Globalizáció és kisebbségi jövôkép felvidékről
HUNSOR medencefigyelő
írta Jarabik Balázs


Érdekes adat hangzott el a szlovákiai magyar kisebbség identitásának mai jellemjegyeivel kapcsolatban a Mécs László Alapítvány által rendezett, Építsük a kölcsönösség hídjait! című konferencián.


Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója említette, hogy felmérést végeztek a Kárpát-medencei magyar kisebbségek körében arról, milyen mértékben van jelen azonosságtudatukban a közösségformálás cselekvő igyekezete. Kiderült, hogy a szlovákiai magyarság még mindig inkább "sorsközösségnek", mint tudatos "közösségépítô" kisebbségnek tekinti önmagát.

A globalizáció tény. A mai fiatal generációnak mindenképpen. Nekünk nem a jövôt, hanem a jelent testesíti meg. Lehet ellene harcolni, de hasznosabbnak tűnik a javunkra fordítani. Olyan nyílt mozgásteret hozott létre, amelyet nemcsak elfogadnunk, hanem használnunk is kell. Ezt a fiatal generáció – tetszik, nem tetszik – ösztönösen cselekszi. A kérdés így költôi: lehet-e, érdemes-e velük szemben kisebbségi jövôképeket kialakítani?

Ez a két gondolat határozza meg a mondanivalóm lényegét. Az egyik a múltban gyökerezik, és azt hiszem, pontosan határozza meg felvidéki magyarságunk egyfajta életérzését. Másfajta életérzés ez, mint az erdélyieké, talán kissé kevésbé "magyaros" és kevésbé aggódó. Természetesen ebben benne van a könnyebb asszimiláció lehetôsége is (lásd akár az éppen közzétett népszámlálási adatokat). Véleményem szerint azonban csak akkor merülhet fel az asszimiláció, ha nem tudunk számukra megfelelő paradigmát, jövőképet kialakítani.

A szlovákiai magyarok és a szlovákok évszázados együttélésének nemcsak negatív, hanem pozitív momentumai is vannak. Mivel a történelmi tudatunkra általában az új események vannak nagyobb hatással, fontos megállapítanunk, hogy az együttélés több, kisebb-kisebb vihartól eltekintve a 20. században nem volt a legrosszabb. Bár nem áll rendelkezésemre semmilyen adat, véleményem szerint a felvidéki magyarok nagy része nem tekinti ellenségének a szlovákokat. Ezt az érzést a kommunista évtizedek alatti etnikai feszültségek felszabadulása befolyásolja, hiszen nagyon gyorsan kialakult a szlovák nacionalizmus kevésbé intelligens, kissé korlátolt, de éppen ezért kevésbé veszélyes formája. Fontos hozzátenni, hogy a magyarság egyes jogainak mindig akadtak – rövid-hosszabb ideig tartó – szlovák védelmezôi is, így 1991-ben Vladimír Meciar szlovák kormányfô, aki a híres televíziós vitában söpörte le a kisebbségek nyelvi jogainak csorbítására törekvô Jozef Markust.


Jövôképünk részekben

A szlovákiai magyarság véleményét illetően több fontos kérdésben sajnos nem állnak rendelkezésünkre megfelelô kutatási adatok. Tény, hogy hiányoznak a véleményalkotó fórumok, ahol a számunkra fontos kérdéseket több oldalról lehetne megközelíteni, megvitatni, és kialakítani az irányadó elveket.

A jelenlegi hasznos párbeszéd-próbálkozások ellenére nincs olyan hivatalos fórum, ahol a szlovák társadalmi-politikai elit intézményesített keretek között eszmecserét folytathat. Ilyen példa lehet az erdélyi Szövetségi Képviselôk Tanácsa.

Ezek a tények hozzájárulnak a gyakori ad hoc módra történô döntésekhez, valamint ahhoz, hogy az MKP gyakran társadalmi légüres térbe kerül. Valljuk be, nehéz úgy vitázni, ha személyes feszültségek csapódnak le szakmai vitákban és jelennek meg fontos döntéseknél – elsôsorban politikai szinten. Meggyôzôdésem, hogy az MKP-val szemben érezhet frusztrációt nemcsak a sikeres vagy nem sikeres kormányzás kérdésében megosztott szlovákiai magyar társadalom, hanem a társadalmi vita hiánya is okozza.

