Milyen kisebbségjogi törvényt Délvidékem?
írta Bozóki Antal
az Argus Intézőbizottság elnöke

 Jegyzetek a kisebbségvédelmi törvény (előzetes) tervezetének margójára

Nyilvános vita kezdődött a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó törvényről, amelynek kidolgozása folyamatban van, és "várhatóan októberben vagy novemberben kerül a szövetségi parlament elé".

A Délvidéki "Családi Kör" eddig is folyamatosan foglalkozott a kisebbségi témákkal, tekintettel arra, hogy a felkínált megoldások törvénybe iktatása hosszabb időre meghatározhatja a vajdasági magyarság helyzetét és jogait is a HUNSOR ugy döntött hogy publikálja: Bozóki Antalnak, az Árgus Intézőbizottsága elnökének a törvénytervezetről szóló írását, amely az egyesület szeptember elejére tervezett tanácskozására készült.

Hogyan készült?

A Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi Minisztériuma által 2001. július 23-án nyilvános vitára bocsátott kisebbségvédelmi törvénytervezet a nyilvánosságtól távol, szűk körben, meglehetősen "suttyomban készült".

A 2001. június 29-i keltezést viselő dokumentum "előzetes tervezetét" (amely a minisztérium kísérőlevelében "tervezetként" szerepel) a Magyar Szó csak a 2001. augusztus 21-i számában "; csaknem két hónappal a nyilvános vita kezdete után "; közölte (a szerb nyelvű szövege a Danas című napilap 2001. augusztus 25/26-i számában található meg). Tartalmáról eddig az egyes (kormány)hivatalnokok és a törvény előkészítésére alakított "szakértői csoport" néhány tagjának "; akik merték vállalni a nyilvánosságot "; sajtónyilatkozatából értesül(het)tünk ugyan, látni azonban egészen idáig nagyon kevesen látták.

Az említett minisztérium "; a kiszivárgott adatok szerint "; az év elején, dr. Vojislav Stanovcic elnökletével, létrehozott egy harminc tagot számláló "szakértői csoportot", amelynek keretében létesült egy szűkebb, 8";10 tagú "munkacsoport" azzal a feladattal, hogy a készülő jogszabályt megszövegezze.

A csoport(ok) összetétele és tagjai kiválasztásának mércéi mindmáig csaknem teljesen ismeretlenek maradtak. Annyi azonban kitudódott, hogy "a vajdasági magyarság képviselői elég hangsúlyozottan jelen voltak ebben a törvényelőkészítő szakértői bizottságban", ami lényegében ezeknek a tagoknak a felelősségét növeli. Valójában nem is az a fontos, hogy kik vettek részt ebben a munkában, hanem hogy mit végeztek.

A mostani törvénytervezet munkaváltozatának első, részletesebb ismertetését a Magyar Szóban olvashattuk az idén áprilisban. A szakértői csoport már akkor jelezte: a készülő jogszabályt "egyeztetik Max van der Stoellal, az EBESZ kisebbségi főbiztosával, hogy az elkövetkező időszakban közvitára bocsáthassák". (Stoel úr ebben az időben azonban csak formálisan végezte munkáját, mivel ezt megelőzően Rolf Ekéus svéd nagykövet személyében az új kisebbségi főbiztos már ki volt nevezve.)

A készülő jogszabályt később bemutatták az Európa Tanácsnak Strasbourgban is, majd Budapesten és még ki tudja hol, csak éppen a honi nyilvánosság, illetve az érintett kisebbségek elé nem terjesztették.

Erről dr. Dusan Janjic, a belgrádi Etnikai Forum igazgatója "; aki a kisebbségi kérdés megközelítésének módjában felmerült elvi különbségek miatt utóbb lemondott a szakértői bizottságban való tagságról "; a következőket mondta: "... a szakértői csoport tevékenységét teljes mértékben Jugoszlávia nemzetközi elismerése felgyorsulását, a nemzetközi intézményekbe való bekapcsolódását szolgálta. Fontosabb volt megmutatni a világ, az Európa Tanács előtt, hogy dolgoznak a kisebbségi kérdés rendezésén, mint az, hogy annak mi a valódi értelme. Ezért történhetett meg, hogy megszegték az alapvető etikai és a hivatás, valamint a szakma normáit."


