2005. 02. 13., Párizs: Locomotive
Sajtókonferencia
forrás: JaMe
Kagerou

Kagerou interjú


Az újságírók sorra bemutatkoznak. Szemben ülünk a zenészekkel, akik vörös színű karosszékekben foglaltak helyet.

Shizumi megpróbálkozik a francia nyelvvel és bájos akcentussal így szól: "Enchanté"(="nagyon örvendek"). Aztán Pink bemutatja a Kagerou (ejtsd: kagero) tagjait, és megkezdődhet az interjú.

Tudtatok róla, hogy ennyi rajongótok van Európában?

Daisuke: Nem, ezt nem tudtuk. Sosem gondoltam volna, hogy ennyien vannak, mindannyiunkat meglepett. Álmomban sem gondoltam volna azelőtt, hogy repülőre szállok és Franciaországba jövök. Félek a repüléstől.

Hogy az albumotokról szóljunk, amely mostantól Franciaországban is kapható lesz...gondoljátok, hogy változásokra lesz szükségetek, az európai piacot tekintve?

Shizumi: Jót tenne a következő albumunknak, ha Franciaországban és Japánban is ugyanakkor jelenne meg, mivel nálunk otthon minden nyugati zenész ugyanabban az időben adja ki lemezét, mint saját hazájában. Szeretnénk mi is így tenni a következő albumunkkal.

Ismertek európai művészeket? És ha igen, szívesen dolgoznátok együtt velük egy projekten?

Shizumi: Pillanatnyilag nincsenek közös projektjeink nyugati művészekkel. De ha ezek a művészek albumaikat Japánban megjelentetik és szeretjük a zenéjüket, nem habozunk megvenni azokat.

Csak japán művészek zenéjét hallgatjátok vagy nyugati zenét is?

Shizumi: Igen, nagyon szívesen hallgatunk nyugati dolgokat! Például francia művészektől, mint Masnada, Pleymo vagy egy osztrák bandától is (akinek a nevét nem lehetett érteni...). Természetesen angol művészeket is, mint a Lostprophets vagy a Funeral for a friend.
Yuana: És természetesen metált.
Daisuke: Mint a Stratovarius.

Játszottatok más zenei stílusban is, mielőtt rátértetek volna a visual kei-re?

Daisuke: Nem, mi csak visual kei-t játszottunk.

Mi vonzott ehhez a műfajhoz?

Daisuke: Megkerülhetetlen volt, hogy kifejezhessük, amit igazán mutatni és mondani akarunk. Visual kei egy eszköz az érzéseink átadására.

Ez a kinézetre érvényes csak, vagy vannak hozzá jellegzetes dalszövegek is?

Daisuke: A visual kei-ben nincsenek meghatározott témák. Például a Kagerou számára írt szövegeimben az élményeimre reflektálok. Nem gondolom, hogy el kéne rejtenem az érzelmeimet.

Mit gondoltok a német rajongók fogadtatásáról?

Shizumi: Nagyon meleg és barátságos fogadtatásuk igencsak lenyűgözött bennünket. Van valami, ami különösen megérintett, mégpedig az, hogy a rajongók velünk énekelték a dalokat, habár a szövegek japánul voltak. Ez nagyon meglepett minket. Ugyan nem próbáltuk ki, de ha megszakítottuk volna a zenélést, a közönség gond nélkül tovább énekelt volna.

Általában a nyugati művészek egy igen komoly hangon énekelnek, míg a visual kei énekesek inkább egy kiabáló énekre hajlanak. Mivel magyaráznátok ezt?

Daisuke: Sosem vettem énekórákat. Már minden megvolt alapból a hangi adottságaimban, szóval természetesen jön így.

Mely japán előadók hatottak rátok?

Shizumi: Különböző az ízlésünk.

Magatok kreáljátok a stílusotokat vagy van saját tervezőtök?

Shizumi: Minden albumhoz megváltoztatjuk a kinézetünket, de a ruhadarabokat teljesen normál üzletekben szerezzük be, amikből összeállítjuk a saját stílusunkat.

Daisuke, Ön a korábbi zenekarában dobos volt. Mi vitte rá, hogy énekes legyen?

Daisuke: Dobosként az embernek korlátozottak a lehetőségei, hogy igazán kifejezze önmagát. Ezért lettem énekes, hogy kiadhassam az érzelmeimet.
Shizumi: Akkor később én is énekes leszek! Ez egy japán vicc.

A "kagerou" jelentése "múlandóság". [Japán szó a tiszavirágra (hasonló a szitakötőhöz)] Milyen jelentéssel bír ez számotokra?

Daisuke: "Kagerou" azt jelenti "tiszavirág életű"...miért épp a ”múlandóság”? Noshát ez a bogár, miután teljesen kifejlődött, csak 24 órát él. Szeretnénk, ha a banda is élete minden percét olyan intenzitással élné meg, mintha csak oly kevés idő jutott volna nekünk. Ha 80-90 évet élhet is egy emberi lény, minden pillanatát maximálisan ki akarjuk használni. Ezért neveztük magunkat "kagerou-nak". Nekem személy szerint gyenge egészségem is van, egy további ok számomra, hogy a bandát így nevezzük.

Rocksztárként éltek Japánban?

(hosszas csönd)
Shizumi: Nem tartjuk magunkat rocksztároknak. Végülis csak egy négytagú banda vagyunk, akik igen intenzív életet élnek.

Már barátok voltatok a banda megalapítása előtt?

Mindenki: Igen, már előtte is ismertük egymást.

Gondoljátok, hogy a j-rock Európában nagy jövő elé néz?

Daisuke: Nem tudom mi a helyzet a j-rockkal, de a Kagerou jövője biztosan.

Vannak kapcsolataitok más ázsiai országokkal?

Shizumi: Ó igen, már játszottunk Hong Kongban és Shanghai-ban, de pillanatnyilag nincsenek fellépéseink és projektjeink más országokban. Mindenesetre ha meghívnak minket, nem probléma. Hol, s mikor?

Szerintetek a japán és az európai közönség nagyban különbözik egymástól?

Daisuke: Mint zenekar, nem látunk különbséget.
Kazu: Tulajdonképpen nincs eltérés a japán és az európai rajongók között, de a zenénket másképpen értékelik.

A zene a kinézet előtt?

Daisuke: Ez minden rajongónál hasonló, mindegy hogy Japánban vagy Európában, fontosabb számukra a zene a kinézetnél.

Gondoljátok, hogy az európaiak Japánról kialakult véleménye megváltozik?

Daisuke: Nem akarjuk megváltoztatni az európaiak nézetét. Mindenki szabadon gondoljon azt, amit akar. Mi nem szándékozunk beleszólni.
Shizumi a jelenlévők egyikéhez fordul: Miért, hát mit gondolnak az európaiak a japánokról?

Következik némi magyarázat a divatot, zenét és japán kultúrát tekintve.


Az ingyen CD-n rajta lesz a XII dizzy. Miről szól?

Daisuke: Buddháról szól, aki azt mondta, hogy az emberek számára 12 szenvedés jutott. Ugyanakkor Buddha 12 választ is adott mindegyikre.



Tanja 2005.02.16.
fordította: bylon 2005.02.26.