Az alábbiakban szeretnék megosztani pár olyan gondolatot a közösségi stratégiánkkal kapcsolatban, amelyet én a legfontosabbnak érzek:

Közösségépités – elsősorban figyelembe véve a szlovákiai magyarság számára politikai mérföldkőnek számító európai csatlakozást. Kénytelen vagyok megállni itt egy szóra: micsoda paradoxon, hogy legfontosabb – intézményesen (MKP), politikailag deklarált – céljához közeledve a szlovákiai magyarság még mindig vajmi keveset tud a csatlakozás céljáról. A másik fontos pont annak a megfogalmazása, mit akarunk elérni az Európai Unióban. Egy igazi közösségnek újabb célokat kell kitűznie, ha a már valamit elértünk. Ide tartozik

Politikai paradigma – 1990-tôl 1998-ig tartott az út a kormányzásban való szerepvállalásig. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez volt a szlovákiai magyarság politikai képviseletének elsô igazán tudatos lépése a nem etnikai párt demokratikus szerepvállalása irányába. 1998-ban a szlovákiai magyarság túlnyomó többsége elfogadta a kormányszerepet, azóta a poltikai elit jó része hozzá is szokott. Ezen túl azonban meg kell találni a természetes egyensúlyt a kormányzati és az ellenzéki szerepkör között, vagyis fel kell hagyni az emocionális politizálással (mindegy, hogy ellenzéki vagy kormányzati). Sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megfelelô (reális) célok megfogalmazására (stratégiai tervezés) és megvalósitására (érdekérvényesítés).

Hálózatépítés – meg kell teremteni a minél nagyobb számú és szervezetten működô hálózatok feltételeit. Bár a nemzeti közösségünk egésze szempontjából fontos, de (elnézést) régimódi, valamikor valóban tömegbázisra épülô szervezeteink (például a Csemadok) a mai fiatalok számára már nem jelentenek kihívást. Olyan hálózatokat (network) kell számukra létrehozni, amelyben lehetôséget, vonzerôt, szakmai, társadalmi többletet találhatnak. Hogy ne menjünk messzire, a Kalligram Alapítvány Jogi Elemzôközpontja is ilyen szervezet. De ilyenek (lehetnek) sok esetben a regionális és helyi szervezôdésű Csemadok-szervezetek is, amennyiben megfelelôen irányítják ôket. A gondot a megfelelô szervezési munka – a humán és anyagi erforrás megteremtése jelenti.

Érdekérvényesités – a politikai érdekérvényesítés mellett meg kell erôsíteni a civil érdekérvényesítést. igy könnyebben és hatékonyabban kapcsolhatók be a közösség életébe mindazok, akik nem politikai keretek között szeretnék segíteni közösségünket.

Stratégiaépítés – közhely, hogy a globalizáció szélesebb körben biztosít lehetôségeket. A szlovákiai magyarok túlnyomó többsége támogatja az EU- és a NATO-csatlakozást. Tíz éve a szlovákiai magyarságot arról próbálja meggyôzni a politikai elit, hogy az európai integráció a legfontosabb cél, amellyel óhatatlanul is olyan érzést kelt, hogy a csatlakozással minden megoldódik. Ehhez hozzájárul az EU-ban könnyebben megvalósítható magyar-magyar integráció gondolata és határok néküli élet érzése. Mindamellett még mindig nem tudjuk, mi fán terem az EU, hogyan működik, segítségével mit tudunk elérni, és mit nyújthatunk mi az EU-nak.

Regionalizálódás – a decentralizációs folyamatok felerôsödése a közeljövôben várható. Többször elhangzott, hogy Európa a régiók közössége lesz. Erre azonban a megfelelôen fel kell készülni. Valószínüsíthetô, hogy a magyar–magyar integráció sem országrészek integrációja lesz, hanem sokkal inkább a természetes régiók (gazdasági) öszszefonódása.

Szlovák–magyar párbeszéd – az érdekérvényesítés útján nem lehet megkerülni a többségi szlovák nemzetet – a civil szervezetek az érdekérvényesítés élén járhatnak a sokkal rugalmasabb kommunikációs csatornák kiépítésével. Számolni kell azzal, hogy a szlovák értelmiség nagyobb hatással lehet a belpolitika alakulására is, tehát ezek a csatornáknak nagyobb jelentőségük lehet, mint eddig.