Elvi dilemmák

Támogatást érdemel az új hatalmi szervek azon törekvése, hogy Jugoszláviában a nemzeti kisebbségek státusát és jogait tartósan, a korszerű európai normáknak megfelelően kívánja rendezni.
Első ízben készül kisebbségjogi törvény Jugoszláviában, amely a vajdasági magyarság sorsát is nagyban befolyásolhatja. A kisebbségek helyzetét és jogait eddig a szövetségi és köztársasági alkotmány(ok), illetve Vajdaság Statútuma, valamint több általános törvény (például a közigazgatási, oktatási, tájékoztatási stb.), illetve külön törvény (a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló) rendezték (olyan-amilyen módon).

A kisebbségi kérdésnek a hatalmat gyakorló Szerbiai Demokratikus Ellenzék (SZDE) pártjai által való rendezéséről lévén szó, az első (nem is éppen csak jogi-formai) kérdésként az vetődik fel, hogy a kisebbségek helyzetét az új alkotmánnyal/alkotmányokkal vagy speciális törvénnyel kell-e rendezni?

Tekintettel arra, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban (JSZK) jelenleg alkotmányos válság (is) van, amely csak a szerbiai";Crna Gora-i viszonyok rendezésével oldható meg, s amelyektől a jelenlegi szövetségi állam fennmaradása is függ, indokoltan tehető fel a kérdés: az új alkotmánnyal előbb nem az államberendezés formáját kellene-e megoldani? Egyébként az SZDE a 2001. augusztus 22-i újvidéki megbeszélésének eredményeként a résztvevők bejelentették, hogy "a JSZK alkotmányjogi reformjának keretében azonnal hozzálátnak a Szerb Köztársaság új alkotmányának kidolgozásához".

Ha pedig új alkotmány(ok) készülnek, akkor "; figyelembe véve azt is, hogy az emberi és ennek keretében a kisebbségi jogok az alkotmányos matériához tartoznak "; nem volna-e helyesebb ezt a kérdést az új alkotmány(ok) és Vajdaság Autonóm Tartomány alkotmányos helyzete megoldásának keretében rendezni?

Félő ugyanis, hogy a kisebbségi törvény " ha elfogadására a szövetségi parlamentben kialakult erőviszonyok miatt egyáltalán sor kerül "; csak rövid időre, illetve (az alaptörvény meghozataláig) esetleges átmeneti megoldásként szolgálhat. A kisebbségek helyzetét viszont tartósan rendezni kell. Erre kötelezte magát Jugoszlávia, amikor felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetbe, de elvárja tőle ezt az Európa Tanács (ET) is, feltéve, ha belátható időn belül Jugoszlávia számít az ebbe a politikai szervezetbe való felvételre.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a JSZK 2001. május 11-én csatlakozott az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményéhez, amely Jugoszlávia számára szeptember 1-jén lép életbe. (Jugoszláviának csatlakoznia kell az ET regionális és kisebbségi nyelvekről szóló chartájához is, ha az ET tagja kíván lenni.)

Ha mindezt figyelembe vesszük, felmerül a kérdés: ilyen feltételek közepette célszerű-e jelenleg a kisebbségi törvény meghozatala? Nem azt kellene-e inkább szorgalmazni, hogy konkrét, határidős/határidőhöz kötött programok készüljenek a nemzetközi egyezményekből a kisebbségek iránt Jugoszlávia számára eredő kötelezettségek megvalósítására?
Ha a kisebbségvédelmi törvény elfogadására netán mégis sor kerülne, ez önmagában még semmit sem fog változtatni a kisebbségek helyzetén, ha azt nem követik konkrét intézkedések, amelyekre 2000. október 5-e óta is hiába várunk. A törvénytervezetről szóló nyilvános vita azonban jelentősen hozzájárulhat a kisebbségek helyzetével kapcsolatos új alkotmányos megoldások kidolgozásához.

A 20 gépelt oldalnyi törvénytervezet június 29-i (legutóbbi) változata a preambulumot (bevezetőt) és hat részre/fejezetre osztva 27 tézist tartalmaz, amelyek közül néhánynak egy vagy több altézise, illetve alternatívája is van.

