Orkus Nr. 12/01 Dezember 2005 / Januar 2006

Mana (cover.) & interview
by Claus Müller

A sötétség trónjáról

A napokban jelenik meg (Németországban) hivatalosan az üzletekben a Moi dix Mois album: NOCTURNAL OPERA. Egy alkotás, mely keresi párját. Érdekes lehet mindazoknak, akik valódi gothic hangzás után kutatnak. Hiszen amit Mana Moi dix Mois néven alkotott, az valóban borús, bombasztikus, tele energiával. Hazájában Mana verhetetlenül a gothic trónján uralkodik. Nem csupán fotókon sugároz magából páratlan aurát. Aki élvezhette már egy koncertjét, teljes bűvöletben tud mesélni Mana kisugárzásáról. Mana egy műalkotás önmagában, azzal a kiegészítő különlegességgel, hogy ő nem mű. Mana valódi! Azt éli meg, amit a Moi dix Mois-ban nyújt. Feszültséggel vegyes örömteli várakozással néztünk elébe egy újabb - ritkaságszámba menő - beszélgetésnek, Manával. A megkönnyebbbülés annál nagyobb, amikor mindent papírra vittünk. „Voila!”


Orkus: Ezekben a napokban jelenik meg az új albumod hivatalosan Németorszgában és Európában. Te vagy az első művész a fiatalabb generációból, aki már a második albumát jelenteti meg Európában. Valamiképp büszkévé tesz ez téged?
Mana: Büszke vagyok az első albumomra, amely egy másik kiadónál, egy francia lemezcégnél jelent meg. Ez alkalommal pedig büszke vagyok, hogy a Trisol-nál szerződtem le. (www.trisol.de). Az a kívánságom, hogy a lehető legtöbb ember ismerje meg alkotásom, s legyen lehetőségük, meghallgatni azt. Semmi sem jobb, mint mikor valósággá válik ez a kívánság. A Trisol-nál megjelenő NOCTURNAL OPERA különbözika japán verziótól. Izgatottan várom a kiadását, mivel ez egy speciális csomag, az albummal, singel-kollekcióval , s további bónuszként két videófelvételt is tartalmaz.


Orkus: Mennyi időt vett igénybe a dalszerzés ehhez az albumhoz?
Mana: Mivel, ennek már jó ideje, így nem tudok neked pontos számot mondani, de egy pár hónapig tartott – mivel először egy történetet kreálok, s aztán, annak képeiből kiindulva bontakoztatom ki a dalt.


Orkus: Egy konkrét történet húzódik a NOCTURNAL OPERA mögött?
Mana: A Nocturnal Romance című dal egy férfi és egy nő története, akik az élők sorában nem lehettek együtt. Röviden összefoglalva, a nő, aki szerette ezt a férfit, hirtelen meghalt. Legmélyebb vágyában, hogy még egyszer viszontláthassa őt, a férfi egy különleges egyénhez fordul segítségért, aki a nőt visszahozza az életbe. Így a romok között készen áll a színpad a pár „operájára”. Minden dal mögött van egy történet.


Orkus: El tudsz árulni nekünk valamit a pazar artwork-ről?
Mana: Az illusztráció a NOCTURAL OPERA dalai mögött húzódó történettel összeköttetésben jött létre. Részemről a szerep, hogy két figurát játsszak, egy férfit és egy nőit. Én voltam mind a férfi, aki karjaiban tartja a nőt szeretetteljesen, mind a nő, akit ölelnek. A dalok rejtjelekként vannak szerteszórva a lemezborítóban. Dal, lemezborító és szövegek egységet képeznek. Remélem, hogy a munkám vizuálisan is tetszik mindenkinek.


Orkus: Ritka az olyan művész, aki ilyen tökéletes fokon bele tudja csempészni a sötét hangulatot a zenéjébe s ezt a hallgatói felé közvetíteni…Magyarázható ez részben azzal a ténnyel, hogy te a sötétséget nem csak szereted, hanem éled is?
Mana: Érdekel az emberek rejtett oldala. Ez egy olyan téma, ami minden zenei tevékenységemen végigvonul. Magam ugyan nem tudom megmagyarázni, de teljesen lenyűgöz.


Orkus: A sötétség témája nekem éppen a zivatart juttatja eszembe. Ha villámlik és dörög az ég, te is mindig az ablaknál állsz a természet színjátékát élvezve?
Mana: Szeretem az zivatart, abszolút. Szívesen megyek fel a tetőre, hogy onnan szemléljem. A pillanat, mikor kitör az esőzés, szép és rémisztő egyszerre, s ez szerfelett megindítja a fantáziámat.


Orkus: Már gyerekként is szeretted a vihart, vagy - mint a gyerekek többsége, - féltél tőlük, mert nem tudtad mi is töörtént?
Mana: Ha Japán fővárosában, Tokióban élsz, a villámok nem azok, amiktől félned kellene, mivel az épületek teljesen fel vannak szerelve villámhárítókkal. Nem kellett tartanom attól, hogy belém csap egy, ha felmentem a tetőre.


Orkus: Emlékszel az első pillantra, mikor felfigyeltél a sötétséghez való viszonyodra?
Mana: A sötétség vonzott magához, amióta csak az eszemet tudom.


Orkus: Szerinted miért gondolja a legtöbb ember, hogy a sötétség a gonosszal egyenlő?
Mana: Sötétség mindenki lelkében lakozik.


Orkus: Milyen pozitív élményeid voltak a sötétséggel? Egyszer arról meséltél, hogy tanúja voltál egy kopogtatószellem jelenségnek. Mi mozdult meg a szobádban?
Mana: A benn lévő személyes holmijaim. Ezzel egyidőben láttam, ahogy egy barátom lelke elhagyja a testét.


Orkus: Nyugtalanított téged ez az elmény? Hogyan jártál el vele?
Mana: Egy ideig nem bírtam visszatérni a házamba.


Orkus: Hiszel a szellemek létezésében? Hollywoodi filmek persze eltúlozzák az egészet….De mennyire tudod elképzelni, hogy szellemek vennének körül bennünket?
Mana: Még sosem láttam „szellemeket”, de azt hiszem, léteznek.


Orkus: El tudod képzelni, hogy a lelked elhagyta már egyszer a testedet? Vagy legalább egyfajta lélekvándorláson átestél…
Mana: Maga még sosem éltem át, de láttam, ahogy egy barátommal megtörtént.


Orkus: Beszéljünk ismét a zenédről: gyakran használod egy spinét kedves hangját. Mit jelent számodra a zongora eme elődje? Mi nyűgöz le téged a hangjában?
Mana: A törékeny zene, ahogy felcsendül, s akár bármely pillanatban széttörhetne, nosztalgikus emlékeket hív elő bennem.


Orkus: A Nocturnal Operán az énekben többek között egy női hangot is bevetettél a háttérbe. Ez számunkra japán zenét illetően elég szokatlan. De nagyon jól hangzik! Mi vitt téged erre a döntésre?
Mana: A Nocturnal Opera egy férfi és egy nő története. Mint ahogy az illusztráció is mutatja, egy női hang, feltétlenöl szükséges volt.

Orkus: A Vizard c. darab a legkeményebb és leggyorsabb dal, melyet valaha komponáltál a Moi dix Mois-nak. Mi a háttere ennek a dalnak?
Mana: Ez csak egy keskeny vonal a jó és a gonosz között.

Orkus: A Vizard-ot egy nagyon nyugodt dal, a Mephisto Waltz követi. Szeretet általában a „kemény és gyors” valamint a nyugodt, már-már gyengéd részletek közötti ellentétet? Gyakran haszálod mindkettőt egy dalban.
Mana: Értékelem a nyugalom és a mozgás kontrasztját.


Orkus: Mindenesetre, lenyűgöző a Perish c. alkotás is. A gitár és basszus egészen másképp hangzik, mint ahogy azt korábban tőled megszokhattuk. Helyenként a stílusa, régi deathrockra emlékeztet, ahogy az a nyolcvanas évek elején Amerikában kialakult. Miért akartad ezt a darabot másképpen játszani?
Mana: Melankóliát akartam előidézni, s így olyan gitárhangzást választottam, amely olybá tűnik, mintha úszna, odavonzana.

Orkus: A Moid dix Mois, az Moi dix Mois. Egy másik zenekar sem hasonlítható össze a zenéddel. A sítlusod egyedülálló. Tudatában vagy, hogy egy abszolút különlegeset alkottál? Nem son zenész létezik, aki ilyen páratlan művészetet hozhatott létre. Szerinted mi az alapja, hogy mindez sikerülhetett?
Mana: Ezt hallanom, boldoggá tesz. Mindig olyan zene vagy stílust után kutatok, ahogyan azt csak én kreálhatom , s remélem, a továbbiakban is így tehetek.


Orkus: Utazások Európába már egy fél éve mögöttünk van. Mi tetszett neked különösen Párizsban, a Szerelem Városában?
Mana: Lenyűgözőnek találom, hogy Párizsban valóban érezhetem a város történetét. Japánan Kyoto az egyetlen, mely eszembe jut, hogy megőrizte történelmi elemeit. S még ott is lebontanak éppen régi épületeket, hogy helyükön újak létesüljenek. A többi várost a háború szétrombolta. Párizs egy azokból a városokból, mely nézetem szerint kiemelkedő törekvéseket tesz, tradícionális stílusa megőrzésére.


Orkus: Volt lehetőséged a legendás Pẻre-Lachaise temetőt meglátogatni?
Mana: Nem, de voltam a Montparanasse temetőben.


Orkus: Felkerested egy bizonyos híresség sírhelyét?
Mana: Hírességek nyughelye nem érdekel. Viszont szeretem a temetőt, mint hely.


Orkus Elgondoltad már valaha, hogy hol szeretnéd hogy eltemessenek?
Mana: A hazámban: Japánban.


Orkus: Van valam ami félemet idéz elő benned, ha a bekapcsolod a híreket a televízióban?
Mana: Repülőgépbalesetek. Nem tudom pontosan, miért, de gyűlölöm, ha repülőgépre kell szállnom.


Orkus: Képzeld el, hogy kiválaszthatnál egy bizonyos századot, ahol eltölthetnél némi időt. Melyik országot, melyik évszázadot választanád? Milyen lenne például egy kis látogatás Johann Sebastian Bach-nál?
Mana: A másodperc, amikor a földet teremtették. Különben meg a 19. század közepe, amikor Niccolo Paganini aktív volt. Szeretném átélni az ő játékát.


www.midi-nette.com


akkori line-up:

Moi dix Mois:
Mana: gitár, március19, 0.

Vendégszereplők:
Juka: ének, október 4, A
K: gitár, ének, február 6, B
Kazuno: basszgitár, október 17, 0
Tohru: dobok, március 31, A