A horvátországi magyarság történeti kronológiája (1991–2000)
HUNSOR medencefigyelő
a HTMH összeállítása

Május 19. Horvátországban népszavazással döntöttek az önálló horvát állam létrehozásáról, ami egyben a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból történő kiválás tényét is szentesítette. A Drávaszögben 67 szavazóhelyen a szavazati joggal rendelkező 41.267 polgár közül 27.337-en járultak a szavazóurnákhoz (a szavazók 66 százaléka). A horvát állam függetlensége mellett 24.390 (89,20 százalék), ellene 2.527 (8,25 százalék) szavazó tette le a voksát, míg 690 (2,52 százalék) szavazólap érvénytelen volt.

Június 19. A szerb hadsereg (és a kötelékeihez tartozó ugyancsak szerb szabadcsapatok) egységei erőteljes tűz alá vették a 748 lakosú kelet-szlavóniai magyar falut, Kórógyot. A falu polgármestere, Kell József megszervezi a falu védelmét, bár az első perctől világos a számukra, hogy támadás esetén a túlerővel szemben vajmi keveset tehetnek. Ezért elkészül a terv a lakosság evakuálásáról is.

Június 26. Zágrábban és Ljubljanában egyszerre kiáltották ki a Szlovén Köztársaság és a Horvát Köztársaság függetlenségét. Az esti órákban a Jugoszláv Néphadsereg harci gépei megjelentek a két főváros felett.

Június 27. Palae a szerb faluból egész éjszaka lőtték a kelet-szlavóniai Szentlászlót. A falu lakosai kísérletet tettek a település védelmének megszervezésére.

Július 3. A hosszú hónapok óta a szerb–horvát határ mentén felsorakoztatott jugoszláv páncélos egységek délután három órakor a batinai (kiskőszegi) hídon át bevonultak a Drávaszög területére. A mintegy 30 páncélosból és 15 teherautóból álló menetoszlop végigvonult Vörösmarton, Csúzán és Hercegszőlősön, majd Pélmonostor irányába fordult. Helyi értesülések szerint a különböző gyárak és cégek tehergépkocsijai a Vajdaságban mozgósított tartalékosokat szállították. Eközben Kelet-Szlavóniában folyamatossá váltak az összecsapások a szerb szabadcsapatok, valamint a horvát rendőri alakulatok és a nemzeti gárda egységei között.

Július utolsó napjai. A kelet-szalvóniai háborús területekről, valamint az elpusztított A elije és Tenja horvát falvakból tömegesen érkeznek a menekültek Eszékre és a város környékére. A Tenját elfoglaló csetnikek folyamatosan lövik Eszék külső városrészeit.

Augusztus 25. A kelet-szlavóniai magyar falu, Kórógy több mint kilencszáz fős lakossága az agressziót elkövető szerb katonaság és a velük felvonuló szabadcsapatok előretörése következtében elhagyja a falut. Polgármesterük, Kell József vezetésével a település lakosainak jelentős része ideiglenesen magyarországi (siklósi és harkányi) menekülttáborokba kerül.

Szeptember 4. A szerb fegyveres erők befejezettnek tekintik a Drávaszög “felszabadítását”, ami a fegyveres megszállás kiteljesedését jelenti. A több mint három hónapig tartó katonai akció nem járt olyan hatalmas pusztítással, mint Kelet-Szlavónia esetében, a helybéliek ugyanis nem tanúsítottak semmilyen ellenállást.

Szeptember 9–10. A Horvát Köztársaság Kivándorlásügyi Minisztériumának küldöttsége Pécsett és Mohácson megbeszéléseket folytattak a városi önkormányzat képviselőivel, lévén, hogy e két város területén mintegy 30.000 horvátországi menekült tartózkodik. Az elhelyezési gondok megvitatása mellett szó volt a menekült gyerekek oktatásának megszervezéséről is.

Szeptember 30. Hajnali három órakor hosszú katonai menetoszlop hagyta el Belgrádot, és indult nyugat felé. A mintegy kettőszáz járműből álló konvoj feltételezések szerint a Vukovár, Vinkovci és Eszék környékén harcoló szerb csapatok megerősítése céljából indult Horvátország felé.

Október 6. A baranyai szerb katonai közigazgatás lezárta az egyetlen még szabad határátkelőt Magyarország felé. Az udvari határállomás, és az oda vezető út elaknásításával a Drávaszögben maradt lakosok kizárólag Szerbia felé, a bezdáni hídon át közlekedhettek. Ezzel létrejött egy katonailag ellenőrzött gettó, közel 5.000 fős magyar közösséggel.

Október 10. Délután 15.00 órakor életbe lépett a Franjo Tudjman horvát elnök és Kadijevie jugoszláv hadseregtábornok által aláírt – sorrendben hetedik – tűzszüneti megállapodás. A megállapodás értelmében a Jugoszláv Néphadsereg katonai egységeinek vissza kell vonulniuk a kaszárnyákba, a horvát félnek pedig újra biztosítani kell a katonai létesítmények áram-, víz- és gázellátását, valamint helyre kell állítani a telefonösszeköttetést is.

November 18. Hosszú hónapok kíméletlen ostroma után elesett Vukovár. A várost a Jugoszláv Néphadsereg 650 tankja, több mint száz rakétalövője, 250 ágyúja lőtte, s tette a földdel egyenlővé, majd a reguláris hadsereg és a szerb szabadcsapatok 30.000 katonája rohamozta meg. A városba bevonuló fegyveresek tömegesen végezték ki a lakosságot és az elfogott védőket. A kórházból kétszáz sebesültet hurcoltak el – orvosaikkal és ápolóikkal együtt – és az Oe vara városrészben valamennyiüket tömegsírba lőtték. A város bevétele után a szerb hadsereg előtt megnyílt az út Horvátország belső területei felé. A kelet-szlavóniai magyar és horvát települések – közöttük Szentlászló és Haraszti is – végveszélybe került.

November 24. 152 napos ostrom után elesett Szentlászló is. November 20-a óta a harcok a falu utcáin folytak, s a védőknek sikerült kimenekíteni a lakosságot. A földig lerombolt faluban mindössze hét lakos maradt. Az utolsó napok csatáiban 38 szentlászlói honvédő esett el 11 pedig eltűnt. A falut elhagyó több mint 1.100 lakos 80 sebesültet vitt magával.

December 4. A Horvát Szábor elfogadta az emberi jogokról, a szabadságjogokról és az etnikai és nemzeti közösségek vagy kisebbségek jogairól szóló alkotmányos törvényt, amelynek 3. szakasza kimondja: “A Horvát Köztársaság védi az etnikai és nemzeti közösségek (kisebbségek) egyenjogúságát, és serkenti azok sokoldalú fejlődését.”

December 15. Budapesten aláírták a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén folytatandó együttműködés elveiről szóló jegyzőkönyvet, melynek 1. pontja kimondja: a Felek támogatják Magyar–Horvát Kisebbségi Vegyesbizottság létrehozását.

Január 1–5. A baranyai szerb hatóságok kijelentik, hogy mindenki elhagyhatja a baranyai háromszöget, aki az újonnan felállított szerb válságtörzs előtt írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy a jugoszláv hatóság javára lemond minden vagyonáról. A megfélemlítés, a terror fokozódik, hogy minél többen távozzanak,.

Január 15. Az EK tizenkét tagállama elismeri Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Belgrádban megdöbbenéssel fogadják a döntést, hiszen ez lényegében a szerb politika veresége.

Január 23. Év végi számvetést készített az Eszéken megjelenő Magyar Képes Újság. A közzétett adatok szerint az 1991. évi népszámláláskor a Drávaszögben 19.310 horvát, 12.857 szerb és 9.920 magyar nemzetiségű polgár élt. A szerb megszállást követően mintegy 17.000 horvát, 6.000 magyar és 5.000 más nemzetiségű (albán, jugoszláv, német, szlovén) menekült el a térségből. A drávaszögi magyar tannyelvű iskolákban (Vörösmarton és Laskón), valamint a körzeti iskolákban (Újbezdánon, Sepsén, Csúzán, Nagybodolyán, Várdarócon és Kopácson) megszűnt a magyar nyelvű oktatás. A kimutatás szerint Horvátország háborús övezeteiből megközelítőleg 130 magyar pedagógus menekült el. A csetnik szabadcsapatok Kelet-Szlavóniában szétlőtték a kórógyi, a szentlászlói és a haraszti templomot, a Drávaszögben pedig felrobbantották a pélmonostori, a bellyei, és megrongálták a darázsi templomot. Baranyában egyetlen katolikus pap sem maradt, református igehirdetést is mindössze két lelkész végez Laskón és Karancson. Fosztogatás és rablótámadás során (nem a fegyveres összetűzések alkalmával) a megszállt Baranyában összesen 21 magyart öltek meg.

Február 14. A Horvátországi Magyarok Szövetsége Pécsett megtartott rendkívüli kibővített elnökségi ülésén – amelyet az elnökségi, választmányi tagok és a szakbizottsági elnökök együttes kérésére hívtak össze – felmentették elnöki tisztségéből Csörgits Józsefet. Az ülés résztvevői kifogásolták, hogy a horvátországi magyarság tragikus helyzete ellenére a HMSZ kilenc hónapja nem működött.

Február 1–15. Szinte valamennyi horvátországi frontszakaszon az érvényben lévő tűzszünet ellenére folytatódnak a harcok. A szerb hadsereg (a szabadcsapatokkal együtt) folyamatosan lövi Vinkovcit és Eszéket.

Február 15. A “kopácsi pogrom napja”. Szerb fegyveresek zárták körül a falut és házról–házra járva, listák alapján gyűjtötték össze a keresett személyeket. A begyűjtött magyar férfiakat bántalmazták. Tóth Sándor a helyszínen, Séri Sándor öt nappal később halt bele a sérüléseibe. Ezt követően a magyar lakosság tömegesen hagyta el a drávaszögi falvakat.

Február 16. A horvát Szábor beleegyezik a kéksisakosok fogadásába. A szerb hadsereg tovább lövi Zárát, Sziszeket és Eszéket.

Február 22. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa dönt a békeerőknek a volt Jugoszlávia háborús övezeteibe történő kiküldéséről. A 743. számú határozat 13.340 katona, 530 rendőr és 519 polgári tisztviselő egy évre szóló kiküldetését hagyja jóvá. A Kelet- és Nyugat-Szlavónia, Észak- és Dél-Krajina területére érvényes békefenntartó kontingens az UNPROFOR nevet kapja. Horvátországban egyes politikai körökben felmerül a gyanú, hogy a békefenntartó erők a szerb hódítás elismerését jelentik-e?

Február 27. Aláírták a magyar–horvát–UNHCR háromoldalú nyilatkozatot, amelynek egyik legfontosabb eleme a menekültek hazatérését szorgalmazó ajánlás.

Március 4. A szerb megszállás alatt lévő horvátországi területek szerb hatóságai kijelentik, hogy a falvakból és városokból elmenekült horvát és magyar lakosok nem térhetnek vissza otthonaikba. Az üresen maradt házakat és lakásokat a szerb betelepülők rendelkezésére bocsátják.

Április 5. Szerb források szerint “minden korábbinál hevesebb harcok folynak a Drávaszögben”. A halottak száma meghaladja a 200-at. Ugyancsak szerb hírforrások szerint a horvát alakulatok Magyarország területéről támadták a szerb egységeket.

Április 8. Súlyos bombatámadás érte Eszéket. Ötven sebesültet szállítottak a város kórházába, közülük négy belehalt sérüléseibe, húsz súlyos sebesült további ápolásra szorul.

Április 10. Megérkeztek Szlavónia háborús övezetébe az ENSZ békefenntartó alakulatainak első egységei. Az UNPROFOR néven szereplő kéksisakosok legfontosabb feladatai közé tartozik a fegyveres konfliktus felszámolása és a békés tárgyalások feltételeinek a megteremtése.

Április 13. A Kelet-Szlavóniát megszálló szerb hatóságok az elnéptelenedett Kórógynak a Srpska Palae a nevet adják. A faluban maradt néhány magyar mellé az elmúlt hónapokban 750 szerb lakost telepítettek.

Május 14. A Magyar Képes Újság tudósítása szerint megtartotta évi közgyűlését az 1990. március 23-án megalakult Horvátországi Magyar Néppárt. A közgyűlésen hangsúlyozták: A HMNP a jövőben “szorgalmazni fogja a magyarok által leginkább lakott Drávaszög és a magyarországi Baranya egységes régiójának kialakítását.”

Május 16. Hivatalosan megkezdődik a Drávaszög demilitalizálása. A jugoszláv katonai alakulatok baranyai parancsnoksága vállalta, hogy három napon belül kiüríti a megszállt területet és a nehéztüzérséget is 30 kilométerrel hátrább vonja.

Május 19. Dárdán kilenc személyt – öt horvátot, három magyart és egy cigányt – kivégeztek a csetnikek.

Május 22. Az ENSZ közgyűlése egyhangú döntéssel 172. tagállamként felveszi tagjai sorába Horvátországot. (Vele egyidőben Szlovénia és Bosznia–Hercegovina is az ENSZ tagja lett.)

Május 30. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 757. számú határozata azonnali érvénnyel gazdasági és kereskedelmi embargót rendelt el a szerb–montenegrói államszövetség, Kis-Jugoszlávia ellen. Az indoklásban szerepel a Horvátország elleni katonai agresszió ténye is.

Június vége. Az 1991/92-es tanévben főleg Pécsett és Mohácson tizenegy általános iskolában 914, öt középiskolában pedig 566 horvátországi menekült diák részesült oktatásban.

Augusztus 3. Franjo Tudjman 56,42 százalékkal fölényesen megnyeri a horvátországi választásokat. Pártja, a Horvát Demokratikus Közösség a szavazatok 42,59 százalékával nem szerez ugyan abszolút többséget, de mégis övé a kormányalakítás joga.

Augusztus 12. Franjo Tudjman, az első közvetlen szavazással megválasztott elnök Zágrábban leteszi az esküt. Beszédében ígéretet tesz a horvát állami szuverenitás helyreállítására és a megszállt horvát területek felszabadítására.

Szeptember 7. Stjepan Mesia lett a Horvát Szábor új elnöke. A képviselői helyek több mint kétharmadát, összesen 84-et a kormánypárt, a Horvát Demokrata Közösség szerezte meg. A legerősebb ellenzéki párt a Szociálliberális Párt. A horvátországi szerbeknek 13 képviselője van, míg a magyarság érdekeit Faragó Ferenc független képviselő (akit a HMDK is támogatott) jeleníti meg.

Szeptember 29. Zágrábban közlik, hogy még nem tartják időszerűnek a horvát és a magyar menekültek visszatérését a Drávaszögbe. Korábban a menekültek szeptember 30-áig történő hazatéréséről beszélt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is, mire a megszállt terület szerb hatósága erődemonstrációba és újabb megfélemlítési akciókba kezdett.

Szeptember 30. Minden figyelmeztetés ellenére Eszék környékéről mintegy száz ember kísérli meg a hazatérést Baranyába, ahol a szerb fegyvereseket készültségbe helyezik. Az UNPROFOR alakulatai Antunovacnál megállítják a hazatérni szándékozókat.

Október 23. Az Orvosok az Emberi Jogokért szervezet nyilvánosságra hozta bizonyítékait, amely szerint egy Vukovár környéki tömegsírba a szerbek 174 meggyilkolt kórházi ápoltat temettek el.

November 15. A Drávaszögben a szerb fegyveres alakulatok “különleges rendőrséggé” alakulnak át, miközben tovább tart a terror.

December 16. Antall József magyar és Hrvoje Šarinia horvát miniszterelnök aláírta a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság közötti baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződést, amely külön fejezetet (17. szakasz) szentel a kisebbségek jogainak érvényesítését biztosító rendelkezéseknek.

Április 6. Zágrábban megtartotta alakuló közgyűlését a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK). Az érdekképviseleti szervezet elnökévé Pasza Árpádot, alelnökévé Jakab Sándort, Kell Józsefet és Horváth Lászlót választották. Ezt megelőzően 1992 februárjában Pécsett a HMSZ elnökségének egy része kibővített ülést tartott, amelyen – a Horvátországi Magyarok Szövetségének gyakorlati politizálásával szembeni elégedetlenség következtében – egyhangú döntés született egy új érdekvédelmi szervezet létrehozásáról. Pasza Árpádot ekkor választották meg ügyvezető elnöknek.

Május 17. Zágrábban a horvát igazságügyi és közigazgatási minisztérium hivatalosan is bejegyezte a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét.

Május 20. Megalakult a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) Zágrábi Egyesülete. Elnökévé Baráth Árpádot, alelnökévé Pápé Jánost, titkárává pedig Likó Jánost választották.

Június 28. A HMDK küldöttsége a horvát kormányhoz eljuttatott kérelmében jelezte egy zágrábi (központi) és egy eszéki (körzeti) teljes vertikumú magyar oktatási központ létrehozására vonatkozó igényét.

Január 24. Megjelent a Horvátországi Magyarság című szépirodalmi és tudományos folyóirat első száma. A 32 oldalas, havonta megjelenő kiadványt Lábadi Károly felelős kiadó és főszerkesztő irányításával a Drávaszög Alapítvány jelenteti meg.

Március 24. A HMDK elnöksége levélben fordult W. J. Clintonhoz, az Egyesült Államok elnökéhez, amelyben felhívta a figyelmet a horvátországi magyarok helyzetére, a szerb megszállás által keletkezett pusztítás lehetséges következményeire.

Szeptember 13. Hosszas előkészület után négy zágrábi középiskolában egy–egy csoport keretében megkezdődött a magyar nyelv oktatása. Az anyanyelv-ápoló tanfolyamokon mintegy hetven gyermek vesz részt.

December 16. Kovács László magyar és Mate Grania horvát külügyminiszter budapesti találkozóján egyebek között szó volt az eszéki székhelyű, teljes vertikumú magyar oktatási központ létrehozásáról is. A horvát fél ígérete szerint mindet megtesz a horvátországi magyar nyelvű oktatás előmozdítása érdekében.

Április 5. Eszéken aláírták a Magyar–Horvát Kisebbségvédelmi Egyezményt, melynek 1. bekezdése leszögezi: “A Szerződő Felek biztosítják a kisebbségek számára a kultúra, a nyelv, a vallás és a magyar, illetve a horvát identitás megőrzését.”

Július utolsó napjai. A horvát fegyveres erők két napos villámháborúban felszabadították a Knini Krajinát. Közel 200.000 szerb menekült tart Szerbia felé, ezek egy része Baranyában és Kelet-Szlavóniában marad. A horvát hadsereg ezt követően a duna-menti megszállt terület felszabadításának szándékával kelet felé vonul, csak a nemzetközi diplomáciai nyomás állította meg Tudjman hadseregének lendületét.

Augusztus eleje. A Drávaszögben a szerb hatalom kényszermunkára hurcolja a férfiak jelentős részét. Az ezt követő három hónap során soha nem tapasztalt kegyetlenkedési hullám söpört végig a megszállt területen, melynek célja a megfélemlítés. A férfiak lövészárkokat ásnak, megerősítik a frontvonalat és újabb aknamezőket telepítenek. A kényszermunka december közepéig tart.

Szeptember 29. A Horvátországban megtartott előrehozott választások során Faragó Ferenc képviselő helyére Jakab Sándor, a HMDK alelnöke került a Horvát Száborba.

November 14. A lapok értesülése szerint Horvátország és Szerbia a napokban aláírta a tizennégy pontot tartalmazó Erdődi Egyezményt, amely a Drávaszög, Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség Horvátországhoz történő békés visszacsatolásáról szól. A megállapodás tartalmazza a népszavazás és a választások pontos menetét is.

Január 15. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két határozatot hozott. Az első kimondja: létre kell hozni egy átmeneti kormányt, amely biztosítani fogja a szerbek által megszállt horvát területek, a Drávaszög és Kelet-Szlavónia békés visszacsatolásának lehetőségét. Ennek értelmében megalakult az UNTAES, a rendezés nemzetközi erőit tömörítő szervezet, amelynek parancsnoka Jacques Klein tábornok. A másik határozat az ENSZ-csapatok Prevlaka félszigeten történő állomásoztatásának meghosszabbításáról rendelkezik. (Az ENSZ Biztonsági Tanácsa eddig összesen 89 határozatot hozott a balkáni konfliktus rendezése érdekében.)

Január 27. Zágrábban az Ady Endre Művelődési Egyesület székházában megtartotta alakuló közgyűlését a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság. A meghívókat a kezdeményező bizottság nevében Skala Károly, Szirovitza Lajos és Horváth László írták alá. A HMTMT szándéka szerint a horvátországi magyar értelmiség és a tudományos élet jeles személyiségeinek szervezett összefogását szorgalmazza. A társaság elnökének Skala Károlyt választották.

Április 11. Eszéken megjelent az Új Magyar Képes Újság, a HMDK hetilapja. A Kalapis Rókus főszerkesztésében megjelenő tizennégy oldalas kiadvány a Horvátországi Magyarok Szövetségének hosszú idő óta halódó Magyar Képes Újság című kiadványa helyett szeretné elvégezni a hiteles tájékoztatást.

Április 25. A Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság elnöke, Skala Károly nyilatkozatban tájékoztatta a közvéleményt az április 2-án Hodak–Mintas Ljerka miniszterelnök-helyettessel folytatott megbeszélésének lényegéről. A közleményből kiderül, hogy miután a HMSZ és a HMDK vezetőivel folytatott megbeszéléseket követően a horvát kormány illetékesei előtt is világossá vált a nézetkülönbségek lényege, Hodak–Mintas Ljerka a HMTMT vezetőségét kérte fel a magyar szervezetek közötti közvetítésre.

Május 23. A washingtoni kongresszus előtt Tom Lantos beszámolt a szerb csapatok Horvátország keleti területein végzett pusztításairól. Jelentésében kitért a 167 részben vagy teljes egészében lerombolt templom újjáépítésének szükségességére is.

November 1. Halottak napja alkalmából hosszú idő után a menekültek egy csoportja hazalátogathatott a Dráva-szögbe. Az UNTAES ellenőrzése alatt egy órát tölthettek az újbezdáni temetőben.

December 2. A drávaszögi magyar iskolákban hat év után visszatértek a horvátországi tantervek szerinti oktatásra. Magyar nyelvű oktatás ugyan csak a laskói iskolában folyt, ahol az 1995/96-os tanévben összesen 57 diák tanult, ezek közül Kopácson négy osztályban 4, Várdarócon három osztályban 11 diákot tartottak számon. Laskón mindössze egy állandó pedagógus dolgozik, heten pedig a környező falvakból utaznak.

December 15. Elhalasztották az erre a napra tervezett helyhatósági választásokat a szerbek által megszállt Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség térségben. A választások tétje: a helyi önkormányzatok megalakítása révén segíteni a terület Horvátországhoz történő békés reintegrációját. Franjo Tudjman köztársasági elnök és Jacques Klein tábornok, az UNTAES helyi megbízottja a választások új időpontját 1997. március 16-ára tűzte ki.

Január 15. Ezen a napon járt le az UNTAES csapatoknak a horvát Duna-mente térségére szóló megbízatása, ám jelenlétüket fél évre, július 15-éig meghosszabbították. A nemzetközi katonai erők élére Willy Hanset belga vezérezredes került. A békefenntartó egységek horvátországi állomásoztatása a horvát költségvetésnek havi 4,5 millió kunájába kerül.

Március 15. Választási előzetesként a Magyar Képes Újság ünnepi száma a horvátországi magyarságra vonatkozó statisztikai adatokat közölt. Eszerint a háború éveiben a Drávaszögből 4.651, Kelet-Szlavóniából és Nyugat-Szerémségből 3.252 magyar menekült el. Közülük 5.163 Horvátország szabad területein él – főleg Eszék és Vinkovci környékén, de sokan menekültek Zágrábba is – míg a többiek külföldön, elsősorban Magyarországon tartózkodnak.

Április 10. Az Új Magyar Képes Újság beszámol az eszéki Magyar Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételéről. Az intézmény jelentőségét Gál Zoltán, a magyar parlament elnöke, Ljilja Vokia horvát oktatási miniszter és Branimir Glavaš, Eszék-Baranya megye főispánja méltatta.

Április 13–14. Többszöri halasztás után az Erdődi Megállapodás értelmében Horvátország megszállt területein megtartották a helyhatósági választásokat, amelynek során a drávaszögi magyarság választott képviselői helyet kaptak a helyi önkormányzatokban. A legtöbb bonyodalmat a választók névsorának hiánya okozta. Az első jelentések szerint az UNTAES védnöksége alatt álló területen 98.000 személynek volt választójoga, közülük 60–70.000 járult az urnák elé.

Május 21. Ettől a naptól kezdve a megszállt és az UNTAES által ellenőrzött baranyai–szalvóniai körzetben a jugoszláv dinár helyett hivatalosan is a horvát kuna lett a fizetőeszköz. Ugyancsak május közepétől Baranya és Szlavónia postai és távközlési szolgáltatásait a Horvát Posta és Távközlés hálózata vette át.

Május utolsó napjai. Eszék–Baranya megye és Vukovár–Szerémség megye területén az újonnan megválasztott helyi önkormányzatok mindenütt megtartották alakuló ülésüket. Mindenütt egybehangzóan az elüldözöttek visszatelepülését és a terület újjáépítését tartották a legfontosabb feladatnak.

Július 14. Horvátország legkeletibb részén, Újlakon, Erdődön és Kiskőszegen az UNTAES zászlaja mellé felvonták a horvát zászlót is, “jelezve ezzel, hogy Horvátország hat év után teljes területén visszanyerte szuverenitását”.

Június 15. A nemzetközi megállapodások értelmében Baranyában és Kelet-Szlavóniában ezen a napon járt le a horvát közigazgatás visszaállításának határideje. A szerbek azonban újabb fél éves halasztás kértek.

Augusztus első napjai. Zágrábban közölték, hogy elégedetlenek a Horvátországból elüldözöttek visszatelepítésének ütemével. Az UNTAES által felügyelt területekre mintegy 80.000, a szülőföldjét elhagyni kényszerült polgárt várnak vissza, ám eddig mindössze 8.870 család jelezte visszatérési szándékát, közülük ténylegesen 17 család tért haza. Az UNTAES vezetői engedélyezték, hogy a drávaszögi Karancs falu lakói augusztus 7-én odahaza ünnepeljék meg a falu védszentjének napját, Szent Domonkos ünnepét. Augusztus 15-én az almásiak ugyancsak otthon ünnepelhetik falujuk ünnepét, Nagyboldogasszony napját.

Augusztus 16. Az Eszék melletti repülőtéren megrendezett ünnepségen elbúcsúzott Jacques Paul Klein tábornok, aki az UNTAES élén 18 hónapig volt Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség kormányzója. Utódja William Walker tábornok lett, akinek folytatnia kell a “helyreállt béke megőrzését, a hazatelepülők megsegítését és az újjáépítés megszervezését”.

Augusztus 17. Hat év után Csúzán ismét megünnepelhették Szent István ünnepét.

Augusztus utolsó napjai. Eszék–Baranya megye 25 településén befejeződött az üres lakóházak összeírásával és a háborús károk felbecsülésével megbízott csoport munkája. Szeptember 15-éig Vukovár–Szerém megye 18 településén is elvégzik a felmérést.

Szeptember 11. Slavko Baria horvát vezérőrnagy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Drávaszögben mintegy 12.000–15.000 taposóaknát kell hatástalanítani ahhoz, hogy biztonságos legyen a menekültek hazatérése.

Szeptember 18. A horvát kormány Menekültügyi Hivatalának közlése szerint felgyorsult a hazatelepülési folyamat. Eddig 3.230 hazatérési jóváhagyást állítottak ki az illetékesek, közülük 103 személy tért vissza. A betelepített szerbek közül 3.300-an kaptak hazatérési engedélyt, ők horvátországi régi lakhelyükre térnek vissza. További 3.000 szerb Szerbiába történő távozásának engedélyezését kérte. Ugyancsak most közzétett adatok szerint az átmeneti rendőrségben jelenleg 838 horvát, 919 szerb és 52 más nemzetiségű rendőr teljesít szolgálatot.

Szeptember vége. A helyhatósági választásokat követően egymás után alakulnak meg a helyi önkormányzatok. Várdarócon és Laskón szeptember 20-án, Vörösmarton 23-án tartották meg az alakuló közgyűlést, míg Csúzán – az érdektelenségből eredően – csak egy ideiglenes intézőbizottság alakulhatott a legsürgősebb teendők elvégzésére.

Október 9. Az Új Magyar Képes Újság tudósítása szerint a napokban a budapesti Új Kézfogás Közalapítvány 47.000 német márka értékben 70 tonna vetőmagot szállított 13 baranyai és kelet-szlavóniai magyarlakta falu mezőgazdasági termelőinek.

November 11. Hat év szünet után helyreállt a vasúti forgalom Horvátország és Kis-Jugoszlávia között. Vinkovciról délelőtt tíz órakor futott ki az első szerelvény, és 11.30-kor érkezett a šidi állomásra.

November 15. Megemlékezést tartottak az “Erdődi egyezmény” aláírásának második évfordulóján. William Walker kormányzó, ideiglenes ENSZ megbízott az erdődi kastélyban rendezett ünnepségen elmondta: az egyezménynek köszönhető, hogy a horvát Duna-mente térségében sikerült békés úton helyreállítani a horvát szuverenitást.

December 10. Életbe lépett a Horvátország és Kis-Jugoszlávia közötti kishatárforgalmi egyezmény. A határátlépési engedélyeket a vukovári és a pélmonostori rendőrállomásokon adják ki.

Január 15. Horvátország és az ENSZ Biztonsági Tanácsa befejezettnek tekinti Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség békés reintegrációjának folyamatát, ezzel Horvátország visszanyerte korábbi szuverenitását a térségben. Ezzel egy időben megszűnt az UNTAES csapatok mandátuma is.

Február 10. Marijan Petrovia , a menekültek visszatelepítésével foglalkozó minisztérium vezetője Zágrábban fogadta az MVSZ Csoóri Sándor vezette küldöttségét. A baranyai és kelet-szlavóniai magyarok hazatérése körül támadt nehézségek kapcsán a horvát minisztérium vezetője elmondta: a háború összesen 27 milliárd kuna közvetlen kárt okozott Horvátországnak, a magyarok lakta Duna-mente térsége pedig 13 milliárd kuna kárt szenvedett. A helyreállításra fordított összegek kevesebb mint két százalékát biztosítják a nemzetközi szervezetek, holott csak a taposóaknák eltávolításához három millió kunára lenne szükség.

Február 22. Zágrábban megalakult a Horvátországi Magyar Szervezetek Szövetsége, amely a tizenötezerre becsült horvátországi magyarság közös érdekeinek képviseletét tűzte ki célul. Egyes becslések szerint Horvátországban közel két tucat civil és társadalmi–politikai jellegű szervezet működik, amelyek nem egy esetben egymással is rivalizálnak. A Horvátországi Magyar Szervezetek Szövetsége mindezen szervezetek között szeretne közvetítő szerepet vállalni.

Március 27. Eszéken elhelyezték a Magyar Oktatási és Művelődési Központ alapkövét. A tervek szerint szeptemberben megtörténik az intézmény felavatása, s a magyar diákok már az új iskolaközpontban kezdhetik meg a tanévet.

Május 13. A Baranyában, valamint Kelet-Szlavóniában és Nyugat-Szerémségben állomásoztatott kiegészítő ENSZ-rendőrség szóvivője, Kirsten Haupt aggodalmát fejezte ki a térségben élő szerbekkel és magyarokkal szembeni horvát fenyegetések miatt. Zágrábi sajtótájékoztatóján bejelentette, az utóbbi időben már nem csak a szerb kisebbség tagjait fenyegetik, hanem azokat a magyarokat és horvátokat is, akik azután is a lakhelyükön maradtak, hogy 1991-ben a szerbek ellenőrzésük alá vonták a vidéket. A maradókat akkor a szerbek “usztasaként” bélyegezték meg, visszatelepülő honfitársaik pedig most “csetnikként” tekintenek rájuk.

Május 27. Horvátország 1992-től napjainkig 28,361 millió német márkának megfelelő összeget fordított a területén élő nemzeti kisebbségek támogatására — jelentette be Zágrábban a kormány nemzeti és etnikai kisebbségi hivatalának vezetője, Mila Šimia . Az 1991-től működő hivatal vezetője elmondta, hogy a pénzt a kisebbségi szervezetek kapják meg, amelyek tagjainak a kulturális autonómia keretein belül biztosítják anyanyelvük használatát, az anyanyelvi oktatást, a szabad vallásgyakorlást, valamint a kulturális és a történelmi emlékek ápolását. Mila Šimia bejelentette továbbá, hogy a Horvát Szábor hamarosan a harmadik olvasatban tárgyalja a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát szabályozó törvényt.

Június 5–8. A Magyarok Világszövetsége és a Horvátok Világszövetsége Eszéken együttműködési megállapodást írt alá, amelyben egyebek között azt rögzítették, hogy tervet dolgoznak ki a délszláv háborúban lerombolt horvátországi magyar települések újjáépítésének támogatására és fokozzák együttműködésüket a két országban élő magyar, illetve horvát kisebbség megsegítése érdekében. Tőkés László református püspök, az MVSZ küldöttségének tagja Szentlászlón, a lerombolt templomban tartott istentiszteletet, ahol a Világszövetség “Magyar újjáépítés – Szentlászló” elnevezésű segélyakciója keretében a székelyföldi ácsok megkezdték a tető helyreállítását.

Október 15. Az ENSZ-től az EBESZ vette át a horvát Duna-mente térségében a többnemzetiségű horvát rendőrség tevékenységének felügyeletét. A nemzetközi szervezetnek ez az első ilyen jellegű megbízatása. Az EBESZ Tim Guldiman vezette horvátországi képviseletének megbízatása december 31-én lejár, s a zágrábi kormány, illetve a bécsi ENSZ-központ közötti tárgyalásokon döntenek majd arról, folytatódjék-e az EBESZ szerepvállalása.

November 10. Az euro-régiók fejlesztésére és a kisebbségi jogok érvényesítésének támogatására vonatkozó magyar javaslatok is bekerültek annak a zágrábi értekezletnek a záródokumentumába, amelyen a Közép-Európai Kezdeményezésben résztvevő államok parlamenti delegációi tanácskoztak. A 14 ország részvételével tartott konferencián megvitatták a globalizáció hatását a regionális stabilitásra és gazdasági fejlődésre, az erkölcsi és etikai értékek alakulására, a formálódó demokráciák alkotmányos–politikai berendezkedésére, valamint a népek kulturális azonosságtudatára.

December 1. Horvátországban ismét lesz magyar nyelvű hetilapja az ott élő magyarságnak. A hét hónapja szünetelő Új Magyar Képes Újság örökébe a Zágrábban megjelenő Képes Újság lépett, amelynek első számát 1.200 példányban nyomtatták ki. A korábban Eszéken megjelenő Új Magyar Képes Újság megjelentetésének szüneteltetésére azért került sor, mert az egymással rivalizáló magyar szervezetek anyagi támogatását a horvát kormány Kisebbségi Hivatala felfüggesztette.

Január 29. A horvát kormány kisebbségügyi hivatalával szembeni kemény bírálatának adott hangot Csörgits József, a Horvátország Magyarok Szövetségének elnöke. Az eszéki székhelyű HMSZ hosszú ideje belharcot vív a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének vezetőivel. Csörgits azzal vádolja a kisebbségügyi hivatalt, hogy a horvátországi magyarság szétverésére törekszik, mivel – éppen az említett belviszály miatt – a tavalyi év júliusától felfüggesztette a magyar szervezetek költségvetési támogatását.

Január 31. “A magyar kormány külön pénzalapot hoz létre a délszláv háborúban lerombolt horvátországi magyar települések újjáépítésének a támogatására” — jelentette be háromnapos horvátországi látogatásának befejezésekor Kopácson Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a háborúban súlyos károkat szenvedett Kórógyot és Szentlászlót is felkereste.

Március 16. Kétszázmillió forintos támogatást ígért a közelmúltban tett látogatása során Orbán Viktor magyar miniszterelnök a baranyai és a kelet-szlavóniai elpusztított magyar településeken található templomok felújításához. “Mi, itteni magyarok ehhez a támogatáshoz úgy járulhatunk hozzá – nyilatkozták a helyszínen az illetékesek –, hogy előkészítjük a felvonulási terepet, részt veszünk a bontásban és a romok eltakarításában. A kórógyi és a kopácsi templom várhatóan a magyar kormánysegélyből újulhat meg, és talán ebből rekonstruálják a vörösmarti művelődési házat is.”

Június 1. A Határon Túli Magyarok Hivatalában aláírtak a horvátországi magyar települések újjáépítésének támogatásáról szóló szerződést. A magyar kormány 200 millió forintos segélykeretéből 90 millió forinttal támogatja a kórógyi és 40 millió forinttal a kopácsi református templom felújítását. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt dr. Lévai Anikó, a miniszterelnök elesége, a Védnöki Testület elnöke is.

Szeptember 28. Göncz Árpád köztársasági elnök horvátországi látogatásának második napján Eszéken ünnepélyesen felavatta a Magyar Oktatási és Kulturális Központ új épületét.

Január 3. Parlamenti választásokat tartottak Horvátországban, amelynek során a napokban elhunyt Franjo Tudjman pártja, a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) súlyos vereséget szenvedett. Tíz választókerületből kilencben győzött az Ivica Račan vezette Szociáldemokrata Párt és a Dražan Budiša vezette Horvát Szociálliberális Párt koalíciója. A horvát Száborban a balközép koalíciónak 71, a Horvát Demokrata Közösségnek 40, a liberális, parasztpárti, néppárti és isztriai koalíciónak 24, a jogpárti és kereszténydemokrata koalíciónak 5, a kisebbségeknek ugyancsak 5, és a külföldön élő horvátoknak is 5 (vagy ennél is több) képviselője lesz. A horvátországi kisebbségek az 1992-es parlamenti választások óta küldhetnek képviselőt a horvát parlament alsóházába. Akkor Faragó Ferenc, az 1995-ös választásokat követően pedig Jakab Sándor – mindketten a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének jelöltjei – jutottak mandátumhoz. A mostani választások során dr. Szántó Tibor 1.891 szavazattal (42,89 %) jutott képviselői mandátumhoz. Sója Dénes 1.566 (35,52 %) szavazattal a második helyen végzett, őt 538 szavazattal (12,20 %) Szekeres Péter, 413 szavazattal (9,39 %) pedig Sörös József követte. Dr. Szántó Tibor, aki helyettesének Jakab Sándort nevezte meg, az eszéki Új Magyar Képes Újság lapjain köszönte meg a magyar választók bizalmát. “Kivétel nélkül köszönetet mondunk mindenkinek, aki a magyar lista valamelyik jelöltjére szavazott, mert ezzel eleget tett nem csak állampolgári, hanem nemzeti hovatartozásból eredő kötelességének is. A vetélytársaknak köszönjük a tisztes versenyt és helytállást, remélve, hogy a továbbiakban ismét együtt, az ő képességeikre is támaszkodva dolgozhatunk magyarságunk érdekeinek védelmében, anyagi és szellemi felemelkedése érdekében. Ebben a tevékenységben mindenképpen segíteni fog bennünket az az együttműködési megállapodás, amelyet december végén, közvetlenül a választások előtt a HMDK kötött a győztes SDP–HSLS koalícióval.”

Január 22. Az eszék–rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület helyiségében megtartotta második tisztújító közgyűlését a Magyar Egyesületek Szövetsége, amely Farkas Tivadar elnöki beszámolójával kezdődött. Az Alapszabály értelmében a régiók alelnököket adnak. Az elkövetkező négy éves időszakban öt alelnöke lesz a szervezetnek: Farkas Tivadar (Eszék), Sója Dénes és Ágh Izabella (Baranya), Szekeres Péter (Zágráb), valamint Dobó Irén (Tengermellék). Az alelnökök közül Ágh Izabellát az elnöki teendőkkel is megbízták, mandátuma egy évre szól. Az elnöknő elmondta, a MESZ elsődleges feladata a kultúregyesületek munkájának serkentése és segítése, a nemzeti azonosságtudat és a kulturális hagyományok megőrzése érdekében.

Január 24. Nem hozott eredményt a horvátországi köztársasági elnökválasztás első fordulója, egyetlen jelölt sem szerzett abszolút többséget. A február 7-én sorra kerülő második fordulóban a választók Stipe Mesic (41,11 %) és Dražen Budiša (27,71 %) jelöltekre adhatják le voksukat. Stipe Mesic, az első fordulóban legtöbb szavazatot kapott elnökjelölt az eredmény ismeretében a következőket nyilatkozta: “Sokan nem hitték, hogy miután szakítottam a hivatalos politikával, tárt kapukon át újra visszatérhetek. Bebizonyosodott most, hogy mindenben nekem volt igazam ’90-ben, ’91-ben, ’93-ban, ’94-ben, és íme, most 2000-ben is, amikor új lapot nyitunk az európai kritériumokra épülő horvát demokráciáért, és stratégiai célunk a mielőbbi tagság az Európai Unióban és a NATO-ban.”

Január 27. Ivica Račan, az új horvát miniszterelnök kinevezte huszonkét tagú kormányát. Kormányfő-helyettessé Goran Granicot (HSLS), a kormány két alelnökévé Slavko Linicet (SDP) és Željka Antunovicot (SDP) nevezte ki, míg a külügyminiszter Tonino Picula (SDP) lett. A horvátországi magyarság sorsát közvetlenül is érintő tárcák élére kultuszminiszterként Antun Vujic (SDP), oktatási és sportminiszterként pedig Vladimir Stugar (HSS) került.

Január 29. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége Csúzán megtartotta közgyűlését. Pasza Árpád elnöki beszámolójában hangsúlyozta: “Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a HMDK nem párt, hanem több annál: egy nemzeti kisebbség pártok feletti érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete. (…) Ma egy picit ünnepelünk is, mert a választási eredményeket tekintve erre minden okunk megvan. Ha azonban a horvátországi magyarság helyzetét tekintjük, akkor, sajnos nem ennyire indokolt az ünneplés.” Jakab Sándor alelnök néhány alapszabály-módosítási javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyeket a küldöttek egyhangúan elfogadtak. A közgyűlés a következő két évre a HMDK feladataként a következőket fogalmazta meg: 1. A szervezeti felépítés további erősítése. 2. A középületek felújításával kapcsolatos tevékenység folytatása. 3. Küzdelem a magyarok hátrányos megkülönböztetésének megszüntetéséért (az újjáépítésben, a foglalkoztatásban). 4. Arányos részvétel és a magyar nyelv használata a közhivatalokban. 5. Gazdasági téren a magyarországi kapcsolatok és lehetőségek kihasználása. 6. A közoktatási intézmények hatékonyságának növelése. 7. A magyar nyelv használatának visszaállítása a katolikus egyházban. 8. A szórványmagyarsággal való fokozottabb törődés. 9. A belső tájékoztatás erősítése, a HMDK–Hírmondó megjelenésének rendszeresítése. 10. A kisebbségvédelmi egyezmény rendelkezéseinek betartatása. 11. Az ezeréves magyar államiság megünneplése, részben közösen a magyarországi horvátokkal.

Január 30. Horváth István kezdeményezése nyomán megtartotta alakuló közgyűlését a dályi, erdődi, és alsó-dályhegyi magyarokból álló, Petőfi Sándor nevét viselő kultúregyesület. A kistelepülések magyar lakói közül mintegy százan vettek részt a rendezvényen. Az egykor híres, de a szerb megszállás kilenc éve során tevékenységét felfüggesztő kultúregyesület huszonhárom tagot számláló elnökséget választott. Az elnök Hugyik Imre, a titkár Horváth István lett. A Duna felett magasodó dombok aprófalvaiban élő magyarok nagy megelégedéssel vállalták a hagyományápoló munka folytatását.

Február 7. Az elnökválasztás második fordulójának eredményei alapján Stipe Mesic lett Horvátország új köztársasági elnöke. Mesic 1.430.907 szavazatot (56,21 %) kapott, míg riválisára, Dražen Budišára 1.114.549-en (43,79 %) voksoltak. Az új köztársasági elnök tizenhét megyében – beleértve a fővárost is – győzött, míg Budiša mindössze négyben és a külföldi szavazóhelyeken. Mesic Požega–Szlavón megyében aratta legnagyobb győzelmét a szavazatok 71,52 %-ával, de 70 %-on felüli szavazati arányt ért el Verőce–Drávamellék és Isztria megyékben is.

Február 19. A horvát média megkülönböztetett figyelmet szentelt Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem hivatalos zágrábi látogatásának. A magyar kormányfő találkozott Ivica Račan horvát miniszterelnökkel is, és megállapodtak abban, hogy egy hónapon belül hivatalos találkozóra is sor kerül. A két fél a nem hivatalos találkozót kihasználta a két ország közötti szabadkereskedelmi egyezmény előkészítésének befejezésére, és a rijekai kikötő közös felújítási tervének kidolgozására. “Meg akarjuk mutatni, hogy a kikötőnek van jövője. A hivatalos találkozónkig tiszta képet szeretnénk kapni arról, hogyan realizálódhat a magyar érdekeltség” – mondta a horvát miniszterelnök. Orbán Viktor ennek kapcsán kifejtette: “Mi Rijekát nem bérelni szeretnénk. Bizonyos mértékű közös beruházásban és közös üzemeltetésben is érdekeltek vagyunk, ami egy magasabb minőséget jelent.”

Február 23. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke budapesti hivatalában fogadta dr. Szántó Tibort, a horvátországi magyarok parlamenti képviselőjét, Pasza Árpádot, a HMDK elnökét és Jakab Sándor alelnököt.

Március 8. Az intenzívebb együttműködés kezdetének mondta Horvátország első külügyminiszter-helyettese Németh Zsolt külügyi államtitkárral tartott zágrábi megbeszélését. Vesna Cvjetkovic–Kureles kiemelte, hogy egyebek közt a szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről és arról tárgyaltak, hogy a két ország állampolgárai személyi igazolvánnyal léphessék át a közös határt. Németh Zsolt elmondta: az idő igazolta a kibontakozó stratégiai partnerséget. Bejelentette, hogy március 17-én – többoldalú találkozóra – Magyarországra látogat Ivica Račan miniszterelnök.