A tervezet címe hasonlít az Európa Tanács (ET) keretegyezményének címére "a nemzeti kisebbségek védelméről" (nem pedig "védelmére", ahogyan a tervezet címében áll). Szerintem helyesebb cím volna: "Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről és azok hatékony gyakorlásának biztosításáról". A jelenlegi cím ezeknek a személyeknek a fizikai (habár az sem szükségtelen) és nem jogi védelmére asszociál, a törvény viszont a jogok biztosítására, illetve védelmére kell hogy vonatkozzon.


Mit tartalmaz?

A preambulum (amely inkább a nemzetközi egyezményekben, mint a törvényekben szokásos) azokat a szándékokat tartalmazza, amelyek a törvénytervezet készítőit vezérelték annak megszövegezésekor, nevezetesen: "az összes állampolgár jogainak és szabadságjogainak, továbbá a nemzeti közösségek másságra való jogának az érvényesítése, előmozdítása és védelme". A bevezető a továbbiakban felsorolja azokat a nemzetközi dokumentumokat (21-et), amelyeken a tervezet alapul. Feltűnő azonban, hogy ezen a listán nem szerepelnek az EBESZ kisebbségi főbiztosának a nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szóló hágai (1996), a nyelvi jogairól szóló oslói (1998) és a közéletben való hatékony részvételére vonatkozó lundi ajánlások (1999), amelyeket hetilapunk is közölt.

A tervezet első részét (általános rendelkezések) mindössze két tézis képezi. Az első meghatározza a törvény tárgyát (a JSZK-ban élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek különjogainak és szabadságainak szabályozása). A második pedig (egy altézissel, amelynek négy változata is van) kísérletet tesz a "nemzeti kisebbség" és a "nemzeti kisebbséghez tartozó személy(ek)" fogalmának meghatározására. Az utóbbi azért fontos, mert lényegesen befolyásolhatja azoknak a személyeknek a körét, akikre a törvény hatálya kiterjed.

A szakértők nem tudtak egységes álláspontra jutni abban, hogy kik számítanak "nemzeti kisebbségekhez tartozó személy(ek)nek". Innen a 2a tézis négy változata: Az első változat szerint csak azokat a kisebbségeket kell felsorolni, akiknek a létszáma a népszámlálás adatai szerint eléri vagy meghaladja az összlakosság 1%-át. A második változat bővebb, vagyis az első változat szerinti kisebbségek "plusz a volt nemzetek és a hagyományosan elismert kisebbségek". A harmadik változat tételesen 21 nemzeti kisebbséget sorol fel, amelyekre vonatkoztatható az 1. tézisben meghatározott nemzeti kisebbségek fogalma, és nyitva áll újabb nemzetiségek megjelöléshez, ha azt a népszámlálási adatok indokolttá teszik. A negyedik változat szerint a kisebbségek a törvényben nem lennének felsorolva (esetleg csak az indoklásában).


Alapelvek

A szövegtervezet második része (a 3.-tól a 7. tézisig) az alapelveket tartalmazza. Ide tartozik az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma; a nemzeti hovatartozás vállalásának és kinyilvánításának szabadsága; az egyesülési szabadság; a nemzettársakkal bel- és külföldön való együttműködés joga; a nemzetközi jog, a közerkölcs és az alkotmányos rend elveinek tiszteletben tartása (két altézissel) és a (törvény hatályba lépéséig) szerzett jogok védelme.

A felsorolt jogok szinte kivétel nélkül még az emberi jogok ún. első generációjához taroznak, és nem jelentenek különösebb előrelépést az eddig is biztosított kisebbségi jogok terén. E jogok közül kimaradtak viszont a nemzeti kisebbséghez tartózó személyek olyan jogai, mint például a "békés célú gyülekezési szabadságra való jog", a "véleménynyilvánítási szabadság", a "vallás vagy hit kifejezésére való jog", a "vallási intézmények, szervezetek és egyesületek alapítására való jog", amelyek már vagy ötven éve az alapvető emberi jogok és szabadságok katalógusához tartoznak, és amelyeket a hatályos európai egyezmények is rendre biztosítanak.

