Bence Zsolt - egy magyar kiskatona a szerb katonai hatoságok kezében
Magyar Szó, HUNSOR.nu, március., 2001.

Egy gombosi tartalékos nem mindennapi esete a katonai bírósággal. Amikor tudomást szereztem arról, hogy a gombosi Bence Zsoltot szabadlábra helyezték, arra gondoltam, hogy ezt minden bizonnyal az amnesztiatörvénynek köszönheti, amellyel fölmentést nyernek azok is egyebek között, akik nem tettek eleget a katonai behívóparancsnak.

A 27 esztendős fiatalember, éppen emiatt volt bezárva két esztendőre. Semmi köze nincsen azonban az amnesztiának ahhoz, hogy Zsolt újra szabad ember, a Katonai Legfölsőbb Bíróság döntése értelmében hagyhatta el a mitrovicai börtönt tizenegy hónapi raboskodás után. A Katonai Legfölsőbb Bíróság ugyanis újratárgyalta az ügyet, és nyolchavi elzárásra ítélte a gombosi fiatalembert, a végrehajtás egyévi fölfüggesztésével. Ezek szerint tehát nyilvánvaló, hogy nem kellett volna leülnie a tizenegy hónapot, vagy talán semennyit!

Kanyarodjunk azonban vissza az események legelejéhez! Először 1995-ben hívták be tartalékosnak, és eleget is tett kötelességének a légelhárítási beosztásban. Tavalyelőtt márciusban, öt nappal a NATO-támadások megkezdése után újra behívták. Átvette a behívót, majd később látta, hogy 1997. március 10-ei dátum áll rajta, és emiatt elhatározta, hogy nem fog jelentkezni. Persze gondolni se mert volna arra, milyen súlyos következménnyei lesznek effajta cselekedetének... Egy hét se múlt el, és április 6-án jöttek érte Újvidékről a katonai rendőrök. Nyolc nappal később sor került a tárgyalásra, és a katonai bíróság egyévi börtönre ítélte. Az ítélet kihirdetése után a bíróság megparancsolta az elítéltnek, hogy azonnal jelentkezzen az egységénél! Hazament, fölvette egyenruháját és még azon a napon: április 14-én el is ment Zomborba az egységéhez. Ott volt egészen leszereléséig, június 25-éig. Időközben megföllebbezte az ítéletet, és erre Belgrádban a Katonai Legfölsőbb Bíróság megkétszerezte büntetését, azaz kétévi börtönre ítélte április 28-án! Ezek után sem küldték azonban haza, ugyanúgy leszolgálta hátralevő idejét, mint a többiek. Zombor egyébként annak idején azok közé a vajdasági városok közé tartozott, amelyeket a leggyakrabban bombázták a NATO-gépek.

Leszerelése után fél évig semmiféle értesítés nem érkezett arról, hogy börtönbe kell volnulnia, Bencéék már-már abban reménykedtek, hogy nem kell bűnhődnie, annál inkább, mert leszolgálta tartalékos katonaidejét. Csak december 20-áig élt azonban bennük a remény, akkor ugyanis megérkezett a behívó, amelyben az állt, hogy 2000. február elsején jelentkeznie kell a mitrovicai börtönben, hogy letöltse kétéves büntetését! A törvény értelmében azonnal halasztást kértek, a hódsági községi, majd a zombori körzeti bíróság is azonban simán elvetette, alaptalannak minősítette a kérelmet, úgyhogy nem maradt más hátra, Bence Zsolt bevonult a börtönbe. Büntetlen előéletű volt, munkahelyén, a gombosi szövetkezetben dolgozott traktoristaként. Nem lehetett rossz dolgozó, mert másképp valószínűleg nem ígérték volna meg neki, hogy kiszabadulása után azonnal visszaveszik.

-- Tizenegy hónapot és hat napot töltöttem a börtönben. A szakmámban dolgoztam traktoristaként a börtön birtokán. Viselkedésemmel nem volt baj, úgyhogy kilenc és fél hónap után hazajöhettem jutalomszabadságra. A múlt hónapban, február 9-én víkenden voltam itthon, és akkor érkezett meg Belgrádból a Legfölsőbb Katonai Bíróság végzése, miszerint nyolc hónap börtönre módosították ítéletemet, de azt is egyévi fölfüggesztéssel. Ezzel a papírral természetesen azonnal visszamentem Mitrovicára és amikor megmutattam nekik, azt mondták, jöjjek haza -- mondja az igen szűkszavú Zsolt. Úgy tűnik, mintha el se hinné, hogy ismét szabad ember. Azt még elárulja, hogy a 11 hónap és 6 nap alatt tíz kilót lefogyott, továbbá, hogy az ott végzett munkájáért havonta 40--45 dinárt kapott, kijövetelekor pontosan 653 dinárt és 30 parát számoltak le neki. Minden bizonnyal ez a legkevesebb, amit kifogásolhat... Annak viszont örül, hogy azonnal visszaveszik a munkahelyére, amit annak idején megígértek neki. És akkor mehet minden a régi kerékvágásban? Édesapja, Bence Mihály nem hagyja ennyiben a dolgot, hanem kártérítést követel, és ezen aligha lepődhet meg bárki is. Lássuk azonban, mit is tartalmaz a Katonai Legfölsőbb Bíróság végzése! "A Legfölsőbb Katonai Bíróság elfogadja Bence Zsolt elítélt szüleinek a büntetés rendkívüli enyhítésére vonatkozó kérelmét, és részben módosítja a büntetést, amit azért kapott, mert nem tett eleget a katonai behívóparancsnak és elkerülte a katonai szolgálatot. A bíróság kimondja a föltételes ítéletet azzal, hogy 8 hónapos börtönbüntetést állapít meg, ugyanakkor elrendeli, ez a büntetés nem lesz végrehajtva, amennyiben egy év alatt nem követ el újabb bűncselekményt."

A megindoklás szerint az elítélt szülei az ítélet enyhítésére vonatkozó kérelmükben megállapították, hogy fiuk ott volt hadiegységében 1999. április 15-étől június 25-éig és példás katona volt. Ez a körülmény, továbbá, hogy a büntetés letöltésének időszakában is példás magaviseletű volt, azt mutatja, hogy nem szándékosan hanyagolta el törvényes kötelességét, továbbá, hogy őszintén megbánta elkövetett hibáját. A katonai bíróság megvitatta a szülők kérelmét és az üggyel kapcsolatos okiratokat, és ezek után mondta ki: a szülők kérelme megalapozott.

Mindezek után számos kérdés vetődhet föl. Egyebek között az is, miért ilyen későn született meg a föltételes ítélet? Ha föltételes az ítélet, le kellett volna-e egyáltalán tölteni a 11 hónapot? Felelős-e valaki azért, hogy ilyesmi megtörtént? És lehetne tovább sorolni a kérdéseket, egy azonban biztos: Bence Zsolt sose tudja kitörölni emlékeiből a börtönben töltött hónapokat, és ezért valaki(k)nek felelnie kellene, kártérítést kellene fizetnie még akkor is, ha azzal lehetetlen feledtetni a fiatalember gyötrelmeit...

Az édesapa, Bence Mihály eltökélt szándéka, hogy kártérítést fog követelni, de legelőször a Helsinki Bizottsághoz fordul, habár mint nagy-nagy kiábrándulásában mondta: nem hisz ő már senkinek. Bencéék tizenegy hónap után visszakapták nagyobbik fiukat. Szerdán, március 7-én bevonul katonának a fiatalabbik, Rudolf...

írta HAJNAL Árpád

forrás://Magyar Szó, Újvidék