Stratégiai tényezôk

Minden tiszteletem az idôsebb generációé, de a legfontosabb tényezô a fiatal generáció. Kire építsük stratégiánkat, ha nem rájuk? Éppen ezért velük együtt kell megtenni a lépéseket. A fiatal generáció közös nevezôje az érvényesülni akarás. Egy zárt hierachiában élô kis közösség a már globalizáció hatásait saját bőrükön tapasztaló fiatalokat nem elégítheti ki. Ez érvényes a közösség legfontosabb – kulturális, oktatási és politikai – intézményeire is. Politikai elitünk a fiatal generáció ez irányú törekvéseit magyarázza rendszeresen félre. Ez a vágy nem a mindenáron politikai szerephez való jutás vágya, hanem a nyitottabb intézményi rendszer müködtetéséé.

Fontos stratégiai tényezônek számít ezért tehát:

– a fiatalok bevonása a szellemi-kultúrális életbe, modern alapon működ hálózatok létrehozásával,

– az e-generáció fejlesztése (új példaként akár az Új Szó-online fórumai is felhozhatók)

– alternatívák, lehetôségek teremtése a fiatalok bevonására közösségünk életébe, a lehet legtöbb területen.

A korreferátum elején elhangozott felmérési adat mutatja, közösségünk alapvetô élménye alapjában véve még mindig egy trauma. Fôleg ennek köszönhet?en tekintjük önmagunkat sorsközösségnek. Ahhoz azonban, hogy az új Európában megálljuk a helyünket, tudatos és eredményes kisebbségersítô munkát kell végeznünk. Nyújtani is kell valamit Európának, nem csak (el)várni.

Pozitív élmények, sikerek értékelése, a trauma csökkentése a szembenállás mellett az együttélés gyakorlása – erre fôleg a regionális struktúra kialakítását lehet felhasználni. A mai fiataloknak sikerélményre van szükségük. Olyan nemzeti közösséghez akarnak tartozni, amelyre büszkék lehetnek, nem az "Isten is minket ver" szólamok miatt, hanem mert más nemzetek és önmagunk által is elismertek vagyunk. Érdekes példa lehet erre a Fidesz jelenlegi kampánya. A Fidesz vezetôi ráéreztek, hogy a mai, globalizált világban élô fiataloknak nem a siránkozás, hanem a lehetôségek kihasználása, valamint az ebbôl fakadó sikerélmény a fontos. A "Merjünk nagyok lenni" típusú szlogenek nem minden esetben a magyarság nagyságáról szólnak, hanem immáron a fiatal generációk által elért eredményekkel együtt hatnak pozitívan a fiatal(abb) magyar nemzedékre.

Nemzeti közösségünk legfontosabb feladata tehát adott. Sorsközösségbôl közösségépítô, modern európai kisebbséggé válni. Olyan közösségnek, amely tisztában van önmagával, hosszú távú és rövid távú céljaival, feladataival, de lehetôségeivel is. Bár barátaim óvtak, hogy megjelenjek ezen a rendezvényen, úgy gondoltam, akár ez a fórum is elôsegítheti a kisebbségi jövôkép körvonalazódását. De mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy halljuk, ki hogyan gondolja.

(Elhangzott az MVSZ által szervezett Magyar nemzetstratégia a XXI. században című konferencián, Komáromban, 2001. december 1-jén)

írta Jarabik Balázs

forrás: Új Szó


[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Kapcsolodó cikkek e témában:
• Kisebbségi Jogok a Nemzetközi Jogban
• A Max van der Stoel Egyetem és a státustörvény
• A Dél-tiroli autonómia modell
• A nyelvhasználat finn és svéd módra
• A Hágai Ajánlások
• Az Osloi Ajánlások
• Értelmező megjegyzések a Lundi Ajánlásokról
• A régiók és autonómiák Európája felé: Skócia és Wales a belső önrendelkezés útján
• Autonomia és az új világrend
• Státustörvény és történelmi párhuzamok
• Lehet-e számítani az európai Unióra?
• A státustörvény ismertetése
• Állampolgárság vagy státusztörvény?
• Az évezred búcsúztatója - A magyarság helyzete és kilátásai a Kárpát-medencében
• Romániában elfogadták a kisebbségi nyelvtörvényt
• Nemzetállamiság és autonómia Romániában
• Európának szüksége van kisebbségeire
• Toró T. Tibor: Ünnep, ha megalázhatnak?
• Ünnep vagy gyásznap Erdélyben ? - írta Borbély Zsolt Attila
• Egy csendes háború - írta Csapó Endre
• Gyôzött a Balkán Romániában írta Csapó Endre
• Amerikai magyar feltételek Romániának
• ST-törvény: Román ellenvetések serege
• "Imperialista magyarok" - azok vagytok ti...
• Az én státusom - György Attila


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -