A horvátországi magyar oktatás és kultúra helyzetéről
írta Tóth Elvira

A horvátországi magyar oktatás és kultúra helyzetéről, a magyarság megmaradásáról nyilatkozott lapunknak az eszéki magyar művelődési központ igazgatója

Az eszéki székhelyű Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ mintegy két éve tevékenykedik a kelet-szlavóniai és baranyai magyarság szolgálatában. A központ egy gyönyörű szép, hazai viszonylatokhoz képest pazarul berendezett és didaktikai eszközökkel ellátott, 3870 négyzetméter hasznos területű épület. Van könyvtára, színpada, tornaterme. Külön érdekessége, hogy az egész Horvátországban az egyetlen központ, amelynek keretében négy intézmény működik: óvoda, általános iskola, középiskola és kultúrház. A központ megalakításáról és munkájáról, valamint a kelet-szlavóniai és baranyai magyar művelődési életről Kucsera Bandi igazgató nyilatkozik lapunknak.

-- A központ a Horvátországi Magyar Demokratikus Közösségnek, a horvátországi magyarok legerősebb érdekképviseleti szervezetének a kezdeményezésére alakult meg. A szervezet nem ok nélkül fordult e kéréssel az államhoz. Budapesten ugyanis a délszláv háború kezdetéig létezett egy szerbhorvát központ, amely a szerb és a horvát nemzet és nyelv szakadása után a szerbeké maradt. A horvátoknak ennek fejében egy korszerű intézményt építettek. Tehát a reciprocitás elve alapján, mondhatni politikai döntés eredményeként épült a horvátországi magyarság szempontjából jelentős intézmény Eszéken.

BONYODALMAK AZ INDULÁS KÖRÜL

Az igazgató (aki egyben a HMDK titkára) elmondása szerint nagy bonyodalmak előzték meg az intézmény felavatását. Elsősorban az akkor hatalmon levő Tudjman-féle Horvát Demokratikus Közösség választási kampányra használta volna fel az eseményt. Ugyanakkor az épületben az asztalokon, a székeken és a szekrényeken kívül nem volt semmi. Az óvodai részleg nem volt kellőképpen berendezve, hiányoztak az iskola normális munkájához szükséges didaktikai segédeszközök, hiányoztak a tanárok, a személyzet. Sok munka és közbenjárás után 1999. szeptember 6-án megkezdődött az általános és a középiskolai oktatás. Az óvodát valamivel később nyitották meg, mert az illetékesek azzal a kifogással, hogy nem tudták, beindul-e vagy nem, nem kértek pénzt a költségvetésből a soron levő tanévre.

Az óvodába pillanatnyilag 23 gyerek jár, az általános iskolába 21 diák, három tagozatban: az elsőtől a negyedik osztályig, az ötödik és a hatodik osztályba, valamint a hetedik és a nyolcadik osztályba. A kis létszám oka a nálunk is tapasztalható jelenség, a magyarság nagyfokú beolvadása a többségi nemzetbe. Ez a folyamat már a gyerek horvát nyelvű iskolába íratásakor megindul, magyarázta az igazgató. A szülők, akik egykor magyar iskolába jártak, nem ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekük is magyarul tanuljon, magyar kultúrán nőjön fel. Azzal érvelnek, hogy később jobban tud érvényesülni, ha horvát iskolába jár. A gyerekek egymással is horvátul beszélnek, és ezt a folyamatot már nehéz visszafordítani. Megvannak a megélhetési feltételek, és nem érzik azt, hogy hosszú távon meg kell kongatni a vészharangot, mondta beszélgetőtársunk. Hozzáfűzte, a környező magyarlakta településekről, Laskóról és Vörösmartról nem akarják elhozni a diákokat, mert különben a 450 éves múltra visszatekintő laskói iskola bezárhatna. Laskón egyébként a nyolcadik osztályig szervezik meg magyar nyelven az oktatást, Várdarócon és Kopácson a negyedikig.

-- Az általános iskolát úgy próbáljuk feltölteni, hogy elhozzuk a diákokat azokból a kelet-szlavóniai falvakból, ahol a magyarság már elhalófélben van. Gondolok itt Harasztira, Lacházára, Szentlászlóra. Ez utóbbi a magyarság szempontjából egy holt falu. Már a 91-es népszámlálás kimutatta, hogy mindössze 40 százaléka magyar. Szentlászlónak 74-ig magyar tannyelvű általános iskolája volt, ma nyolc magyar diák jár anyanyelvápolásra. Sajnos Kórógyon is hasonló a helyzet. Azt a falut a háborúban szétlőtték, az állam pedig nem siet felújítani. Ott az első négy osztályt a valamikori tűzoltóotthonban szervezik meg, a felsősök pedig vagy hozzánk jönnek, vagy a vinkovci horvát iskolába járnak. Tavaly szeptember óta nemcsak általános gimnáziumi program fut itt, hanem közgazdasági és kereskedelmi is.

RÉGI PROBLÉMA A KÁDERHIÁNY

A központ magyar káderhiánya nem új keletű probléma. Elsősorban az egzakt tantárgyakból nincs magyar ajkú tanár. Az általános iskolában ún. nem szakmai megoldást találtak, a fizikatanár tanítja a matematikát. A középiskolában két külmunkatárs osztja az órákat, ami egyre nehezebben kivitelezhető. Jövőre valószínűleg vendégtanár foglalkoztatásával próbálják megoldani a gondot, különben horvát nyelven lesznek kénytelenek előadni a kérdéses tárgyakat. Kucsera magyarázata szerint a jelenlegi káderhiány több tényező következménye: elsősorban semmivel sem ösztönözték, sem kötelezték a Magyarországon tanuló fiatalokat, hogy tanulmányaik elvégzése után visszatérjenek. Másodsorban a háború után megszüntették a kisebbségi tannyelvű iskolában dolgozó tanároknak a ösztönzésként osztott magasabb fizetést. Nem utolsósorban pedig elöregednek a magyar családok, nagymértékű az egykézés. Húsz év, és ha továbbra sem jönnek vissza a fiatalok, "lehúzhatjuk a rolót" -- jegyezte meg a központ igazgatója.

A központ az állami költségvetés eszközeiből és jelentős mértékben adományokból tartja fenn magát. Az államtól havonta 15 kunát kap tanulónként, 250 kunát a tagozatok után és 2500 kuna jár magának az intézménynek. Az energiahordozókat az oktatási minisztérium fizeti, a többi költséget az intézet. Sokat segítenek a magyarországi alapítványok, a Magyar Oktatási Minisztérium.

A művelődési központ megalakítása sem volt akadálytalan. Az intézmény kiharcolta többek között, hogy a Horvátországi Központi Magyar Könyvtár a keretébe kerüljön. Szinte önerőből szervezi a különböző rendezvényeket, közöttük a Szent István-napi ünnepséget, továbbá az 1100 éves horvát--magyar kapcsolatok elnevezésű kiállítást, amely bejárta Tuzlát, Szarajevót, Zágrábot. Kelet-Szlavóniában és Baranyában mintegy 18 művelődési egyesület tevékenykedik. Nehézkesen folyik a munka, mert amatőr szinten, önkéntesek művelik. A horvátországi magyarok anyanyelvi tájékoztatását az Új Magyar Képes Újság hetilap szolgálja, ezenkívül megjelenik a Horvátországi Magyarság, valamint a Rovátkák elnevezésű évkönyv.

írta Tóth Elvira


forrás://Magyar Szó