Az 5. tézis második bekezdése kimondja, hogy az állam segíteni fogja a kisebbségek politikai, oktatási, művelődési és szakmai szervezeteinek, egyesületeinek vagy intézményeinek munkáját, de nem pontosítja, hogy ez miben fog megnyilvánulni.

Ugyanez vonatkozik a 6. tézis harmadik bekezdésére is, mely szerint az állam "kedvezményeket irányozhat elő" (így, feltételes módban) a nemzettársakkal való kül- és belföldi együttműködés érvényesítése érdekében, de ezeknek a kedvezményeknek a mibenlétét meg sem említi. Ebben a fejezetben ugyancsak vitás lehet, hogy a hetedik tézis (a nemzetközi jog, a közerkölcs és az alkotmányos rend elveinek tiszteletben tartása) milyen összefüggésben van a kisebbségek védelmével (hacsak nem az államot védi a kisebbségektől), és ennek a tézisnek,
valamint a 7a tézisnek az egymás közti jogi-technikai kapcsolata, mivel ez utóbbi a "gazdasági, kulturális, szociális és politikai életnek" a fejletlen vidékeken való előmozdítására vonatkozik.

A 7b altézisnek, amelynek már egyébként is külön címe van (a szerzett jogok védelme) - a tartalmára való tekintettel - külön tézist kellene alkotnia.


Az identitás megőrzése

A tervezet harmadik része (8-17. tézisek) "a nemzeti kisebbségeknek a sajátosságuk megőrzésével kapcsolatos jogai és szabadságjogai" címet viseli. Itt talán nem a leghelyesebb a szerb "samosvojnosti" kifejezés használata, ami megfelel ugyan a magyar "sajátosságok" szónak, de helyette inkább az "(ön)azonosságuk" vagy "identitásuk" kifejezés használata lenne a megfelelőbb.

Ebben a fejezetben kaptak helyet a személynév megválasztására és használatára, az anyanyelv szabad használatára, a nemzeti kisebbségek nyelvének hivatalos használatára (és nem "hivatalos nyelvhasználata", mint ahogyan a fordításban tévesen áll) vonatkozó jogok, a kultúra és a hagyomány ápolásának joga, az anyanyelvű oktatásra való jog az iskoláskor előtti, az általános és a középiskolai, valamint a felsőoktatásban. Az itt felsorolt jogok is a hagyományos, a vajdasági gyakorlatban már a múlt század hetvenes éveiben alkalmazott jogok kereteiben mozognak.

Ebben a fejezetben is van azonban néhány javaslat, amelyet érdemes jobban megvizsgálni.Így például a 9a tézis szerint "a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy - az általuk értett nyelven - azonnal értesüljenek a letartóztatásuk okairól, valamint az ellenük emelt vád indokairól, továbbá hogy ezen a nyelven védekezzenek"...
Itt a tervezet úgyszintén átvette a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 10. cikke 3. pontjában használt kifejezést. Az érintett kisebbségi személy által "megértett nyelv" azonban nem mindig egyenlő az anyanyelvvel. Egészen biztos, hogy az ilyen nyelven senki sem tud olyan jól bírósági eljárásban védekezni, mint az anyanyelvén (még tolmács segítségével sem). Ezért ezt a kifejezést - a mi feltételeinkhez idomítva - "az anyanyelvén" vagy "az általa megjelölt nyelven" kifejezéssel kellene felcserélni.

A 10. tézis a kisebbségi nyelvek egyenjogú hivatalos használatának kötelezővé tételét irányozza elő azoknak a helyi önkormányzatoknak a munkájában, amelyeknek a területén "az adott nemzeti kisebbségekhez tartozók százalékaránya eléri az összlakosság 20%-át a legutóbbi népszámlálás adatai szerint".

E tézis 2. bekezdése változatának 6. bekezdése szerint "azokhoz a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, akiknek százalékaránya a JSZK lakosságának létszámában eléri a 2%-ot, saját nyelvükön fordulhatnak a szövetségi szervekhez, s joguk van arra, hogy ezen a nyelven kapjanak választ". A tervezet azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy ezek a személyek hogyan valósíthatják meg az anyanyelven való folyamodási jogukat a köztársasági és legfőképp a tartományi szervek előtt.
E tézis 2. bekezdésének változata konkrétabb, mint az eredeti tézis, és elfogadhatóbb módon rendezi a hatalmi szervek, települések, utcák és terek nevének kiírását, mely előírja, hogy ezeket "az adott nemzeti kisebbség nyelvén is ki kell írni annak helyesírása és hagyományai szerint". (Ez a javaslat valójában a milosevici korszakból elhíresült, 1991. évi hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény 5. cikkét hivatott felváltani, amely szerint... "a helység- és egyéb földrajzi neveket cirill és latin betűs írással kell kiírni").

A 10a tézis 4. bekezdése kimondja, hogy "az állam külön törvénnyel, s a vállalt nemzetközi kötelezettségekkel összhangban védi a nemzeti kisebbségek kulturális örökségét és műemlékeit". Ezt a rendelkezést úgy kellene átfogalmazni, hogy a hangsúly az állami védelmen legyen, amit külön törvény fog részletezni.

Ugyanennek a tézisnek a 6. bekezdése (az 5. és a 6. tézishez hasonlóan) előirányozza ugyan az állam részvételét "azoknak az egyesületeknek és társaságoknak a pénzelésében, amelyeknek alapítója, illetve társalapítója", de nem határozza meg, hogy hogyan, milyen módon teszi majd ezt.


Oktatási és kulturális jogok

A harmadik rész többi (11-17.) tézise a kisebbségek anyanyelvű oktatására (az iskoláskor előtti, az általános és középiskolai, valamint a felsőoktatásban), tantervekre és óratervekre, az oktatási magánintézményekre, ennek az oktatásnak a pénzelésére, a nemzeti szimbólumok használatára, valamint a kisebbségi nyelvű tömegtájékoztatásra vonatkozik. A főiskolai és felsőfokú oktatás mellett az egyetemi karok számára előírja (12. tézis) a kisebbségi nyelvi lektorátusok megszervezésének kötelezettségét, de olyan általánosságban, hogy nem lehet kiszűrni, mely karokra vonatkozik ez majd, illetve hány kisebbségi hallgató számára köteles ezt valamely kar megszervezni.

Újdonságnak számít, hogy a 13. tézis az "anyanyelvű oktatás tanterve és óraterve a társadalomtudományi tantárgyak esetében a nemzeti tartalmakra vonatkozó résznek legalább a felében az adott nemzeti kisebbség történelmét, művészetét és kultúráját" kell hogy tartalmazza. Ezeknek a terveknek "a kidolgozásában kötelezően részt vesz az illető nemzeti kisebbség nemzeti tanácsa, amelynek az egyetértése nélkül a program nem fogadható el". (A "nemzeti tanács", mint új intézmény, ebben a tézisben jelentkezik először.) Ennek a tézisnek az utolsó bekezdése szerint "azokon a területeken, amelyeken a kisebbség nyelve hivatalos használatban van, a szerb tannyelvű oktatási intézmények és iskolák tantervének és óratervének tartalmaznia kell a nemzeti kisebbségek nyelvének tanulását is". A tervezet ezzel ismét bevezeti a gyakorlatba a nemzeti kisebbségek nyelvének fakultatív tanulását, ami az együttélés egyik alapfeltétele, s amit a milosevici politika teljesen leépített.

A 15. tézis 1. bekezdése nem törvénybe illő szöveg, mert semmilyen rendelkezést nem tartalmaz: "A nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatás és nevelés pénzeléséhez, a tanulók számát tekintve és egy főre átszámítva, az állam rendszerint nagyobb pénzeszközöket biztosít, mint a szerb nyelven folyó oktatás esetében, ezen oktatás és nevelés objektíven nagyobb költségei miatt."

A 16. tézis nem tartalmazza a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára a nemzeti jelképek használatára vonatkozó jogot köztársasági és tartományi, hanem csak községi és szövetségi szinten.
Az anyanyelvű tájékoztatással kapcsolatos 17. cikk tisztán deklaratív jellegű, és nem tartalmaz semmilyen konkrét rendelkezést arról, hogyan valósítják meg a kisebbségek ezt a jogot. Ez a tézis, amelynek címében egyébként a kisebbségek "művelődési intézményei" is szerepelnek, a szövegében ezekről az intézményekről még csak említést sem tesz.