Március 18. Újbezdánban ünnepélyes keretek között átadták a magyar kormánysegélyből felújított művelődési házat. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ünnepi beszédében elmondta: “A horvátországi magyarok élni akarásának és magyarként történő megmaradásának bizonyítéka ez az újjáépült művelődési ház. Jelképe egyben az eltéphetetlen magyar–magyar kapcsolatoknak és az anyaország féltő gondoskodásának.”

Március 22. A horvát országgyűlés elnökének, Zlatko Tomčicnak a vezetésével parlamenti küldöttség látogatott Budapestre. A küldöttséget – amelynek Szántó Tibor, a horvátországi magyarság parlamenti képviselője is tagja volt – fogadta Áder János, a magyar Országgyűlés elnöke, aki üdvözölte azt az elképzelést, hogy a Stabilitási Egyezményt aláíró országok házelnökei a közeljövőben Zágrábban találkozzanak. Orbán Viktor miniszterelnök is támogatta a javaslatot. A horvát küldöttség tagjai másnap találkoztak a Horvát Országos Önkormányzat vezetőivel, majd Mosoni Györggyel, a MOL vezérigazgatójával a magyar olajipari vállalat és az INA együttműködési lehetőségeiről tárgyaltak. Ezt követően Göncz Árpád köztársasági elnök és Martonyi János külügyminiszter is fogadta a horvátországi vendégeket. “A látogatásnak igen nagy jelentőséget tulajdonítunk – nyilatkozta Szántó Tibor képviselő –, hiszen Tomčic úrnak ez volt az első külföldi útja. Mindkét ország igen fontosnak tartja az együttműködést, bármely területről legyen is szó.”

Március 27–28. A Bellyei Rt. dolgozói öt hónapja nem kaptak fizetést, ezért Bellye község és Eszék város között az egymást követő két nap során pár órára lezárták az utat. A tiltakozók szóvivője kijelentette: amennyiben nem teljesítik jogos követeléseiket, a mamutvállalat szakszervezete folytatni fogja a nyomásgyakorlásnak ezt a formáját. A vállalat tulajdonosa maga a horvát állam.

Április 19. Az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának budapesti ülésén döntés született a közalapítvány horvátországi alkuratóriumának megalakulásáról. Az alkuratórium elnöke K. Kettős János (Kopács), tagjai: Dékány Zsuzsanna (Csúza), Kucsera Bandi (Laskó), Kutin Zsuzsa (Eszék), Likó János (Zágráb), Róth Sándor (Rijeka), Szántó Tibor parlamenti képviselő, Szőlősi István (Újgrác) és Tripolszki Márta (Eszék). A testület titkára Jakab Sándor, parlamenti képviselő-helyettes lett. Az alkuratóriumot alkotó tagok közül a legtöbben a kulturális és oktatási szférát képviselik, de az önkormányzatok, a média, az egyházak, az ifjúsági és cserkészmozgalom, valamint a politika küldöttei is helyet kaptak benne.

Április 27. A horvátországi kisebbségek jogait biztosító törvények tárgyalását kezdte meg a zágrábi parlament. A kisebbségek helyzete évekig a nemzetközi közösség és a Tudjman-párt viszonyának botrányköve volt. A jelenlegi törvények nemzetközi nyomásra 1994-ben és 1997-ben már a képviselőház napirendjén voltak, de a kormánypárt módot talált a szavazás elodázására, a javaslatoknak a napirendről való levételére és a kisebbségek iránti diszkrimináció folytatására. Az első törvényjavaslat szerint a kisebbségekhez tartozóknak joguk lesz hivatalosan is anyanyelvüket használni ott, ahol a lakosság többségét képezik, falvak és megyék önkormányzataiban, tekintet nélkül a törvény előírásaira, saját hatáskörükben is rendezhetik a kisebbségi nyelv használatának módozatait. Az eddigi gyakorlattól eltérően az első fokú bíróságokon és államügyészségeken is lehet a kisebbségi nyelvet használni. A kétnyelvűség pedig nem csak a nyilvános okmányokra és nyomtatványokra vonatkozik, hanem a táblafeliratokra és a bélyegzőkre is. A másik törvény a kisebbségi nyelveken való oktatást szabályozza. Az új törvény nem gátolja a kisebbségek anyanyelvi iskoláztatását, sem pedig a horvát nemzetiségűeknek a kisebbségi iskolákba történő beiratkozását. Ahol nincs elegendő tanuló egy kisebbségi iskola megnyitásához, az irodalmat, a történelmet és a földrajzot tanítják majd a kisebbségek nyelvén. Az iskolai bizonyítványok kétnyelvűek lesznek.

Április 28–29. Veszprémben megtartották a közép-európai államfők hetedik találkozóját, amelyen az elnökök egyetértettek a térség népeinek békés együttműködésének feltétel nélküli szükségességében. A találkozó keretében rendezett kerekasztal-tanácskozás résztvevőinek nyilatkozata leszögezi: a közösen megélt 1000 év legfőbb tanulsága, hogy a térség népeinek együtt és nem egymás ellenében kell boldogulás útját keresniük. A tanácskozás másnapján Göncz Árpád magyar államfő megbeszélést folytatott horvát kollégájával, Stipe Mesictyel. Göncz Árpád a megbeszélést követően az MTI-nek elmondta, a találkozón felhívta Mesic figyelmét arra, hogy véleménye szerint jogilag rendezett, de “emberileg” rendezetlen a horvátországi magyarok helyzete. A magyar államfő ezért azt javasolta, hogy a háború utáni nehézségek, keserűségek feloldását segítendő, miniszteri vagy miniszterhelyettesi szinten jelöljenek ki egy tisztségviselőt, aki a kisebbségek, így a horvátországi magyarok “jogi panaszhatárok alatti”, a közérzetet rontó, kisebb állampolgári problémáival foglalkozna. A magyar köztársasági elnök jól tájékozott a horvátországi magyarság helyzetét illetően; ami elsősorban annak köszönhető, hogy a volt parlamenti képviselőnek, Jakab Sándornak többször is alkalma nyílt tájékoztatni őt a magyar kisebbség helyzetéről. Ez történt a köztársasági elnök tavaly őszi horvátországi útja előtt is, amikor Göncz Árpád az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központ megnyitóján vett részt.

Április 29. Erdődön és Dályhegyen gyászszertartás keretében végső búcsút vettek azoktól a magyar áldozatoktól, akiket a szerb szabadcsapatok a terror kezdeti időszakában, 1991-ben gyilkoltak meg. Holttestükre a közelmúltban bukkantak rá egy kút mélyén, és földi maradványaikat Zágrábban azonosították. Az erdődi szertartáson – amelyen a horvát parlament magyar képviselője, Szántó Tibor is részt vett – az áldozatoktól Horváth István dályhegyi tanító búcsúzott. A gyászszertartáson Bencze Józsefnek, Kálózi Antalnak és Kálózi Mihálynak adták meg a végtisztességet. Béres Pál, Papp Ferenc, Papp Mihály Szénási István és Szénási József földi maradványait a közeli, magyarok által lakott kistelepülésre, Dályhegyre szállították, és az ottani katolikus temetőben a hozzátartozók, barátok és ismerősök vettek tőlük végső búcsút. A valószínűleg ugyancsak meggyilkolt id. Kálózi Miklós, ifj. Papp Ferenc, Papp Julianna, Szénási Mária, valamint Papp Mihály menyasszonyának földi maradványait még nem találták meg.

Május 10. A NATO állandó tanácsa és az Euro-Atlanti Partnerségi Tanács úgy döntött, hogy Horvátországot meghívja a szövetség békepartnerségi programjába. Horvátország lesz a NATO 26. békepartner országa. Lord George Robertson főtitkár hangsúlyozta, hogy Horvátország – hátat fordítva a nacionalista politikának – példát mutat szomszédainak és ösztönzést jelent a térség mérsékelt erőinek.

Május 11. Az európai normáknak megfelelően rendezi Horvátország tizenkilenc nyilvántartott kisebbségének helyzetét az a törvénymódosítás, amelyet ezen a napon fogadott el a horvát parlament. A Szábor egyben megszavazta a kisebbségi nyelvek egyenrangúságáról szóló törvényt is, amelynek értelmében a kisebbség nyelve hivatalosan is használható mindazoknál a helyi önkormányzatoknál, ahol a kisebbségek többséget alkotnak. Ezeken a településeken bevezetik a kétnyelvű helységnévtáblák használatát és a törvény kedvezően rendezi a kisebbségi nyelveken történő oktatást is. A törvénymódosítás ellen szavazott a volt kormánypárt, a HDZ, valamint a szélsőjobboldali pártok. Nemtetszésüket leginkább az a törvény váltotta ki, amelynek alapján a lakosság nyolc százalékánál nagyobb lélekszámú kisebbségek arányos képviselethez jutnak a törvényhozásban, a bírói és a végrehajtói hatalomban. Ez a módosítás elsősorban a szerb kisebbségnek kedvez, mert az 1991-es összeíráskor Horvátország lakosságának 12,16 százaléka vallotta magát szerbnek. (A magyar kisebbség akkor a lakosság 0,47 százalékát tette ki.) A szerbek így a jelenlegi öt helyett tizenhét kisebbségi képviselőt küldhetnének a parlamentbe, amire az ellenzék szerint Európában nincs példa. Az évek óta halogatott törvények elfogadását az gyorsította fel, hogy a kisebbségek helyzetének rendezésével megszűnik az Európa Tanács megfigyelő-csoportjának a munkája. Az ET-ellenőrök Horvátországban az emberi jogok tiszteletben tartását kísérték figyelemmel, de jelenlétük gátolta az országnak a nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozását.

