik. O: Mivel foglalkozik? Aci: Webdesigner. De továbbra is ő írja a dalainkat. O: Szóval együtt írjátok a zenét, vagy egy-két dalt ír, amit majd megmutat nektek? Dalrészeket komponál-e, amit ti majd kiteljesítetek? Aci: Csak a billenytűs részeket írja –s mi hozzáfűzzük az általa írt dalokhoz a hegedűt és a gitárt. O: Fellépett valaha is veletek? Aci: Igen, úgy három éve. Akaneko: Kétszer. O: És azóta túl elfoglalt volt? Különös… Meséltétek, hogy nemrég találkoztatok valakivel a másik Phantasmagoriából. Japánon kívül valószínűleg meglepődve tapasztalják, hogy Japánban két zenekar ugyanolyan névvel létezik… s hogy ráadásul ugyanabból a városból származnak, Oszakából. Mindenestre számotokra ez nem jelentett problémát Japánban, mert a gothic színtérhez tartoztok, mialatt a másik zenekar visual kei. Az emberek bizton gondolhatják, miért nem változtatja meg a nevét valmelyik? Aci: Igen, értem. O: Miről beszélgettetek ezzel a másik Phantasmagoria taggal? A nevetekről esetleg? Aci: Nem. O: Node, csak meg kellett tennetek! Aci: Naigen, életemben először találkoztunk… O: Hogy mutatkoztál be – „Hello, a Phantasmagoriából vagyok”?! Aci: Igen, és azt mondta „Én is!”. O: S egyáltalán nem besszéltetek a nevetekről? Miért nem? Haru: A gitárossal ismerkedtünk meg, s ő nem a zenekar vezetője. O: Mégis úgy érzem, sok európai csodálkozna, hogyhogy nem kerestétek meg a zenekar vezetőjét, mondván: „Egyikünknek nevet kell változtatnia”. Egyszerűen nem akartok nevet váltani? Mert ha Japánban nem is okozott nektek említésre méltó problémát, nyilvánvalóan okot ad rá külföldön: A svájci klubbok, ahol októberben játszani fogtok, a honlapjukon a másik zenekar website-ját linkelték. Aci: Gondolkoztunk névváltoztatáson, de úgy véljük „Mi vagyunk az igazi Phantasmagoria”, így nem kell megtennünk. Akaneko: A másik Phantasmagoria egy… Nova: …egy imitáció. O: Ők egy Phantasmagoria-imitáció? Úgy hisztitek, lemásolták a neveteket? Miért? Aci: Én nem tudom. Haru: Talán mert úgy találják, coolosan cseng. Nova: Mi több mint három éve használjuk a nevet. Ők épp csak kezdtek. Aci: Visual kei bandák csak a pénzre mennek. A visual kei Phantasmagora énekese nemrég ténylegesen felhívott, hogy meghívja Harut és Maront háttérvokalistának! O: Micsoda? És ez a „másik” Phantasmagoria szintén nem lát abban kivetnivalót, hogy azonos nevet osszon meg veletek…Japán valóban egy különös ország! Haru: Egyszerűen nem törődnek velünk. Nova: Nincsenek jogaink a névre, vagy ilyesmi. Haru: Lehetetlen, hogy levédessük a nevet, mert Japánban egy szoftvercég már birtokolja a jogokat rá. Phantasmagoria egy komputerjáték címe. O: Páratlan: Aki Nyugaton elsőként kiad egy lemezt egy bizonyos név alatt, azt az afeletti jog tulajdonosának tekintik. Szemben Japánban úgy tűnik nem látnak az emberek abban kivetnivalót, hogy neveket vegyenek fel, melyek már évek óta használatban vannak, s nemzetközileg ismertek: engem felháborított, hogy még John Balance halála előtt a „Coil” fellépését hirdették meg itt, természetesen nem ugyanazét a Coilét. Akaneko: Eredetjogok és tulajdon a bandaneveket illetően lényegtelenek Ázsiában. Aci: És számos banda ír dalokat, azonos címekkel. O: Ha meg kellene változtatnotok a nevetek, gondolkodnátok valami japán választásán? Miért visel annyi zenekar (gyakran különös) angol, vagy más idegennyelvű nevet? Haru: A „Phantasmagoria” jelentése japánul „Gentoki”. S van már egy olyan banda, akit így hívnak. O: Oh, igazán? Nem tudtam róla, hogy ez a kifejezés japánra lefordítható. Szóval van még egy „Phantasmagoria-banda”?! Milyen műfajban honosak? Haru: Egy tisztán lány-pop-csapat. O: Miért választanak oly sokan angol, s nem japán neveket? Ez elterjedt az egész zeneiparban, kivéve talán a női szóló-előadókat. Akaneko: Mert az emberek úgy gondolják, jól hangazanak az angol nevek. Aci: A japánok szerint az angol név jobb. O: Csak a szó hangzása számít, nem a jelentés? Aci: Igen. A jelentés nem lényeg. Egyszerűen coolnak találják az emberek az angol szavakat. O: Mit mondanátok, mióta van gothic-színtér Japánaban, ha a visual kei-t figyelmen kívül hagyjuk? Aci: Hat éve körülbelül. Haru: Visual kei művészek, mint a Malice Mizer voltak az elsők, akik a gothoc fogalmat bevezették Japánba. Ezért is gondolják itt sokan, hogy visual kei és gothic az ugyanaz. A visual kei sok műfjaból merít: punk, rock, metal, goth. Ezen műfajok rajongói felismerik a különbséget, de egy átlag japánnak mind ugyanaz – pusztán zene. Act: A legtöbb japán másként gondolkodik a zenéről. Haru: A goth színtér Japánban nagyon kicsi, míg a visual kei, ami belőle, s már műfajokból is merít, nagy! Aci: Japánnak nagy visual kei kiadói vannak, major kiadók. De egy goth lemezcég sincs. O: Mi volt a ti szemetekben a goth színtér kezdete? Említettétek, hogy hat évvel ezelőtt indult. Mi történt 6 éve? Haru: Szerintem inkább 10 éve volt. O: Ki alapította? Haru: Talán Haruhiko Ash. Aci: Igen, talán. O: Akkoriban dj volt az Eve The New Church-ben, Tokióban. Ismereteim szerint, ő volt az első gothic-dj Japánban….Apropo „Haruhiko Ash” és „Malice Mizer” - Japánban különféle zenkarok, sokféle dark-alternatív” sílust játszanak…néhányan inkább az industrial, mások inkább a deathrock/batcave felé orientálódva…De egyikük sem lépett fel külföldön, kivéve az Eve of Destiny-t: a formáció, melyet Haruhiko Ash a korábbi Malice Mizer gitárossal, Közi-val hívott életre. S senki nem jön Japánba, az igazán nagy számokon kívül, mint Marilyn Manson és idén a Nine Inch Nails. Sok kisebb, jobban meglapozott bandát, mint például a VNV Nation-t, akik úgy fest, különben mindenhol fellépnek, sosem látja vendégül Japán. Nem jön létre zenei cserélődés: Japán el van szigetelve. A belföldi bandák alig hagyják el Japánt, s ameddig egy zenekar nem igazán nagy, alig-alig léphet fel itt valaha is. Az Eve of Destiny ismertek külföldön, míg Japánban csak egyetlen egyszer adtak koncertet. Ezt minden bizonnyal meglepődéssel veszik tudomásul az európaiak. Október végén adtok pár koncertet Svájcban…de ez valami igazán rendkívüli. Miért nem utaznak a japán bandák külföldre? Aci: Talán idegesek attól, hogy elhagyják Japánt. Haru: És nincs pénzük. O: Szóval ez túlságosan félelmetes és drága. Aci: Úgy találom, a japán zenekaroknak fel kellene lépniük külföldön, annyi jó zenekar van itt. O: S szerintetek miért nem jönnek a külföldi zenekarok Japánba? Aci: Mert nem tudnak nekik az eljövetelhez elegendő pénzt fizetni, s senki nem tudja, kivel kellene kapcsolatba lépni, hogy megszervezzék az egészet. O: Ti szervezitek a Kobe Underground Fesztivált és kisebb „Phantasmagorium” eseményeket Kobéban: szeretnétek, hogy több külföldi zenekar jöjjön Japánba? Aci: Szívesen venném, de nem tudom megfizetni a szükséges összeget. O: Szeretnéd, hogy ezek a rendezvények nagyobbak legyenek? Aci: Nem, nem igazán. Mert első sorban zenész vagyok, nem szervező. Nagyon boldog vagyok, ha megtartják azt a nagyságot, melyet éppen. (Heves vita alakul ki Aci és Haru között – szerk. megj.) Haru: Azt akarom, hogy a „Phantasmagorium” nagyobb legyen. Olyan nagy amekkora lehetséges. O: A Phantasmagoria szövegei úgy fest, vérfarkasokról, boszorkányokról, szörnyekről s a természetfelettiről szólnak…mindenesetre, nem japán szörnyekről, amennyire én tudom. Például, nem Oniról és Kappáról írtok. Hogyan választjátok a témáitokat? Miről szólnak a szövegek? Haru: Mikor először hallottam a Howling zenéjét, pontosan arra emlékeztetett: az üvöltésre. Ez a kép jött fel az elmémben. O: Minden Phantasmagoria szöveg fantasztikus témának szentelt? Milyen például a Soldier, hogy egy példát említsünk. Haru: Nem. Az a dal az iraki háborúról szól. O: Ez elég nagy különbség benyomását kelti a szövegek között: fantázia és iraki háború között. Nova: A vérfarkas talán egy metafóra, és a Howling valójában a diszkriminációról szól. Haru: Igen, ez így van. O: Diszkrimináció a valós emberek problémája, nem pedig a szörnyek…Igen, ez volt az én interpretációim is, ami a darab témáját illeti. Szóval szeretitek a fantasy-t. De hogyhogy nem japán szörnyről írtok, miért az importált ideák? Nem érdekelnek benneteket a hazai szörnyek? Aci: Talán a japán szörnyek túl bizalmasak. Ha egy kifezetten japán ihletésű dalt írnék, valószínűleg japán szörnyek képét idézné fel az emberekben. Csakhogy én mindig future-pop stílusban írok, így nem lehet. O: Szóval úgy vélitek, hogy lévén nyugati stílust követtek, a nyugati hangzás nyugati mitológiát, kultúrát is idéz fel? Haru: S mert a japánoknak valószínűleg eltérő elképzeléseik vannak pl. az oniról. De csak a japánoknak. Az oni máshol nem ismert, nem úgy mint a vámpírok s a vérfarkasok. Sokkal egyszerűbb elképzelni egy vámpírt vagy vérfarkast, filmek alapján. Oni filmek viszont nincsenek. Akaneko: „Vámpírok”, „vér”…a legtöbb ember ismeri és megérti ezt a témát, Ami az onit illeti…csak japánok értenék meg. O: Kiváltképp, hogy sok fajtája létezik az oninak. Vámpírokat és vérfarkasokat könnyebb elképzelni…Hogy festenek a ti terveitek tulajdonképpen a közeli jövőre nézve? Felvesztek egy albumot, vagy hasonlót? Aci: Egy dvd-t akarunk készíteni! O: Egy dvd-t a kereskedelembe? Egyik élő fellépéseteket forgatnátok le? Aci: Nem, egy videót egyik dalunkhoz! O: Egy promo-klippet? Melyik dalhoz? Aci: Még nem döntöttük el. O: Mi a tervetek ezzel a videóval, ha elkészült? Lemezcégekhez küldenétek, vagy eladásra? Miért forgatjátok? Haru: Én tényleg csak egyszerűen egy videót akarok készíteni. Akaneko: Úgy vélem, mi egy összművészeti projekt vagyunk, nem csupán zenész csoport. Egy videó forgatása, része ennek. Hau: Egyszerűen önmagunknak csináljuk, mert ez olyasvalami, ami tenni szeretnénk. O: Még mi mást szeretnétek? Aci: Több show-t adni külföldön. O: És ti többiek? Kicsit bizonytalannak tűntök. Haru: Amíg az kellemes! O: Akkor reméljük, hogy Svájcban minden jól megy majd nektek! Koncertdátumok: |