A készülő kisebbségvédelmi törvény (elő)tervezetének negyedik része, amely a "Hatékony részvétel a hatalmi és igazgatási szervekben, a sajátosság kérdéseiről való döntéshozatalban" címet viseli, a 18-tól a 27. tézisig terjed, azzal, hogy a 19. tézisnek öt változata van. (A címnek pontosabb fordításban talán a következőképpen kellene hangzania: Hatékony részvétel az identitás kérdéseivel kapcsolatos döntéshozatalban, a hatalmi szervekben és a közigazgatásban.)


Kisebbségvédelmi és nemzeti tanács

A 18. tézis szövetségi kisebbségvédelmi tanács felállítását fogalmazza meg, amelynek tagjait "a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai" javasolnák, a munkáját pedig a JSZK elnöke irányítaná.
Kisebbségvédelmi tanács létrehozása szövetségi szinten önmagában nem elvetendő javaslat. A tanácsnak azonban (a tézisben felsorolt hatáskör alapján, és ahogy az elnevezése is mondja) inkább egyfajta vitafórum és javaslattevő jellege lenne, ami az jelenti, hogy semmilyen konkrét intézkedést nem foganatosíthat. Ezenkívül, a kisebbségi témák szövetségi nívón való központosítását is jelenti, habár azokat elsősorban tartományi (és köztársasági) szinten kellene megvitatni.

A 19. tézis "a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak", mint új jogi intézménynek a létrehozására vonatkozik. A nemzeti tanácsot, a tézis szerint, "a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a kisebbségi önkormányzat köztestületeként" választanák meg. A nemzeti tanács az adott nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatához, anyanyelvű oktatásához és tájékoztatásához, valamint a kultúrájához fűződő kérdésekben volna illetékes, amelyekkel kapcsolatban az állami szervek kötelesek volnának kikérni ezeknek a testületeknek a véleményét. A hatalmi szervek a nemzeti kisebbségek tanácsának kérésére kötelesek lennének napirendre tűzni azokat a kérdéseket, amelyek "közvetlenül befolyásolják az illető nemzeti kisebbség jogait és helyzetét".
Ez a tézis azonban nem határozza meg, hogyan történik annak megállapítása, mely kérdések számítanak kötelezően az említettek közé. Mivel a jelenlegi megfogalmazás nagy lehetőséget ad a lehetséges szubjektív tolmácsolásoknak, helyesebb volna az a megoldás, ha a nemzeti tanács javaslatát/kezdeményezését a hatalmi szerveknek kötelezően meg kellene vitatniuk és értesíteni a nemzeti tanácsot az általa felvetett kérdéssel/problémával kapcsolatos álláspontjukról.

A 19. tézis öt altézise a nemzeti tanácsok megválasztásainak szabályait rendezi. A tanácsok megválasztását "a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek külön választói névjegyzékének" elkészítéséhez köti, amelyre az illető nemzeti kisebbséghez tartozó, szavazati joggal rendelkező összes személy legalább 1/3-ának" feliratkozása szükséges. A nemzeti tanács tagjainak megválasztását a részarányos választási rendszer szerint szerveznék meg. Ha a szükséges számú személy nem iratkozik fel a választói névjegyzékre, akkor a nemzeti tanácsot "elektorok" útján választják meg. A tézisek szerint - a javasolt megoldások elmaradása esetén - a nemzeti tanácsot 10 elektor is megválaszthatja.
Az "elektorokat" a nemzeti kisebbség politikai pártjának megválasztott tanácsnokai képeznék, illetve az a kisebbséghez tartozó személy, akinek "a jelölését az illető nemzeti kisebbségnek legkevesebb 200 szavazati joggal rendelkező tagja támogatja, illetve az illető nemzeti kisebbség egyik nemzetiségi szervezete vagy egyesülete jelöli". Ennek a javaslatnak az a gyenge pontja, hogy egy-egy elektort gyakorlatilag nagyon kis számú (a polgárok egyesületének esetében, az egyesület alakításhoz szükséges tíz) személy is megválaszthatja.