Május 11. Hercegszőlősön egy hónap leforgása alatt immár másodszor egyeztetnek a kilenc baranyai adminisztratív egység – a nyolc járás és Pélmonostor város – vezetői; olvasható az Új Magyar Képes Újság beszámolójában. A téma: Baranya gazdasági és szociális helyzete. Szlavóniában az egy főre eső átlagkereset 783 kúna, míg Baranyában mindössze 189, a megyei átlag egyharmada. A vonatkozó törvény szerint, ha az adott járásban az átlagkereset nem haladja meg a megyei átlag 75 százalékát, akkor azt állami támogatásból, a járás közvetítésével kell pótolni. A számítások alapján Baranyának 1999-ben 1.300.000 kúnát kellett volna kapnia a költségvetésből. Ehelyett mindössze 62.000 kúna érkezett. Az adminisztratív egységek résztvevői havonta szeretnének együttes megbeszélést tartani a kérdés kapcsán. Szükségesnek vélik továbbá, hogy minden járás dolgozza ki a saját területfejlesztési tervét.

Május 18. Határozott ellenérzéseket keltett a zágrábi Oktatási és Sportminisztérium legújabb döntése, amellyel megváltoztatták a kisebbségi oktatási intézmények állami támogatásának kritériumait. Ez főleg a kis létszámmal működő oktatási intézeteket érinti hátrányosan, a kisebbségi iskolák tekintetében pedig egyenesen katasztrofális következményekkel járhat. A nemzetiségek nyelvén oktató intézmények eddig minden diák után 12 kúnát kaptak havonta, osztályonként pedig 220-at, valamint 2.500–2.500 kúnát iskolatípusonként (általános és középiskola). Ez utóbbi juttatás januártól megszűnt, így jelen pillanatban a központi támogatásból már az alapvető tevékenység finanszírozására sincs lehetőség. Eddig a nemzetiségi iskolákat a szigeteken működő kisiskolákkal együtt emlegették a különböző rendelkezésekben, a mostani rendeletmódosítás viszont eltörölte ezt a lehetőséget.

Május 19–20. “Kisebbségek – kultúrák közötti hidak” címmel a horvát kormány Kisebbségi Hivatala és az Európa Tanács közös szervezésében tanácskozást rendeztek Opatijában, amelyen a horvátországi nemzeti kisebbségek képviselői, a szomszédos országokban élő horvátok (és néhány más kisebbség) küldöttei, valamint az érintett országok kisebbségekkel foglalkozó minisztériumainak képviselői vettek részt. A tanácskozást Mila Šimic asszony, a Kisebbségi Hivatal vezetője nyitotta meg. Az előadásokat követően a résztvevők ajánlást fogalmaztak meg: a kormányoknak és az Európa Tanácsnak az eddigieknél is jobban kell ösztönözniük és segíteniük a regionális együttműködést a kultúra terén egy–egy országon belül a különböző kisebbségek között ugyanúgy, mint a különböző országokban élő, azonos nemzetiségűek között.

Május 22–23. Kétnapos hivatalos látogatásra érkezett Budapestre Ivica Račan horvát miniszterelnök, aki a Magyar Nemzetnek adott interjújában a két ország együttműködését példamutatónak minősítette. “A horvát kormány és én személyesen is különösen nagyra becsüljük azt a támogatást, amelyben a Magyar Köztársaság az euro-atlanti tömörüléshez való közeledési törekvéseinket részesíti. Üdvözöljük azt a budapesti törekvést is, hogy Horvátország teljes jogú tagként kapcsolódhasson be a magyar–szlovén–olasz háromoldalú együttműködésbe.” Ivica Račan a horvátországi magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban elmondta: az utóbbi nyolc évben több mint 13 millió kúna (4,25 millió DEM) összegű állami költségvetési támogatást kaptak a horvátországi magyarok. 2000-ben 2,4 millió kúnán osztozik a HMDK és a MESZ. A horvát televíziónak van egy heti egy órás, többnemzetiségű műsora, amelyben megfelelő hely jut a magyar kisebbségnek is. Szervezeti és pénzügyi gondjai miatt azonban még nem indíthatta be a televízió a tervezett kisebbségi hírműsorokat. Folyamatban van viszont a kisebbségi nyelvek hivatalos használatáról szóló és a kisebbségi oktatási törvény meghozatala, amely elősegíti majd a magyarok hatékonyabb anyanyelvi tájékoztatását is. A kormányfői találkozón megállapodás született, hogy 2000. július 1-jétől útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal léphetnek át a magyar–horvát határon a két ország polgárai.

Június 2–3. “Tavaszi Magyar Kultúrnapok – Eszék 2000” címmel kétnapos fesztivált rendezett a Magyar Oktatási és Művelődési Központ. A rendezvényen bemutatkoztak a régió magyar településeinek tánccsoportjai és népdalkórusai. A laskói és a vörösmarti asszonyok hagyományápoló kézimunkáiból készült kiállítást Jukic–Kéri Zita néprajzos méltatta.

Június 3. “A református értékek érvényesülése a nevelésben” címmel az Ars Longa Alapítvány szervezésében református tanári konferenciára került sor az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központban. A laskói, a vörösmarti, a szentlászlói és a vendéglátó intézmény pedagógusainak a budapesti Sylvester János Protestáns Gimnázium igazgatója és tanárai tartottak előadásokat. A konferencia célja a horvátországi magyar iskolák és az anyaországi iskolák közötti kapcsolatteremtés, a pedagógiai és iskolavezetési munka során felmerülő problémák megoldásának együttes keresése volt.

Június 15. Az Új Magyar Képes Újság tudósítása szerint Eszéken a napokban megbeszélést folytattak a HMDK és a Magyar Televízió Rt. képviselői a leendő magyar tévéstúdió kialakításának lehetőségeiről. Az érdekvédelmi szervezet részéről Kucsera Bandi országos titkár, dr. Szántó Tibor parlamenti képviselő, a Magyar Televízió Rt. részéről Bornemissza Eszter, a Regionális, Kisebbségi és Határontúli Főszerkesztőség szerkesztőségvezetője, Ruzsicska Mária, a Pécsi Regionális Stúdió főszerkesztője, Kutin Zsuzsa, az eszéki rádió munkatársa, valamint az Új Magyar Képes Újság két munkatársa, Kriják Krisztina és Tolnai Tünde vettek részt a megbeszélésen. Dr. Szántó Tibor a megjelenteknek elmondta, hogy a magyar nyelvű tévéstúdió létrehozásáról már folytatott megbeszélést Mirko Galictyal, a Horvát Televízió elnökével, akitől ígéretet kapott arra vonatkozóan, hogy a kérdést szeptemberben újra napirendre tűzik.

Június 22. Vladimir Strugar oktatási miniszter hosszas huzavona után az eddigi megbízott vezetőt, Kucsera Bandit nevezte ki az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központ igazgatójává. Kinevezése alkalmából az igazgató az Új Magyar Képes Újságnak nyilatkozott, s megerősítette: az oktatási intézetben működő általános gimnázium mellett ősztől közgazdasági és kereskedelmi – bolti eladói – szakképzés is indul. A legnagyobb problémát azonban az intézmény keretében működő általános iskola jelenti, hiszen a diákok Eszék környékéről érkeznek. Az eszéki magyarság azonban oly mértékben elhorvátosodott, hogy a gyermekek túlnyomó többségét nem járatják magyar iskolába, s ugyanez a helyzet a környező falvakban is. A kopácsi és a várdaróci magyar gyermekek nagy része a bellyei horvát tannyelvű általános iskolában tanul. Jelenleg is 65 magyar gyermek jár anyanyelvápolási órákra. Ez azonban nem pótolhatja az anyanyelven történő iskoláztatást, hiszen az anyanyelv ismerete hézagos, szegényes és igénytelen marad. Ezért okoz gondot az alsó tagozat fenntartása. A felső tagozattal nincsen különösebb gond, a következő tanévben remélhetőleg a most is itt tanuló kórógyiak mellett Szentlászlóról és Harasztiból is érkeznek diákok.

Június 30. A horvát Oktatási és Sportminisztérium levélben értesítette a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szuperintendensét, K. Kettős Jánost, hogy fakultatív alapon engedélyezi az általános iskolákban a hitoktatást. Ezt követően a HMDK közleményben sorolta fel azt a kilenc felekezetet (a római katolikus, a pravoszláv, a muzulmán, a zsidó, az adventista, a mormon, az evangélikus, a pünkösdista–baptista és a református egyházat), amelynek hitelvei a fenti rendelet értelmében oktathatók.

Július 19. A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója keretében – tekintettel a történelmi hagyományokra, arra, hogy 40 prédikátor jelenlétében megtartott zsinat határozata alapján 1576 augusztusában ott alakult meg a Dunamelléki Református Egyházkerület – Hercegszőlősön 300–350 személy jelenlétében kihelyezett ülést tartottak. A történelmi múltra emlékezve a beszédekben többször is elhangzott: hitében, nyelvében és hagyományaiban él a magyar.

Augusztus 3. Hosszú évek, évtizedek után először látogattak haza a baranyaszentistváni svábok. A második világháború után a partizánok elűzték Baranyából a teljes német ajkú lakosságot, az úgynevezett Duna menti svábokat. Helyükbe muraközi horvátokat telepítettek. Most polgármesterükkel az élen mintegy 300 egykori baranyaszentistváni származású német látogatott haza az észak-németországi Thueringen városból. Ajándékot is hoztak: 7.000 márkát a felújítási költségekre és egy harangot a 200 éves Szent Kereszt-templom részére. Az ünnepség alkalmából Marin Srakic püspök celebrált szentmisét magyarországi és németországi papok együttműködésével.

Augusztus 20. Az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központ Kulturális Tanácsa augusztus 18-án, a HMDK és a laskói Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ugyancsak 18-án, a csúzai Jókai Mór Kultúregyesület 19-én, az eszék–rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület és a HMDK tengermelléki egyesületének spliti, rijekai és pulai tagozatai pedig 20-án rendeztek ünnepséget Szent István király és a magyar millennium emlékére.

Augusztus 25. Harkányban az együttműködés fejlesztéséről tanácskoztak a horvát–magyar határ két oldalán fekvő megyék vezetői. Eszék–Baranya, Baranya, Verőce–Dráva mente, Somogy, Kapronca–Körös, Zala és Muraköz megyék első emberei megállapodtak abban, hogy közös fejlesztési programokat készítenek és EU-támogatásokat pályáznak meg velük. A találkozót a Baranya Megyei Önkormányzat kezdeményezte, és az előkészítő munkákat is ők végezték el. A résztvevők meghatározták azokat a területeket, ahol különösen indokoltnak tartják a közös fejlesztési programokat. Ezek: a regionális tervezés; a határ menti műszaki infrastruktúra fejlesztése; gazdaságfejlesztés, különös tekintettel a turizmusra és a technológiai kutatási fejlesztésre; humánerőforrás-fejlesztés; valamint a környezet- és természetvédelem.

Szeptember 9. Közel egy hónapon át, október 7-éig tart Pélmonostoron a baranyai Ősz elnevezésű rendezvénysorozat, amelyet a rendezők a drávaszögi és kelet-szlavóniai magyarság kulturális seregszemléjének szántak. Az egy hónap során szinte valamennyi magyar művelődési egyesület bemutatkozik és számot ad felkészültségéről.

Szeptember 11. Horvátországban is megkezdődött a tanítás. Baranya hét, még magyarnak nevezett falujában – Vörösmarton, Csúzán, Sepsén, Laskón, Várdarócon, Kopácson és Újbezdánban –, a karancsi horvát iskola magyar tagozatán, valamint két olyan (nem magyar) városban, amelyben magyar oktatási intézmény (Eszék), illetve magyar tagozat (Pélmonostor) működik, az előző három tanévhez viszonyítva nőtt a tanulók létszáma. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az eszéki Oktatási és Művelődési Központban nem egy, hanem három iskolatípust indítottak az első évfolyamon, de annak is, hogy egyes helységekben (Csúzán, Kórógyon és Laskón) az idén többen iratkoztak be, mint az előző években. Dályhegyen viszont megszűnt a magyar alsó tagozat.

Szeptember 20. Vajdasági horvát kisebbségi vezetők szerint a hivatalos Budapest szervezettebben törődik a vajdasági magyarsággal, mint Zágráb az ott élő horvát kisebbséggel. E véleményüket többnapos látogatásuk alkalmából Zágrábban fejtették ki a horvát vezetésnek, amelynek során Stipe Mesic köztársasági elnökkel, Ivica Račan miniszterelnökkel és Tonino Picula külügyminiszterrel tárgyaltak. A 200 ezerre becsült vajdasági horvát kisebbség szervezeteit és intézményeit összefogó szövetség vezetői kiemelték: rendkívül jónak tartják az együttműködést a szerbiai tartományban a magyar és a horvát kisebbségek között.

Szeptember 28. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hivatalos horvátországi látogatása alkalmából a zágrábi magyar követségen találkozott a magyar kulturális szervezetek képviselőinek, valamint a tudománnyal és művészetekkel foglalkozó jeles személyek egy csoportjával. Az MTA elnöke, miután meghallgatta a magyar tudományos élet rangos személyiségeinek beszámolóját, összefoglalójában rámutatott, hogy megítélése szerint túlságosan sok magyar szervezet létezik Horvátországban, ami kommunikációs problémákat okoz. Szükség van egy optimális működési struktúra kialakítására, és a szervezetet oda kell vinni, ahol az emberek vannak. Egyetértett egy Kulturális Központ létrehozásának a legmagasabb kormányzati szinten már jóváhagyott tervével, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy egy ezen túlmenően létrehozott Tudományos Intézet csak a szervezetek számát növelné. A tudományos élet koordinálását, nyomon követését egy akadémiai státusz létrehozásával is meg lehet oldani. Valós probléma – mutatott rá az MTA elnöke –, hogy a magyarság szempontjából fontos intézmények Horvátországban nem léteznek, amiből kiszolgáltatottság származik. Ezután Glatz Ferenc a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén tett látogatást, és nagyra értékelte a tanszék néhány éve megkezdett munkáját.

Október 8. A vörösmarti református egyházközség hálaadó istentiszteletet tartott annak jegyében, hogy elkészült a templom belső felújítása, amelynek költségeit svájci reformátusok adományából fedezték. A hálaadó istentiszteleten a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház valamennyi gyülekezetének képviselői jelen voltak.

Október 18–19. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, a gazdasági együttműködés bővítése, az euro-atlanti integrációs folyamatok, a kisebbségek helyzete és a jugoszláviai politikai folyamatok jelenlegi szakasza volt a fő témája Mádl Ferenc magyar és Stipe Mesic horvát köztársasági elnök budapesti megbeszélésének. Kiemelt figyelmet kapott a Rijeka–Zágráb–Budapest autópálya építése. A horvát köztársasági elnök javasolta, hogy a magyar vállalatok kapcsolódjanak be a horvátországi privatizációba. Mádl Ferenc utalt arra, hogy bár elkészült a magyar–horvát szabadkereskedelmi egyezmény tervezete, a mezőgazdasági áruk körüli gondok miatt még mindig nem írható alá.

Október 31. A felújított kopácsi református templomban megemlékeztek a reformáció világnapjáról. A központi ünnepségen Dobos Ágoston budapesti és Bereczky Ildikó harkányi lelkipásztorok jelenlétében K. Kettős János baranyai szuperintendens hirdetett igét. Ebből az alkalomból leplezték le a kopácsi Narancsik lelkészházaspár emléktábláját is.

November 9. A horvát országgyűlés alsóháza 106 szavazattal 35 ellenében meghozta az ország új alkotmányát, és ezzel megvalósította a januári választásokat követően hatalomra került hatpárti koalíció egyik legfontosabb ígéretét, az áttérést a Tudjman-korszak félelnöki rendszeréről a parlamentire. Elemzők a demokrácia diadalának tekintik az új alkotmány elfogadását. Az alaptörvény egyik legfontosabb eleme, hogy megerősítette a helyi önkormányzatok működését, amelyek Stjepan Ivaniševic igazságügy-miniszter szerint véderőt képeznek a politikai hatalom összpontosítása ellen, és lehetővé teszik, hogy a gondokat és a feladatokat közvetlenül helyi szinten oldják meg. Hozzátette, Horvátországnak semmi szüksége sincs az eddig központosított közigazgatásra. Szántó Tibor parlamenti képviselő megítélése szerint a horvátországi magyarság számára “a legfontosabb, hogy végre érvényesül a kisebbségi pozitív diszkrimináció. Nincs akadálya többé, hogy a választási törvényben, az általános szavazati jog mellett külön jogot kapjunk kisebbségi képviselők megválasztására. Nem fogadták el azonban azt a javaslatot, hogy az országban élő nemzeti kisebbségeket felsoroló szövegrészbe bevegyék a bosnyákokat, a szlovénokat és a cigányokat is.” Sikerült továbbá beépíteni az alkotmányba, hogy a kisebbségi gondokat ne csak törvények – mint amilyen az oktatási vagy a kisebbségi nyelvhasználati törvény – hanem kisebbségvédelmi alkotmánytörvény is rendezze, amelyben a magyarországi példa nyomán helyet kaphatnak majd a kisebbségi önkormányzatok is. A kisebbségvédelmi alkotmánytörvényről hamarosan megkezdődik a parlamenti vita.

November 19. A pélmonostori katolikus templomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a magyar államiság ezeréves, illetve a kereszténység kétezredik évfordulójáról. Az istentiszteleten megjelent Mayer Mihály pécsi megyéspüspök, Marin Srakic djakovói megyés püspök és Láng Endre, a Horvátországi Református Keresztyén Egyház püspöke is.

November 24. Szentlászlón a falu szerbek által történt elpusztításának gyászos évfordulóján a Horvátország függetlenségéért elesett harcosokra emlékeztek. A parkban emléktáblát lepleztek le, amelynél Eszék–Baranya megye, Eszék város, Szentlászló, valamint az illetékes minisztérium képviselői helyezték el koszorúikat. A falu védelmében 1991-ben 38-an estek el, 10 harcost és civilt pedig még mindig az eltűntek listáján tartanak nyilván.