A 20. tézis szövetségi nemzeti kisebbségi alap létesítését látja elő a nemzeti kisebbségek helyzetének javítására és kultúrájának fejlesztésére, amelynek működését bővebben a szövetségi kormány rendelettel szabályozná.


Részvétel a döntéshozatalban

A fejezet utolsó (21. tézise) a kisebbségeknek a közéletben való képviseletére vonatkozik. Az eredeti tézis csupán a nemzeti kisebbségek arra vonatkozó (elvi) jogát hangoztatja, hogy "részt vegyenek a közéletben, s hogy hozzáférjenek minden közhatalmi és közszolgálati szervhez bármilyen hátrányos megkülönböztetés és korlátozás nélkül".
Ennek a tézisnek van egy "alternatív 4. bekezdése", amely az (alap)tézisnél sokkal konkrétabban (de nem teljesen elfogadhatóan) fogalmazza meg a kisebbségeknek a közéletben való részvételével kapcsolatos jogait: "A választási törvény biztosítja a nemzeti kisebbségeknek a JSZK, a tagköztársaságok és az autonóm tartomány képviselőházában való képviseletét. A teljes egyenjogúság érvényesítése céljából a nemzeti kisebbségek számára szavatolni kell a közszolgálatokban, az állami szervekben és a helyhatósági szervekben, a rendőrséget is beleértve, a megfelelő képviselet jogát.
Az állami szervekben, közszolgálatokban és a helyi önkormányzatokban való munkaviszony létesítésekor kötelezően gondot kell viselni a lakosság nemzeti összetételéről, és azon nyelv ismeretének szükségességéről, amelyen a szerv vagy szolgálat illetékességi területén beszélnek."

Ebből a tézisből hiányzik az első bekezdés, amely általánosságban biztosítaná a kisebbségekhez tartozó személyek számára nemcsak a közéletben, hanem általában a döntéshozatalban való egyenrangú részvételre való jogot és az ehhez szükséges feltételeket. Az idézett szöveget pedig úgy kellene átfogalmazni, hogy az a nemzeti kisebbségek számára biztosítsa a döntéshozatalban a képviselők, illetve az állami szervekben (közigazgatásban, igazságügyben és a közszolgálatokban) a dolgozók (vezető és beosztott személyek) foglalkoztatását Vajdaság lakossága, illetve a lokális közösség nemzetiségi összetételével arányosan. (A tartományi kisebbségi jogi, közigazgatási és jogszabályügyi titkárság 2000. október 5-e után sem tette közzé az erre vonatkozó adatokat.) Minden közigazgatási szervnél pedig biztosítsa a nemzeti közösségek nyelvén folyó eljárások vezetésének személyi és tárgyi feltételeit.


Kisebbségi jogvédelem

A kisebbségvédelmi törvény (elő)tervezetének ötödik része a 22-től a 25-ig terjedő téziseket foglalja magában.

A 22. tézis hangsúlyozza, hogy büntetendő minden olyan cselekmény, amely sérti a nemzeti kisebbségek jogait, de "a bűncselekmények és szabálysértések fajtáit, valamint az elkövetésükért járó büntetést (külön) törvény szabályozza" majd.

A 23. tézis ismét egy új intézmény, az ombudsman/kisebbségi (jog)biztos létrehozását javasolja, "a nemzeti kisebbségek jogaival és szabadságaival kapcsolatos törvények és politika végrehajtásának figyelemmel kísérése, valamint jogainak védelme céljából".
Az ombudsman intézményének bevezetése támogatást érdemel. Ennek az intézménynek világszerte történő egyre nagyobb elismeréséről és előretöréséről tanúskodik, hogy ma már a világ (194 országa közül) több mint 85 országában létezik. (Magyarországon az ombudsman az alkotmány 1989. évi átfogó módosítása során került bevezetésre.)
A javaslat hibája, hogy csak szövetségi ombudsman létrehozását javasolja (a tézis megfogalmazásából ez derül ki). Szükséges volna viszont ennek az intézmények a bevezetésére vajdasági szinten, sőt azokban a községekben (vagy legalább a kerületekben) is, amelyekben a kisebbségekhez tartozók hagyományosan élnek.

A 24. tézis - a nemzeti kisebbségvédelmi keretegyezmény 16. cikkével összhangban - kimondja "a nemzeti összetétel mesterséges megváltoztatásának tilalmát", azokon a területeken, ahol nemzeti kisebbségek élnek, valamint a területi egységek közigazgatási határainak olyan meghatározását, "amely lehetetlenné tenné, vagy megnehezítené a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak megváltoztatását".

A fejezet utolsó (25. tézise) a bírósági jogvédelemmel foglalkozik, melynek értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek - a törvénnyel meghatározott jogaik védelme érdekében - bírósági és közigazgatási eljárásokat indíthatnak, és nem anyagi kárigényt is támaszthatnak. A kisebbségvédelmi törvény előzetes tervezetének hatodik része a 26. és a 27. tézisből áll.

A 26. tézis kimondja, hogy a 21. tézis 4. (alternatív) bekezdését, vagyis a kisebbségeknek a képviselőházban való képviseletét és a közszolgálatokban való arányos részvételét "ötéves időszakban, fokozatosan kell alkalmazni". Ez a javaslat teljesen elfogadhatatlan, és ezeket a jogokat a következő választásokon már érvényesíteni kell, a közszolgálatokban pedig halaszhatatlanul hozzá kell látni megvalósításukhoz.

Az utolsó (27.) tézis kimondja, hogy a törvény végrehajtása feletti közigazgatási ellenőrzést a Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi Minisztériuma látja el.


Hogyan tovább?

A hivatalos sajtónyilatkozatokkal ellentétben, nem a kisebbségi törvény tervezetéről, hanem csak előzetes tervezetéről van szó, amely most közvitán van. A nyilvánosságra hozott szövegnek, amelyet ismereteim szerint - a szűkebb munkacsoporton kívül - egyetlen hivatalos testület sem fogatott el, semmilyen kötelező értéke nincsen. Nem helytálló tehát az álláspont, hogy a tervezeten, vagy annak koncepcióján nem lehet változtatni.
Egyébként a dokumentum fejléce alatt is - igaz, zárójelben - fel van tüntetve:
"Az előzetes tervezetet egy munkacsoport készítette el a szakértők és az érdekelt szakemberek körében való megvitatás érdekében. A munka folyamatban van, és ezt a változatot nem kell végső javaslatnak tekinteni. Számításba jöhetnek új ötletek, javaslatok és sugallatok is."

Még ha ez nem így volna, akkor is figyelembe kell venni a kisebbségeknek a tervezetről alkotott véleményét, mert semmilyen "oktrojált" kisebbségi törvény nem fogadható el a kisebbségi közösségek támogatása nélkül. Az elmondottak mellett, a jelenlegi szöveg, amely valójában csak tézisekből áll, túl sok alternatívát tartalmaz, amelyek több helyen merőben eltérő megoldást is tartalmaznak, s ezért még nem lehet látni a kisebbségi törvénytervezet megoldásainak világos megfogalmazását.

Az előzetes tervezet szövege a minimális nemzeti kisebbségi jogokon alapul, amelyek közül néhány (már említett) alapvető jog is kimaradt. Hiányzik belőle az az alapvető rendelkezés is, amely kimondaná, hogy a törvény biztosítja a polgárok egyenrangúságát, tekintet nélkül azok nemzeti és etnikai hovatartozására.

A tézisek jogokat adnak ugyan, de kötelezettségeket nem fogalmaznak meg, s nincs bennük olyan automatizmus sem, amely biztosítaná és folyamatossá tenné például a nemzeti kisebbségi oktatási-nevelési, kulturális, közszolgálati-tájékoztatási és tudományos intézményeknek és rendezvényeknek, a nemzeti közösséghez tartozó személyek adó-hozzájárulásával arányos költségvetési pénzelését. Azt sem tartalmazzák, hogy a kisebbségek jogainak érvényesítéséhez szükséges pénzeszközöket a jugoszláv állam köteles szavatolni. Vajdaság számára sem irányoznak elő autonóm megoldási lehetőséget. Ezért a kisebbségi törvény előzetes tervezete további megmunkálást igényel.



írta Bozóki Antal

Forrás: Családi Kör